Kurvára fáj a fejem. Még jó, hogy nem a fogam - kicsit félreérthető lenne, pláne ha elmesélem, hogy valamelyik este arról álmodtam, hogy egy csinos kurvát szedtem fel valahol. Tényleg nagyon szép volt, és nem is csinálta annyira direkten, hogy azonnal levettem volna, hogy kurva. Elkezdtünk beszélgetni, aztán beindultam rá, valami hegyes-erdős városrészben voltunk, és elkezdtünk keresgélni valami olyan helyet, ahol dughatunk. Előttem sétált, rövid világoskék szoknyában, én meg közben fogdostam a fenekét, nyúlkáltam a szoknyája alá, és egy idő után éreztem, hogy mindene lucskos, a combja tövéről már folynak le a nedvei, a bugyija meg teljesen becsúszott a nedves ajkak közé. Valami lerobbant lakásszerűségbe érkeztünk, ahol egy nő rikácsolva veszekedett egy férfival. Azt hittem, hogy na, majd itt, de akkor hirtelen a férfi eltűnt, a nő meg lenyugodott és bemutatkozott nekem, hogy ő a lány mamája - mint egy tisztességes lány tisztességes mamája, amikor a lány udvarlója először látogat el hozzájuk. Akkor felébredtem.
Szóval kurvára fáj a fejem. Tulajdonképpen azóta, hogy hazaértünk Krakkóból. Egészen jó volt, voltunk a wieliczkai sóbányában, meg Auschwitzban, meg Katowiceben a U2 koncerten. Sőt, még Wadowice-t is útba ejtettük, a pápa szülővárosát.
Auschwitz érdekes élmény volt. Az a hely, amely több millió ember kivégzéséről szól és ahol minden ezt a célt szolgálta, az csakis szörnyű lehet. Mégis, annyit hallottam, olvastam már róla, hogy a legrosszabbra felkészülten érkeztem, és ehhez képest már nem volt annyira szörnyű. Az 5-6 óra alatt, amit Auschwitzban meg Birkenauban töltöttünk, persze sok gondolat futott végig az agyamon. A legmegdöbbentőbb számomra az volt, hogy itt van ez a tábor 60 éve, és hogy lehet, hogy mégis, a mai napig vannak olyanok, akik zsidóznak, cigányoznak? Milyen Magyarország lehetett a két világháború közötti Magyarország, hogy alig két hónap alatt fél millió zsidót deportált 1945-ben? Mit gondolhattak az erdélyi, illetve a második bécsi döntés révén Magyarországhoz visszacsatolt területeken élő románok Magyarországról, a magyarokról, azok után, hogy a magyarok ezekről a területekről több tíz ezer embert fosztottak meg mindenüktől és küldtek a halálba?
A U2 koncert - így utólag - jó volt. Bár ha nem lett volna ilyen szerencsétlen a szervezés, ha nem esett volna az eső, ha nem ilyen szar együttesek lettek volna az előzenekarok, még jobb lett volna. :-) Na és ha nem lettek volna olyan gagyi húzásai a U2-nak: Bono felhív egy lányt a tömegből, átöleli, táncolnak, és úgy énekel; Bono felhív egy lányt a tömegből, hogy fordítson lengyelre valami zavaros sztorit; Bono kibont egy Solidarność zászlót... Még jó, hogy nem énekelte el a Tavaszi szél vizet áraszt lengyel változatát, és nem mesélte el, hogy miről beszéltek a pápával... Az lett volna a mélypont. Ezeket leszámítva jó volt.
Kurvára fáj a fejem, és az orvosok persze nem tudják, hogy mitől. Megvizsgálták, kitapogatták mindenem, vért vettek, vizeletet, MRI-felvételt készítettek a koponyámról (amit persze az idegorvos már nem nézett meg, csak a felvétel helyszínén megállapították, hogy ők nem látnak semmit), és minden rendben. Szedek valami fejfájás-csillapítót, de hogy miért hasogat a fejem hat napja... Senki sem tudja.
2005/07/14
2005/07/01
[utazás] Krakkóba
Most sem írok sokat (igaz, eddig sem sokat kellett volna írnom, inkább gyakran; de én egy lusta blogger vagyok), mert sietnem kell haza, ma este elvisszük Pufilányt Anyukámhoz, holnap pedig indulunk Krakkóba. Szombattól szerdáig Krakkó, Wieliczka, Auschwitz, Katowice, U2 koncert lesz a program. Sajnos csütörtökön már Miskolcon kell lennem munkaügyben, sz**ás. Igaz, nem ez lesz az idei nyár fő nyaralása, egy hét Brassó és két hét Hvar (nudistakempingben, hmmm) még hátravan. Remélem. Ma este alszik utoljára Pufilány a hasunkon/hátunkon, utána egy hétig nem látjuk... :-(
2005/06/21
2005/06/15
[szex] fantázia
Már többen is hiányolták a régi, "erotikus töltetű" sztorijaimat. Hát ilyen sztorit most sem írok, de esetleg egy fantáziát... :-) Az egyik kedvenc fantáziám az, hogy bejövök reggel (na jó, 11-kor) dolgozni, és a csinos-bögyös titkárnőm vár... Szép kis topban, minimális hosszúságú "piniszoknyában"...
Leülök a székembe, unottan ránézek, ő meg - ó, kis együttérző, kedves lány - megkérdezi, hogy "Rosszkedvű vagy?". Unottan bólintok, ő meg folytatja: "Főnök... lecumizzalak?". Ránézek, kérdőn felvonom a szemöldököm, de ő csak mosolyog, a kezei válaszolnak. Hosszú ujjaival babrál a nadrágomon, lehúzza a cipzárt, kiveszi a farkam (az alsónadrág mellőzésének nagy előnye...), elkezdi húzogatni le-fel, rám nézve... Aztán letérdel mellém, én elfordulok a forgószékkel, így pont előttem térdel. Megfogom a tarkóját, ráhúzom a fejét, holott erre semmi szükség: bekapja, elkezd szopni... Hmmm, a felvételi interjún még nem gondoltam volna, hogy ezek az ajkak a farkam fogják kényeztetni... vagy igen? Éppen emiatt választottam őt? Lassan, megfontoltan bólogat, mert ebben a pillanatban semmi sem fontosabb annál, mint kiélvezni azt, hogy itt ülök kőkemény farokkal, és a szája tele van velem...
Aztán a karja alá nyúlok, felemelem, és megfordítom; háttal nekem állva várakozóan pucsít. A szoknya már felcsúszott... felsőtestét az asztalra döntöm, a formás kis segge előttem kerekedik, mögé térdelek, és félrehúzom a tangáját. Ez az a pillanat, amikor megcsap a felizgult, nedves pina mámorító illata... Belenyalok hátulról, ezt érezni kell... érezni az ízét, az illatát, és a nyelvem alatt a puha ajkak húsát... De most a dolog nem erről szól, itt mindketten dugni akarunk, azonnal! Felállok, letolom a tangáját combközépig, és hirtelen becsúszok a forró testébe, ő meg szinte könyörögve felnyög... Tökéletes érzés... Elkezdek mozogni benne, nedves puncija tökéletesen tapad a farkamra, és ugyanabban a tempóban, lustán-kéjesen riszálja a fenekét, őrjítővé fokozva az érzést... Hmmm... Nem tart sokáig, de nem is ez kell most... Ő is gyorsan elélvez, én is, rá a popsijára...
Visszahanyatlok a székembe, mindketten még kábák vagyunk... segítek neki megtörölni a fenekét, megigazítja a szoknyáját, de a bugyiját nem veheti vissza... Az nap végéig az asztalomon marad... Inspiráló légfrissítő...
Leülök a székembe, unottan ránézek, ő meg - ó, kis együttérző, kedves lány - megkérdezi, hogy "Rosszkedvű vagy?". Unottan bólintok, ő meg folytatja: "Főnök... lecumizzalak?". Ránézek, kérdőn felvonom a szemöldököm, de ő csak mosolyog, a kezei válaszolnak. Hosszú ujjaival babrál a nadrágomon, lehúzza a cipzárt, kiveszi a farkam (az alsónadrág mellőzésének nagy előnye...), elkezdi húzogatni le-fel, rám nézve... Aztán letérdel mellém, én elfordulok a forgószékkel, így pont előttem térdel. Megfogom a tarkóját, ráhúzom a fejét, holott erre semmi szükség: bekapja, elkezd szopni... Hmmm, a felvételi interjún még nem gondoltam volna, hogy ezek az ajkak a farkam fogják kényeztetni... vagy igen? Éppen emiatt választottam őt? Lassan, megfontoltan bólogat, mert ebben a pillanatban semmi sem fontosabb annál, mint kiélvezni azt, hogy itt ülök kőkemény farokkal, és a szája tele van velem...
Aztán a karja alá nyúlok, felemelem, és megfordítom; háttal nekem állva várakozóan pucsít. A szoknya már felcsúszott... felsőtestét az asztalra döntöm, a formás kis segge előttem kerekedik, mögé térdelek, és félrehúzom a tangáját. Ez az a pillanat, amikor megcsap a felizgult, nedves pina mámorító illata... Belenyalok hátulról, ezt érezni kell... érezni az ízét, az illatát, és a nyelvem alatt a puha ajkak húsát... De most a dolog nem erről szól, itt mindketten dugni akarunk, azonnal! Felállok, letolom a tangáját combközépig, és hirtelen becsúszok a forró testébe, ő meg szinte könyörögve felnyög... Tökéletes érzés... Elkezdek mozogni benne, nedves puncija tökéletesen tapad a farkamra, és ugyanabban a tempóban, lustán-kéjesen riszálja a fenekét, őrjítővé fokozva az érzést... Hmmm... Nem tart sokáig, de nem is ez kell most... Ő is gyorsan elélvez, én is, rá a popsijára...
Visszahanyatlok a székembe, mindketten még kábák vagyunk... segítek neki megtörölni a fenekét, megigazítja a szoknyáját, de a bugyiját nem veheti vissza... Az nap végéig az asztalomon marad... Inspiráló légfrissítő...
2005/06/14
[személyes] mégsem ugyanaz
Tegnap jól kiakadtam, ma meg korrigálok.
Sz'al az a helyzet, hogy a hülye én vagyok. Vagy nem is hülye, csak iszonyat fáradt. Az életem olyan, amilyen, én teszem ilyenné. Persze, a partneren is múlik, de alapvetően rajtam, illetve azon, hogy én milyennek látom.
Most fáradt vagyok, nincs erőm semmihez sem; ilyenkor az a legkönnyebb, ha a környezetére fogja az ember a dolgot. Pedig lehet, hogy csak annyit kellene kimondani, hogy mit akarok, és mit nem akarok. És amit nem akarok, azzal ne kínlódjak, és ne görcsöljek azon, hogy másoknak ez problémát okoz-e.
Sz'al az a helyzet, hogy a hülye én vagyok. Vagy nem is hülye, csak iszonyat fáradt. Az életem olyan, amilyen, én teszem ilyenné. Persze, a partneren is múlik, de alapvetően rajtam, illetve azon, hogy én milyennek látom.
Most fáradt vagyok, nincs erőm semmihez sem; ilyenkor az a legkönnyebb, ha a környezetére fogja az ember a dolgot. Pedig lehet, hogy csak annyit kellene kimondani, hogy mit akarok, és mit nem akarok. És amit nem akarok, azzal ne kínlódjak, és ne görcsöljek azon, hogy másoknak ez problémát okoz-e.
2005/06/13
[személyes] ugyanaz a szar
Nagyon szarul érzem magam, dögunalom az életem, nem érdekel semmi. És ez így van minimum május 24-e óta; hmmm, mire jó egy blog, mi? De legalább erre legyen jó, mert másra nem.
Amikor Zsófival vége lett, arra jó volt, hogy kiírjam magamból a bánatomat. Most nem alkalmas arra, hogy megfogalmazzam, hogy mi zavar az életemben. Egyrészt mert magam is nehezen tudom megfogalmazni, másrészt meg bunkóság lenne, amúgyis roppant módon zavart, amikor Cica tette meg ugyanezt a saját naplójában, és nekem onnan kellett megtudni, hogy éppen mi baja van.
Persze szavam nem lehet, annak idején őt is sokkolta pár dolog a blogomban.
Elegem van, de nem tudok lépni semmit sem, mert fogalmam sincs, hogy mit kellene...
Amikor Zsófival vége lett, arra jó volt, hogy kiírjam magamból a bánatomat. Most nem alkalmas arra, hogy megfogalmazzam, hogy mi zavar az életemben. Egyrészt mert magam is nehezen tudom megfogalmazni, másrészt meg bunkóság lenne, amúgyis roppant módon zavart, amikor Cica tette meg ugyanezt a saját naplójában, és nekem onnan kellett megtudni, hogy éppen mi baja van.
Persze szavam nem lehet, annak idején őt is sokkolta pár dolog a blogomban.
Elegem van, de nem tudok lépni semmit sem, mert fogalmam sincs, hogy mit kellene...
2005/06/03
[személyes] amit a legszívesebben csinálnék
Ma megkérdezte tőlem valaki, hogy "Mi lenne az amit a legszívesebben csinálnál és soha nem unnál meg (itt nem feltétlenül a szexre gondolok)?".
Jó kérdés. :-) A hiba valószínűleg bennem van: kialakítom az életem rutinjait, amik amúgy kellenek a mindennapok túléléséhez, aztán panaszkodom, hogy megfojtanak.
Mindig Rammstein koncertekre járni jó lenne, azt hiszem. De nem igaz, azt is megunnám.
Szerintem nincs egy olyan dolog, ami önmagában és csak azt csinálva örömet okozna. Talán jó lenne jobban menedzselni az időmet, hogy minden fontos beleférjen, és mostanában ez így nézne ki:
1. Fél munkanapot dolgozni a cég vezetésén, illetve egy romániai megbízás megszerzésén (van egy projektálmom, amit szeretnék megvalósítani).
2. Fél munkanapot hobbira fordítani (fotózni), illetve számomra fontos emberekkel találkozni.
3. A nap harmadik részében a családommal (barátnő, cica, szülők, majdan gyerekek) lenni, egyéb dolgokkal foglalkozni (pl. blogírással, olvasással).
Kb. Mondjuk...
Jó kérdés. :-) A hiba valószínűleg bennem van: kialakítom az életem rutinjait, amik amúgy kellenek a mindennapok túléléséhez, aztán panaszkodom, hogy megfojtanak.
Mindig Rammstein koncertekre járni jó lenne, azt hiszem. De nem igaz, azt is megunnám.
Szerintem nincs egy olyan dolog, ami önmagában és csak azt csinálva örömet okozna. Talán jó lenne jobban menedzselni az időmet, hogy minden fontos beleférjen, és mostanában ez így nézne ki:
1. Fél munkanapot dolgozni a cég vezetésén, illetve egy romániai megbízás megszerzésén (van egy projektálmom, amit szeretnék megvalósítani).
2. Fél munkanapot hobbira fordítani (fotózni), illetve számomra fontos emberekkel találkozni.
3. A nap harmadik részében a családommal (barátnő, cica, szülők, majdan gyerekek) lenni, egyéb dolgokkal foglalkozni (pl. blogírással, olvasással).
Kb. Mondjuk...
2005/05/31
[zene] rammstein, jawohl!
Ahhh, ha visszagondolok a pénteki koncertre...
Kora délután indultunk el, és először bevásároltunk Parndorfban, onnan autóztunk át Bécsújhelyre. Mondjuk nem volt egyszerű feladat megtalálni a fesztivál helyszínét, de ennél is nehezebb volt bejutni. Egyébként nem is értem, miért Aerodrome Festival a rendezvény címe, a Steinbruch Festival találóbb lett volna... A Slipknotról lemaradtunk (bár nem is érdekelt különösebben, mert nem ismerem), de egy kis várakozás után, 11 körül felcsendült a Reise, Reise. Utána jött azonnal a Links 2-3-4, meg a Keine Lust és a Feuer frei!, tehát hamar belecsaptak a leghúzósabb számokba, a közönség pedig már a Links 2-3-4-nél irtózatos ugrálásba, csápolásba, headbangelésbe kezdett. A hangzás sokkal gyengébb volt, mint a Budapest Sportarénában februárban, de a hangulat összehasonlíthatatlanul jobb volt pénteken. Mindenki énekelte a dalokat, a közönség sokkal jobban együtt élt a zenekarral, mint Pesten. És nagyon élveztem, hogy én is legalább annyira ismerem a dalszövegeket, mint a niederösterreichische Durchschnittjugend. :-) Összesen 16 számot játszottak, a fentieken túl volt még: Asche zu Asche (legnagyobb meglepetésemre és örömömre), Du riechst so gut, Rammstein (Cica nagy örömére), Sehnsucht, Du hast, Sonne, Ich will, Mein Teil, Keine Lust, Amerika, Morgenstern, Stein um Stein na és persze a Stripped. A ráadás blokkot a Rammstein-nal indították, és amikor felcsendült a dal eleje, megszólalt mögöttem egy hang: "Jawohl! Jawooooohl!"
Szóval, kurva jó volt... :-) Vettem magamnak egy olyan pántos-nyakbaakasztós Rammstein kulcstartót, ez a legújabb kincsem. És amíg nem lesz újabb Rammstein koncert, addig nézegetem a DVD-ket...
Kora délután indultunk el, és először bevásároltunk Parndorfban, onnan autóztunk át Bécsújhelyre. Mondjuk nem volt egyszerű feladat megtalálni a fesztivál helyszínét, de ennél is nehezebb volt bejutni. Egyébként nem is értem, miért Aerodrome Festival a rendezvény címe, a Steinbruch Festival találóbb lett volna... A Slipknotról lemaradtunk (bár nem is érdekelt különösebben, mert nem ismerem), de egy kis várakozás után, 11 körül felcsendült a Reise, Reise. Utána jött azonnal a Links 2-3-4, meg a Keine Lust és a Feuer frei!, tehát hamar belecsaptak a leghúzósabb számokba, a közönség pedig már a Links 2-3-4-nél irtózatos ugrálásba, csápolásba, headbangelésbe kezdett. A hangzás sokkal gyengébb volt, mint a Budapest Sportarénában februárban, de a hangulat összehasonlíthatatlanul jobb volt pénteken. Mindenki énekelte a dalokat, a közönség sokkal jobban együtt élt a zenekarral, mint Pesten. És nagyon élveztem, hogy én is legalább annyira ismerem a dalszövegeket, mint a niederösterreichische Durchschnittjugend. :-) Összesen 16 számot játszottak, a fentieken túl volt még: Asche zu Asche (legnagyobb meglepetésemre és örömömre), Du riechst so gut, Rammstein (Cica nagy örömére), Sehnsucht, Du hast, Sonne, Ich will, Mein Teil, Keine Lust, Amerika, Morgenstern, Stein um Stein na és persze a Stripped. A ráadás blokkot a Rammstein-nal indították, és amikor felcsendült a dal eleje, megszólalt mögöttem egy hang: "Jawohl! Jawooooohl!"
Szóval, kurva jó volt... :-) Vettem magamnak egy olyan pántos-nyakbaakasztós Rammstein kulcstartót, ez a legújabb kincsem. És amíg nem lesz újabb Rammstein koncert, addig nézegetem a DVD-ket...
2005/05/26
[zene] holnap rammstein
Amiben tegnap még nem voltam biztos, azt az éjjel eldöntöttem: holnap megyünk Bécsújhelyre, megnézzük a Rammsteint. Biztos ami biztos, délutánra szabit vettem ki, így időben el tudunk indulni. És ha már ott vagyunk, megnézzük a Slipknot-ot 20.30-tól, aztán 22.45 körül felcsendül a Reise, Reise, Seemann Reise... :-)
2005/05/25
[zene] rammstein bécsújhelyen
Van valaki, aki tudna segíteni nekem abban, hogy péntek délig legyen két jegyem a bécsújhelyi Aerodrome Fesztiválra, ahol a Rammstein lép fel?
2005/05/24
[személytelen] no title
Poszttraumatikus szindrómában szenvedek, már amennyiben a múlt héten befejezett projektjeimen való munkálkodás traumának tekinthető (annak tekinthető - a szerk.). Mondhatnám azt is, hogy unom az életemet, csak éppen amíg éjjel-nappal, hétköznap-hétvégén dolgoztam, ez annyira nem volt szembetűnő - ám ez nem hangzik annyira jól.
Tegnap kaptam egy halom pénzt, és szarul éreztem magam: basszus, ezért dolgoztam ennyit, hogy a végén pár százezer forintot kapjak és kész, ennyi? Persze nem tudom, hogy mi kellene még; de ez a pénz kurvára nem tud boldoggá tenni.
Unalmas az életem - illetve én unom, de nagyon, nagyon, nagyon. Kialakultak azok a kurva, gyilkos rutinok: a szokásos kérdések, a szokásos válaszok, a szokásos mozdulatok, a szokásos élethelyzetek.
Nem akarok hazamenni, de nem akarok itt bent sem lenni, meg igazából máshol sem. Megpattannék, ám az egyetlen lehetséges hely az, ha magamon kívül lennék. Persze ez sem vonzó.
"I need a change" - ahogy az unalmas, soha meg nem írt, senki más által nem hallott dal szól itt a fejemben...
Tegnap kaptam egy halom pénzt, és szarul éreztem magam: basszus, ezért dolgoztam ennyit, hogy a végén pár százezer forintot kapjak és kész, ennyi? Persze nem tudom, hogy mi kellene még; de ez a pénz kurvára nem tud boldoggá tenni.
Unalmas az életem - illetve én unom, de nagyon, nagyon, nagyon. Kialakultak azok a kurva, gyilkos rutinok: a szokásos kérdések, a szokásos válaszok, a szokásos mozdulatok, a szokásos élethelyzetek.
Nem akarok hazamenni, de nem akarok itt bent sem lenni, meg igazából máshol sem. Megpattannék, ám az egyetlen lehetséges hely az, ha magamon kívül lennék. Persze ez sem vonzó.
"I need a change" - ahogy az unalmas, soha meg nem írt, senki más által nem hallott dal szól itt a fejemben...
2005/05/20
[személyes] vége, vége, vége
Ahhh, nem is hiszem el, ma leadtam a pályázatomat. Még sosem voltam ennyire büszke egy művemre sem. :-) Tegnap megkaptuk a QC szakértők szakmai minősítését is az anyagra: "a pályázat jól kidolgozott, a megvalósíthatósági tanulmány kiemelkedően magas színvonalú", illetve "a projekt koncepció és a megvalósíthatósági terv kiválóan kidolgozott, gyakorlatilag nincs gyenge pontja" - írták. Szóval hurrá! :-)
Amikor elkezdtük, akkor már éreztem, hogy ez egy nagyon szép munka lesz. Egyszerűen imádom a városokat, minden, ami a városokkal kapcsolatos . Ezek után egyértelmű, hogy egy városrehabilitációs projekt fejlesztése, menedzselése csakis izgalmas feladat - és persze komoly kihívás - lehetett.
És nagyon sokat tanultam ebből a munkából, de ennek elemzését meghagyom máskorra; addig alszom párat - és végre kialszom magam. :-)))
Amikor elkezdtük, akkor már éreztem, hogy ez egy nagyon szép munka lesz. Egyszerűen imádom a városokat, minden, ami a városokkal kapcsolatos . Ezek után egyértelmű, hogy egy városrehabilitációs projekt fejlesztése, menedzselése csakis izgalmas feladat - és persze komoly kihívás - lehetett.
És nagyon sokat tanultam ebből a munkából, de ennek elemzését meghagyom máskorra; addig alszom párat - és végre kialszom magam. :-)))
2005/05/13
[személyes] holnap megkapom a másodikat
Vége a hétnek, és lassan vége a giga-megaprojektemnek is... Ma leadtam az utolsóelőtti QC-ellenőrzésre, jövő héten hozzáteszünk pár dolgot, egy kicsit kozmetikázzuk még, és pénteken leadjuk az RFÜnek. Ráadásul úgy érzem, hogy nagyon jól sikerült az anyag, ütős lesz. Bárcsak nyerne, annyira szeretném! Picit beleszerettem ebbe a projektbe... És ha leadom (május 20-án), nem is tudom, hogy mivel fogok foglalkozni utána. Remélem, hogy a cég belső dolgaival, most ahhoz lenne kedvem. :-)
Holnap jönnek Apukámék meg Anyukámék hozzám, mert holnap délután 2-kor lesz a diplomaátadó ünnepség, BFS MBA lesz, és azt ugye meg kell nézni. :-) Holnapután (vagy hétfőn) pedig elugrunk Bécsbe, második Anyukám nem látta még nyáron. Ezután a fárasztó időszak után lehet, hogy kicsit terhes lesz a nagyon családi program, de Bécs pihentet majd, remélem.
Na, jó hétvégét mindenkinek!
Holnap jönnek Apukámék meg Anyukámék hozzám, mert holnap délután 2-kor lesz a diplomaátadó ünnepség, BFS MBA lesz, és azt ugye meg kell nézni. :-) Holnapután (vagy hétfőn) pedig elugrunk Bécsbe, második Anyukám nem látta még nyáron. Ezután a fárasztó időszak után lehet, hogy kicsit terhes lesz a nagyon családi program, de Bécs pihentet majd, remélem.
Na, jó hétvégét mindenkinek!
2005/05/12
[személyes] ami megöl engem
Óóó, hogy kapja be az összes olyan köcsög billentyűzetgyártó, aki a Delete meg az Enter mellé teszi be a Power gombot...
Már megint egy egész éjszakát bent töltöttem a munkahelyen azzal, hogy egy szerencsétlen megvalósíthatósági tanulmánnyal szenvedtem... Nem mintha nem tudnám, hogy mit kellene írnom; egyszerűen utálom azt, amikor számomra egyértelmű, nyilvánvaló dolgokat kell úgy megfogalmaznom, hogy nulla előzetes ismeretet feltételezve az anyag olvasójáról, mindent nagyon szájbarágósan, és tucatszor kell leírni. Ebben nincs már semmi kihívás, semmi alkotás, ez a korábban kitalált, megalkotott dolgok szilárd, merev struktúrába öntése, leírása; és ez nem fekszik nekem.
A kreativitást igénylő feladatok mindig is jobban vonzottak, de most a nem kreatív feladatok elviselhetetlenek számomra. A projektek "dizájnolása", fejlesztgetése, az egyeztetések, megbeszélések, problémamegoldás, új javaslatok kitalálása, a szakértői csapat irányítgatása sokkal jobban bejött; nem is tudom, hogy mi lenne velem, ha nem lenne az a kolléganőm, aki az unalmas feladatok nagy részét átvette tőlem... Néha leültünk, megbeszéltük, hogy mit csináljon, utána meg lenyűgöző erővel haladt előre.
Azt hiszem, ezt kellene ezentúl csinálni... Minél több projektben benne lenni ilyen projektvezetési, "kolléga-szupportálási" feladattal, és akinek meg ahhoz van jobb adottsága, az csinálja, írja azokat a részeket, amelyek egyszerűen megölnek engem.
Már megint egy egész éjszakát bent töltöttem a munkahelyen azzal, hogy egy szerencsétlen megvalósíthatósági tanulmánnyal szenvedtem... Nem mintha nem tudnám, hogy mit kellene írnom; egyszerűen utálom azt, amikor számomra egyértelmű, nyilvánvaló dolgokat kell úgy megfogalmaznom, hogy nulla előzetes ismeretet feltételezve az anyag olvasójáról, mindent nagyon szájbarágósan, és tucatszor kell leírni. Ebben nincs már semmi kihívás, semmi alkotás, ez a korábban kitalált, megalkotott dolgok szilárd, merev struktúrába öntése, leírása; és ez nem fekszik nekem.
A kreativitást igénylő feladatok mindig is jobban vonzottak, de most a nem kreatív feladatok elviselhetetlenek számomra. A projektek "dizájnolása", fejlesztgetése, az egyeztetések, megbeszélések, problémamegoldás, új javaslatok kitalálása, a szakértői csapat irányítgatása sokkal jobban bejött; nem is tudom, hogy mi lenne velem, ha nem lenne az a kolléganőm, aki az unalmas feladatok nagy részét átvette tőlem... Néha leültünk, megbeszéltük, hogy mit csináljon, utána meg lenyűgöző erővel haladt előre.
Azt hiszem, ezt kellene ezentúl csinálni... Minél több projektben benne lenni ilyen projektvezetési, "kolléga-szupportálási" feladattal, és akinek meg ahhoz van jobb adottsága, az csinálja, írja azokat a részeket, amelyek egyszerűen megölnek engem.
2005/05/02
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)