© flotsam & jetsam
Egy finom dugás után minden készen áll ahhoz, hogy elmenjünk a hármas topiktalira... :-)
2004/01/31
2004/01/30
[személyes] tévézés
Körülbelül 2002 õsze óta nem nézek híradót. Addig eléggé pörögtem, minden nap néztem a híradókat, többet is, nem hagytam volna ki egy politikai mûsort sem; de akkor hirtelen elvesztettem az érdeklõdésem.
Utána a 2003-as, egyhetes nyaralásom volt olyan hatással, hogy hazaérkezve megfogadtam, hogy a TV2-t és az RTL Klubot egyszerûen leradírozom a tévémrõl, ne is lássam õket. Aztán persze nem lett belõle semmi, csak simán utáltam õket, de ennyira elpunyultam a tévézéstõl, hogy nem volt erõm eltüntetni õket. Igaz, nem is néztem õket. Ha tévéztem, akkor is jobbára csak a Sport1-et, a Discovery Channelt, a Spektrumot, a VH1-t és a Private Goldot néztem. Nagyon ritkán bírtam más csatornákat pár másodpercnél hosszabb ideig nézni, legfeljebb a Totalcar, vagy egy Duna TV-n futó román film, egy Bajnokok Ligája meccs idejéig; néha meg a Travelt.
Amikor elköltöztem Exemtõl, nem volt tévé az új lakásban. Egy darabig még tervezgettem, hogy egy-két hét múlva veszek; de már egyáltalán nem kell. Hónapok óta tökéletesen jól elvagyok nélküle. Inkább együtt vagyok a kedvesemmel, zenét hallgatok (igen, egy jó HiFi nagyon kellene), olvasok, és ha ki akarok kukkantani a nagyvilágba, akkor itt a net. Kedvesem persze nyomaszt, amikor nálam van, hogy vegyek tévét, de most már nagyon nem akarom. :-)
A napokban nála voltam, és szabályosan rosszul voltam, hogy az ágyban ölelkeztünk, és közben ment a tévé; valami idióta magyarázott, hogy milyen jól érezték magukat a klipforgatáson, meg hogy a nem tudom milyen izét ki találta ki, meg ilyenek... Úristen, de kit érdekel ez??? - gondoltam magamban. A valóságshow-król már nem is beszélek... Nincs nekem jobb dolgom, mint hogy egy tucat beszélni sem tudó, nulla embert nézzek, amint egymásról beszélgetnek?? A reklámok pedig... Le voltam döbbenve, hogy több hónapos reklámmentes idõszak után mennyire nevetségesek. Tele vannak sablonokkal, és míg régebben ezeket megszoktam, és nem tûntek fel, most ezek elemi erõvel ütöttek... Hülye hasonlat, de valami olyasmi volt, mint egy nyári csendes esõ meg a jégesõ; ugyanannyi a víz, de a jégesõ mindegyik cseppje fáj. :-)
Bár azt hiszem, hogy nem a tévével van bajom, hanem azzal, hogy nem tudom megválasztani azt, hogy mit akarok látni, és mit nem. És sokkal értékesebbnek tartom az életem, mint hogy megengedjem másoknak, hogy lenyomjanak a torkomon olyan dolgokat, amikre nincs szükségem. Ezért inkább netezek, mint tévézek, inkább magnót hallgatok, mint rádiót. Még az autóban is. Igaz, így a közlekedési híreket sem hallom; na bumm - legfeljebb 10 perccel többet ülök az autóban, és hallgatom azt a zenét, amelyet zenészek írtak, nem zenei kisiparosok. :-)
Utána a 2003-as, egyhetes nyaralásom volt olyan hatással, hogy hazaérkezve megfogadtam, hogy a TV2-t és az RTL Klubot egyszerûen leradírozom a tévémrõl, ne is lássam õket. Aztán persze nem lett belõle semmi, csak simán utáltam õket, de ennyira elpunyultam a tévézéstõl, hogy nem volt erõm eltüntetni õket. Igaz, nem is néztem õket. Ha tévéztem, akkor is jobbára csak a Sport1-et, a Discovery Channelt, a Spektrumot, a VH1-t és a Private Goldot néztem. Nagyon ritkán bírtam más csatornákat pár másodpercnél hosszabb ideig nézni, legfeljebb a Totalcar, vagy egy Duna TV-n futó román film, egy Bajnokok Ligája meccs idejéig; néha meg a Travelt.
Amikor elköltöztem Exemtõl, nem volt tévé az új lakásban. Egy darabig még tervezgettem, hogy egy-két hét múlva veszek; de már egyáltalán nem kell. Hónapok óta tökéletesen jól elvagyok nélküle. Inkább együtt vagyok a kedvesemmel, zenét hallgatok (igen, egy jó HiFi nagyon kellene), olvasok, és ha ki akarok kukkantani a nagyvilágba, akkor itt a net. Kedvesem persze nyomaszt, amikor nálam van, hogy vegyek tévét, de most már nagyon nem akarom. :-)
A napokban nála voltam, és szabályosan rosszul voltam, hogy az ágyban ölelkeztünk, és közben ment a tévé; valami idióta magyarázott, hogy milyen jól érezték magukat a klipforgatáson, meg hogy a nem tudom milyen izét ki találta ki, meg ilyenek... Úristen, de kit érdekel ez??? - gondoltam magamban. A valóságshow-król már nem is beszélek... Nincs nekem jobb dolgom, mint hogy egy tucat beszélni sem tudó, nulla embert nézzek, amint egymásról beszélgetnek?? A reklámok pedig... Le voltam döbbenve, hogy több hónapos reklámmentes idõszak után mennyire nevetségesek. Tele vannak sablonokkal, és míg régebben ezeket megszoktam, és nem tûntek fel, most ezek elemi erõvel ütöttek... Hülye hasonlat, de valami olyasmi volt, mint egy nyári csendes esõ meg a jégesõ; ugyanannyi a víz, de a jégesõ mindegyik cseppje fáj. :-)
Bár azt hiszem, hogy nem a tévével van bajom, hanem azzal, hogy nem tudom megválasztani azt, hogy mit akarok látni, és mit nem. És sokkal értékesebbnek tartom az életem, mint hogy megengedjem másoknak, hogy lenyomjanak a torkomon olyan dolgokat, amikre nincs szükségem. Ezért inkább netezek, mint tévézek, inkább magnót hallgatok, mint rádiót. Még az autóban is. Igaz, így a közlekedési híreket sem hallom; na bumm - legfeljebb 10 perccel többet ülök az autóban, és hallgatom azt a zenét, amelyet zenészek írtak, nem zenei kisiparosok. :-)
[személyes] dúdolok halkan
Gyermekkorom óta tudom, hogy nem tudok énekelni, egyáltalán nem értek a zenéhez, nincs hallásom. De szeretem. :-) Ám amióta szakítottunk Exemmel nem érdekel; ha tetszik egy dal, bátran dúdolom, és ahány lánnyal találkoztam azóta, meg a kolléganőim is azt mondják, hogy tetszik nekik, ügyesen énekelek, van hallásom. Szinte hihetetlen; de 5-6 lány is mondta ezt, egymástól függetlenül! Olyan jó érzés, lubickolok az új felfedezésemben. :-) És amikor beteszem a U2 Achtung Baby-jét, a Bon Jovi koncert-albumot, vagy az új Dido-t, mostanában meg Ákos Andante-ját, akkor nem bírom ki, hogy ne énekeljek... A Végre a kedvencem mostanában:
"zavartan felnevetsz,
örülsz, hogy itt lehetsz
engem nem gyűlölsz, nem szeretsz,
de az átok alól végre feloldoztál"
2004/01/29
[zene] ákos
Ma egyfolytában Ákost hallgattam... Régebben nem különösebben tetszett, de az Andante megfogott. Hirtelen ráeszméltem, hogy milyen sok jó dalt írt, és a szövegek is nagyon jók, bár nem fognak meg egyből, és néha vannak fura gondolatai.
Nagyon értékelem benne, hogy tizenvalahány éve csinálja, ő írja a dalait, a szövegeit, hallatlanul jól szervezi a dolgait, de nincs tele vele a média, nem lép fel gagyi műsorokban... Szóval jó! :-)
Nagyon értékelem benne, hogy tizenvalahány éve csinálja, ő írja a dalait, a szövegeit, hallatlanul jól szervezi a dolgait, de nincs tele vele a média, nem lép fel gagyi műsorokban... Szóval jó! :-)
[lustaság] felsőfokon
Ma este írok újra... Nem tudom, hogy miről fogok, de tele van a szívem boldogsággal... :-)
2004/01/22
[személyes] 1 hónap
Tegnap jól sikerült az ünneplés Zsófi-cicával; bevásároltam a vacsorához és vettem neki egy szexi pici fehér, fémesen csillogó, átlátszó bugyit (intimissimi). Otthon főztünk, megvacsoráztunk, finom chiantit ittunk, majd beültünk a fürdőkádba, és a mécsesek fényében boroztunk, beszélgettünk. Kellemes este volt; és milyen jó, hogy egy ilyen lakást vettem ki, amelynek a kádjában ilyen jól elférünk! :-)
2004/01/21
[személyes] ma este
Ma este lesz egy hónapja, hogy Zsófi-cicával együtt járunk. :-) Úgyhogy munka után rohanok vásárolni, majd haza; otthon takarítás lesz (porszívózás, felmosás), ünnepi vacsora főzése. Remélem, hogy sikerül vásárolnom valami szexi, csipkés apróságot ajándékként. :-)
2004/01/20
[személyes] szülinap
Ma van a szüleim szülinapja; az 59-ik, illetve 61-ik. Boldog szülinapot nekik! :-)
2004/01/19
[mérő lászló] az intelligencia természete
Érdekes előadást tartott tegnap este Mérő László Az intelligencia természete címmel. Arra a kérdésre, hogy mi az intelligencia, egy első hallásra elég buta választ adott: intellligencia az, amit a intelligencia-tesztek mérnek. Aztán kiderült, hogy ez mégsem annyira buta válasz. Kísérletek során pszichológusok megkértek egy csoportot, hogy a tagjaik intelligenciáját "osztályozzák". KIderült, hogy - bár abban nem tudtak megegyezni igazából, hogy kit miért tartanak intelligensnek - az egyes osztályzatok közötti korreláció nagyon magas volt, kb. 0,85. Az egyes értékelések közötti magas korrelációs együttható és a magyarázatok nagy eltérése közötti ellentmondás arra késztette a kutatókat, hogy megkeressék azokat a kérdéseket, amelyekre adott válaszok alapján lemérhető, tesztelhető, hogy ki mennyire intelligens. Így alakultak ki az intelligencia-tetsztek. Állítólag mintegy 20 fajta kérdés az, ami "benne maradt" az intelligencia-tesztekben, több száz vagy ezer kérdés közül. Így ezek a tesztek viszonylag pontosan tudják modellezni, hogy a tesztelt személyt mennyire tartja intelligensnek a környezete.
Kiderült az is, hogy az intelligencia nem függ az iskolázottságtól, műveltségtől, de erősen kultúra-függő (fehérek számára készült intelligencia-teszten a feketék általában kb. 10 ponttal kevesebbet értek le, míg az ezek után feketéknek kidolgozott teszteken a fehérek szerepeltek rosszabbul). Ezért van az, hogy ha valaki kultúrát/országot vált, átlagosan 5-10 ponttal alacsonyabb IQ-júnak tartják, mint eredeti környezetében.
Érdekes, hogy az IQ-teszteknek van mérési tartományuk; a nagyon alacsony és a nagyon magas tartományokban nem annyira pontos. Az emberek érzékelik, hogy valakinek nagyon magas az intelligenciája, de azt már nem érzékelik olyan pontosan, hogy mennyire, mint a "közepes" tartományban.
A mesterséges intelligencia is felmerült, és az, hogy miért nehéz megalkotni (Végül is, ha nem is tudjuk pontosan, hogy mi az intelligencia, elég nehéz mesterségesen létrehozni). Egy jó példát is mondott Mérő László, amellyel rávilágított a problémára: hiába van olyan szótárunk, amelyben az összes szó benne van, egy "fordítóprogram" nem tudja lefordítani azt a mondatot, hogy "Az a bajom Péterrel, hogy sokat iszik". Nekünk egyértelmű, hogy az a baj, hogy sok alkoholt iszik; de ezt honnan tudná a "mesterséges intelligencia"?
Azt hiszem, végig kellene olvasnom végre Mérő Mindenki másképp egyforma című könyvét... :-)
Kiderült az is, hogy az intelligencia nem függ az iskolázottságtól, műveltségtől, de erősen kultúra-függő (fehérek számára készült intelligencia-teszten a feketék általában kb. 10 ponttal kevesebbet értek le, míg az ezek után feketéknek kidolgozott teszteken a fehérek szerepeltek rosszabbul). Ezért van az, hogy ha valaki kultúrát/országot vált, átlagosan 5-10 ponttal alacsonyabb IQ-júnak tartják, mint eredeti környezetében.
Érdekes, hogy az IQ-teszteknek van mérési tartományuk; a nagyon alacsony és a nagyon magas tartományokban nem annyira pontos. Az emberek érzékelik, hogy valakinek nagyon magas az intelligenciája, de azt már nem érzékelik olyan pontosan, hogy mennyire, mint a "közepes" tartományban.
A mesterséges intelligencia is felmerült, és az, hogy miért nehéz megalkotni (Végül is, ha nem is tudjuk pontosan, hogy mi az intelligencia, elég nehéz mesterségesen létrehozni). Egy jó példát is mondott Mérő László, amellyel rávilágított a problémára: hiába van olyan szótárunk, amelyben az összes szó benne van, egy "fordítóprogram" nem tudja lefordítani azt a mondatot, hogy "Az a bajom Péterrel, hogy sokat iszik". Nekünk egyértelmű, hogy az a baj, hogy sok alkoholt iszik; de ezt honnan tudná a "mesterséges intelligencia"?
Azt hiszem, végig kellene olvasnom végre Mérő Mindenki másképp egyforma című könyvét... :-)
2004/01/18
[személyes] ha nem az lennék, aki vagyok...
A napokban elgondolkodtam, hogy mi szeretnék, vagy szerettem volna lenni, ha nem az lennék, aki vagyok.
1. Lennék futballista. Gyermekkoromban imádtam játszani ezt a játékot; mostanában már csak nézem. Tizenéves korom elején rendszeresen jártam edzésre a kedvenc klubom, a FCM Braşov (azaz a Steagu') korosztályos csapatába. Nem csináltam sokáig, csak kb. fél évig, mert nem foglalkoztak velünk igazán komolyan, csak bedobták a labdát közénk, két csapatra szakadtunk, és játszottunk, pedig én igényeltem volna technikai-taktikai jellegű felkészítést is. Amikor abbahagytam, az edzőm, Ştefan Hîrlab azt mondta, hogy kár, hogy így döntöttem, mert tehetséges vagyok, van hozzá érzékem. Pár év múlva eszembe jutott ez a párbeszéd, amikor Hîrlab vezetésével a Brassó az UEFA kupába jutott, és ott az éppen azon a mérkőzésen visszatérő Ronaldo ellen játszott. Ha folytattam volna, talán még játszanék a Brassóban; talán éppen Ronaldo ellen játszhattam volna...
2. Lennék fotós. Imádok fotózni. Annyi szépség vesz körül minket, és szeretném ezt megörökíteni, illetve megtalálni a szépséget a részletekben, mozdulatokban... Természetet fotóznék (hegyeket és tengereket), városokat, és embereket. Bár sokszor fájnak a szép fotók, mert én nem lehettem ott, nem láthattam élőben, mozgás közben a megörökített pillanatokat.
3. Lennék hegymászó. Imádom a hegyeket, és számomra nincs ennél nagyobb, szebb fizikai teljesítmény, mint megmászni a Himaláját, feljutni a Mount Everestre...
4. Lennék zenész. Szeretnék tudni gitározni, énekelni. Hol könnyű dallamokat játszanék, mint a Fade to Black, One szólói, hol húzós riffeket nyomnék, mint amilyeneket mostanában hallgatok a Rammstein Mutter c. lemezén... Néha pedig olyan dalokat énekelnék, mint Marilyn Manson This Is The New Shit-je; magyarul, angolul, románul, németül, olaszul, portugálul... :-) Ja, és megcsinálnám MC Hammer U Can't Touch This brutális változatát. :-)))
1. Lennék futballista. Gyermekkoromban imádtam játszani ezt a játékot; mostanában már csak nézem. Tizenéves korom elején rendszeresen jártam edzésre a kedvenc klubom, a FCM Braşov (azaz a Steagu') korosztályos csapatába. Nem csináltam sokáig, csak kb. fél évig, mert nem foglalkoztak velünk igazán komolyan, csak bedobták a labdát közénk, két csapatra szakadtunk, és játszottunk, pedig én igényeltem volna technikai-taktikai jellegű felkészítést is. Amikor abbahagytam, az edzőm, Ştefan Hîrlab azt mondta, hogy kár, hogy így döntöttem, mert tehetséges vagyok, van hozzá érzékem. Pár év múlva eszembe jutott ez a párbeszéd, amikor Hîrlab vezetésével a Brassó az UEFA kupába jutott, és ott az éppen azon a mérkőzésen visszatérő Ronaldo ellen játszott. Ha folytattam volna, talán még játszanék a Brassóban; talán éppen Ronaldo ellen játszhattam volna...
2. Lennék fotós. Imádok fotózni. Annyi szépség vesz körül minket, és szeretném ezt megörökíteni, illetve megtalálni a szépséget a részletekben, mozdulatokban... Természetet fotóznék (hegyeket és tengereket), városokat, és embereket. Bár sokszor fájnak a szép fotók, mert én nem lehettem ott, nem láthattam élőben, mozgás közben a megörökített pillanatokat.
3. Lennék hegymászó. Imádom a hegyeket, és számomra nincs ennél nagyobb, szebb fizikai teljesítmény, mint megmászni a Himaláját, feljutni a Mount Everestre...
4. Lennék zenész. Szeretnék tudni gitározni, énekelni. Hol könnyű dallamokat játszanék, mint a Fade to Black, One szólói, hol húzós riffeket nyomnék, mint amilyeneket mostanában hallgatok a Rammstein Mutter c. lemezén... Néha pedig olyan dalokat énekelnék, mint Marilyn Manson This Is The New Shit-je; magyarul, angolul, románul, németül, olaszul, portugálul... :-) Ja, és megcsinálnám MC Hammer U Can't Touch This brutális változatát. :-)))
2004/01/13
2004/01/01
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)