2004/07/30
[személyes] nyaralás!!!
Ma délután háromkor indulok nyaralni, hurrá! :-) Igaz ugyan, hogy még a munkahelyemen vagyok, de nemsokára lelépek, Cica mindent összepakolt már, csak be kell cuccolni az autóba, és indulunk. Reggel 5.45-kor Drvenikben vagyok a kompnál, ha valaki arra jár, talizhatunk! Ha nem jó, akkor esetleg 6.15-kor Sucurajnál? :-)
2004/07/23
[személyes] 7,09%
A globalrichlist.com szerint éves jövedelmem alapján az emberiség legnagyobb jövedelmű 7,09%-ába tartozom, én vagyok a 425.477.942-ik leggazdagabb, és 5.574.522.058 ember szegényebb nálam. Ami meglepő: az Egyesült Királyságban ugyanezzel a jövedelemmel a felső 23,7%-ba tartoznék; 13.697.975 gazdagabb, és 44.102.025 szegényebb nálam. Kíváncsi vagyok, hogy a vagyoni helyzet alapján hol lennék... :-) Valahol sehol... :-)
2004/07/22
[személyes] hármas elhalasztva
Kb. egy hete írtam, hogy jön hozzánk Cica barátnője hétvégére. Sajnos sem akkor nem jött, sem most, családi ügyek forognak fenn, nem ér rá. Messze vidéken lakik, tehát az nem működik, hogy csak úgy beugrik hozzánk; a hétvégék meg eddig nem nagyon jöttek össze.
Igazából annyira nem is barátnője Cicának, csak évfolyamtársnője, Cica tudta róla, hogy elég laza és megvan benne a hajlam az ilyenekre, úgyhogy odament hozzá és megkérdezte, hogy mit szólna egy hármashoz. Visszakérdezett, hogy kivel? Cica mondta, hogy velem, erre a lány: "ja, úgy igen!".
Így egy darabig tuti nem jön össze vele: a következő hétvégén utazunk Horvátországba, az azt követőn jövünk vissza, az azutánin (remélem) megint elutazunk külföldre egy hétre, majd a következőn visszajövünk... :-( Augusztusi hétvégék ezzel nagyjából kilőve; ráadásul nekem augusztus 31-én van egy kőbe vésett határidőm egy pályázatra, és lesz vele munkám!
Inkább Pesten kellene keresni egy lányt! :-)
Igazából annyira nem is barátnője Cicának, csak évfolyamtársnője, Cica tudta róla, hogy elég laza és megvan benne a hajlam az ilyenekre, úgyhogy odament hozzá és megkérdezte, hogy mit szólna egy hármashoz. Visszakérdezett, hogy kivel? Cica mondta, hogy velem, erre a lány: "ja, úgy igen!".
Így egy darabig tuti nem jön össze vele: a következő hétvégén utazunk Horvátországba, az azt követőn jövünk vissza, az azutánin (remélem) megint elutazunk külföldre egy hétre, majd a következőn visszajövünk... :-( Augusztusi hétvégék ezzel nagyjából kilőve; ráadásul nekem augusztus 31-én van egy kőbe vésett határidőm egy pályázatra, és lesz vele munkám!
Inkább Pesten kellene keresni egy lányt! :-)
2004/07/21
[személyes] szexuális zaklatás?
Vikicica két napja szoknyában jár, bugyi nélkül. Ma bokáig érő szoknyában van ugyan, de tegnap miniben volt. Ráadásul itt ül velem szemben - szerintem direkt csinálja, kíváncsi, hogy meddig bírom ki, hogy ne "ejtsek le" egy tollat a földre. :-)
Nnnna, megyek vele ebédelni!
Nnnna, megyek vele ebédelni!
2004/07/19
[személyes] válasz(ok)
Köszönöm mindenkinek, aki írt. :-)
Én csak írom ezt a blogot, nincs vele egy kifejezett, nagyon határozott célom; legfeljebb sok kicsi oka, célja...
Mielőtt elindítottam volna - meg azóta is - belekukkantottam néhány blogba. És megállapítottam, hogy nem akarok sem nagyon köldöknézegetős, világ-összes-fájdalma-a-vállamon blogot, sem olyan elmentem-bulizni- találkoztam-Z-vel-majd-összefutottam-Y-al-mennyi-jó-arcot-ismerek blogot sem. Sőt, olyat sem, amelyben very coolly leírom, hogy reggel hogyan próbáltam setupolni magam és runoltatni az intelligencia.exe-t... De ezeket leszámítva nem túl tudatos, tervezett a blogom. :-)
Nem tudom, hogy mások számára mennyire tűnik üresnek az életem, mennyire nem. Én nem tartom üresnek - leszámítva azt, amikor néha rámtör az életuntság, fáradtság. Gondolom ez mással is előfordul. Ilyenkor ideig-óráig rossz kedvem van, de utána megyek tovább. És nem igyekszem tökéletesen megörkíteni az életem a blogban, tehát csak ennek alapján alkotni véleményt nem tanácsos, félrevezető lehet. :-)
Jót nevettem az "élet császára" feelingen. :-D Lehet, hogy egyes embereknek ez jön le, nem tudom. De nem vagyok az. Az tény, hogy boldog vagyok: van egy csodálatos barátnőm, akivel nagyon szeretjük egymást; nagyon jól érzem magam a munkahelyemen, nem tudnék panaszkodni rá - nagyon jók a főnökök, jó fejek a kollégák, nagyon jók a körülmények, és a fizetésemmel is roppant elégedett vagyok. Szóval igen, kurva jó dolgom van, de sokat tettem érte, csak a képességeimmel, tudásommal értem el, más is megtehette volna. Persze, szerencsém is volt, de az mindenhez kell. :-) Ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nagyon alulról jövök, és nem egyszer voltam reménytelen helyzetben. Volt, hogy munkanélküliként állást kerestem, és annyi pénzem nem volt (100-200 Ft), hogy felhívjam a hirdetésben szereplő telefonszámot; azokról az évekről meg nem is beszélve, amikor örültem, ha párizsit ehettem, vagy sertésmájkrémet. Feladhattam volna, és panaszkodhattam volna, hogy a világ ilyen, de nem tettem. És éppen emiatt nagyon tudok örülni annak, amim van. Nagyon sokan vannak, akik ennél sokkal többet elértek (és nem anyagiakra gondolok), de ennek ellenére boldogtalanok, mert nem örülnek neki, inkább siratják azt, ami nincs meg nekik. Én is lehetnék elégedetlen egy csomó dolog miatt (miért kell ennyit dolgoznom, miért nincs több szabadidőm? amikor hazaérek, néha késő este, éjjel, miért kell azon stresszelnem, hogy vajon mindent jól csináltam-e, nem bukik-e rajtam X vagy Y pályázó 800 millió Ft-os, 1,5 milliárdos pályázata? miért nincs saját lakásom? miért nincs jobb, nagyobb autóm? miért nem utazhatok el Brazíliába, az Egyesült Államokba?) de a helyzeten nem tudok egyik napról a másikra változtatni, addig meg nem vagyok hajlandó elrontani a napjaimat azzal, hogy ezeken tépelődöm.
Szükségem van a netes közönség vállveregetésére? Igen, szükségem van. Szerintem mindenkinek szüksége van arra, hogy elismerjék, bátorítsák, dícsérjék. Biztos van bennem egy nagy adag magamutogatási vágy is, nem tagadom. Azt nem hiszem, hogy kóros mértékű lenne, de ha valaki megfizeti a pszichológust, én szívesen elmegyek hozzá, hogy kiderítse. :-) A kérdésből úgy érzem, mintha a netes közönség dícséretét xyz értéktelenebbnek tartaná. Nos, én a nem netes közönségtől is megkapom a vállonveregetést. Megkapom a szerelmemtől, a családomtól, a főnökeimtől, a kollégáimtól, a barátaimtól, kivétel nélkül. És nem azért, mert benyalok nekik; magamat adom, és ezt értékelik. Nem is tudnék más lenni, ehhez nem vagyok elég ügyes. :-)
Büszke vagyok a tudásomra? Igen, büszke vagyok; és szeretném, ha a blogomat azért is olvasnák, mert okos gondolataim vannak néha. Nem azért, mert felvágni akarok vele. Egyszerűen szeretem az okos embereket, és ha okos gondolatokat akarok "kapni", akkor nekem is okosakat kell "adni". Ha csak arról írnék, hogy hol milyen buliban voltam, és mikor mennyit ittam, akkor nem tisztelne meg senki okos gondolatokkal (mellesleg nem is szoktam bulizni, meg inni sem).
Büszke vagyok a tudásomra, de nagyon jól tudom, hogy mennyi mindenhez nem értek, ezért úgy érzem, hogy nem csak azokat tisztelem, akik nálam sokkal többet tudnak, hanem azokat is, akik egészen más dolgokat tudnak, mint én. Nem érzem, hogy beképzelt lennék, csak tisztában vagyok a tudásommal, az értékeimmel; és ez kell ahhoz, hogy mások is tisztában legyenek vele. Ha bizonytalan lennék magamban, hogy várhatnám el, hogy mások bízzanak a tudásomban? A saját tudásom megfelelő értékelése azért is hasznos, mert így azt is tudom, hogy mihez nem értek, és nem szégyellem bevallani; így megspórolok magamnak kudarcokat, másoknak meg időt, pénzt, bizalomvesztést. Továbbmegyek: azokat is nagyon tisztelem, akik még keveset tudnak a világról, de nem szégyellnek tanulni, megvan bennük az alázat, ami a tanuláshoz kell.
Érdekelnek a vélemények, ezért is tettem fel ezeket a leveleket a blogba. Mindenkié érdekel valamennyire, akármilyen is az. Ha megdícsérnek, örülök neki, megnyugtató érzés; ha kritizálnak, nem örülök annyira, de mindenképp hasznos, és elgondolkodom rajta, hogy vajon miért látja valaki így azt, amit én másképp. Tudom, hogy az életben semmi sem 100%-os fekete, vagy 100%-os fehér; csak a szürke millióegy árnyalata létezik. Ha nem is változtatok a dolgaimon, de jó tudni, hogy ezt lehet másképp is látni, gondolni. Gyarapszik a tudásom. :-) Sokszor belátom, hogy igen, a dolgokat lehet másképp is látni, gondolni, de fenntartom magamnak a jogot, hogy én így lássam, így gondoljam. Nem gondolkodhatunk egyformán. :-) És ha valaki kulturált és intelligens módon elmondja a véleményét, nagyon tisztelem. Mondjuk az olyan levelekkel, hogy nem érzem-e üresnek az életem, meg nem vagyok-e autonóm személyiség, nehezen tudok bármit kezdeni, ha nem tudom értelmezni ezeket a kifejezéseket, és nem árulja el nekem a levélíró, hogy ő mire gondolt pontosabban. "Rákerestem" az autonóm személyiségre, nem találtam igazán precíz meghatározást; amit meg találtam, abban nem ismertem magamra. Az üres életet most sem tudom pontosabban definiálni. Ami nem feltétlenül baj, de minél puhább fogalmakkal kommunikálunk, annál nehezebb a vita, mert nagyobb az esélye annak, hogy magukban a fogalmakban nem értünk egyet.
És végül: igen, eléggé szexcentrikus vagyok, számomra fontos a jó szex. Ezen a területen is liberális vagyok, és nem gondolom, hogy attól lenne műanyag az életem, hogy felteszem a szerelmem bugyi nélküli fotóját a blogomba. Mindketten élvezzük ezt, hogy így élünk, és ez így van rendben. Akkor lenne üres az életem, ha nem tudnám kiélni a szexualitásomat. Fogadjuk el, hogy mindenkinek más jó, más izgalmas; nekem ez tetszik, más a szado-mazot élvezi, megint más pedig úgy él, hogy házasság előtt semmi szex. Nincs ezzel semmi baj, amíg senki sem gondolja azt, hogy mindenkinek úgy kellene élnie, mint ahogy ő teszi. Nincs egyedüli helyes út: mindenre van példa és ellenpélda, de ugyanakkor saját életünknek nincs ellenpróbája: a "mi lett volna ha ezt csinálom, vagy azt?" jellegű kérdésekre sosincs pontos válasz.
Bocs, ha nem voltam eléggé összeszedett... :-)
Én csak írom ezt a blogot, nincs vele egy kifejezett, nagyon határozott célom; legfeljebb sok kicsi oka, célja...
Mielőtt elindítottam volna - meg azóta is - belekukkantottam néhány blogba. És megállapítottam, hogy nem akarok sem nagyon köldöknézegetős, világ-összes-fájdalma-a-vállamon blogot, sem olyan elmentem-bulizni- találkoztam-Z-vel-majd-összefutottam-Y-al-mennyi-jó-arcot-ismerek blogot sem. Sőt, olyat sem, amelyben very coolly leírom, hogy reggel hogyan próbáltam setupolni magam és runoltatni az intelligencia.exe-t... De ezeket leszámítva nem túl tudatos, tervezett a blogom. :-)
Nem tudom, hogy mások számára mennyire tűnik üresnek az életem, mennyire nem. Én nem tartom üresnek - leszámítva azt, amikor néha rámtör az életuntság, fáradtság. Gondolom ez mással is előfordul. Ilyenkor ideig-óráig rossz kedvem van, de utána megyek tovább. És nem igyekszem tökéletesen megörkíteni az életem a blogban, tehát csak ennek alapján alkotni véleményt nem tanácsos, félrevezető lehet. :-)
Jót nevettem az "élet császára" feelingen. :-D Lehet, hogy egyes embereknek ez jön le, nem tudom. De nem vagyok az. Az tény, hogy boldog vagyok: van egy csodálatos barátnőm, akivel nagyon szeretjük egymást; nagyon jól érzem magam a munkahelyemen, nem tudnék panaszkodni rá - nagyon jók a főnökök, jó fejek a kollégák, nagyon jók a körülmények, és a fizetésemmel is roppant elégedett vagyok. Szóval igen, kurva jó dolgom van, de sokat tettem érte, csak a képességeimmel, tudásommal értem el, más is megtehette volna. Persze, szerencsém is volt, de az mindenhez kell. :-) Ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nagyon alulról jövök, és nem egyszer voltam reménytelen helyzetben. Volt, hogy munkanélküliként állást kerestem, és annyi pénzem nem volt (100-200 Ft), hogy felhívjam a hirdetésben szereplő telefonszámot; azokról az évekről meg nem is beszélve, amikor örültem, ha párizsit ehettem, vagy sertésmájkrémet. Feladhattam volna, és panaszkodhattam volna, hogy a világ ilyen, de nem tettem. És éppen emiatt nagyon tudok örülni annak, amim van. Nagyon sokan vannak, akik ennél sokkal többet elértek (és nem anyagiakra gondolok), de ennek ellenére boldogtalanok, mert nem örülnek neki, inkább siratják azt, ami nincs meg nekik. Én is lehetnék elégedetlen egy csomó dolog miatt (miért kell ennyit dolgoznom, miért nincs több szabadidőm? amikor hazaérek, néha késő este, éjjel, miért kell azon stresszelnem, hogy vajon mindent jól csináltam-e, nem bukik-e rajtam X vagy Y pályázó 800 millió Ft-os, 1,5 milliárdos pályázata? miért nincs saját lakásom? miért nincs jobb, nagyobb autóm? miért nem utazhatok el Brazíliába, az Egyesült Államokba?) de a helyzeten nem tudok egyik napról a másikra változtatni, addig meg nem vagyok hajlandó elrontani a napjaimat azzal, hogy ezeken tépelődöm.
Szükségem van a netes közönség vállveregetésére? Igen, szükségem van. Szerintem mindenkinek szüksége van arra, hogy elismerjék, bátorítsák, dícsérjék. Biztos van bennem egy nagy adag magamutogatási vágy is, nem tagadom. Azt nem hiszem, hogy kóros mértékű lenne, de ha valaki megfizeti a pszichológust, én szívesen elmegyek hozzá, hogy kiderítse. :-) A kérdésből úgy érzem, mintha a netes közönség dícséretét xyz értéktelenebbnek tartaná. Nos, én a nem netes közönségtől is megkapom a vállonveregetést. Megkapom a szerelmemtől, a családomtól, a főnökeimtől, a kollégáimtól, a barátaimtól, kivétel nélkül. És nem azért, mert benyalok nekik; magamat adom, és ezt értékelik. Nem is tudnék más lenni, ehhez nem vagyok elég ügyes. :-)
Büszke vagyok a tudásomra? Igen, büszke vagyok; és szeretném, ha a blogomat azért is olvasnák, mert okos gondolataim vannak néha. Nem azért, mert felvágni akarok vele. Egyszerűen szeretem az okos embereket, és ha okos gondolatokat akarok "kapni", akkor nekem is okosakat kell "adni". Ha csak arról írnék, hogy hol milyen buliban voltam, és mikor mennyit ittam, akkor nem tisztelne meg senki okos gondolatokkal (mellesleg nem is szoktam bulizni, meg inni sem).
Büszke vagyok a tudásomra, de nagyon jól tudom, hogy mennyi mindenhez nem értek, ezért úgy érzem, hogy nem csak azokat tisztelem, akik nálam sokkal többet tudnak, hanem azokat is, akik egészen más dolgokat tudnak, mint én. Nem érzem, hogy beképzelt lennék, csak tisztában vagyok a tudásommal, az értékeimmel; és ez kell ahhoz, hogy mások is tisztában legyenek vele. Ha bizonytalan lennék magamban, hogy várhatnám el, hogy mások bízzanak a tudásomban? A saját tudásom megfelelő értékelése azért is hasznos, mert így azt is tudom, hogy mihez nem értek, és nem szégyellem bevallani; így megspórolok magamnak kudarcokat, másoknak meg időt, pénzt, bizalomvesztést. Továbbmegyek: azokat is nagyon tisztelem, akik még keveset tudnak a világról, de nem szégyellnek tanulni, megvan bennük az alázat, ami a tanuláshoz kell.
Érdekelnek a vélemények, ezért is tettem fel ezeket a leveleket a blogba. Mindenkié érdekel valamennyire, akármilyen is az. Ha megdícsérnek, örülök neki, megnyugtató érzés; ha kritizálnak, nem örülök annyira, de mindenképp hasznos, és elgondolkodom rajta, hogy vajon miért látja valaki így azt, amit én másképp. Tudom, hogy az életben semmi sem 100%-os fekete, vagy 100%-os fehér; csak a szürke millióegy árnyalata létezik. Ha nem is változtatok a dolgaimon, de jó tudni, hogy ezt lehet másképp is látni, gondolni. Gyarapszik a tudásom. :-) Sokszor belátom, hogy igen, a dolgokat lehet másképp is látni, gondolni, de fenntartom magamnak a jogot, hogy én így lássam, így gondoljam. Nem gondolkodhatunk egyformán. :-) És ha valaki kulturált és intelligens módon elmondja a véleményét, nagyon tisztelem. Mondjuk az olyan levelekkel, hogy nem érzem-e üresnek az életem, meg nem vagyok-e autonóm személyiség, nehezen tudok bármit kezdeni, ha nem tudom értelmezni ezeket a kifejezéseket, és nem árulja el nekem a levélíró, hogy ő mire gondolt pontosabban. "Rákerestem" az autonóm személyiségre, nem találtam igazán precíz meghatározást; amit meg találtam, abban nem ismertem magamra. Az üres életet most sem tudom pontosabban definiálni. Ami nem feltétlenül baj, de minél puhább fogalmakkal kommunikálunk, annál nehezebb a vita, mert nagyobb az esélye annak, hogy magukban a fogalmakban nem értünk egyet.
És végül: igen, eléggé szexcentrikus vagyok, számomra fontos a jó szex. Ezen a területen is liberális vagyok, és nem gondolom, hogy attól lenne műanyag az életem, hogy felteszem a szerelmem bugyi nélküli fotóját a blogomba. Mindketten élvezzük ezt, hogy így élünk, és ez így van rendben. Akkor lenne üres az életem, ha nem tudnám kiélni a szexualitásomat. Fogadjuk el, hogy mindenkinek más jó, más izgalmas; nekem ez tetszik, más a szado-mazot élvezi, megint más pedig úgy él, hogy házasság előtt semmi szex. Nincs ezzel semmi baj, amíg senki sem gondolja azt, hogy mindenkinek úgy kellene élnie, mint ahogy ő teszi. Nincs egyedüli helyes út: mindenre van példa és ellenpélda, de ugyanakkor saját életünknek nincs ellenpróbája: a "mi lett volna ha ezt csinálom, vagy azt?" jellegű kérdésekre sosincs pontos válasz.
Bocs, ha nem voltam eléggé összeszedett... :-)
[személyes] ezt a levelet még felteszem :-)
Kaptam egy újabb levelet, ennek nagyon örültem, újra abc tisztelt meg a véleményével. Elég hosszú, így kiragadtam a leglényegesebb részeket, elnézést érte; remélem nem károsultak ezáltal a fő gondolatok:
"szerintem te vagy annyira elfoglalt és sokoldalú emberke, hogy az életedre mindent lehessen mondani, csak azt nem, hogy üres..ezer szállal kötődsz a külvilághoz, milliónyi dologgal foglalkozol kvázi nem értettem és most sem értem, hogy minek töltesz ennyi időt a blog írással."
"szerintem ez a blog, és még sok mindenkié, sokkal inkább szól a külvilágnak, semmint magadnak."
"Szerintem a vélemények nem arra jók és nem arra valók, hogy az ember beépítse az önnön magáról alkotott képbe. Az önmagunkról kialakított képnek ugyan mi szüksége van a többi ember véleményére? A vélemények arra jók, hogy elgondolkodjon rajta az ember fia, és vagy belássa annak helytállóságát és aszerint változtasson, vagy foggal-körömmel tagadja azt. Más véleményét a saját szemszögedbe beépíteni nem lehet, mert az MÁS vélemény..még jó, hogy nem csak én vagyok ellentmondásos."
"abban is egyetértek a "fórumnyitó" levél írójával, hogy igényled a külvilág hajbókolását, de csak azért, hogy jól érezd magad. Meggyőződésem, és ezt cáfolhatod ezer szállal, hogy imádod a magamutogatást; imádsz szellemileg brillírozni a blogodon (is); művésze vagy -elismerem- az idegen szavak használatának; büszkén és rátartian fitogtatod tudásodat (persze ez nem baj, mert amit az ember megtanul, arra legyen büszke); és sugallod az "élet császára" feelinget. Ergo csak addig a pontig érdekel - ez nem is jó szó, de nem tudok jobbat - mások véleménye, amíg azok neked tetszőek, és "hájjal kenegetnek". Nem hinném, hogy valaha is olyan vélemények tudnak születni rólad - bárki is mondja azt - , amik valóban arra sarkallnának, hogy igazán elgondolkodj rajtuk."
"Megelégedtem volna azzal is, ha a levelemre a címemre válaszolsz. Imhol egy - számomra - újabb bizonyíték arra, hogy mások véleménye nem magad miatt, hanem a világ miatt fontos. Még akkor is, ha a véleményeket a blogodon kérted, azaz várható volt, hogy a beérkező gondolatokat is itt válaszood majd meg."
".. mindig felteszem magamnak a következő kérdést: boldog ez az ember? (..aki majd biztosan jól megválaszolja nekem, hogy de még mennyire..)"
"szerintem te vagy annyira elfoglalt és sokoldalú emberke, hogy az életedre mindent lehessen mondani, csak azt nem, hogy üres..ezer szállal kötődsz a külvilághoz, milliónyi dologgal foglalkozol kvázi nem értettem és most sem értem, hogy minek töltesz ennyi időt a blog írással."
"szerintem ez a blog, és még sok mindenkié, sokkal inkább szól a külvilágnak, semmint magadnak."
"Szerintem a vélemények nem arra jók és nem arra valók, hogy az ember beépítse az önnön magáról alkotott képbe. Az önmagunkról kialakított képnek ugyan mi szüksége van a többi ember véleményére? A vélemények arra jók, hogy elgondolkodjon rajta az ember fia, és vagy belássa annak helytállóságát és aszerint változtasson, vagy foggal-körömmel tagadja azt. Más véleményét a saját szemszögedbe beépíteni nem lehet, mert az MÁS vélemény..még jó, hogy nem csak én vagyok ellentmondásos."
"abban is egyetértek a "fórumnyitó" levél írójával, hogy igényled a külvilág hajbókolását, de csak azért, hogy jól érezd magad. Meggyőződésem, és ezt cáfolhatod ezer szállal, hogy imádod a magamutogatást; imádsz szellemileg brillírozni a blogodon (is); művésze vagy -elismerem- az idegen szavak használatának; büszkén és rátartian fitogtatod tudásodat (persze ez nem baj, mert amit az ember megtanul, arra legyen büszke); és sugallod az "élet császára" feelinget. Ergo csak addig a pontig érdekel - ez nem is jó szó, de nem tudok jobbat - mások véleménye, amíg azok neked tetszőek, és "hájjal kenegetnek". Nem hinném, hogy valaha is olyan vélemények tudnak születni rólad - bárki is mondja azt - , amik valóban arra sarkallnának, hogy igazán elgondolkodj rajtuk."
"Megelégedtem volna azzal is, ha a levelemre a címemre válaszolsz. Imhol egy - számomra - újabb bizonyíték arra, hogy mások véleménye nem magad miatt, hanem a világ miatt fontos. Még akkor is, ha a véleményeket a blogodon kérted, azaz várható volt, hogy a beérkező gondolatokat is itt válaszood majd meg."
".. mindig felteszem magamnak a következő kérdést: boldog ez az ember? (..aki majd biztosan jól megválaszolja nekem, hogy de még mennyire..)"
2004/07/16
[személyes] 2 e-mail
Tegnap esti mail, xyz-ére reagálva:
"én ismét itt, mert belenéztem megint a naplódba és feltettél nekünk, olvasóknak, egy -szerintem téged abszolút nem érdeklő- kérdést. Mármint érdektelen -szerintem- a te a szemedben abban a vonatkozásban, hogy soha nem érdekelt, mit gondolnak mások..de ha már ilyen nagy plénum elé intézted eme kérdést, ami nem kis cinizmussal vegyített, akkor imhol egy válasz, az esetlegesen sok közül, amik valószínűleg a virtuális kukában kötnek ki.
Röviden:
egyetértek az előttem szólóval.
Bővebben:
"...mert aki végképp senkié,
az mindenki falatja.
Ölj meg hát pusztító szerelem,
ne hagyj magamra."
abc"
Ahogy xyz e-mailjét sem dobtam ki a kukába, a tiedet sem fogom. Egyébként azt hittem, hogy te vagy xyz barátnője, mert rólad régóta tudom, hogy valami ehhez hasonló véleményed van rólam. Enyhe ellentmondást érzek a leveledben: egyetértesz xyz-vel (ő azt állítja, hogy nem vagyok autonóm személyiség, szükségem van a netes közönség vállonveregetésére, állandó pozitiv visszaigazolási hiányom van), de azt állítod, hogy engem soha nem érdekelt, mit gondolnak mások.
Tévedsz abban, hogy nem érdekel, hogy mit gondolnak mások. Persze, hogy érdekel, szívesen meghallgatom, elolvasom, és annak függvényében, hogy ki mondja, miként mondja, be is építem a magamról alkotott képbe. De az életemet én élem, saját személyiségemről, tudásomról, képességeimről, készségeimről, vágyaimról és céljaimról én rendelkezem a legalaposabb, legkomplexebb tudással, és az életemre vonatkozó döntéseket én tudom és én fogom meghozni. Ilyen értelemben persze, hogy korlátozott mértékben érdekel mások véleménye arról, hogy mikor mit hogyan kellene csinálnom, hiszen nekem kell dönteni; de ez nem jelenti azt, hogy ezeket a véleményeket teljesen negligálnám. Van, akinek a véleményére nagyon adok, van, akiére egyáltalán nem. A vélemény figyelembevételének és az adott vélemény velem való egyetértésének mértéke közötti korreláció értéke olyan 0 és 0,3 között lehet (ez természetesen becsült érték). Azaz nem csak a velem egyetértő véleményeket veszem figyelembe. :-)
A másik mail:
"Szia!
NE foglalkozz a levélíróval!
Szerintem nagyon jók az írásaid, örömmel olvasom!!! Csak olvashassam!!!!
def
cím, telefonszám"
Köszönöm, sejtettem, hogy ezt fogod írni. :-) Azért foglalkozom a levélíróval, mert valóban érdekesnek találom a felvetéseit. Nem feltételezem a rossz szándékot; de ha abból is született volna, érdemes elgondolkodni a kérdésein.
"én ismét itt, mert belenéztem megint a naplódba és feltettél nekünk, olvasóknak, egy -szerintem téged abszolút nem érdeklő- kérdést. Mármint érdektelen -szerintem- a te a szemedben abban a vonatkozásban, hogy soha nem érdekelt, mit gondolnak mások..de ha már ilyen nagy plénum elé intézted eme kérdést, ami nem kis cinizmussal vegyített, akkor imhol egy válasz, az esetlegesen sok közül, amik valószínűleg a virtuális kukában kötnek ki.
Röviden:
egyetértek az előttem szólóval.
Bővebben:
"...mert aki végképp senkié,
az mindenki falatja.
Ölj meg hát pusztító szerelem,
ne hagyj magamra."
abc"
Ahogy xyz e-mailjét sem dobtam ki a kukába, a tiedet sem fogom. Egyébként azt hittem, hogy te vagy xyz barátnője, mert rólad régóta tudom, hogy valami ehhez hasonló véleményed van rólam. Enyhe ellentmondást érzek a leveledben: egyetértesz xyz-vel (ő azt állítja, hogy nem vagyok autonóm személyiség, szükségem van a netes közönség vállonveregetésére, állandó pozitiv visszaigazolási hiányom van), de azt állítod, hogy engem soha nem érdekelt, mit gondolnak mások.
Tévedsz abban, hogy nem érdekel, hogy mit gondolnak mások. Persze, hogy érdekel, szívesen meghallgatom, elolvasom, és annak függvényében, hogy ki mondja, miként mondja, be is építem a magamról alkotott képbe. De az életemet én élem, saját személyiségemről, tudásomról, képességeimről, készségeimről, vágyaimról és céljaimról én rendelkezem a legalaposabb, legkomplexebb tudással, és az életemre vonatkozó döntéseket én tudom és én fogom meghozni. Ilyen értelemben persze, hogy korlátozott mértékben érdekel mások véleménye arról, hogy mikor mit hogyan kellene csinálnom, hiszen nekem kell dönteni; de ez nem jelenti azt, hogy ezeket a véleményeket teljesen negligálnám. Van, akinek a véleményére nagyon adok, van, akiére egyáltalán nem. A vélemény figyelembevételének és az adott vélemény velem való egyetértésének mértéke közötti korreláció értéke olyan 0 és 0,3 között lehet (ez természetesen becsült érték). Azaz nem csak a velem egyetértő véleményeket veszem figyelembe. :-)
A másik mail:
"Szia!
NE foglalkozz a levélíróval!
Szerintem nagyon jók az írásaid, örömmel olvasom!!! Csak olvashassam!!!!
def
cím, telefonszám"
Köszönöm, sejtettem, hogy ezt fogod írni. :-) Azért foglalkozom a levélíróval, mert valóban érdekesnek találom a felvetéseit. Nem feltételezem a rossz szándékot; de ha abból is született volna, érdemes elgondolkodni a kérdésein.
[személyes] plusz egy kérdés
Ahhh, erről meg is feledkeztem: szerinted mitől üres valakinek az élete? Mikor mondod/mondanád azt, hogy üres a saját életed, és mi alapján ítéled meg, hogy valaki másnak üres-e az élete, vagy sem?
[személyes] két kérdés
A tegnapi e-maillel kapcsolatosan két kérdés foglalkoztat; ha ezekre tudnám a választ, könnyebb lenne reagálnom a mailre. Mitől autonóm személyiség valaki? Felnőttnek lenni valami egész más dolog - írta xyz. Nos, mitől felnőtt valaki? Ezeket megkérdeztem xyz-től is, de nem válaszolt ezekre a kérdésekre. Kénytelen leszek utánanézni valahol. :-)
2004/07/15
[személyes] ki vagyok, mi vagyok, milyen vagyok én?
Ma kaptam egy érdekes e-mailt egy számomra teljesen ismeretlen személytől:
"Tudod kedves BFS, a legutóbbi M5 sex beirásod után a barátnöm irta, hogy valami furcsát érez veled kapcsolatban. Az idei évben olvassuk a naplódat és most kristályosodott ki bennünk, hogy mi a bajunk: olyan végtelenül üresnek tünsz.
A jó szexuális életeddel takarod az ürességedet. Felteszed a barátnöd bugyi nélküli képét, meg leirod hogy leszopott a kocsiban. Miért kell ezeket a dolgokat kitenni a kirakatba ? Nem vagy autonóm személyiség ? Önmagadban nem állsz meg a lábadon ? Szükséged van a netes közönség vállonveregetésére ? Nem olyan végtelenül elidegenedett, müanyag dolog ez ? Végtelen sok szállal akarsz kapcsolódni a külvilághoz, állandó pozitiv visszaigazolási hiányod van. Felnöttnek lenni valami egész más dolog. Szerintem.
Bocs, hogy leirom ezeket, de aki ilyen szinten levetközik a világ elött, mint te annak talán az ilyen véleményre is szüksége van. Ha nem akkor nyomtasd ki ezt az emilt, gyürd meg, tépd össze és dobd ki a kukába.
Boldog mielöbbi felnött életet kivánok,
xyz"
Elgondolkodtató, nem? Te, aki most olvasod, mit gondolsz erről? Írd meg, ne kímélj, érdekel! :-)
"Tudod kedves BFS, a legutóbbi M5 sex beirásod után a barátnöm irta, hogy valami furcsát érez veled kapcsolatban. Az idei évben olvassuk a naplódat és most kristályosodott ki bennünk, hogy mi a bajunk: olyan végtelenül üresnek tünsz.
A jó szexuális életeddel takarod az ürességedet. Felteszed a barátnöd bugyi nélküli képét, meg leirod hogy leszopott a kocsiban. Miért kell ezeket a dolgokat kitenni a kirakatba ? Nem vagy autonóm személyiség ? Önmagadban nem állsz meg a lábadon ? Szükséged van a netes közönség vállonveregetésére ? Nem olyan végtelenül elidegenedett, müanyag dolog ez ? Végtelen sok szállal akarsz kapcsolódni a külvilághoz, állandó pozitiv visszaigazolási hiányod van. Felnöttnek lenni valami egész más dolog. Szerintem.
Bocs, hogy leirom ezeket, de aki ilyen szinten levetközik a világ elött, mint te annak talán az ilyen véleményre is szüksége van. Ha nem akkor nyomtasd ki ezt az emilt, gyürd meg, tépd össze és dobd ki a kukába.
Boldog mielöbbi felnött életet kivánok,
xyz"
Elgondolkodtató, nem? Te, aki most olvasod, mit gondolsz erről? Írd meg, ne kímélj, érdekel! :-)
2004/07/14
[személyes] M5 szex
Munkám még mindig rengeteg - bár picivel kevesebb, mint volt eddig. És tudom, hogy az augusztus, meg a szeptember meg az október és november nagyon durva lesz. Sőt, államvizsgáznom is kellene, a munka mellett. Áááá, inkább bele sem gondolok most.
Augusztusban megyünk Cicával nyaralni. Irány Hvar szigete, Vrboska, nudista kemping. :-)
A hétvégén anyukámnál voltunk, szombat este értünk oda, vasárnap pedig Ópusztaszeren voltunk. Nagyon jól éreztük magunkat, és jó, hogy nem voltak vitáink. Igaz, eddig sem voltak nagy problémáink egymással, csak én állandóan dolgoztam, sokszor késő estig, éjszakáig, ő meg egyedül volt otthon, és gyakran türelmetlenek, idegesek, fáradtak voltunk, ebből voltak a zördüléseink. Hétfő este jöttünk vissza, és Kecskemét és Budapest között az autópályán kicsit életveszélyesen vezettem: Cica kikapcsolta a biztonsági övét, kigombolta a nadrágomat és az ölembe hajtotta a fejét. Nem gondoltam volna, hogy autópályán, vezetés közben fel tudok izgulni! Szinte percek alatt felértünk: így gyorsan elrepült az idő - no meg amikor Cica odahajolt, a jobb kezével a jobb lábamra támaszkodott, az pedig ugye a gázpedálon volt. :-)
Most hétvégén pedig jön hozzánk Cica barátnője, aki kifejezetten szereti a hármas felállást. Kíváncsi vagyok rá. :-)
Augusztusban megyünk Cicával nyaralni. Irány Hvar szigete, Vrboska, nudista kemping. :-)
A hétvégén anyukámnál voltunk, szombat este értünk oda, vasárnap pedig Ópusztaszeren voltunk. Nagyon jól éreztük magunkat, és jó, hogy nem voltak vitáink. Igaz, eddig sem voltak nagy problémáink egymással, csak én állandóan dolgoztam, sokszor késő estig, éjszakáig, ő meg egyedül volt otthon, és gyakran türelmetlenek, idegesek, fáradtak voltunk, ebből voltak a zördüléseink. Hétfő este jöttünk vissza, és Kecskemét és Budapest között az autópályán kicsit életveszélyesen vezettem: Cica kikapcsolta a biztonsági övét, kigombolta a nadrágomat és az ölembe hajtotta a fejét. Nem gondoltam volna, hogy autópályán, vezetés közben fel tudok izgulni! Szinte percek alatt felértünk: így gyorsan elrepült az idő - no meg amikor Cica odahajolt, a jobb kezével a jobb lábamra támaszkodott, az pedig ugye a gázpedálon volt. :-)
Most hétvégén pedig jön hozzánk Cica barátnője, aki kifejezetten szereti a hármas felállást. Kíváncsi vagyok rá. :-)
2004/07/06
[személyes] múlt héten, tegnap, ma
A végére értem a múlt héten egy nagy pályázat elkészítésének - a fene se gondolta volna, hogy ilyen rövid idő alatt végzek vele, nagyon jól ment minden. Igaz, sokat segített a kedvezményezett, meg a kollégáim is. Jó érzés, hogy ilyen jó fej emberekkel dolgozom együtt!
Tegnap Cicával vásárolni mentünk. Neki csak egy bugyit vettünk (talán nemsokára itt is lesz kép róla), magamnak meg egy fehér nadrágot és egy fehér inget. Természetesen a Springfieldben. :-)
Ma is sietek haza: el kellene ugranunk egy szexshopba venni egy-két jópofa játékot, majd otthon folytatjuk a tegnap esti fotózást.
Tegnap Cicával vásárolni mentünk. Neki csak egy bugyit vettünk (talán nemsokára itt is lesz kép róla), magamnak meg egy fehér nadrágot és egy fehér inget. Természetesen a Springfieldben. :-)
Ma is sietek haza: el kellene ugranunk egy szexshopba venni egy-két jópofa játékot, majd otthon folytatjuk a tegnap esti fotózást.
2004/07/01
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)