Mielőtt arra ragadtatnád magad, hogy véleményt alkoss - akár a kapcsolatomról, akár rólam, gondold végig, hogy ismersz-e engem, ismered-e Cicát, és ismered-e a kapcsolatunkat. Biztos vagyok benne, hogy nem. Nincs egyetlen olyan blogolvasó, aki erre a három kérdésre igennel válaszolna.
Annak idején, amikor még Moncsival jártam, Vikivel nagyon sokat beszélgettem az érzéseimről, a kapcsolatomról Moncsival. Viki mindig nagyon igazat adott nekem, és mindig figyelmeztettem, hogy azért teszi ezt, mert ő csak engem ismer, és ő a kapcsolatunknak csak azt az oldalát ismeri, amit én elmondok neki.
Ha csak a blogomat ismered, akkor engem nem ismersz. Ha személyesen is találkoztunk már párszor, akkor valamennyire ismersz, de távolról sem tudsz mindent rólam, és nem tudod, hogy milyen vagyok egy kapcsolatban. Ha esetleg azok közé tartozol, akikkel kapcsolatom volt, akkor is csak azt tudod, hogy veled milyen voltam.
Ezt gondold végig, mielőtt hozzászólnál, véleményt alkotnál.
2006/02/25
[személyes] isn't it ironic... don't you think...
A mai nap dala...
Well life has a funny way of sneaking up on you
When you think everything's okay and everything's going right
And life has a funny way of helping you out when
You think everything's gone wrong and everything blows up
In your face
It's a traffic jam when you're already late
It's a no-smoking sign on your cigarette break
It's like ten thousand spoons when all you need is a knife
It's meeting the man of my dreams
And then meeting his beautiful wife
And isn't it ironic... don't you think
A little too ironic... and yeah I really do think...
It's like rain on your wedding day
It's a free ride when you've already paid
It's the good advice that you just didn't take
Who would've thought ... it figures
Life has a funny way of sneaking up on you
Life has a funny, funny way of helping you out
Helping you out
Alanis Morissette - Ironic
2006/02/24
[személyes] elválás
Nem tudom, hogy miért van ez, de nagyon rosszul viselek mindenféle elválást. Tulajdonképpen már évek óta. Amióta csak az eszem tudom...
Amikor még kisfiú voltam, édesanyámat meg a bátyámat csak négyhetente láthattam, mert a szüleim elváltak, és a bíróság úgy döntött, hogy bátyám marad édesanyámmal, én meg édesapámmal. Úgyhogy anyukám minden negyedik szombaton eljött értem Brassóba, és elvitt Kézdivásárhelyre, vasárnap délután meg vissza. Természetesen szerettem Kézdivásárhelyen lenni, imádtam édesanyámat és a bátyámat, úgyhogy én minden negyedik vasárnap kicsit belehaltam abba, hogy el kell jönnöm onnan.
Aztán 1988 június 21-én a bátyám halt meg. A mai napig szinte hihetetlen, hogy meghalt. Aznap délután tudtam meg... Apámmal terveztük, hogy elmegyünk megnézni a Hollandia - NSZK elődöntőt, de előtte vigyem még le a kukát; amikor visszaértem, és beléptem az ajtón, éreztem, hogy valami baj van. Apám szomorúan nézett rám, Anyukám (Apám második felesége) pedig könnyeivel küszködve, de valami leírhatatlan aggódással. Letettem a vödröt, és Apám bejelentette: "A bátyád meghalt." Mint derült égből villámcsapás. Nem búcsúztam el tőle, hiszen csak egy hónapra jöttek Magyarországra, és... Meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg soha nem láthatom viszont. A bátyám temetésére sem jöhettem el; pont akkoriban voltak Pesten azok az idióta tüntetések a magyar falvak megmentéséért, és emiatt nem engedtek ki akkoriban senkit az országból. Így nem tudtam eljönni bátyám temetésére. Lehet, hogy emiatt, lehet, hogy valami más miatt, de igazából nem is nagyon hittem el, hogy Zoli meghalt, bár tudtam, hogy nincs többé. Tudat alatt talán reménykedtem, hogy esetleg mégis, hiszen Édesanyámat sem láttam, őt sem; Édesanyámról tudtam, hogy él, akkor talán a bátyám is.
Azóta is rosszul viselem az elválásokat - még akkor is, ha én magam mondom, hogy legyen vége. Egyszerűen elviselhetetlen, hogy valaki, aki volt, már nem lesz. Valaki, aki az elmúlt egy hétben, fél évben, öt évben volt nekem, egyik napról a másikra már nem lesz. Elviselhetetlen az, hogy hirtelen megüresedik a lakás: eltűnik a teste, a hangja, az illata, a mosolya, a szokásai... Eltűnik az életemből, a lakásomból, az ágyamból, az autómból, a telefonomból... És eltűnnek a tárgyak: hirtelen szembetalálom magam az üres terekkel, amikhez a saját tárgyaim a díszletek.
Cica vasárnap elköltözik tőlem.
Vasárnap én is meghalok újra.
Amikor még kisfiú voltam, édesanyámat meg a bátyámat csak négyhetente láthattam, mert a szüleim elváltak, és a bíróság úgy döntött, hogy bátyám marad édesanyámmal, én meg édesapámmal. Úgyhogy anyukám minden negyedik szombaton eljött értem Brassóba, és elvitt Kézdivásárhelyre, vasárnap délután meg vissza. Természetesen szerettem Kézdivásárhelyen lenni, imádtam édesanyámat és a bátyámat, úgyhogy én minden negyedik vasárnap kicsit belehaltam abba, hogy el kell jönnöm onnan.
Aztán 1988 június 21-én a bátyám halt meg. A mai napig szinte hihetetlen, hogy meghalt. Aznap délután tudtam meg... Apámmal terveztük, hogy elmegyünk megnézni a Hollandia - NSZK elődöntőt, de előtte vigyem még le a kukát; amikor visszaértem, és beléptem az ajtón, éreztem, hogy valami baj van. Apám szomorúan nézett rám, Anyukám (Apám második felesége) pedig könnyeivel küszködve, de valami leírhatatlan aggódással. Letettem a vödröt, és Apám bejelentette: "A bátyád meghalt." Mint derült égből villámcsapás. Nem búcsúztam el tőle, hiszen csak egy hónapra jöttek Magyarországra, és... Meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg soha nem láthatom viszont. A bátyám temetésére sem jöhettem el; pont akkoriban voltak Pesten azok az idióta tüntetések a magyar falvak megmentéséért, és emiatt nem engedtek ki akkoriban senkit az országból. Így nem tudtam eljönni bátyám temetésére. Lehet, hogy emiatt, lehet, hogy valami más miatt, de igazából nem is nagyon hittem el, hogy Zoli meghalt, bár tudtam, hogy nincs többé. Tudat alatt talán reménykedtem, hogy esetleg mégis, hiszen Édesanyámat sem láttam, őt sem; Édesanyámról tudtam, hogy él, akkor talán a bátyám is.
Azóta is rosszul viselem az elválásokat - még akkor is, ha én magam mondom, hogy legyen vége. Egyszerűen elviselhetetlen, hogy valaki, aki volt, már nem lesz. Valaki, aki az elmúlt egy hétben, fél évben, öt évben volt nekem, egyik napról a másikra már nem lesz. Elviselhetetlen az, hogy hirtelen megüresedik a lakás: eltűnik a teste, a hangja, az illata, a mosolya, a szokásai... Eltűnik az életemből, a lakásomból, az ágyamból, az autómból, a telefonomból... És eltűnnek a tárgyak: hirtelen szembetalálom magam az üres terekkel, amikhez a saját tárgyaim a díszletek.
Cica vasárnap elköltözik tőlem.
Vasárnap én is meghalok újra.
[személyes] kellemetlen meglepetés 2
Kellemetlen meglepetésből mára is jutott: Cica bejelentette, hogy akkor ő viszi Pufilányt magával. Ugyan eddig mindig azt beszéltük, hogy Pufi nálam marad, és majd lesz néha nála is, ma reggel kiderült, hogy ő azért keresett olyan albérletet, ahová macskát is lehet vinni, mert hogy akkor Pufilány nála lesz.
Hát, szóhoz sem jutottam. Imádom ezt a macskát. Erre fel elkerül tőlem, és ugyan Cicával lesz (akiről tudom, hogy ő is imádja), de bazmeg, a három másik lakótársának is több köze lesz hozzá, mint nekem.
Kurva jó...
Hát, szóhoz sem jutottam. Imádom ezt a macskát. Erre fel elkerül tőlem, és ugyan Cicával lesz (akiről tudom, hogy ő is imádja), de bazmeg, a három másik lakótársának is több köze lesz hozzá, mint nekem.
Kurva jó...
[személyes] kellemetlen meglepetés 1
Tegnap ért egy kis meglepetés...
Cica randizott Zsófival (igen, exemmel); együtt mentek Emil Rulez koncertre. Persze jól kibeszéltek engem, de hát istenem, miről beszélgettek volna, kézenfekvő közös téma vagyok. Nem zavar. És megbeszélték, hogy szombaton összejönnek; egy kis nyalakodásra. Igazából ez sem zavar.
De bazmeg, az már zavar, hogy két éven keresztül vacillált Cica, hogy akarja-e Zsófival hármasban, vagy nem. Meg, hogy egyáltalán akar-e csajozni vagy sem (és persze mindig nem). Erre fel alig szakítunk, az első dolga zsófizni... És bazmeg, mondhatta volna az elejétől, hogy nem akarja. De nem bazmeg, két éven keresztül ment a szöveg, hogy akarja.
Bazmeg...
Cica randizott Zsófival (igen, exemmel); együtt mentek Emil Rulez koncertre. Persze jól kibeszéltek engem, de hát istenem, miről beszélgettek volna, kézenfekvő közös téma vagyok. Nem zavar. És megbeszélték, hogy szombaton összejönnek; egy kis nyalakodásra. Igazából ez sem zavar.
De bazmeg, az már zavar, hogy két éven keresztül vacillált Cica, hogy akarja-e Zsófival hármasban, vagy nem. Meg, hogy egyáltalán akar-e csajozni vagy sem (és persze mindig nem). Erre fel alig szakítunk, az első dolga zsófizni... És bazmeg, mondhatta volna az elejétől, hogy nem akarja. De nem bazmeg, két éven keresztül ment a szöveg, hogy akarja.
Bazmeg...
2006/02/20
[munka] költözés
Hurrá, új helyre költözött az irodánk; nem messze, mert maradtunk ugyanabban az épületben, csak éppen lementünk a II. emeletről a földszintre. Így sokkal nagyobb helyünk van: 8 iroda, egy fénymásoló szoba, tárgyaló/pingpongterem, szerverszoba, raktár, valamint konyha, mosdók... :)
És így már nem kell az épület előtt cigiznünk, a hátsó/belső udvaron sütkérezhetünk a napsütésben. Apró örömök az életben. :D
És így már nem kell az épület előtt cigiznünk, a hátsó/belső udvaron sütkérezhetünk a napsütésben. Apró örömök az életben. :D
2006/02/08
[személyes] te, aki...
Te, valaki a GE-től (?), aki tegnap 4 órán keresztül olvasgattad a blogomat... Mondd, hogy bírtad?? :)
2006/01/27
[személyes] megyek haza
Megyek haza. Azt hiszem, hogy mégiscsak haza kell mennem, nem éjszakázhatok itt. Vár az otthon áporodott, fullasztó, nyomasztó légköre.
Ma egész nap nem csináltam semmi hasznosat a munkahelyemen. Néha napok mennek el anélkül, hogy haladnék valamit. Képtelen vagyok így dolgozni.
Tudom, egy szörnyeteg vagyok. Nem is értem, hogy lehet engem szeretni. Én nem tudok szeretni, úgy érzem. Ez a képesség valamikor kihalt belőlem. És csak lelkiismeretfurdalásom van attól, hogy szeretnek. Tehát még szarabbul érzem magam.
Nem tudom, hogy mit akarok. Nem tudom, hogy ki vagyok. A magánéletem kész csőd. Semmi, de semmi sem jó. És semmi sem érdekel.
Megyek haza.
Ma egész nap nem csináltam semmi hasznosat a munkahelyemen. Néha napok mennek el anélkül, hogy haladnék valamit. Képtelen vagyok így dolgozni.
Tudom, egy szörnyeteg vagyok. Nem is értem, hogy lehet engem szeretni. Én nem tudok szeretni, úgy érzem. Ez a képesség valamikor kihalt belőlem. És csak lelkiismeretfurdalásom van attól, hogy szeretnek. Tehát még szarabbul érzem magam.
Nem tudom, hogy mit akarok. Nem tudom, hogy ki vagyok. A magánéletem kész csőd. Semmi, de semmi sem jó. És semmi sem érdekel.
Megyek haza.
[személyes] áááá...
Elegem van...
Gyűlölöm a hétvégét...
El akarok menekülni... valahová jó messzire...
Gyűlölöm a hétvégét...
El akarok menekülni... valahová jó messzire...
2006/01/23
[személyes] a tökéletlenség dícsérete
Hétvégén valami 'Songs that made them famous' hétvége volt a VH1-on, és ennek kapcsán újból megállapíthattam, hogy mennyivel helyesebb, csinosabb, vonzóbb nők voltak Britney Spears, Christina Aguilera, Gwen Stephani, Jennifer Lopez (hogy csak párat említsek a mai "ikonok" közül) amikor még első klipjükben szerepeltek, és nem vetette fel őket (legalábbis a mostani vagyonukhoz képest) a pénz. Teljesen normális, hétköznapi, emberi, "szerethető" nők voltak. És mi lett belőlük? Borzalom...
Nekem soha nem tetszettek a "tökéletes" nők. Nem találtam soha semmi vonzót a szupermodellekben (Cindy Crawford, Claudia Schiffer), a Baywatch macákban (Pamela Anderson), és a tökéletes popsztárokban sem. Nekem egy nő attól tökéletes, hogy van benne valami apró tökéletlenség.
Nekem soha nem tetszettek a "tökéletes" nők. Nem találtam soha semmi vonzót a szupermodellekben (Cindy Crawford, Claudia Schiffer), a Baywatch macákban (Pamela Anderson), és a tökéletes popsztárokban sem. Nekem egy nő attól tökéletes, hogy van benne valami apró tökéletlenség.
2006/01/19
[személyes] különköltözés
Cicával nemrég megbeszéltük életünket, és megállapítottuk, hogy jobb, ha külön költözünk. Nincs már meg az a lángolás, szenvedély, ami korábban megvolt. Igaz, nem most múlt el, hanem régebben, fokozatosan. Jöttek a jelek; volt, amit észrevettünk, és volt, amit nem. Néha megbeszéltük, hogy ez nem jó, de nem változott semmi. És most jutottunk el oda, hogy ez már zavaró. Zavaró így élni együtt, hogy minden összeköt minket, csak éppen az nem, aminek a leginkább kellene.
Külön költözünk, és majd meglátjuk....
Külön költözünk, és majd meglátjuk....
2006/01/15
[blogradio] live
Na került fel egy kis zene, csak koncertfelvételek... AC/DC, Helloween, Iron Maiden, Linkin Park, Megadeth és Rammstein, naná. :) Nem lenne könnyű kiválasztani ezek közül a kedvencemet, de a Hell Ain't A Bad Place To Be-t kb. 25 évvel ezelőtt hallottam először, még a bátyám hallgattatta meg velem. A Fear Of The Dark-ot sokat hallgattam mostanában, és ott készült, ahová nagyon szeretnék egyszer elmenni; és el is fogok: nem tudja valaki véletlenül, hogy mikor lesz a következő Rock In Rio fesztivál? :) A Rammstein meg Rammstein, ugye nem kell kommentár?
[személyes] boldog meg új
Szóval boldog új évet... Meg boldog új dizájnt! :) És elnézést a Netscape használóktól, azzal nézve szar. Meg Firefoxszal is.
Amúgy meg... rengeteg gondolat, dilemma kavarog bennem egy ideje, de nem tudom megfogalmazni. Vagy nem akarom. Vagy nincs időm rá. Vagy mittudoménmi.
Inkább teszek fel mindjárt egy kis zenét a blográdióba. Bár pont a mostani kedvencem (Sugababes - Push The Button) nincs meg.
Amúgy meg... rengeteg gondolat, dilemma kavarog bennem egy ideje, de nem tudom megfogalmazni. Vagy nem akarom. Vagy nincs időm rá. Vagy mittudoménmi.
Inkább teszek fel mindjárt egy kis zenét a blográdióba. Bár pont a mostani kedvencem (Sugababes - Push The Button) nincs meg.
2005/12/31
2005/12/30
[karácsonyi] ajándékok
Kaptam egy kormányt autójátékokhoz, pedállal, kaptam egy számítógépes autós játékot, meg egy National Geographic világatlaszt, műholdfelvételekkel. :)
Cica pedig kapott tőlem gyűrűt, nyakláncot, karkötőt, fülbevalót; ezüst, Swarovski kristályokkal. :)
Pufi is kapott ajándékot, egy csörgőlabdát. De neki az sokkal nagyobb öröm, ha például a szaloncukor sztanioljából gyúrunk neki egy labdacsot. Azt órákon keresztül képes kergetni, amíg be nem gurul valamelyik bútor alá. Akkor kicsit még próbálkozik kibányászni, utána meg méltóságteljesen elvonul, és lefekszik a szőnyegre.
A listából így végülis semmit sem kaptam. Igaz, kicsit hosszú volt. ;) De a kamerát és/vagy a fényképezőgépet januárban még megvehetem magamnak.
Cica pedig kapott tőlem gyűrűt, nyakláncot, karkötőt, fülbevalót; ezüst, Swarovski kristályokkal. :)
Pufi is kapott ajándékot, egy csörgőlabdát. De neki az sokkal nagyobb öröm, ha például a szaloncukor sztanioljából gyúrunk neki egy labdacsot. Azt órákon keresztül képes kergetni, amíg be nem gurul valamelyik bútor alá. Akkor kicsit még próbálkozik kibányászni, utána meg méltóságteljesen elvonul, és lefekszik a szőnyegre.
A listából így végülis semmit sem kaptam. Igaz, kicsit hosszú volt. ;) De a kamerát és/vagy a fényképezőgépet januárban még megvehetem magamnak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)