Az a helyzet, hogy... Az utóbbi időben már nem is vagyok annyira bona fide supraman. Más nicken mozogtam a cybertérben, másfajta naplót írtam, más nicken fotóztam... Azzal a nickkel is jól azonosultam; sőt, még jobban is. De az nagyon kötődött/kötődik Kis*hoz.
És Kis*al vége, most aztán tényleg véglegesen, már 4 hónapja. Én meg keresem magam.
Hát, ez nem annyira optimista post. Inkább ne írtam volna, mi? :)
ui: Egyébként kicsit sajnálom, hogy ezt a blogot így feladtam, mert most, hogy újra megnézegettem, tetszik, kifejezetten szép, nem?
2008/04/08
2007/03/28
folytatás
Az a helyzet, hogy... mégsem szakítottunk. :) Úgyhogy folytatjuk, csak ügyesebben, okosabban, türelmesebben, mint eddig. :)
Ennek Pufi is örül, bár ezen a képen nem kimondottan látszik rajta. De kérdeztem tőle, és örült.
Ennek Pufi is örül, bár ezen a képen nem kimondottan látszik rajta. De kérdeztem tőle, és örült.
2007/03/14
eljön az a pillanat
Minden szakítás után eljön az a pillanat, amikor rájössz, hogy az élet azért nem áll meg, és - bár azt hitted, hogy minden elveszett - apránként felfedezed önmagad, az életed, azt a sok kis apróságot, ami életben tart.
Úgyhogy jól vagyok, köszönöm. Mindenfélével elfoglalom magam, hogy ne jusson eszembe, hogy ne kínozzon, hogy ne fájjon. És néha meghallgatom a Nem hallod? Üvöltök! című számot; most vettem meg a Hobo Blues Band Oly sokáig voltunk lenn lemezét. :)
Hétvégén egyébként nagytakarítottam, és egy csomó kellemes meglepetés ért. Például kiderült, hogy a lakás tök világos; csak az ablakokat kellett lemosni. A függöny meg - nem hinnéd el! - fehér!! Na meg Pufinak lett egy kistestvére. Egyszerűen kijött a szőnyegből.
Úgyhogy jól vagyok, köszönöm. Mindenfélével elfoglalom magam, hogy ne jusson eszembe, hogy ne kínozzon, hogy ne fájjon. És néha meghallgatom a Nem hallod? Üvöltök! című számot; most vettem meg a Hobo Blues Band Oly sokáig voltunk lenn lemezét. :)
Nincs többé félelem, nincs többé fájdalom,
Puha, könnyű kezed nincs többé vállamon,
Sohasem láthatom tiszta zöld szemedet,
Előre nem tudtam, fordulnak a szelek.
Oh, mennyire fáj, hogy utoljára látlak,
Túl messzire indulsz, vissza sosem várlak,
Elég neked - mondtad, éreztem, hogy vesztek,
Hordom a szerelmed, mint súlyos keresztet.
A földön maradtam, mikor szállni kezdtél,
Nehéz vagyok, tudtad. Vissza sem néztél.
Itt állok, bámulok a fekete égre,
Vörös betük égnek az agyamban, vége.
Nem hallod, üvöltök - lenn a mocskos utcán,
Nem hallod, zokogok - te sohasem sírtál,
Nem hallod, könyörgök - csavargóvá tettél,
Nem hallod, meghalok - míg te élni mentél,
Nem hallod, bömbölök - kinn, városod körül,
Nem hallod, röhögök - hogy a részeg örül,
Nem hallod, nyöszörgök - korbácsol a világ,
Nem hallod, üvöltök - esőért a virág.
Hétvégén egyébként nagytakarítottam, és egy csomó kellemes meglepetés ért. Például kiderült, hogy a lakás tök világos; csak az ablakokat kellett lemosni. A függöny meg - nem hinnéd el! - fehér!! Na meg Pufinak lett egy kistestvére. Egyszerűen kijött a szőnyegből.
mondtam már, hogy...?
Mondtam már, hogy vettem fényképezőgépet? Egy Canon EOS 400D-t, de nem a kithez tartozó objektívvel, hanem egy Canon 50/F1.8 EF II objektívvel. Kipróbáltam, nagyon nagyon tetszik, és... tanulnom kellene. Szóval, hurrá! Hétvégén fogok fotózni egy csomót. Alig várom, hogy csináljak Pufi Kisasszonyról egy csomó jó portréfotót. :D
2007/03/05
ööö...
Nos, egy kicsit hosszabb kitérő után itt vagyok újra.
Hát, lassan már eltelt két hét azon nap óta, hogy XVI. Lajos azt írta volna a naplójába, hogy "Rien".
De összeszedem magam lassan. Azt hiszem. :)
Hát, lassan már eltelt két hét azon nap óta, hogy XVI. Lajos azt írta volna a naplójába, hogy "Rien".
De összeszedem magam lassan. Azt hiszem. :)
2007/02/21
2007/01/23
[shopping] in parndorf
Na jó, ha nektek ez kell... :)
Igazából úgy mentem/mentünk, hogy nincs semmi olyan, amire azonnal szükségem lenne, csak a shoppingolás öröméért mentünk. Meg ha van valami, ami nagyon tetszik, vegyük meg. Előzetesen elterveztem, hogy max. 100.000 Ft-ot fogok költeni.
Kezdtük azzal, hogy megnéztük a Calvin Klein boltot. Igaz ugyan, hogy nem hordok alsóneműt, de ha esetleg egyszer mégis kéne, legyen egy CK. Érted... :) Igazán jó nem volt. Ahhh, jut eszembe, a Slogginak volt régebben egy isteni alsónacija, amelyen az a bizonyos vágás ott elől nem függőlegesen, hanem vízszintesen van, a fütyköst meg szinte belerakod egy zsebbe, ami nagyon jól tartja. És ha feláll, legfeljebb kikandikál, "kinő" a zsebből. De olyat már nem gyártanak, pedig... mindig nagy sikerem volt vele a csajoknál. :)
Na de aztán lassan beindult a gépezet... Decemberben a Hooper's Londonban vettem egy kurva jó fekete farmert, benne vékony kis barna csíkokkal, meg aranybarna varrással, ami nagyon kényelmes, meg - több, egymástól független forrás szerint - jól áll a seggemen, és ugyanolyat akartam venni más színben. Nos, egészen jó kék színben is találtam, és méretben is tökéletes. Hurrá. Ugyanitt vettem egy sötétbarna bársonynadrágot is, meg egy fekete kardigánt. Összesen 150 euró. Fizetés után vettük észre, hogy az egyik próbababán egy nagyon jó barna zakó van. Ahhh, kann ich es probieren? Natürlich, mondta az eladó hölgy, és olyan jól állt, hogy... 100 euró.
Aztán a Toni Gardban végre le volt értékelve az a lila ing, amit már kétszer megcsodáltam, de 60 eurót nem akartam adni érte. Bingo, le volt értékelve 30-ra! Probléma ellenben, hogy nem a méretemben (40-es), hanem eggyel nagyobb méretben volt. Felpróbáltam, és megállapítottam, hogy nem gáz, csak az ujja hosszú egy picit. De ha zakó van rajtam, ez nem látszik; no meg nyáron felhajtom szépen-lazán-olaszosan a könyék aljáig, és úgy állat. Az eladó néni is megállapította, hogy így felhajtva jó, és az én bőrömhöz, hajamhoz jól megy a lila szín. Megvettem. 30 euró.
Visszamentem gyorsan az Olimp-ba, hogy nézzek valami jó Maybach nyakkendőt, de nem volt olyan, amilyet igazán szerettem volna... :(
Bementem a Burlingtonba is, pulcsit akartam venni - azt a rombuszmintásat - meg zoknikat, mert a múltkor ott vásárolt zoknikkal nagyon elégedett voltam. Nos, olyan pulcsit végül nem vettem, hanem egy egyszínű lilát. :) Meg olyan zoknit sem, csak hasonlót - fekete zokni kis diszkrét lila Burlington logoval, ami nagyon jól megy majd a fekete öltönyömmel, valamelyik lila inggel, meg a fekete, aranybetétes cipőmmel. :) 71 euró.
Na és a vépgén bementünk a legújabb parndorfi kedvencembe... a Digelbe, ahol múltkor azt a nagy bevásárlást megejtettem. És kijöttem egy nagyon jó inggel; a múltkor vettem egy lilát, véköny sötétlila csíkokkal, most meg egy ugyanolyat szürkében, vékony fekete csíkokkal. Meg vagy 5 pár zoknit, különböző barna árnyalatokban. 48 euró.
Költöttem 399 eurót. Király. :)
Igazából úgy mentem/mentünk, hogy nincs semmi olyan, amire azonnal szükségem lenne, csak a shoppingolás öröméért mentünk. Meg ha van valami, ami nagyon tetszik, vegyük meg. Előzetesen elterveztem, hogy max. 100.000 Ft-ot fogok költeni.
Kezdtük azzal, hogy megnéztük a Calvin Klein boltot. Igaz ugyan, hogy nem hordok alsóneműt, de ha esetleg egyszer mégis kéne, legyen egy CK. Érted... :) Igazán jó nem volt. Ahhh, jut eszembe, a Slogginak volt régebben egy isteni alsónacija, amelyen az a bizonyos vágás ott elől nem függőlegesen, hanem vízszintesen van, a fütyköst meg szinte belerakod egy zsebbe, ami nagyon jól tartja. És ha feláll, legfeljebb kikandikál, "kinő" a zsebből. De olyat már nem gyártanak, pedig... mindig nagy sikerem volt vele a csajoknál. :)
Na de aztán lassan beindult a gépezet... Decemberben a Hooper's Londonban vettem egy kurva jó fekete farmert, benne vékony kis barna csíkokkal, meg aranybarna varrással, ami nagyon kényelmes, meg - több, egymástól független forrás szerint - jól áll a seggemen, és ugyanolyat akartam venni más színben. Nos, egészen jó kék színben is találtam, és méretben is tökéletes. Hurrá. Ugyanitt vettem egy sötétbarna bársonynadrágot is, meg egy fekete kardigánt. Összesen 150 euró. Fizetés után vettük észre, hogy az egyik próbababán egy nagyon jó barna zakó van. Ahhh, kann ich es probieren? Natürlich, mondta az eladó hölgy, és olyan jól állt, hogy... 100 euró.
Aztán a Toni Gardban végre le volt értékelve az a lila ing, amit már kétszer megcsodáltam, de 60 eurót nem akartam adni érte. Bingo, le volt értékelve 30-ra! Probléma ellenben, hogy nem a méretemben (40-es), hanem eggyel nagyobb méretben volt. Felpróbáltam, és megállapítottam, hogy nem gáz, csak az ujja hosszú egy picit. De ha zakó van rajtam, ez nem látszik; no meg nyáron felhajtom szépen-lazán-olaszosan a könyék aljáig, és úgy állat. Az eladó néni is megállapította, hogy így felhajtva jó, és az én bőrömhöz, hajamhoz jól megy a lila szín. Megvettem. 30 euró.
Visszamentem gyorsan az Olimp-ba, hogy nézzek valami jó Maybach nyakkendőt, de nem volt olyan, amilyet igazán szerettem volna... :(
Bementem a Burlingtonba is, pulcsit akartam venni - azt a rombuszmintásat - meg zoknikat, mert a múltkor ott vásárolt zoknikkal nagyon elégedett voltam. Nos, olyan pulcsit végül nem vettem, hanem egy egyszínű lilát. :) Meg olyan zoknit sem, csak hasonlót - fekete zokni kis diszkrét lila Burlington logoval, ami nagyon jól megy majd a fekete öltönyömmel, valamelyik lila inggel, meg a fekete, aranybetétes cipőmmel. :) 71 euró.
Na és a vépgén bementünk a legújabb parndorfi kedvencembe... a Digelbe, ahol múltkor azt a nagy bevásárlást megejtettem. És kijöttem egy nagyon jó inggel; a múltkor vettem egy lilát, véköny sötétlila csíkokkal, most meg egy ugyanolyat szürkében, vékony fekete csíkokkal. Meg vagy 5 pár zoknit, különböző barna árnyalatokban. 48 euró.
Költöttem 399 eurót. Király. :)
2006/12/31
[személyes] földrengés
Húúú, basszus, ez földrengés volt! Epicentruma tőlünk 14 km-re, Gyömrő és Mende térségében (na jó, 20 km-el a föld felszíne alatt) volt, a földrengés erőssége Richter-skálán 4,1-es.
Utoljára 1986-ban éltem át ilyet; no meg 1977 március 4-én, de akkor ezrek haltak meg...
Forrás: Geofon
Utoljára 1986-ban éltem át ilyet; no meg 1977 március 4-én, de akkor ezrek haltak meg...
Forrás: Geofon
2006/12/28
[zene] karácsonyi cd
Karácsonyra összeállítottam a kollégáknak egy válogatást a kedvenc zenéimből. Na jó, a Rammsteint meg a Tankcsapdát kihagytam, mint ahogy még sok más kedvencet. Ilyenek kerültek fel a lemezre:
1. Coco Freeman / U2 - I Still Haven't Found What I'm Looking For (4:52)
2. Coldplay - Clocks (5:00)
3. Bebe - Malo (3:32)
4. Buena Vista Social Club / Eliades Ochoa - Chan Chan (4:18)
5. Buena Vista Social Club / Ibrahim Ferrer - Dos Gardenias (3:03)
6. Dido / Faithless - One Step Too Far (3:16)
7. Gotan Project - Diferente (5:22)
8. Gotan Project - Lunático (2:59)
9. Shantel - Ya Yarah /Balkan Mix/ (4:03)
10. Fanfare Ciocârlia - Casablanca (2:38)
11. Fanfare Ciocârlia - Manea Cu Voca (4:36)
12. Deladap! - Milaj (5:24)
13. Deladap! - Goldregen (3:46)
14. Paso / Pannonia Allstars Ska Orchestra - Gagarin (4:00)
15. Mon Cote Punk - Youssef (4:41)
16. Cheb Mami feat. Zaho - Halili (4:06)
17. Cheb Mami - Zarartou (8:55)
És mától ezek a számok meghallgathatók a blográdiómban - leszámítva az utolsót. De cserébe felkerült D.Kay & Epsilon Barcelona c. száma. :)
1. Coco Freeman / U2 - I Still Haven't Found What I'm Looking For (4:52)
2. Coldplay - Clocks (5:00)
3. Bebe - Malo (3:32)
4. Buena Vista Social Club / Eliades Ochoa - Chan Chan (4:18)
5. Buena Vista Social Club / Ibrahim Ferrer - Dos Gardenias (3:03)
6. Dido / Faithless - One Step Too Far (3:16)
7. Gotan Project - Diferente (5:22)
8. Gotan Project - Lunático (2:59)
9. Shantel - Ya Yarah /Balkan Mix/ (4:03)
10. Fanfare Ciocârlia - Casablanca (2:38)
11. Fanfare Ciocârlia - Manea Cu Voca (4:36)
12. Deladap! - Milaj (5:24)
13. Deladap! - Goldregen (3:46)
14. Paso / Pannonia Allstars Ska Orchestra - Gagarin (4:00)
15. Mon Cote Punk - Youssef (4:41)
16. Cheb Mami feat. Zaho - Halili (4:06)
17. Cheb Mami - Zarartou (8:55)
És mától ezek a számok meghallgathatók a blográdiómban - leszámítva az utolsót. De cserébe felkerült D.Kay & Epsilon Barcelona c. száma. :)
2006/12/14
[személyes] pufi kisasszony
Meséltem már Pufiról... Meg sokan ismeritek már személyesen is.
2004 december 1-én vettük őt egy kisállat-kereskedésben. Igazából moziba készültünk, de Vivi hamarabb ért oda, így benézett az üzletbe, és meglátta ezt a kis nagyon élénk cirmost. Nagyon megtetszett mindkettőnknek. Kiderült, hogy kislány, úgyhogy hurrá, meg is vettük.
Annyira utálta azt a dobozt, amiben hazaszállítottuk, hogy a negyedórás út alatt szinte teljesen szétszedte, szétkaparta. Otthon megetettük, majd elnyúlt a szobában, pattanásig feszült a kis hasa. Elneveztük Pufinak. Később lett Pufi Kisasszony. :)
Úgy gondoltam, hogy jó, elfér ez a macska a lakásban, de azért az ágyra ne engedjük fel. Első reggel arra ébredtem, hogy keresztbe rohangál a hatalmas franciaágyon, és az átló végén éppen az én arcomat nézte ki ideális helynek arra, hogy dobbantson, és lendületből forduljon vissza. Szabályszerűen kipofozta az álmot a szememből.
Pár nap múlva kiderült, hogy nagyon beteg, parvo-vírusos. Az orvos max. 10% túlélési eséllyel kecsegtetett minket. Másfél hétig minden este rohantunk vele az állatkórházba, hogy megkapja az infúziót, ami életben tartja. Néha egy órán keresztül tartottam az ölemben, miközben szinte belekönyörögtem az életet adó folyadékot. Utána otthon néha lefeküdtünk mellé, és sírva kértük, hogy ne hagyjon itt minket, küzdjön a kis életéért. És persze minden nap reménykedtünk, hogy egyszer az orvos azt mondja, hogy OK, most már megmarad...
Megmaradt.
Életünk részévé vált. Ha több mint egy napra elmentünk otthonról, mindig jött velünk. Betettük az autóba, a hátsó ülések előtti lábrészbe betettük a kis utazós alomdobozát. Az autóban szabadon mászkálhatott, amerre csak akart - csak a vezetői ülés előtti lábrész volt tilos neki. Néha a kalaptartón aludt, néha a hátsó ülésen, néha előjött a barátnőm ölébe, és amikor beértünk valami városba, felemelkedett, és nézett ki az ablakon. Egyszer egy éjjel Debrecenből jöttem haza, ő Polgárnál befészkelte magát az ölembe, és az autópályán végig az ölemben aludt; csak Budapestre beérve tettem át őt az anyósülésre.
Esténként mindig úgy aludtunk el, hogy ő csak akkor jött be a hálószobába, ha én is elmentem lefeküdni. Ilyenkor én hanyatt feküdtem, ő a mellkasomra kucorodott, és elkezdtett dorombolni, meg gyúrni a mellső lábacskáival. Aztán elnyúlt, én rátettem a kezem a lábaira, ő meg a kis fejét a kezemre. Néha kinyújtott a lábait, és így a tappancsát finoman az arcomra helyezte. A dorombolása egyre halkabb lett, aztán elhallgatott. Mintegy fél perc múlva jött mindig egy nagy sóhaj... Először azt hittem, hogy ilyenkor elalszik, de nem; egy-két perc múlva felállt, nyújtózkodott, aztán leugrott az ágyról, és hallottam, hogy a konyhában ropogtatja a szárazeledelt. Én általában ilyenkor aludtam el.
Néha reggel arra ébredtem, hogy mellettem fekszik, úgy, hogy a hátát pont nekitámasztja a karomnak. Imádtam így ébredni.
Nem volt neki tilos terület. Imádott a konyhapultra felmászni, és onnan kimenni az ablakpárkányra, és nézelődni kifele. Egyszer kifeküdt a párkányra napozni, magamban mondtam is neki, hogy "Pufi bazmeg, le fogsz esni onnan!". Egy perc múlva mintha macskakarmot hallottam volna betont kaparni; a szemem sarkából még annyit láttam, hogy Pufi hirtelen eltűnik a párkányról. Ettől függetlenül máskor is ott szambázott, imádta a párkányra hulló faleveleket vadászni, néha tele volt a konyhapadló száraz falevelekkel. Fürdeni, zuhanyozni nem lehetett nélküle; vagy a sarokkád szélén egyensúlyozott, vagy beült a sarokba, és onnan nézett végig. Néha mentem volna kezet mosni, de nem tudtam, mert a mosdókagyló tele volt Pufival. Pont jól elfért benne.
És persze szeretett tévézni, imádta a tigrisekről szóló filmeket; ha az Animal Planeten ilyen ment, felült a dohányzóasztalra, és a film végéig le nem vette a tekintetét a tévéről.
Mint minden macska, ő is "nagy egyéniség". Soha nem engedte, hogy simogassuk a hasát, az egyetlen dolog, amit mindig elviselt, ha a feje búbjára, a fülei közé nyomtunk egy puszit. Ezt persze én is szerettem, mert olyan jó illata volt...
Amikor nyaralni mentünk, vagy több napra külföldre, akkor elvittem édesanyámhoz, ő vigyázott a "szőrös unokára". Ilyenkor 500-1000 km-t autóztam pluszban azért, hogy őt jó helyen tudjuk.
Szakításunk után az egyetlen olyan dolog, amin volt egy kis vita közöttünk, az Pufi volt. Mindketten szerettük volna megtartani. De persze tudtam, hogy neki nagyon nagyon fontos Pufi, és nem akartam "elvenni" tőle. Így kaptam "láthatási jogot", illetve megegyeztünk abban, hogy néha lesz nálam is.
Most pedig úgy néz ki, hogy nem tudja megtartani a macskát. A lakótársai kiutálják őt macskástól, egyedül nem tud fenntartani egy lakást, új, macskabarát lakótársakat nem talál. Én meg választhatok, hogy vagy együtt lakom Kiscsillaggal, vagy van egy Puficicám. Van pár megoldási lehetőség, de igazán jó nincs.
Lehet, hogy hülyén hangzik, de hihetetlen lekiismeretfurdalásom van, hogy annak idején felelősséget vállaltunk egy élőlényért, és nem tudunk gondoskodni róla.
2004 december 1-én vettük őt egy kisállat-kereskedésben. Igazából moziba készültünk, de Vivi hamarabb ért oda, így benézett az üzletbe, és meglátta ezt a kis nagyon élénk cirmost. Nagyon megtetszett mindkettőnknek. Kiderült, hogy kislány, úgyhogy hurrá, meg is vettük.
Annyira utálta azt a dobozt, amiben hazaszállítottuk, hogy a negyedórás út alatt szinte teljesen szétszedte, szétkaparta. Otthon megetettük, majd elnyúlt a szobában, pattanásig feszült a kis hasa. Elneveztük Pufinak. Később lett Pufi Kisasszony. :)
Úgy gondoltam, hogy jó, elfér ez a macska a lakásban, de azért az ágyra ne engedjük fel. Első reggel arra ébredtem, hogy keresztbe rohangál a hatalmas franciaágyon, és az átló végén éppen az én arcomat nézte ki ideális helynek arra, hogy dobbantson, és lendületből forduljon vissza. Szabályszerűen kipofozta az álmot a szememből.
Pár nap múlva kiderült, hogy nagyon beteg, parvo-vírusos. Az orvos max. 10% túlélési eséllyel kecsegtetett minket. Másfél hétig minden este rohantunk vele az állatkórházba, hogy megkapja az infúziót, ami életben tartja. Néha egy órán keresztül tartottam az ölemben, miközben szinte belekönyörögtem az életet adó folyadékot. Utána otthon néha lefeküdtünk mellé, és sírva kértük, hogy ne hagyjon itt minket, küzdjön a kis életéért. És persze minden nap reménykedtünk, hogy egyszer az orvos azt mondja, hogy OK, most már megmarad...
Megmaradt.
Életünk részévé vált. Ha több mint egy napra elmentünk otthonról, mindig jött velünk. Betettük az autóba, a hátsó ülések előtti lábrészbe betettük a kis utazós alomdobozát. Az autóban szabadon mászkálhatott, amerre csak akart - csak a vezetői ülés előtti lábrész volt tilos neki. Néha a kalaptartón aludt, néha a hátsó ülésen, néha előjött a barátnőm ölébe, és amikor beértünk valami városba, felemelkedett, és nézett ki az ablakon. Egyszer egy éjjel Debrecenből jöttem haza, ő Polgárnál befészkelte magát az ölembe, és az autópályán végig az ölemben aludt; csak Budapestre beérve tettem át őt az anyósülésre.
Esténként mindig úgy aludtunk el, hogy ő csak akkor jött be a hálószobába, ha én is elmentem lefeküdni. Ilyenkor én hanyatt feküdtem, ő a mellkasomra kucorodott, és elkezdtett dorombolni, meg gyúrni a mellső lábacskáival. Aztán elnyúlt, én rátettem a kezem a lábaira, ő meg a kis fejét a kezemre. Néha kinyújtott a lábait, és így a tappancsát finoman az arcomra helyezte. A dorombolása egyre halkabb lett, aztán elhallgatott. Mintegy fél perc múlva jött mindig egy nagy sóhaj... Először azt hittem, hogy ilyenkor elalszik, de nem; egy-két perc múlva felállt, nyújtózkodott, aztán leugrott az ágyról, és hallottam, hogy a konyhában ropogtatja a szárazeledelt. Én általában ilyenkor aludtam el.
Néha reggel arra ébredtem, hogy mellettem fekszik, úgy, hogy a hátát pont nekitámasztja a karomnak. Imádtam így ébredni.
Nem volt neki tilos terület. Imádott a konyhapultra felmászni, és onnan kimenni az ablakpárkányra, és nézelődni kifele. Egyszer kifeküdt a párkányra napozni, magamban mondtam is neki, hogy "Pufi bazmeg, le fogsz esni onnan!". Egy perc múlva mintha macskakarmot hallottam volna betont kaparni; a szemem sarkából még annyit láttam, hogy Pufi hirtelen eltűnik a párkányról. Ettől függetlenül máskor is ott szambázott, imádta a párkányra hulló faleveleket vadászni, néha tele volt a konyhapadló száraz falevelekkel. Fürdeni, zuhanyozni nem lehetett nélküle; vagy a sarokkád szélén egyensúlyozott, vagy beült a sarokba, és onnan nézett végig. Néha mentem volna kezet mosni, de nem tudtam, mert a mosdókagyló tele volt Pufival. Pont jól elfért benne.
És persze szeretett tévézni, imádta a tigrisekről szóló filmeket; ha az Animal Planeten ilyen ment, felült a dohányzóasztalra, és a film végéig le nem vette a tekintetét a tévéről.
Mint minden macska, ő is "nagy egyéniség". Soha nem engedte, hogy simogassuk a hasát, az egyetlen dolog, amit mindig elviselt, ha a feje búbjára, a fülei közé nyomtunk egy puszit. Ezt persze én is szerettem, mert olyan jó illata volt...
Amikor nyaralni mentünk, vagy több napra külföldre, akkor elvittem édesanyámhoz, ő vigyázott a "szőrös unokára". Ilyenkor 500-1000 km-t autóztam pluszban azért, hogy őt jó helyen tudjuk.
Szakításunk után az egyetlen olyan dolog, amin volt egy kis vita közöttünk, az Pufi volt. Mindketten szerettük volna megtartani. De persze tudtam, hogy neki nagyon nagyon fontos Pufi, és nem akartam "elvenni" tőle. Így kaptam "láthatási jogot", illetve megegyeztünk abban, hogy néha lesz nálam is.
Most pedig úgy néz ki, hogy nem tudja megtartani a macskát. A lakótársai kiutálják őt macskástól, egyedül nem tud fenntartani egy lakást, új, macskabarát lakótársakat nem talál. Én meg választhatok, hogy vagy együtt lakom Kiscsillaggal, vagy van egy Puficicám. Van pár megoldási lehetőség, de igazán jó nincs.
Lehet, hogy hülyén hangzik, de hihetetlen lekiismeretfurdalásom van, hogy annak idején felelősséget vállaltunk egy élőlényért, és nem tudunk gondoskodni róla.
2006/12/11
[zene] barcelona
Ha valakinek esetleg meglenne D.Kay&Epsilon Barcelona című száma, vagy lemeze, amelyen ez a szám szól... Ne kíméljen. :)
Sometimes I feel like I'm in Barcelona
See anytime I hear this tune I just start drifting away
And all I wanna do is go back
Sometimes I feel like I'm in Barcelona
See anytime I hear this tune I just start drifting away..
Sometimes I, I feel like I dont know what's going on
And sometimes I'm led to believe everything I know is wrong
I keep on telling myself that it's real
And always keeping the truth it's all in my mind
Explanations for the way that I feel
Are so hard to find
That's why that's why
Sometimes I feel like I'm in Barcelona
See anytime I hear this tune I just start drifting away
And all I wanna do is go back, go back
Sometimes I feel like I'm in Barcelona
See anytime I hear this tune I just start drifting away
And all I wanna do is go back back
[blog + személyes] röviden
Tegnap volt az a hétvége, amiről beszéltem, amikor bejelentettem, hogy átalakítom a blogomat. Bár az átalakítás nem látványos, mégis nekem nagy munka volt, mert meg kellett értenem a saját blogom felépítését. Most már mindarról, ami látható, tudom (na jó, nagyrészt tudom), hogy miért úgy néz ki, ahogy. Egyébként múlt héten is csináltam egy verziót, de az nem tetszett annyira; egyetlen dologban mutatott jobban ennél, nevezetesen hogy a blog logójában nem mi csókolóztunk, hanem Kis* popsija volt látható.
És akkor röviden az elmúlt hétről... Dolgoztam. :) Méghozzá az itt felsorolt projektek egyikén.
Voltunk Parndorfban is, de meg sem közelítettem a múltkori csúcsot, megelégedtem egy nadrággal, két inggel, két pólóval, három nyakkendővel és négy pár zoknival. (Valaki szóljon már rám, hogy unja ezeket a felsorolásokat, előre is köszönöm!)
Költözés egyelőre elnapolva, bár én sem értem, mi a fenének fizetem a lakásom bérletét és rezsijét, ha már csak azért járok haza, hogy a vásárlás iránt érdeklődőknek mutassam a lakást.
És akkor röviden az elmúlt hétről... Dolgoztam. :) Méghozzá az itt felsorolt projektek egyikén.
Voltunk Parndorfban is, de meg sem közelítettem a múltkori csúcsot, megelégedtem egy nadrággal, két inggel, két pólóval, három nyakkendővel és négy pár zoknival. (Valaki szóljon már rám, hogy unja ezeket a felsorolásokat, előre is köszönöm!)
Költözés egyelőre elnapolva, bár én sem értem, mi a fenének fizetem a lakásom bérletét és rezsijét, ha már csak azért járok haza, hogy a vásárlás iránt érdeklődőknek mutassam a lakást.
2006/12/01
[zene] völkerball, végre
Tegnap este végre megvettem a Rammstein Völkerball DVD-t. Persze csak a Special Editiont, mert a Limited nem kapható sehol sem; illetve ahol mégis, ott csak a várakozási listára lehet feliratkozni, és nagyon drága. Egyébként érthetetlen, hogy mondjuk a MOM Hungaroton boltjában miért nem lehet előre megrendelni bizonyos lemezeket.
Meg is néztem a Nimes-i, meg a moszkvai és londoni koncertfelvételeket - a tokiói marad mára. ;) Lehet, hogy nem néztem elég nagy TV-n, meg elég hangosan, de nem jött le az a jó hangulat, ami volt a budapesti, és különösen a bécsújhelyi koncerten. És nem értem az operatőrt (vagy ki az, aki összevágja a végső anyagot?) sem, egy csomó látványos elemről lemarad, túl sokat mutatják a közönséget, és a képek kivágása is hagy némi kívánnivalót maga után. Szerintem feleannyira sem jó, látványos, dinamikus a felvétel, mint lehetne.
De most hallgatom CD-n a koncertet, így egészen jó. Főleg ilyen álmos pénteki délelőttön. :)
Meg is néztem a Nimes-i, meg a moszkvai és londoni koncertfelvételeket - a tokiói marad mára. ;) Lehet, hogy nem néztem elég nagy TV-n, meg elég hangosan, de nem jött le az a jó hangulat, ami volt a budapesti, és különösen a bécsújhelyi koncerten. És nem értem az operatőrt (vagy ki az, aki összevágja a végső anyagot?) sem, egy csomó látványos elemről lemarad, túl sokat mutatják a közönséget, és a képek kivágása is hagy némi kívánnivalót maga után. Szerintem feleannyira sem jó, látványos, dinamikus a felvétel, mint lehetne.
De most hallgatom CD-n a koncertet, így egészen jó. Főleg ilyen álmos pénteki délelőttön. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)