[személyes] a mai nap nem az enyém...

Bár ma az új bőrdzsekimben villogtam bent a cégnél, a mai nap nem az én napom: este fél kilenckor még bent vagyok (pedig ma reggel rendes fiúként már kilenckor bent voltam; ilyen sem volt az utóbbi fél évben), az utolsó másfél órában a gépem leállt négyszer is a fél másodpercnyi áramszünetek miatt, és most kiderült, hogy nem tudok elmenni még, mert a kulcsomat otthon hagytam, tehát valamelyik kedves kolléganőm be kell jöjjön, kiszabadítani engem...

[személyes] a hétvégénk

Jól alakult eddig a hétvégénk; pénteken este voltunk hármas topiktalin, tegnap pedig Győrben jártunk, találkoztunk egy nagyon kedves, aranyos, csinos párral. Éjfélkor indultunk haza, nemrég ébredtünk fel. Ma megyek a könyvelő nénimhez, aztán Cicával fotózunk itthon, este pedig moziba megyünk, megnézzük a Hitler című filmet. Vidám dolgokat utána már nem tervezünk...

Ja, tegnap vettem magamnak egy bőrdzsekit Győrben. Sosem rajongtam a bőr cuccokért, de egészen jól nézett ki, és ahhoz képest piszok olcsó volt. Felpróbáltam, és megállapítottam, hogy egyszerűen jól áll, kár lenne kihagyni. :-)

[személyes] semmi különös

Tegnap vásároltunk, Jóbarátokat néztünk vagy három órán keresztül, ma pedig hatalmasat nagytakarítottunk, és most Cica madártejet csinál, én éppen most készítettem egy bögre finom kapucsínót. Pufi is élvezi a tiszta lakást, végigjárta a szobákat, a könyvespolcot, majd elégedetten végigfeküdt a heverőn és elaludt. Hmmm, jó nekünk... Szeretjük egymást, boldogok vagyunk együtt, és van egy csintalan macskakölykünk... :-)

[személyes] a román-magyar mérkőzésekről

Tegnap az egyik fórumban éppen arról írtam, hogy 1982-ben Romániában mi irigykedve figyeltük, hogy Magyarország kint volt 82-ben és 86-ban is a VB-n, míg a román válogatott nem. Főleg, hogy Magyarország abból a csoportból jutott ki 81-ben, amelyből a román válogatottnak nem sikerült; Bukarestben ott voltam 1981. szept. 23-án a Románia - Magyarország meccsen, Katzirz mindent védett, amit Cămătaru-ék kapura küldtek.

Én akkor a magyar válogatottnak szurkoltam; még csak 9 éves voltam, édesapámmal és két magyarországi ismerősünkkel (jut eszembe, ők Békéscsaba környékén lakó románok) voltunk a meccsen. Ők a magyaroknak szurkoltak, így én is. De pár év múlva egyértelmű volt, hogy román-magyar meccsen a románoknak szurkolok. Ami persze nem jelenti azt, hogy már akkor is idegenszívű liberálbolsi voltam. Nekem természetes volt, hogy azoknak a fiúknak szurkolok, akiket minden második hétvégén láttam kint a stadionban. Az lett volna a fura, ha az általam imádott és csodált játékosoknak mindig szurkolok, bárkivel játszanak; amikor meg magyarok ellen mérkőznek meg, akkor azért szorítok, hogy kikapjanak - azoktól a játékosoktól, akikről semmit sem tudtam, legfeljebb annyit, hogy ők is magyarul beszélnek. Nos, erre az eszmefuttatásomra azt a választ kaptam, hogy "És akkor még nekem legyen lelkiismeret furdalásom, mert a többiek nemmel szavaztak."

Hát bazmeg... Mégis, hogy képzelted? Hogy kint vagyok minden hétvégén Marius Lăcătuş meccsein, imádom a zseniális játékát (soha nem fogom elfelejteni, hogy mekkora gólt rúgott 1986. május 7-én a Barcelona elleni sevillai BEK-döntőn, a labda háromszor pattant oda-vissza a felső kapufa és a gyep között), és amikor az öccsével focizom, mondjam neki, hogy a bátyja ellen szurkoltam, mert magyarok ellen játszott? Mondjam a szomszédomnak, Vasile Ştefannak a magyarok elleni játék után azt, hogy "bocs, haver, ugyan minden meccseden kint vagyok és rekedtre kiabálom magam, hogy nyerjetek, de tegnap ellened szurkoltam, mert magyar vagyok"?? Szurkoltam volna számomra ismeretlen, idegen magyar srácoknak akkor is, amikor a barátaim osztálytársa, Selymesi Tibi ellen játszottak, akivel gyermekkoromban Kézdivásárhelyen én is együtt gombfociztam, és aki utána az én klubomban, a FCM Braşovban a nagy kedvencem volt?? De ugyanez vonatkozik Tikosi Gyuszira, akivel a gimiben számtalanszor fociztunk; szorítottam volna ellene, ha magyar csapat ellen játszik?? Sőt, talán felszólíthattam volna Selymesi "Tobit" meg Tikosi Gyuszit is, hogy magyarságukra hivatkozva ne is álljanak ki magyar ellenfél ellen; vagy rúgjanak öngólt, mert magyar létükre csak nem vetemedhetnek arra, hogy a Szent Magyar Kapuba gólt rúgnak, ugye? Szorítsak Tobi meg Gyuszi ellen, azon magyarokért, akik évekig lerománoztak engem??

Vagy mit szólnál, ha a Ferencváros hűséges bérletese, egy német származású, esetleg német anyanyelvű, de a születése óta a IX. kerületben élő Fradi-szurkoló a Schalke ellen Gyepes öngóljánál felugrik, hogy "Hurrá, ez az! Hajrá Tomasz Waldoch (aki mellesleg lengyel), Marcelo Bordon (brazil), Mladen Krstajic (szerbia-montenegrói), Marco van Hoogdalem (holland), Ebbe Sand (dán), Sven Vermant (belga), Gerald Asamoah (ghánai születésű, bár már honosított), Levan Kobiashvili (grúz), Darío Rodriguez (uruguayi)! Rámoljatok be egy csomó gólt ezeknek a zöld-fehéreknek!" Nem futna át az agyadon, hogy "Normális ez?" Vagy mit szólnál, ha ugyanez az illető azt skandálná kórusban a gelsenkircheni keménymaggal, hogy "szar Magyarország, utálunk, szar Magyarország" - mint ahogy ezt tették a múlt hónapban Debrecenben az erdélyi magyarok a Magyarország - Románia kézilabda mérkőzésen, csak éppen Romániát utálva? Egy másik példa arra, hogy mennyire primitív tud lenni egy (meglepő módon önmagát sportszeretőnek mondó) ember: pár éve Magyarország dicstelenül leszerepelt a selejtezőcsoportban, ahonnan Románia jutott tovább és csoportmásodikként oda-vissza mérkőzésen játszhatott a kijutásért; a románok kikaptak (a szlovénoktól, ha jól emlékszem) és Hevesi "ezt egy életen át kell játszani" Tamás ujjongva jelentette be a friss hírt valami sportrendezvényen, hogy "Hurrá, kikaptak a románok!". Tette mindezt azután, hogy a román válogatott félgőzzel játszva kétszer iskolázta le a magyart: a Népstadionban is, Bukarestben is...

Persze tökmindegy, hogy kinek ki és mi a kedvesebb, amíg ezt mindenki tolerálni tudja és képes tiszteletben tartani mások preferenciáit. Utána is mindegy, mert akkor a dolog már nem a sportról, hanem az egyes emberek mély, elkeserítő, reménytelen butaságáról szól. Egyszerűen nem értem: mi egy foci- vagy kézilabdameccs? Sportolók megmérkőzése egymással, hogy ki tud többet, ki a jobb; vagy valami szent háború, ahol megtorolhatjuk a valós és vélt történelmi, politikai, meg egyéb sérelmeinket? És ha az egyiknek szurkolok (mert nekem valami miatt ők kedvesebbek, szimpatikusabbak, esetleg szebben, jobban művelik azt a sportot, netalán közöttük vannak a barátaim, vagy a rokonaim), akkor én a másik ország, vagy nemzet ellensége vagyok, és utáljam a másik féllel szimpatizáló barátaimat; verekedjek is össze velük?

Hol a faszban élünk, bazmeg?? Ha érted, mire gondolok...