[személyes] ma este szakítok

Úgy érzem, elszántam magam arra, hogy ma este véget vetek Cica 11 napja tartó nyavalygásának. Elegem van abból, hogy senki és semmi nem jó neki, csak annyit tud hajtogatni, hogy unatkozik, menjünk valahová, csináljunk valamit, de nem tudja, hogy hová és mit; elegem van abból, hogy engem vádol azzal, hogy ez azért van, mert én nem akarok semmit sem csinálni, csak ülni a gép előtt, amikor ő dolgozik naponta 6 órát - illetve annyit sem, mert nincs annyi ügyfele - én meg 8-10 órát, amikor minden második munkanapon ő is 8-ig dolgozik, és ilyenkor neki sincs kedve menni sehová sem, amikor neki semmi dolga nincs otthon, mert az anyukája mindent megcsinál, miközben én magamnak mosok, vasalok, takarítok, stb., amikor semmi mást nem csinál, ha nem dolgozik és nem velem van, csak alszik vagy tévézik.

Huhhh... jól kiadtam a dühömet. Az zavar a legjobban, hogy napok óta fekszik otthon, életuntan, mindenért engem vádol, és semmi, de semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy partnerem legyen a változtatásban. Ennek ma vége lesz. :-)

[személyes] köszönet

Mielőtt elfelejteném, szeretném megköszönni mindenkinek, aki az utóbbi napokban, illetve a felmerült problémában segített nekem véleménye elmondásával, vagy egyszerűen csak aggodalmát fejezte ki, szurkolt nekünk - a lista nem fontossági, hanem idősorrendben készült: cSiki (akivel akkor beszéltük ezeket, amikor még nem is volt probléma), Kata (akinek a nevében egy európai főváros, egyébként meg utáljuk egymást), Dorisz (te egy jó fej csaj vagy!), Monsi (az elmaradt bulit pótoljuk), nyugi (a.k.a. idiótákvagytokmind, és jövök egy mozival), vGoghék (már csak 10 nap!), hóvirág (mikor találkozunk?), Mina (bocs, hogy mindig akkor lépek le, amikor te be), Vikicica (neked sosem fogom tudni megköszönni azt, amit 4 éve teszel értem), Balu (ez nagyon jól esett, komolyan), Madyna (nagyon aranyos vagy)... Köszönöm nektek! :-)

[személyes] problémáink Cicával, meg egy kis elmélkedés, családtörténet...

Tegnap este megbeszéltük Cicával a dolgainkat, elbizonytalanodott a kettőnk kapcsolatát illetően. Abban maradtunk, hogy időt adok neki. Belefáradt abba, hogy hétközben semmi mást sem csinál, csak dolgozik (nálam jóval kevesebbet), és a nap hátralevő részében arra vár, hogy velem találkozzon; házi munkát nem kell végeznie, és más egyéb sem tudja annyira lekötni. Belátom, így elég üres, céltalan lehet az élete... Márpedig én dolgozom, naponta elég sokat, a munkám a munkaidő végeztével is leköt, és nekem van egy lakásom, egy cégem amelynek ügyes-bajos dolgait intéznem kell; nem tudok állandóan vele lenni. És Cica nem szereti a kötöttségeket, elég önfejű és makacs, mindig azt akarja csinálni, amit éppen szeretne, ahogy ő szeretné.

Igen, kell egy bizonyos érettség ahhoz, hogy ráérezz arra, hogy néha le kell mondanod bizonyos dolgokról a kapcsolatod érdekében, hogy ha nem találtad meg tinikorodban, vagy nagyon fiatalon azt az embert, akivel nagyon hamar "összecsiszolódsz", akkor már nem fogod megtalálni a tökéletes párodat, akivel soha semmi gond nincs. Neki 25 évesen ez nincs meg; no nem azért mondom, mintha ez bennem nagyon meglenne...

Hogy ki az, akire azt mondhatod, hogy mellette szeretnéd leélni az életed? Majd kiderül utólag, hogy jól érezted-e magad a választottad mellett, de attól sem leszel okosabb, hiszen az ellenpróbáját a "kísérletednek" nem végezheted el, így marad a spekuláció.

Az biztos, hogy az adott állapot vizsgálatából nem feltétlenül érdemes kiindulni; én sokkal inkább azokra a tulajdonságokra (kompetenciákra, hogy olyan business-like legyek) figyelek, amelyek a kapcsolat hosszú távú sikerét elősegíthetik. Persze ezeket is elég nehéz meghatározni. Nyitottság, rugalmasság, "boldognak-lenni képesség", nagyvonalúság, tolerancia, figyelmesség, törődés, a munka élvezete, fejlődésvágy, hogy párat említsek, ami ilyenkor eszembe jut. És érdemes megismerni a szülőket, az életútjukat, elvégre párunk gyerekként tőlük sajátította el a magatartás-formákat, mintákat. Ez is ellenben becsapós lehet. Mert elképzelhető, hogy ugyan felnőttként jól látja a párunk, hogy a szülei például képtelenek voltak kimutatni az érzelmeiket, és egy pokolban éltek; de ha ő ugyanazokat a tulajdonságokat, amelyek a helyzet kialakulásához vezettek, már korábban eltanulta, akkor neki is nagyon nehéz lesz elkerülni azt, hogy ugyanolyan kapcsolatot alakítson ki, mint a szülei.

Az én szüleim elváltak; édesapám és édesanyám szellemileg nagyon jól elvoltak, ugyanazt gondolták pénzről, gyereknevelésről, "az élet fontos dolgairól", és ugyanazokat a filmeket szerették nézni. De lelkileg - és testileg - már nem voltak annyira közel egymáshoz. Szegény édesanyámat (akit ettől függetlenül imádok) tönkretette a nagyanyám, belenevelve annyi gátlást, amennyit csak bele lehetett... Utána szüleim elváltak, édesapám elvett egy olyan nőt, aki suliba nem szeretett sohasem járni, egy könyvet soha el nem olvasott, és az élet "apró örömeinek" hódolt: szerelem, szex, család, evés... És édesapám tökéletesen boldog vele, 60 évesen is. Anyukám intézte a család dolgait, azzal a rengeteg szeretettel és kedvességgel, amelyből sosem tud kifogyni; neki minden nap egy újabb alkalom arra, hogy nevetgéljen, simogasson, kedveskedjen mindenkinek. Édesapám pedig igyekezett nagyon sok időt velünk tölteni, ellátni minket mindenféle jó tudással, ami kell az élethez, és amellett rengeteget dolgozott - és dolgozik a mai napig - annak érdekében, hogy mindezekhez az anyagi feltételeket biztosítsa. Lehet, hogy ez első hallásra egy elavult családmodellnek tűnik, de nem erről van szó. Ők az adott körülmények között a meglévő képességeik birtokában úgy osztották meg egymás között a család boldogsága érdekében elvégzendő feladatokat, hogy azokat minél hatékonyabban tudják ellátni.

Évek óta tudom, hogy nagyon hasonlítok édesapámra; nem csak külsőre, hanem belső tulajdonságaimat tekintve is. És 5 és fél éven keresztül "szenvedtem" egy olyan kapcsolatban, mint amilyen édesapám első házassága volt. Nem a partnerek hibája volt sem a szüleim, sem a mi esetünkben; egyszerűen nem illettünk össze.

Remélem, hogy a párhuzam édesapám és az én életem között nem ér véget itt; remélem, hogy megtaláltam azt a lányt, akivel ugyanolyan boldog lehetek most is, és hatvan évesen is, mint édesapám anyukámmal. Kérdés, hogy ő tudja-e... És ő ugyanezt gondolja-e...

[személyes] Cica és én

Kedves blogolvasók, tegnap este beszéltünk egy csomót Cicával, ma este írok róla részletesen. "Addig ne nagyon menjenek sehova", ahogy a Fókusz műsorvezetői szokták mondani, kb. ugyanakkora pofátlansággal és nagyképűséggel, mint ahogy teszem én most... :-)

[személyes] képes hangulatjelentés

Visszavágyom ide, Hvarra... végigslattyognék a Riván, a Carpe Diem előtt, beülnék az albánhoz egy félliteres limonádéra, és rágyújtanék egy finom szivarra... majd rendelnék egy fagyit... nézném közben a le-fel sétáló embereket, a hangoskodó olaszokat, a csinos szlovén csajokat, a Stipanskara meg a Jarolimra induló bárkákat...

[zene] pokolgép

Előástam a régi zenéimet...

1988. július 6-án hallottam először a Pokolgép zenéjét, nem sokkal a bátyám halála után volt OJD barátomnak a szülinapi bulija. Fent a házban szólt a diszkózene (Modern Talking, Status Quo, Edda, Bikini, meg ilyenek), mi meg a garázsban hallgattuk egy kis magnón az Ítélet helyett meg a Halálra szeretlek-et. Mintegy két évig tartott nálam a teljes Pokolgép-őrület, a Pokoli színjátékot betéve tudtam, az összes hangot, az összes gitárszólót... És a fél életemet odaadtam volna, hogy egyszer Kalapács Józsival találkozzak személyesen. Alig három év múlva interjút készítettem vele - magával az Istennel! - és a kamera előtt szétizgultam magam... :-)

1989-ben anyukámtól ajándékba kaptam a harmadik lemezüket, az Éjszakai bevetést. Először Mecinél, OJD barátnőjénél hallgattuk meg. Nem tetszett annyira, mint a Pokoli színjáték, de lassan az is beivódott a vérembe...

Mindez onnan jutott eszembe, hogy most végighallgattam, és ez a szám annak idején nagyon tetszett... emlékszik még valaki erre?

"csak az itt, csak a most
a máskor, a máshol nincsen
milyen isten képes rá,
hogy kétszer is elveszítsem?

hagyjon el, hagyjon így
ne büntessen, hogy higyjem
tegye most, ha gondol rám,
de holnap már ne segítsen...

hagyjon el, hagyjon így,
ne áltasson, hogy szeret,
a kezem rég nem fogja már,
panaszkodnom nincs kinek...

nem érdekel, mit ígér,
és nem érdekel a holnap.
csak az itt, csak a most,
a harangok másért szólnak...

most kell árts,
vagy most kell érts,
most kell gyűlölj,
vagy most kell félts,
figyelj rám itt és most,
hogy el ne késs...

most kell árts,
vagy most kell érts,
most kell gyűlölj,
vagy most kell félts,
törődj velem itt és most,
hogy el ne késs..."

pokolgép - itt és most (1989)

[személyes] csak egy megérzés

Az éjjel, lefekvés előtt, igazából azt reméltem, hogy reggel arra ébredek, hogy Cica ül mellettem, rámhajol, és csókokkal ébreszt. Ez ellenben két okból is lehetetlen volt: az ajtó be van zárva, és Cicának nincs kulcsa, no meg Cicának nincs sok érzéke az ilyen teátrális-romantikus húzásokhoz.

Bevásároltam; a kocsit tologatva a budaörsi Auchanban elég egyedül éreztem magam. Nem szoktam meg, hogy egyedül legyek, és az életem két személyre van méretezve. De most csak én vagyok benne.

Úgy érzem most, hogy vége, Cicával nem lesz folytatás. Indok, magyarázat nincs, ez csak egy megérzés...

[személyes] idő, idő, idő...

Annyira azért mégsincs minden rendben. Túl szép lett volna, mi? Cicának most időre van szüksége, egyedül, mert most senki és semmi nem jó neki... Hogy ez meddig fog tartani? Nem tudom, és nem tudja. Miért van ez? Nem tudom, és nem tudja.

Rossz a hétvége egyedül, elszoktam tőle. És most tűnik fel igazán, mennyire üres a lakásom, nincs benne élet. Néha belerúgok valamelyik kis gumilabdába, hadd guruljon, pattanjon, legyen valami mozgás, ami látszólag nem függ tőlem. Megy a U2 a magnóban:

"See the stone set in your eyes
See the thorn twist in your side
I wait for you
Sleight of hand and twist of fate
On a bed of nails she makes me wait
And I wait... without you

Through the storm we reach the shore
You give it all but I want more
And I'm waiting for you
With or without you
With or without you
I can't live
With or without you"

Nem kellene ezt hallgatnom. Megyek, bevásárolok, éhes vagyok. Nem ettem tegnap dél óta.

[személyes] hétvége, munka

Ma van négy éve, hogy itt dolgozom, ahol. :-) Elég szép idő ez, és nagyon jól - szinte napról napra jobban - érzem itt magam, pedig ez nem volt mindig így. De a körülményekkel teljesen elégedett vagyok (főnökök, kollégák, iroda, fizetés, mind OK), és ráadásul még szeretem is, örömmel csinálom!

Na, erről ennyit, mert rohanok fodrászhoz, kozmetikushoz, manikűröshöz, utána pedig... vagy randizunk egy kedves lánnyal, vagy nem; picit határozatlannak tűnik nekem ez a lány!

[személyes] tegnap

Tegnap mégsem jutott tovább a Debrecen, 0-0 lett a végeredmény. Éppen vége lett a meccsnek, amikor hazaért Cica. Rágyújtottunk, nevetgéltünk, beszélgettünk egy csomót, néztük az Édes kis semmiséget, és nagyon-nagyon figyeltem, de nem bírtam megérteni a filmet... Ilyen még nem volt! :-)

[köcsögség] díj

Ha valaki kiosztaná A világ legköcsögebbje díjat, szerény véleményem szerint a cégek kategóriájában a Centrum Parkoló Rendszer Kft., illetve az alkalmazottak kategóriájában a Centrum Parkoló Rendszer Kft. 122-es és 389-es ellenőre jó eséllyel pályázna. Előbbi 6 perc után, utóbbi 7 perc után büntetett meg, pedig láthatta, hogy ma egész nap itt parkoltam, és kétóránként dobáltam be a parkolási díjat... :-(

[foci] debrecen - bruges

Na de nem baj... A Loki ma jól megveri a Bruges-t (mondjuk 2-0-ra), és akkor hurrá, hurrá, minden nagyon jó lesz! :-) Hogy mikor és hol csinálom meg az ISO-minősítéshez a folyamat-leírásainkat, azt ellenben nem tudom...

[személyes] antiszociális

Ma tartom az antiszociális napomat. Minden és mindenki kiakaszt, szar kedvem van. És nem is vagyok annyira boldog, mint hittem...

[személyes] apám az infosztrádán

Ma megkaptam életem első e-mailjét Apukámtól. Először néztem a feladó nevét, azt hittem, hogy valami vírusos mail, de fura volt, hogy a tárgyban név szerint üdvözöltek engem. Rövid tanakodás után megnyitottam, és egy darabig nem is értettem, hogy mit keresnek a monitoron azok a mondatok, amelyeknek csak Apám szájából van értelmük. Sohasem hittem volna, hogy egyszer majd ő küld nekem e-mailt, vagy én írhatok neki. Egészen meghatódtam...

[személyes] szerelem és szex

Korábban sokat beszélgettünk Cicával arról, hogy hogyan képzeljük el a hármast. Én úgy gondoltam, hogy nem tudnám elképzelni azt, hogy ez csak a szexről szóljon, hanem sokat kellene találkozni, sokat kellene együtt lenni azzal a lánnyal, akit befogadunk magunk mellé. Hiszen csak nem fogok lefeküdni valaki olyannal, aki számomra nem jelent semmit?? Ő pont ellentétesen gondolkodott; csak semmi érzelem, baráti viszony, meg ilyenek - ez csak szex, és semmi köze az érzelmekhez. Egy nagyon kedves ismerős, cSiki is hasonlóan nyilatkozott: fölösleges keverni a kettőt.

Azt hiszem, igazuk van... Ez valóban csak szex. Persze attól még nagyon-nagyon jó. És úgy érzem, hogy a péntek egy nagy lépés volt ebbe az irányba számomra is. Igaz, hogy ez éppen ellentétes az elmúlt 10 évben általam vallottakkal. De hát változik az ember, nem?