Olyan punnyadós vagyok mostanában... Az ünnepek előtti időszak még pörgős volt, aztán jöttek az ünnepek, és meglátogattuk a szülőket (autóztunk közel 800 km-t 3 nap alatt), azóta meg heverészünk a lakásban, és persze nézünk egy csomó filmet az új házimozi-rendszerünkön.
Pufilány életkedve visszatér, nagyon játékos. Egyfolytában ugrál, karmol, harapdál, rengeteget eszik és még többet kakil. :-) Néha-néha elbújik a lakásban, de csak azért, hogy onnan előugorva rontson ránk.
Többet nem tudok írni. Kérem, log off!
2004/12/15
[személyes] pufilány
Jelentem, Pufilány meggyógyult. Tegnapelőtt már nem is kapott infúziót, ma pedig kiveszik a lábacskájából a kanült. Tegnap szegény sokat volt egyedül otthon, így este már nagyon várt, amikor levettem a cipőmet már el is kezdett játszani a cipőfűzőmmel. Utána meg egyfolytában mellettem volt, zuhanyozás közben is bejött a fürdőszobába, leült a kád mellé, és nyávogott, mert nem látott engem, próbálkozott felugrani a kádba és odajönni mellém. Szerencsére ezt még nem tudja megcsinálni. Este elalvás előtt olvastam egy kicsit, akkor odajött hozzám, és felmászott a vállamra, mintha ő is olvasni akarna. Ott dorombolt az arcomtól 5 centire. Reggelre persze már lemászott mellőlem, a nappaliban a szőnyegen várta, hogy felébredjek.
Szóval, imádjuk Pufilányt. :-)
Tegnap délután/este az egyik ügyfelünknél voltam egy rendkívül fárasztó, maratoni kéviselő-testületi ülésen, utána céges vacsorán voltam a kollégákkal a John Bull's Pubban. Kellemes meglepetés, hogy a különterem vitrinjében egy üveg Murfatlar bort láttam. Már az elején feltűnt, hogy olyan ismerős a címke, és mégis volt valami fura érzésem azzal az üveggel kapcsolatban; de csak egy-másfél óra után esett le, hogy valóban, egy Murfatlar bor Magyarországon nem hétköznapi látvány. Az este másik - sokkal kellemesebb - meglepetése az volt, hogy a vacsora alkalmával kaptunk egy kis karácsonyi pénzt a főnöknőktől, ami most is jól jött. Már be is osztottam, hogy milyen célokra költöm el: egy harmadát a lakásra (mondjuk jó lenne valami mini-hifi), egy-egy harmadát pedig Cica és az én ruházatomra. :-)
Szóval, imádjuk Pufilányt. :-)
Tegnap délután/este az egyik ügyfelünknél voltam egy rendkívül fárasztó, maratoni kéviselő-testületi ülésen, utána céges vacsorán voltam a kollégákkal a John Bull's Pubban. Kellemes meglepetés, hogy a különterem vitrinjében egy üveg Murfatlar bort láttam. Már az elején feltűnt, hogy olyan ismerős a címke, és mégis volt valami fura érzésem azzal az üveggel kapcsolatban; de csak egy-másfél óra után esett le, hogy valóban, egy Murfatlar bor Magyarországon nem hétköznapi látvány. Az este másik - sokkal kellemesebb - meglepetése az volt, hogy a vacsora alkalmával kaptunk egy kis karácsonyi pénzt a főnöknőktől, ami most is jól jött. Már be is osztottam, hogy milyen célokra költöm el: egy harmadát a lakásra (mondjuk jó lenne valami mini-hifi), egy-egy harmadát pedig Cica és az én ruházatomra. :-)
2004/12/14
[blog] lopok és tanulok
Ma megnéztem athina blogját, és már megint új dizájnja van. Ez a lány többet váltogatja a blogja megjelenését, mint más lány a frizuráját. De jelzem, jól áll neki. Gyorsan le is loptam tőle egy kis szkriptet, így ahányszor rákattintasz a blogomra, mindig új kép jelenik meg - jó, ez csak kb. 10 kattintásig igaz, de addig sem mindig, mert a világ bizony ilyen random, mint ezen szkript függvénye is...
Sajnos a fotóim ilyenek, amilyenek; eszitek, nem eszitek, mást nem fogtok kapni. Illetve mást igen, de jobbat... hát, nehezen.
Az éjjel rosszat álmodtam. Azt álmodtam, hogy Apámmal találkozom, és szóba kerül a népszavazás, és megszólal Apám, hogy "aki nemmel szavazott, azt a sok mocskos disznót mind le kellene lőni"; én meg halkan, hogy "de Apám, én is nemmel szavaztam!". Megfagyott a levegő egy pillanatra, ám a vége az lett, hogy Apámat meggyőztem, hogy jól gondolkodtam. Felébredve eszembe jutottak újra Apám álombeli szavai, és hirtelen összeszorult a szívem, de hamarosan felderültem, mint az a pasi a Toyota Corolla reklámban: "nyugodj meg, ez csak egy rémálom, hisz' az nem lehet, hogy egy Corolla nem indul el!". Hmmm, ezt hívják transzlogikának? Hát igen, Apám nem mondana ilyet...
Sajnos a fotóim ilyenek, amilyenek; eszitek, nem eszitek, mást nem fogtok kapni. Illetve mást igen, de jobbat... hát, nehezen.
Az éjjel rosszat álmodtam. Azt álmodtam, hogy Apámmal találkozom, és szóba kerül a népszavazás, és megszólal Apám, hogy "aki nemmel szavazott, azt a sok mocskos disznót mind le kellene lőni"; én meg halkan, hogy "de Apám, én is nemmel szavaztam!". Megfagyott a levegő egy pillanatra, ám a vége az lett, hogy Apámat meggyőztem, hogy jól gondolkodtam. Felébredve eszembe jutottak újra Apám álombeli szavai, és hirtelen összeszorult a szívem, de hamarosan felderültem, mint az a pasi a Toyota Corolla reklámban: "nyugodj meg, ez csak egy rémálom, hisz' az nem lehet, hogy egy Corolla nem indul el!". Hmmm, ezt hívják transzlogikának? Hát igen, Apám nem mondana ilyet...
2004/12/09
[személyes] hárman az ágyban
Ha valaki, aki ezt a blogot olvasta, de még nem tudja, leírom most: régóta szerettük volna Vivivel kipróbálni a hármast. Persze lánnyal. :-)
Nos, ez nemrég megtörtént, egy hétvégén. A lánnyal előtte kb. egy héttel találkoztunk, beszélgettünk, kedves volt és nagyon nyílt. Szexről is olyan nyitottan beszélgettünk (és ami nekem különösen tetszett, nem félt attól, hogy nevén nevezze a dolgokat), hogy az még számomra is szokatlan volt.
Pénteken és szombaton is eljött hozzánk. Pénteken a lányok azzal kezdtek, hogy beültek a kádba együtt fürödni, és hamar elkezdték vizsgálni egymás punciját. Mint valami óvodás kislányok: "hmmm, muti, a tied milyen". :-) Persze alaposan megvizsgálták egymást! A dolog a hálószobában folytatódott, elsősorban a lányok nyalakodtak, én segítettem nekik. :-) Szombaton is lényegében ez volt a forgatókönyv, annyi eltéréssel, hogy én is fürödtem velük, elfértünk a kádban hárman is. Meg fotóztam egy csomót, bár nem sikerültek annyira jól. Igazából nem az érdekelt, hogy hogyan sikerülnek a képek. ;-)
Jó élmény volt... Nem tudom, hogy találkozunk-e még a lánnyal, de izgalmas volt, jó volt, és egyértelműen csak erősítette a kapcsolatunkat, nem volt senkiben sem semmi rossz érzés egy pillanatig sem.
Tervezünk még egy másik hármast, bár az picit más lesz; lehet, hogy nem is lesz igazi hármas, csak egy két-és-feles. :-)
Nos, ez nemrég megtörtént, egy hétvégén. A lánnyal előtte kb. egy héttel találkoztunk, beszélgettünk, kedves volt és nagyon nyílt. Szexről is olyan nyitottan beszélgettünk (és ami nekem különösen tetszett, nem félt attól, hogy nevén nevezze a dolgokat), hogy az még számomra is szokatlan volt.
Pénteken és szombaton is eljött hozzánk. Pénteken a lányok azzal kezdtek, hogy beültek a kádba együtt fürödni, és hamar elkezdték vizsgálni egymás punciját. Mint valami óvodás kislányok: "hmmm, muti, a tied milyen". :-) Persze alaposan megvizsgálták egymást! A dolog a hálószobában folytatódott, elsősorban a lányok nyalakodtak, én segítettem nekik. :-) Szombaton is lényegében ez volt a forgatókönyv, annyi eltéréssel, hogy én is fürödtem velük, elfértünk a kádban hárman is. Meg fotóztam egy csomót, bár nem sikerültek annyira jól. Igazából nem az érdekelt, hogy hogyan sikerülnek a képek. ;-)
Jó élmény volt... Nem tudom, hogy találkozunk-e még a lánnyal, de izgalmas volt, jó volt, és egyértelműen csak erősítette a kapcsolatunkat, nem volt senkiben sem semmi rossz érzés egy pillanatig sem.
Tervezünk még egy másik hármast, bár az picit más lesz; lehet, hogy nem is lesz igazi hármas, csak egy két-és-feles. :-)
[személyes] új e-mail cím
Hosszú ideig nagyon szerettem a mailbox.hu-t, elég nagy volt a tárhely, nem volt olyan hétköznapi és gagyi, mint a freemail.hu, de most már hosszú ideje nagyon rosszul működik, több órás - egy napos késéssel kapom meg a leveleket, szóval meguntam. Átnyergeltem a gmail.com-ra. Tehát aki írni akar, vagy írni szokott, felejtse el a régi e-mail címemet: kattintson a fényképem alatt levő szövegre, és mentse le magának az új címem. :-)
Pufi köszöni szépen, jobban van, már magától iszik, és nagyokat sétál a lakásban a bekötött lábacskájával. Tegnap is kapott infúziót, közben pedig gyors egymásutánban két injekciót, és akkora hiszit levágott, hogy az egész állatkórház a nyávogásától meg morgásától visszhangzott. Ma egyedül viszem doki bácsihoz, szerintem kellünk hozzá páran, hogy lefogjuk.
Pufi köszöni szépen, jobban van, már magától iszik, és nagyokat sétál a lakásban a bekötött lábacskájával. Tegnap is kapott infúziót, közben pedig gyors egymásutánban két injekciót, és akkora hiszit levágott, hogy az egész állatkórház a nyávogásától meg morgásától visszhangzott. Ma egyedül viszem doki bácsihoz, szerintem kellünk hozzá páran, hogy lefogjuk.
2004/12/08
[személyes] pufi beteg
Nehéz napokat élünk át Vivivel... December elseje óta egy aranyos cirmos kiscica boldog tulajdonosai vagyunk. Egy kisállat-kereskedésben vettük, nem volt türelmünk kivárni, amíg Anyukámnál születnek cicukák. Pedig nagyon jó lett volna egy gondosan "előnevelt" kismacskát felhozni.
Nagyon kis duci cica volt, Viki el is nevezte őt Pufilánynak. Pedig nem is ez a legjellemzőbb tulajdonsága, hanem a harciassága: ha bekattan, bárminek és bárkinek nekimegy. Nagyon karmolós-harapós, bár finoman csinálja, csak rázár a szája a kezünkre, meg bárminkre, amire rá lehet - nem is merek azóta meztelenül flangálni a lakásban - de nem ejt sebeket.
És ez a pöttöm kis majom nagyon beteg. Nem eszik, nem iszik napok óta. Voltunk orvosnál vele, kiderült, hogy fertőző gyomor- és bélgyulladása van, ami bizony nagyon komoly betegség, az orvos szerint a cicák 10%-a éli túl. Tegnap kapott először infúziót, és azóta csak különleges táppal lehet etetni, fecskendőn keresztül. Inni sem hajlandó másképp. Szegény olyan kis erőtlen, a jobb lábacskáján egy hatalmas kötés takarja a kanült. Alig mozog, szinte csak akkor áll fel, ha érzi, hogy hánynia kell, mert ez a kis csodabogár ilyenkor mindig elmegy a nappali konyharészébe, hogy a konyhai csempére hányjon.
Nagyon aggódunk érte, és nagyon bízunk benne, hogy a kis szervezete lesz annyira erős, hogy túlélje. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez a kis rosszcsont, aki senkitől és semmitől nem fél, be fogja adni a derekát ennek a betegségnek.
Nagyon kis duci cica volt, Viki el is nevezte őt Pufilánynak. Pedig nem is ez a legjellemzőbb tulajdonsága, hanem a harciassága: ha bekattan, bárminek és bárkinek nekimegy. Nagyon karmolós-harapós, bár finoman csinálja, csak rázár a szája a kezünkre, meg bárminkre, amire rá lehet - nem is merek azóta meztelenül flangálni a lakásban - de nem ejt sebeket.
És ez a pöttöm kis majom nagyon beteg. Nem eszik, nem iszik napok óta. Voltunk orvosnál vele, kiderült, hogy fertőző gyomor- és bélgyulladása van, ami bizony nagyon komoly betegség, az orvos szerint a cicák 10%-a éli túl. Tegnap kapott először infúziót, és azóta csak különleges táppal lehet etetni, fecskendőn keresztül. Inni sem hajlandó másképp. Szegény olyan kis erőtlen, a jobb lábacskáján egy hatalmas kötés takarja a kanült. Alig mozog, szinte csak akkor áll fel, ha érzi, hogy hánynia kell, mert ez a kis csodabogár ilyenkor mindig elmegy a nappali konyharészébe, hogy a konyhai csempére hányjon.
Nagyon aggódunk érte, és nagyon bízunk benne, hogy a kis szervezete lesz annyira erős, hogy túlélje. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez a kis rosszcsont, aki senkitől és semmitől nem fél, be fogja adni a derekát ennek a betegségnek.
2004/12/03
[népszavazás] lázas vita
Szeretek vitatkozni, az a helyzet, és néha kimondottan keresem a vita lehetőségét: mert érdekel mások véleménye, mert tesztelni akarom a saját gondolataim helytállóságát, vagy egyszerűen annyira izgat az adott téma, hogy beszélnem kell róla. Ezen a héten mindhárom fennállt a népszavazás és a határon túli magyarok állampolgársága ügyében. Úgyhogy be is néztem egy erdélyi fórumba, és pillanatok alatt komoly közutálatot sikerült kivívnom nemleges válaszommal.
Pedig tényleg kíváncsi voltam arra, hogy milyen érvekkel rendelkeznek ők, mélyen érdekeltek, az IGEN mellett. Kb. kétféle érvet olvastam: az azonos nemzethez való tartozást (ami tény, de a nemzet és az állampolgárság két különböző dolog), meg hogy azért lesz jó, mert utazhatnak külföldre (erről meg részletesen leírtam, hogy ez miért nem egyértelműen jó megoldás, és mi lenne ennél jobb). Ez utóbbit is csak az értelmesebb emberektől kaptam meg, de sokan vannak, akik nem hogy vitatkozni, de szöveget értelmezni sem tudtak.
Az értelmes emberektől olvasott hozzászólások sem győztek meg arról, hogy ez a legjobb döntés; sőt, még csak nem is egy "elég jó" döntés IGENnel szavazni. Amikor elmondtam a saját érveimet a NEM mellett, akkor néma csend következett utána, az érvelésem helytelenségét nem cáfolta meg senki, legfeljebb egy-egy mondatot kiragadott a környzetéből, és azt - alaposan félreértelmezve - visszaolvasta a fejemre, ezzel bizonyítva, hogy milyen egy aljas ember vagyok. Az érveimet, következtetéseimet nem cáfolta senki...
Ezért továbbra is hiányolom azt, hogy ezt a döntést nem készítették elő megfelelően. Továbbra sem vagyok meggyőzve arról, hogy a magyar állampolgárság megadásával segítjük a határon túli magyarság helyzetét. Maradok a nem mellett, és remélem, hogy egy-két éven belül előáll a kormányzat egy komoly stratégiával arra, hogy elősegítse a határon túli magyarok helyzetét (aminek akár a magyar állampolgárság megadása is része lehet). Sajnálom, bármennyire is fáj, de felelős állampolgárként nem tudok igent mondani egy ennyire előkészítetlen döntésre.
Jelen pillanatban egyik válasz sem oldja meg automatikusan a helyzetet, sem az IGEN, sem a NEM. Ellenben:
- az IGEN a mostani helyzethez képest jelentősen ronthat a határon túli magyarok helyzetén, és jó időre leveszi a napirendről a kérdést. "Most kaptak állampolgárságot, ezt akarták, boldoguljanak vele, most már hagyjanak békén", mondják majd.
- a NEM nem ront a helyzetükön - bár fájó pofonként fogják megélni (de emiatt szidják azokat, akik belelovallták őket ebbe a gondolatba); a most megindult párbeszéd, társadalmi vita e kérdés kapcsán ellenben elvezethet oda, hogy 1-2 éven belül jó, sokkal jobb megoldások szülessenek. Ez utóbbiban azért hiszek, mert a romák helyzetének javításáról is pár évvel ezelőtt kezdődött komolyabb vita a magyar közéletben, és most már viszonylag komoly figyelmet és forrásokat fordítanak erre a célra. Igaz, a romák és a határon túli magyarok esetében is korábban kellett volna lépni, de jobb későn, mint soha.
Szóval: NEM.
Pedig tényleg kíváncsi voltam arra, hogy milyen érvekkel rendelkeznek ők, mélyen érdekeltek, az IGEN mellett. Kb. kétféle érvet olvastam: az azonos nemzethez való tartozást (ami tény, de a nemzet és az állampolgárság két különböző dolog), meg hogy azért lesz jó, mert utazhatnak külföldre (erről meg részletesen leírtam, hogy ez miért nem egyértelműen jó megoldás, és mi lenne ennél jobb). Ez utóbbit is csak az értelmesebb emberektől kaptam meg, de sokan vannak, akik nem hogy vitatkozni, de szöveget értelmezni sem tudtak.
Az értelmes emberektől olvasott hozzászólások sem győztek meg arról, hogy ez a legjobb döntés; sőt, még csak nem is egy "elég jó" döntés IGENnel szavazni. Amikor elmondtam a saját érveimet a NEM mellett, akkor néma csend következett utána, az érvelésem helytelenségét nem cáfolta meg senki, legfeljebb egy-egy mondatot kiragadott a környzetéből, és azt - alaposan félreértelmezve - visszaolvasta a fejemre, ezzel bizonyítva, hogy milyen egy aljas ember vagyok. Az érveimet, következtetéseimet nem cáfolta senki...
Ezért továbbra is hiányolom azt, hogy ezt a döntést nem készítették elő megfelelően. Továbbra sem vagyok meggyőzve arról, hogy a magyar állampolgárság megadásával segítjük a határon túli magyarság helyzetét. Maradok a nem mellett, és remélem, hogy egy-két éven belül előáll a kormányzat egy komoly stratégiával arra, hogy elősegítse a határon túli magyarok helyzetét (aminek akár a magyar állampolgárság megadása is része lehet). Sajnálom, bármennyire is fáj, de felelős állampolgárként nem tudok igent mondani egy ennyire előkészítetlen döntésre.
Jelen pillanatban egyik válasz sem oldja meg automatikusan a helyzetet, sem az IGEN, sem a NEM. Ellenben:
- az IGEN a mostani helyzethez képest jelentősen ronthat a határon túli magyarok helyzetén, és jó időre leveszi a napirendről a kérdést. "Most kaptak állampolgárságot, ezt akarták, boldoguljanak vele, most már hagyjanak békén", mondják majd.
- a NEM nem ront a helyzetükön - bár fájó pofonként fogják megélni (de emiatt szidják azokat, akik belelovallták őket ebbe a gondolatba); a most megindult párbeszéd, társadalmi vita e kérdés kapcsán ellenben elvezethet oda, hogy 1-2 éven belül jó, sokkal jobb megoldások szülessenek. Ez utóbbiban azért hiszek, mert a romák helyzetének javításáról is pár évvel ezelőtt kezdődött komolyabb vita a magyar közéletben, és most már viszonylag komoly figyelmet és forrásokat fordítanak erre a célra. Igaz, a romák és a határon túli magyarok esetében is korábban kellett volna lépni, de jobb későn, mint soha.
Szóval: NEM.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)