[blog] újdonságok

Elkezdtem dolgozni az új blogdizájnon. Semmi különös, nem vagyok profi, csak láttam egy olyan blogot, amely viszonylag tetszett, és elkezdtem átalakítgatni az ízlésemnek megfelelően. Még nem az igazi, ezért nem tettem fel, de így is van egy újdonság, amelynek nagyon örülök: BLOGRÁDIÓ! Egyelőre csak Rammstein számokat hallgathattok, de majd lesz más is. :-)

[rammstein] mert megérdemlem

Sikeres államvizsga után naná, hogy megérdemlem a Rammstein koncertet! :-) Tegnap volt, és nem is tudok írni róla, nincsenek rá szavaim... Fantasztikus volt a hangzása, a dobok iszonyat jól beállítva, a gitárok pengeélesek, az énekes mikrofonja "pont jó": és egymás után nyomták a jobbnál-jobb számokat. A Reise, Reise-vel kezdtek, majd jött a Links 2 3 4, a Mein Teil... Összesen 18 számot játszottak, az új lemezről csak a Dalai lama és az Amour maradt le, a Herzeleidről volt a Rammstein és a Du riechst so gut, a Sehnsuchtról a címadó és a Du hast, a Mutterről pedig a Links 2 3 4 mellett a Sonne, az Ich will, a Feuer frei és a Rein raus.

Nem is tudom, hogy voltam-e még ilyen koncerten, amelyen ennyire feszes volt a műsor, ilyen tökéletes a hangzás, és a látvány sem volt hétköznapi.

Tegnap este óta folyamatosan Rammstein szól az agyamban, és be-bevillannak a képek a koncertről. :-)

[személyes] sikerült! sikerült! sikerült!

Ma reggel megvolt a záróvizsgám: Gazdaságtan - 5 (Vállalati gazdasági elemzések, főbb lépései, pénzáramlások meghatározása, NPV és IRR meghatározása), Menedzsment - 5 (Mik a problémamegoldó gondjai a nóvum elfogadtatásával? Miben különbözik az alkotó és a döntéshozó tudása? Miként fogadtatja el az alkotó a nóvumot? Mi a befolyásolás eredménye?), Szakdolgozat 4. Huhhh, hogy én mennyire féltem, hogy nem fog sikerülni... :-)

Úgyhogy: megvan az MBA!!!! :-)

[személyes] sikerült!!!

Sikerült, sikerült, sikerült!!! Egyelőre még nem az államvizsgám, mert az kedden lesz, hanem sikerült jegyet venni a katowicei U2 koncertre! Szinte hihetetlen! Tegnapelőtt néztem meg a U2 honlapját, és kiderült, hogy szinte minden koncertre elkelt már az összes jegy, így a bécsire is. Sára gyorsan utánanézett, hogy hol lehet még jegyet kapni, és már meg is vettem magunknak, Sáráéknak, és Moncsiéknak is - mert kiderült, hogy ők is jönnének. :-) És ha már ott jártam, akkor vettem magunknak két jegyet a jövő vasárnapi Rammsteinre is.

Hú, de jó lesz... Július 5-e egy keddi nap, elmegyünk szombaton vagy vasárnap, megnézzük Krakkót, Auschwitzot, a wieliczkai sóbányát, kedd este U2 koncert, és utána jövünk haza. Tud valaki egy jó, olcsó szállást Katowiceben? :-)

[személyes] a mai nap nem az enyém...

Bár ma az új bőrdzsekimben villogtam bent a cégnél, a mai nap nem az én napom: este fél kilenckor még bent vagyok (pedig ma reggel rendes fiúként már kilenckor bent voltam; ilyen sem volt az utóbbi fél évben), az utolsó másfél órában a gépem leállt négyszer is a fél másodpercnyi áramszünetek miatt, és most kiderült, hogy nem tudok elmenni még, mert a kulcsomat otthon hagytam, tehát valamelyik kedves kolléganőm be kell jöjjön, kiszabadítani engem...

[személyes] a hétvégénk

Jól alakult eddig a hétvégénk; pénteken este voltunk hármas topiktalin, tegnap pedig Győrben jártunk, találkoztunk egy nagyon kedves, aranyos, csinos párral. Éjfélkor indultunk haza, nemrég ébredtünk fel. Ma megyek a könyvelő nénimhez, aztán Cicával fotózunk itthon, este pedig moziba megyünk, megnézzük a Hitler című filmet. Vidám dolgokat utána már nem tervezünk...

Ja, tegnap vettem magamnak egy bőrdzsekit Győrben. Sosem rajongtam a bőr cuccokért, de egészen jól nézett ki, és ahhoz képest piszok olcsó volt. Felpróbáltam, és megállapítottam, hogy egyszerűen jól áll, kár lenne kihagyni. :-)

[személyes] semmi különös

Tegnap vásároltunk, Jóbarátokat néztünk vagy három órán keresztül, ma pedig hatalmasat nagytakarítottunk, és most Cica madártejet csinál, én éppen most készítettem egy bögre finom kapucsínót. Pufi is élvezi a tiszta lakást, végigjárta a szobákat, a könyvespolcot, majd elégedetten végigfeküdt a heverőn és elaludt. Hmmm, jó nekünk... Szeretjük egymást, boldogok vagyunk együtt, és van egy csintalan macskakölykünk... :-)

[személyes] a román-magyar mérkőzésekről

Tegnap az egyik fórumban éppen arról írtam, hogy 1982-ben Romániában mi irigykedve figyeltük, hogy Magyarország kint volt 82-ben és 86-ban is a VB-n, míg a román válogatott nem. Főleg, hogy Magyarország abból a csoportból jutott ki 81-ben, amelyből a román válogatottnak nem sikerült; Bukarestben ott voltam 1981. szept. 23-án a Románia - Magyarország meccsen, Katzirz mindent védett, amit Cămătaru-ék kapura küldtek.

Én akkor a magyar válogatottnak szurkoltam; még csak 9 éves voltam, édesapámmal és két magyarországi ismerősünkkel (jut eszembe, ők Békéscsaba környékén lakó románok) voltunk a meccsen. Ők a magyaroknak szurkoltak, így én is. De pár év múlva egyértelmű volt, hogy román-magyar meccsen a románoknak szurkolok. Ami persze nem jelenti azt, hogy már akkor is idegenszívű liberálbolsi voltam. Nekem természetes volt, hogy azoknak a fiúknak szurkolok, akiket minden második hétvégén láttam kint a stadionban. Az lett volna a fura, ha az általam imádott és csodált játékosoknak mindig szurkolok, bárkivel játszanak; amikor meg magyarok ellen mérkőznek meg, akkor azért szorítok, hogy kikapjanak - azoktól a játékosoktól, akikről semmit sem tudtam, legfeljebb annyit, hogy ők is magyarul beszélnek. Nos, erre az eszmefuttatásomra azt a választ kaptam, hogy "És akkor még nekem legyen lelkiismeret furdalásom, mert a többiek nemmel szavaztak."

Hát bazmeg... Mégis, hogy képzelted? Hogy kint vagyok minden hétvégén Marius Lăcătuş meccsein, imádom a zseniális játékát (soha nem fogom elfelejteni, hogy mekkora gólt rúgott 1986. május 7-én a Barcelona elleni sevillai BEK-döntőn, a labda háromszor pattant oda-vissza a felső kapufa és a gyep között), és amikor az öccsével focizom, mondjam neki, hogy a bátyja ellen szurkoltam, mert magyarok ellen játszott? Mondjam a szomszédomnak, Vasile Ştefannak a magyarok elleni játék után azt, hogy "bocs, haver, ugyan minden meccseden kint vagyok és rekedtre kiabálom magam, hogy nyerjetek, de tegnap ellened szurkoltam, mert magyar vagyok"?? Szurkoltam volna számomra ismeretlen, idegen magyar srácoknak akkor is, amikor a barátaim osztálytársa, Selymesi Tibi ellen játszottak, akivel gyermekkoromban Kézdivásárhelyen én is együtt gombfociztam, és aki utána az én klubomban, a FCM Braşovban a nagy kedvencem volt?? De ugyanez vonatkozik Tikosi Gyuszira, akivel a gimiben számtalanszor fociztunk; szorítottam volna ellene, ha magyar csapat ellen játszik?? Sőt, talán felszólíthattam volna Selymesi "Tobit" meg Tikosi Gyuszit is, hogy magyarságukra hivatkozva ne is álljanak ki magyar ellenfél ellen; vagy rúgjanak öngólt, mert magyar létükre csak nem vetemedhetnek arra, hogy a Szent Magyar Kapuba gólt rúgnak, ugye? Szorítsak Tobi meg Gyuszi ellen, azon magyarokért, akik évekig lerománoztak engem??

Vagy mit szólnál, ha a Ferencváros hűséges bérletese, egy német származású, esetleg német anyanyelvű, de a születése óta a IX. kerületben élő Fradi-szurkoló a Schalke ellen Gyepes öngóljánál felugrik, hogy "Hurrá, ez az! Hajrá Tomasz Waldoch (aki mellesleg lengyel), Marcelo Bordon (brazil), Mladen Krstajic (szerbia-montenegrói), Marco van Hoogdalem (holland), Ebbe Sand (dán), Sven Vermant (belga), Gerald Asamoah (ghánai születésű, bár már honosított), Levan Kobiashvili (grúz), Darío Rodriguez (uruguayi)! Rámoljatok be egy csomó gólt ezeknek a zöld-fehéreknek!" Nem futna át az agyadon, hogy "Normális ez?" Vagy mit szólnál, ha ugyanez az illető azt skandálná kórusban a gelsenkircheni keménymaggal, hogy "szar Magyarország, utálunk, szar Magyarország" - mint ahogy ezt tették a múlt hónapban Debrecenben az erdélyi magyarok a Magyarország - Románia kézilabda mérkőzésen, csak éppen Romániát utálva? Egy másik példa arra, hogy mennyire primitív tud lenni egy (meglepő módon önmagát sportszeretőnek mondó) ember: pár éve Magyarország dicstelenül leszerepelt a selejtezőcsoportban, ahonnan Románia jutott tovább és csoportmásodikként oda-vissza mérkőzésen játszhatott a kijutásért; a románok kikaptak (a szlovénoktól, ha jól emlékszem) és Hevesi "ezt egy életen át kell játszani" Tamás ujjongva jelentette be a friss hírt valami sportrendezvényen, hogy "Hurrá, kikaptak a románok!". Tette mindezt azután, hogy a román válogatott félgőzzel játszva kétszer iskolázta le a magyart: a Népstadionban is, Bukarestben is...

Persze tökmindegy, hogy kinek ki és mi a kedvesebb, amíg ezt mindenki tolerálni tudja és képes tiszteletben tartani mások preferenciáit. Utána is mindegy, mert akkor a dolog már nem a sportról, hanem az egyes emberek mély, elkeserítő, reménytelen butaságáról szól. Egyszerűen nem értem: mi egy foci- vagy kézilabdameccs? Sportolók megmérkőzése egymással, hogy ki tud többet, ki a jobb; vagy valami szent háború, ahol megtorolhatjuk a valós és vélt történelmi, politikai, meg egyéb sérelmeinket? És ha az egyiknek szurkolok (mert nekem valami miatt ők kedvesebbek, szimpatikusabbak, esetleg szebben, jobban művelik azt a sportot, netalán közöttük vannak a barátaim, vagy a rokonaim), akkor én a másik ország, vagy nemzet ellensége vagyok, és utáljam a másik féllel szimpatizáló barátaimat; verekedjek is össze velük?

Hol a faszban élünk, bazmeg?? Ha érted, mire gondolok...

[személyes] tél volt, hó nem esett, elmúltak az ünnepek...

Olyan punnyadós vagyok mostanában... Az ünnepek előtti időszak még pörgős volt, aztán jöttek az ünnepek, és meglátogattuk a szülőket (autóztunk közel 800 km-t 3 nap alatt), azóta meg heverészünk a lakásban, és persze nézünk egy csomó filmet az új házimozi-rendszerünkön.

Pufilány életkedve visszatér, nagyon játékos. Egyfolytában ugrál, karmol, harapdál, rengeteget eszik és még többet kakil. :-) Néha-néha elbújik a lakásban, de csak azért, hogy onnan előugorva rontson ránk.

Többet nem tudok írni. Kérem, log off!

[személyes] pufilány

Jelentem, Pufilány meggyógyult. Tegnapelőtt már nem is kapott infúziót, ma pedig kiveszik a lábacskájából a kanült. Tegnap szegény sokat volt egyedül otthon, így este már nagyon várt, amikor levettem a cipőmet már el is kezdett játszani a cipőfűzőmmel. Utána meg egyfolytában mellettem volt, zuhanyozás közben is bejött a fürdőszobába, leült a kád mellé, és nyávogott, mert nem látott engem, próbálkozott felugrani a kádba és odajönni mellém. Szerencsére ezt még nem tudja megcsinálni. Este elalvás előtt olvastam egy kicsit, akkor odajött hozzám, és felmászott a vállamra, mintha ő is olvasni akarna. Ott dorombolt az arcomtól 5 centire. Reggelre persze már lemászott mellőlem, a nappaliban a szőnyegen várta, hogy felébredjek.

Szóval, imádjuk Pufilányt. :-)

Tegnap délután/este az egyik ügyfelünknél voltam egy rendkívül fárasztó, maratoni kéviselő-testületi ülésen, utána céges vacsorán voltam a kollégákkal a John Bull's Pubban. Kellemes meglepetés, hogy a különterem vitrinjében egy üveg Murfatlar bort láttam. Már az elején feltűnt, hogy olyan ismerős a címke, és mégis volt valami fura érzésem azzal az üveggel kapcsolatban; de csak egy-másfél óra után esett le, hogy valóban, egy Murfatlar bor Magyarországon nem hétköznapi látvány. Az este másik - sokkal kellemesebb - meglepetése az volt, hogy a vacsora alkalmával kaptunk egy kis karácsonyi pénzt a főnöknőktől, ami most is jól jött. Már be is osztottam, hogy milyen célokra költöm el: egy harmadát a lakásra (mondjuk jó lenne valami mini-hifi), egy-egy harmadát pedig Cica és az én ruházatomra. :-)

[blog] lopok és tanulok

Ma megnéztem athina blogját, és már megint új dizájnja van. Ez a lány többet váltogatja a blogja megjelenését, mint más lány a frizuráját. De jelzem, jól áll neki. Gyorsan le is loptam tőle egy kis szkriptet, így ahányszor rákattintasz a blogomra, mindig új kép jelenik meg - jó, ez csak kb. 10 kattintásig igaz, de addig sem mindig, mert a világ bizony ilyen random, mint ezen szkript függvénye is...

Sajnos a fotóim ilyenek, amilyenek; eszitek, nem eszitek, mást nem fogtok kapni. Illetve mást igen, de jobbat... hát, nehezen.

Az éjjel rosszat álmodtam. Azt álmodtam, hogy Apámmal találkozom, és szóba kerül a népszavazás, és megszólal Apám, hogy "aki nemmel szavazott, azt a sok mocskos disznót mind le kellene lőni"; én meg halkan, hogy "de Apám, én is nemmel szavaztam!". Megfagyott a levegő egy pillanatra, ám a vége az lett, hogy Apámat meggyőztem, hogy jól gondolkodtam. Felébredve eszembe jutottak újra Apám álombeli szavai, és hirtelen összeszorult a szívem, de hamarosan felderültem, mint az a pasi a Toyota Corolla reklámban: "nyugodj meg, ez csak egy rémálom, hisz' az nem lehet, hogy egy Corolla nem indul el!". Hmmm, ezt hívják transzlogikának? Hát igen, Apám nem mondana ilyet...

[személyes] hárman az ágyban

Ha valaki, aki ezt a blogot olvasta, de még nem tudja, leírom most: régóta szerettük volna Vivivel kipróbálni a hármast. Persze lánnyal. :-)

Nos, ez nemrég megtörtént, egy hétvégén. A lánnyal előtte kb. egy héttel találkoztunk, beszélgettünk, kedves volt és nagyon nyílt. Szexről is olyan nyitottan beszélgettünk (és ami nekem különösen tetszett, nem félt attól, hogy nevén nevezze a dolgokat), hogy az még számomra is szokatlan volt.

Pénteken és szombaton is eljött hozzánk. Pénteken a lányok azzal kezdtek, hogy beültek a kádba együtt fürödni, és hamar elkezdték vizsgálni egymás punciját. Mint valami óvodás kislányok: "hmmm, muti, a tied milyen". :-) Persze alaposan megvizsgálták egymást! A dolog a hálószobában folytatódott, elsősorban a lányok nyalakodtak, én segítettem nekik. :-) Szombaton is lényegében ez volt a forgatókönyv, annyi eltéréssel, hogy én is fürödtem velük, elfértünk a kádban hárman is. Meg fotóztam egy csomót, bár nem sikerültek annyira jól. Igazából nem az érdekelt, hogy hogyan sikerülnek a képek. ;-)

Jó élmény volt... Nem tudom, hogy találkozunk-e még a lánnyal, de izgalmas volt, jó volt, és egyértelműen csak erősítette a kapcsolatunkat, nem volt senkiben sem semmi rossz érzés egy pillanatig sem.

Tervezünk még egy másik hármast, bár az picit más lesz; lehet, hogy nem is lesz igazi hármas, csak egy két-és-feles. :-)

[személyes] új e-mail cím

Hosszú ideig nagyon szerettem a mailbox.hu-t, elég nagy volt a tárhely, nem volt olyan hétköznapi és gagyi, mint a freemail.hu, de most már hosszú ideje nagyon rosszul működik, több órás - egy napos késéssel kapom meg a leveleket, szóval meguntam. Átnyergeltem a gmail.com-ra. Tehát aki írni akar, vagy írni szokott, felejtse el a régi e-mail címemet: kattintson a fényképem alatt levő szövegre, és mentse le magának az új címem. :-)

Pufi köszöni szépen, jobban van, már magától iszik, és nagyokat sétál a lakásban a bekötött lábacskájával. Tegnap is kapott infúziót, közben pedig gyors egymásutánban két injekciót, és akkora hiszit levágott, hogy az egész állatkórház a nyávogásától meg morgásától visszhangzott. Ma egyedül viszem doki bácsihoz, szerintem kellünk hozzá páran, hogy lefogjuk.

[személyes] pufi beteg

Nehéz napokat élünk át Vivivel... December elseje óta egy aranyos cirmos kiscica boldog tulajdonosai vagyunk. Egy kisállat-kereskedésben vettük, nem volt türelmünk kivárni, amíg Anyukámnál születnek cicukák. Pedig nagyon jó lett volna egy gondosan "előnevelt" kismacskát felhozni.

Nagyon kis duci cica volt, Viki el is nevezte őt Pufilánynak. Pedig nem is ez a legjellemzőbb tulajdonsága, hanem a harciassága: ha bekattan, bárminek és bárkinek nekimegy. Nagyon karmolós-harapós, bár finoman csinálja, csak rázár a szája a kezünkre, meg bárminkre, amire rá lehet - nem is merek azóta meztelenül flangálni a lakásban - de nem ejt sebeket.

És ez a pöttöm kis majom nagyon beteg. Nem eszik, nem iszik napok óta. Voltunk orvosnál vele, kiderült, hogy fertőző gyomor- és bélgyulladása van, ami bizony nagyon komoly betegség, az orvos szerint a cicák 10%-a éli túl. Tegnap kapott először infúziót, és azóta csak különleges táppal lehet etetni, fecskendőn keresztül. Inni sem hajlandó másképp. Szegény olyan kis erőtlen, a jobb lábacskáján egy hatalmas kötés takarja a kanült. Alig mozog, szinte csak akkor áll fel, ha érzi, hogy hánynia kell, mert ez a kis csodabogár ilyenkor mindig elmegy a nappali konyharészébe, hogy a konyhai csempére hányjon.

Nagyon aggódunk érte, és nagyon bízunk benne, hogy a kis szervezete lesz annyira erős, hogy túlélje. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez a kis rosszcsont, aki senkitől és semmitől nem fél, be fogja adni a derekát ennek a betegségnek.

[népszavazás] lázas vita

Szeretek vitatkozni, az a helyzet, és néha kimondottan keresem a vita lehetőségét: mert érdekel mások véleménye, mert tesztelni akarom a saját gondolataim helytállóságát, vagy egyszerűen annyira izgat az adott téma, hogy beszélnem kell róla. Ezen a héten mindhárom fennállt a népszavazás és a határon túli magyarok állampolgársága ügyében. Úgyhogy be is néztem egy erdélyi fórumba, és pillanatok alatt komoly közutálatot sikerült kivívnom nemleges válaszommal.

Pedig tényleg kíváncsi voltam arra, hogy milyen érvekkel rendelkeznek ők, mélyen érdekeltek, az IGEN mellett. Kb. kétféle érvet olvastam: az azonos nemzethez való tartozást (ami tény, de a nemzet és az állampolgárság két különböző dolog), meg hogy azért lesz jó, mert utazhatnak külföldre (erről meg részletesen leírtam, hogy ez miért nem egyértelműen jó megoldás, és mi lenne ennél jobb). Ez utóbbit is csak az értelmesebb emberektől kaptam meg, de sokan vannak, akik nem hogy vitatkozni, de szöveget értelmezni sem tudtak.

Az értelmes emberektől olvasott hozzászólások sem győztek meg arról, hogy ez a legjobb döntés; sőt, még csak nem is egy "elég jó" döntés IGENnel szavazni. Amikor elmondtam a saját érveimet a NEM mellett, akkor néma csend következett utána, az érvelésem helytelenségét nem cáfolta meg senki, legfeljebb egy-egy mondatot kiragadott a környzetéből, és azt - alaposan félreértelmezve - visszaolvasta a fejemre, ezzel bizonyítva, hogy milyen egy aljas ember vagyok. Az érveimet, következtetéseimet nem cáfolta senki...

Ezért továbbra is hiányolom azt, hogy ezt a döntést nem készítették elő megfelelően. Továbbra sem vagyok meggyőzve arról, hogy a magyar állampolgárság megadásával segítjük a határon túli magyarság helyzetét. Maradok a nem mellett, és remélem, hogy egy-két éven belül előáll a kormányzat egy komoly stratégiával arra, hogy elősegítse a határon túli magyarok helyzetét (aminek akár a magyar állampolgárság megadása is része lehet). Sajnálom, bármennyire is fáj, de felelős állampolgárként nem tudok igent mondani egy ennyire előkészítetlen döntésre.

Jelen pillanatban egyik válasz sem oldja meg automatikusan a helyzetet, sem az IGEN, sem a NEM. Ellenben:
- az IGEN a mostani helyzethez képest jelentősen ronthat a határon túli magyarok helyzetén, és jó időre leveszi a napirendről a kérdést. "Most kaptak állampolgárságot, ezt akarták, boldoguljanak vele, most már hagyjanak békén", mondják majd.
- a NEM nem ront a helyzetükön - bár fájó pofonként fogják megélni (de emiatt szidják azokat, akik belelovallták őket ebbe a gondolatba); a most megindult párbeszéd, társadalmi vita e kérdés kapcsán ellenben elvezethet oda, hogy 1-2 éven belül jó, sokkal jobb megoldások szülessenek. Ez utóbbiban azért hiszek, mert a romák helyzetének javításáról is pár évvel ezelőtt kezdődött komolyabb vita a magyar közéletben, és most már viszonylag komoly figyelmet és forrásokat fordítanak erre a célra. Igaz, a romák és a határon túli magyarok esetében is korábban kellett volna lépni, de jobb későn, mint soha.

Szóval: NEM.