Olyan punnyadós vagyok mostanában... Az ünnepek előtti időszak még pörgős volt, aztán jöttek az ünnepek, és meglátogattuk a szülőket (autóztunk közel 800 km-t 3 nap alatt), azóta meg heverészünk a lakásban, és persze nézünk egy csomó filmet az új házimozi-rendszerünkön.
Pufilány életkedve visszatér, nagyon játékos. Egyfolytában ugrál, karmol, harapdál, rengeteget eszik és még többet kakil. :-) Néha-néha elbújik a lakásban, de csak azért, hogy onnan előugorva rontson ránk.
Többet nem tudok írni. Kérem, log off!
2004/12/15
[személyes] pufilány
Jelentem, Pufilány meggyógyult. Tegnapelőtt már nem is kapott infúziót, ma pedig kiveszik a lábacskájából a kanült. Tegnap szegény sokat volt egyedül otthon, így este már nagyon várt, amikor levettem a cipőmet már el is kezdett játszani a cipőfűzőmmel. Utána meg egyfolytában mellettem volt, zuhanyozás közben is bejött a fürdőszobába, leült a kád mellé, és nyávogott, mert nem látott engem, próbálkozott felugrani a kádba és odajönni mellém. Szerencsére ezt még nem tudja megcsinálni. Este elalvás előtt olvastam egy kicsit, akkor odajött hozzám, és felmászott a vállamra, mintha ő is olvasni akarna. Ott dorombolt az arcomtól 5 centire. Reggelre persze már lemászott mellőlem, a nappaliban a szőnyegen várta, hogy felébredjek.
Szóval, imádjuk Pufilányt. :-)
Tegnap délután/este az egyik ügyfelünknél voltam egy rendkívül fárasztó, maratoni kéviselő-testületi ülésen, utána céges vacsorán voltam a kollégákkal a John Bull's Pubban. Kellemes meglepetés, hogy a különterem vitrinjében egy üveg Murfatlar bort láttam. Már az elején feltűnt, hogy olyan ismerős a címke, és mégis volt valami fura érzésem azzal az üveggel kapcsolatban; de csak egy-másfél óra után esett le, hogy valóban, egy Murfatlar bor Magyarországon nem hétköznapi látvány. Az este másik - sokkal kellemesebb - meglepetése az volt, hogy a vacsora alkalmával kaptunk egy kis karácsonyi pénzt a főnöknőktől, ami most is jól jött. Már be is osztottam, hogy milyen célokra költöm el: egy harmadát a lakásra (mondjuk jó lenne valami mini-hifi), egy-egy harmadát pedig Cica és az én ruházatomra. :-)
Szóval, imádjuk Pufilányt. :-)
Tegnap délután/este az egyik ügyfelünknél voltam egy rendkívül fárasztó, maratoni kéviselő-testületi ülésen, utána céges vacsorán voltam a kollégákkal a John Bull's Pubban. Kellemes meglepetés, hogy a különterem vitrinjében egy üveg Murfatlar bort láttam. Már az elején feltűnt, hogy olyan ismerős a címke, és mégis volt valami fura érzésem azzal az üveggel kapcsolatban; de csak egy-másfél óra után esett le, hogy valóban, egy Murfatlar bor Magyarországon nem hétköznapi látvány. Az este másik - sokkal kellemesebb - meglepetése az volt, hogy a vacsora alkalmával kaptunk egy kis karácsonyi pénzt a főnöknőktől, ami most is jól jött. Már be is osztottam, hogy milyen célokra költöm el: egy harmadát a lakásra (mondjuk jó lenne valami mini-hifi), egy-egy harmadát pedig Cica és az én ruházatomra. :-)
2004/12/14
[blog] lopok és tanulok
Ma megnéztem athina blogját, és már megint új dizájnja van. Ez a lány többet váltogatja a blogja megjelenését, mint más lány a frizuráját. De jelzem, jól áll neki. Gyorsan le is loptam tőle egy kis szkriptet, így ahányszor rákattintasz a blogomra, mindig új kép jelenik meg - jó, ez csak kb. 10 kattintásig igaz, de addig sem mindig, mert a világ bizony ilyen random, mint ezen szkript függvénye is...
Sajnos a fotóim ilyenek, amilyenek; eszitek, nem eszitek, mást nem fogtok kapni. Illetve mást igen, de jobbat... hát, nehezen.
Az éjjel rosszat álmodtam. Azt álmodtam, hogy Apámmal találkozom, és szóba kerül a népszavazás, és megszólal Apám, hogy "aki nemmel szavazott, azt a sok mocskos disznót mind le kellene lőni"; én meg halkan, hogy "de Apám, én is nemmel szavaztam!". Megfagyott a levegő egy pillanatra, ám a vége az lett, hogy Apámat meggyőztem, hogy jól gondolkodtam. Felébredve eszembe jutottak újra Apám álombeli szavai, és hirtelen összeszorult a szívem, de hamarosan felderültem, mint az a pasi a Toyota Corolla reklámban: "nyugodj meg, ez csak egy rémálom, hisz' az nem lehet, hogy egy Corolla nem indul el!". Hmmm, ezt hívják transzlogikának? Hát igen, Apám nem mondana ilyet...
Sajnos a fotóim ilyenek, amilyenek; eszitek, nem eszitek, mást nem fogtok kapni. Illetve mást igen, de jobbat... hát, nehezen.
Az éjjel rosszat álmodtam. Azt álmodtam, hogy Apámmal találkozom, és szóba kerül a népszavazás, és megszólal Apám, hogy "aki nemmel szavazott, azt a sok mocskos disznót mind le kellene lőni"; én meg halkan, hogy "de Apám, én is nemmel szavaztam!". Megfagyott a levegő egy pillanatra, ám a vége az lett, hogy Apámat meggyőztem, hogy jól gondolkodtam. Felébredve eszembe jutottak újra Apám álombeli szavai, és hirtelen összeszorult a szívem, de hamarosan felderültem, mint az a pasi a Toyota Corolla reklámban: "nyugodj meg, ez csak egy rémálom, hisz' az nem lehet, hogy egy Corolla nem indul el!". Hmmm, ezt hívják transzlogikának? Hát igen, Apám nem mondana ilyet...
2004/12/09
[személyes] hárman az ágyban
Ha valaki, aki ezt a blogot olvasta, de még nem tudja, leírom most: régóta szerettük volna Vivivel kipróbálni a hármast. Persze lánnyal. :-)
Nos, ez nemrég megtörtént, egy hétvégén. A lánnyal előtte kb. egy héttel találkoztunk, beszélgettünk, kedves volt és nagyon nyílt. Szexről is olyan nyitottan beszélgettünk (és ami nekem különösen tetszett, nem félt attól, hogy nevén nevezze a dolgokat), hogy az még számomra is szokatlan volt.
Pénteken és szombaton is eljött hozzánk. Pénteken a lányok azzal kezdtek, hogy beültek a kádba együtt fürödni, és hamar elkezdték vizsgálni egymás punciját. Mint valami óvodás kislányok: "hmmm, muti, a tied milyen". :-) Persze alaposan megvizsgálták egymást! A dolog a hálószobában folytatódott, elsősorban a lányok nyalakodtak, én segítettem nekik. :-) Szombaton is lényegében ez volt a forgatókönyv, annyi eltéréssel, hogy én is fürödtem velük, elfértünk a kádban hárman is. Meg fotóztam egy csomót, bár nem sikerültek annyira jól. Igazából nem az érdekelt, hogy hogyan sikerülnek a képek. ;-)
Jó élmény volt... Nem tudom, hogy találkozunk-e még a lánnyal, de izgalmas volt, jó volt, és egyértelműen csak erősítette a kapcsolatunkat, nem volt senkiben sem semmi rossz érzés egy pillanatig sem.
Tervezünk még egy másik hármast, bár az picit más lesz; lehet, hogy nem is lesz igazi hármas, csak egy két-és-feles. :-)
Nos, ez nemrég megtörtént, egy hétvégén. A lánnyal előtte kb. egy héttel találkoztunk, beszélgettünk, kedves volt és nagyon nyílt. Szexről is olyan nyitottan beszélgettünk (és ami nekem különösen tetszett, nem félt attól, hogy nevén nevezze a dolgokat), hogy az még számomra is szokatlan volt.
Pénteken és szombaton is eljött hozzánk. Pénteken a lányok azzal kezdtek, hogy beültek a kádba együtt fürödni, és hamar elkezdték vizsgálni egymás punciját. Mint valami óvodás kislányok: "hmmm, muti, a tied milyen". :-) Persze alaposan megvizsgálták egymást! A dolog a hálószobában folytatódott, elsősorban a lányok nyalakodtak, én segítettem nekik. :-) Szombaton is lényegében ez volt a forgatókönyv, annyi eltéréssel, hogy én is fürödtem velük, elfértünk a kádban hárman is. Meg fotóztam egy csomót, bár nem sikerültek annyira jól. Igazából nem az érdekelt, hogy hogyan sikerülnek a képek. ;-)
Jó élmény volt... Nem tudom, hogy találkozunk-e még a lánnyal, de izgalmas volt, jó volt, és egyértelműen csak erősítette a kapcsolatunkat, nem volt senkiben sem semmi rossz érzés egy pillanatig sem.
Tervezünk még egy másik hármast, bár az picit más lesz; lehet, hogy nem is lesz igazi hármas, csak egy két-és-feles. :-)
[személyes] új e-mail cím
Hosszú ideig nagyon szerettem a mailbox.hu-t, elég nagy volt a tárhely, nem volt olyan hétköznapi és gagyi, mint a freemail.hu, de most már hosszú ideje nagyon rosszul működik, több órás - egy napos késéssel kapom meg a leveleket, szóval meguntam. Átnyergeltem a gmail.com-ra. Tehát aki írni akar, vagy írni szokott, felejtse el a régi e-mail címemet: kattintson a fényképem alatt levő szövegre, és mentse le magának az új címem. :-)
Pufi köszöni szépen, jobban van, már magától iszik, és nagyokat sétál a lakásban a bekötött lábacskájával. Tegnap is kapott infúziót, közben pedig gyors egymásutánban két injekciót, és akkora hiszit levágott, hogy az egész állatkórház a nyávogásától meg morgásától visszhangzott. Ma egyedül viszem doki bácsihoz, szerintem kellünk hozzá páran, hogy lefogjuk.
Pufi köszöni szépen, jobban van, már magától iszik, és nagyokat sétál a lakásban a bekötött lábacskájával. Tegnap is kapott infúziót, közben pedig gyors egymásutánban két injekciót, és akkora hiszit levágott, hogy az egész állatkórház a nyávogásától meg morgásától visszhangzott. Ma egyedül viszem doki bácsihoz, szerintem kellünk hozzá páran, hogy lefogjuk.
2004/12/08
[személyes] pufi beteg
Nehéz napokat élünk át Vivivel... December elseje óta egy aranyos cirmos kiscica boldog tulajdonosai vagyunk. Egy kisállat-kereskedésben vettük, nem volt türelmünk kivárni, amíg Anyukámnál születnek cicukák. Pedig nagyon jó lett volna egy gondosan "előnevelt" kismacskát felhozni.
Nagyon kis duci cica volt, Viki el is nevezte őt Pufilánynak. Pedig nem is ez a legjellemzőbb tulajdonsága, hanem a harciassága: ha bekattan, bárminek és bárkinek nekimegy. Nagyon karmolós-harapós, bár finoman csinálja, csak rázár a szája a kezünkre, meg bárminkre, amire rá lehet - nem is merek azóta meztelenül flangálni a lakásban - de nem ejt sebeket.
És ez a pöttöm kis majom nagyon beteg. Nem eszik, nem iszik napok óta. Voltunk orvosnál vele, kiderült, hogy fertőző gyomor- és bélgyulladása van, ami bizony nagyon komoly betegség, az orvos szerint a cicák 10%-a éli túl. Tegnap kapott először infúziót, és azóta csak különleges táppal lehet etetni, fecskendőn keresztül. Inni sem hajlandó másképp. Szegény olyan kis erőtlen, a jobb lábacskáján egy hatalmas kötés takarja a kanült. Alig mozog, szinte csak akkor áll fel, ha érzi, hogy hánynia kell, mert ez a kis csodabogár ilyenkor mindig elmegy a nappali konyharészébe, hogy a konyhai csempére hányjon.
Nagyon aggódunk érte, és nagyon bízunk benne, hogy a kis szervezete lesz annyira erős, hogy túlélje. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez a kis rosszcsont, aki senkitől és semmitől nem fél, be fogja adni a derekát ennek a betegségnek.
Nagyon kis duci cica volt, Viki el is nevezte őt Pufilánynak. Pedig nem is ez a legjellemzőbb tulajdonsága, hanem a harciassága: ha bekattan, bárminek és bárkinek nekimegy. Nagyon karmolós-harapós, bár finoman csinálja, csak rázár a szája a kezünkre, meg bárminkre, amire rá lehet - nem is merek azóta meztelenül flangálni a lakásban - de nem ejt sebeket.
És ez a pöttöm kis majom nagyon beteg. Nem eszik, nem iszik napok óta. Voltunk orvosnál vele, kiderült, hogy fertőző gyomor- és bélgyulladása van, ami bizony nagyon komoly betegség, az orvos szerint a cicák 10%-a éli túl. Tegnap kapott először infúziót, és azóta csak különleges táppal lehet etetni, fecskendőn keresztül. Inni sem hajlandó másképp. Szegény olyan kis erőtlen, a jobb lábacskáján egy hatalmas kötés takarja a kanült. Alig mozog, szinte csak akkor áll fel, ha érzi, hogy hánynia kell, mert ez a kis csodabogár ilyenkor mindig elmegy a nappali konyharészébe, hogy a konyhai csempére hányjon.
Nagyon aggódunk érte, és nagyon bízunk benne, hogy a kis szervezete lesz annyira erős, hogy túlélje. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez a kis rosszcsont, aki senkitől és semmitől nem fél, be fogja adni a derekát ennek a betegségnek.
2004/12/03
[népszavazás] lázas vita
Szeretek vitatkozni, az a helyzet, és néha kimondottan keresem a vita lehetőségét: mert érdekel mások véleménye, mert tesztelni akarom a saját gondolataim helytállóságát, vagy egyszerűen annyira izgat az adott téma, hogy beszélnem kell róla. Ezen a héten mindhárom fennállt a népszavazás és a határon túli magyarok állampolgársága ügyében. Úgyhogy be is néztem egy erdélyi fórumba, és pillanatok alatt komoly közutálatot sikerült kivívnom nemleges válaszommal.
Pedig tényleg kíváncsi voltam arra, hogy milyen érvekkel rendelkeznek ők, mélyen érdekeltek, az IGEN mellett. Kb. kétféle érvet olvastam: az azonos nemzethez való tartozást (ami tény, de a nemzet és az állampolgárság két különböző dolog), meg hogy azért lesz jó, mert utazhatnak külföldre (erről meg részletesen leírtam, hogy ez miért nem egyértelműen jó megoldás, és mi lenne ennél jobb). Ez utóbbit is csak az értelmesebb emberektől kaptam meg, de sokan vannak, akik nem hogy vitatkozni, de szöveget értelmezni sem tudtak.
Az értelmes emberektől olvasott hozzászólások sem győztek meg arról, hogy ez a legjobb döntés; sőt, még csak nem is egy "elég jó" döntés IGENnel szavazni. Amikor elmondtam a saját érveimet a NEM mellett, akkor néma csend következett utána, az érvelésem helytelenségét nem cáfolta meg senki, legfeljebb egy-egy mondatot kiragadott a környzetéből, és azt - alaposan félreértelmezve - visszaolvasta a fejemre, ezzel bizonyítva, hogy milyen egy aljas ember vagyok. Az érveimet, következtetéseimet nem cáfolta senki...
Ezért továbbra is hiányolom azt, hogy ezt a döntést nem készítették elő megfelelően. Továbbra sem vagyok meggyőzve arról, hogy a magyar állampolgárság megadásával segítjük a határon túli magyarság helyzetét. Maradok a nem mellett, és remélem, hogy egy-két éven belül előáll a kormányzat egy komoly stratégiával arra, hogy elősegítse a határon túli magyarok helyzetét (aminek akár a magyar állampolgárság megadása is része lehet). Sajnálom, bármennyire is fáj, de felelős állampolgárként nem tudok igent mondani egy ennyire előkészítetlen döntésre.
Jelen pillanatban egyik válasz sem oldja meg automatikusan a helyzetet, sem az IGEN, sem a NEM. Ellenben:
- az IGEN a mostani helyzethez képest jelentősen ronthat a határon túli magyarok helyzetén, és jó időre leveszi a napirendről a kérdést. "Most kaptak állampolgárságot, ezt akarták, boldoguljanak vele, most már hagyjanak békén", mondják majd.
- a NEM nem ront a helyzetükön - bár fájó pofonként fogják megélni (de emiatt szidják azokat, akik belelovallták őket ebbe a gondolatba); a most megindult párbeszéd, társadalmi vita e kérdés kapcsán ellenben elvezethet oda, hogy 1-2 éven belül jó, sokkal jobb megoldások szülessenek. Ez utóbbiban azért hiszek, mert a romák helyzetének javításáról is pár évvel ezelőtt kezdődött komolyabb vita a magyar közéletben, és most már viszonylag komoly figyelmet és forrásokat fordítanak erre a célra. Igaz, a romák és a határon túli magyarok esetében is korábban kellett volna lépni, de jobb későn, mint soha.
Szóval: NEM.
Pedig tényleg kíváncsi voltam arra, hogy milyen érvekkel rendelkeznek ők, mélyen érdekeltek, az IGEN mellett. Kb. kétféle érvet olvastam: az azonos nemzethez való tartozást (ami tény, de a nemzet és az állampolgárság két különböző dolog), meg hogy azért lesz jó, mert utazhatnak külföldre (erről meg részletesen leírtam, hogy ez miért nem egyértelműen jó megoldás, és mi lenne ennél jobb). Ez utóbbit is csak az értelmesebb emberektől kaptam meg, de sokan vannak, akik nem hogy vitatkozni, de szöveget értelmezni sem tudtak.
Az értelmes emberektől olvasott hozzászólások sem győztek meg arról, hogy ez a legjobb döntés; sőt, még csak nem is egy "elég jó" döntés IGENnel szavazni. Amikor elmondtam a saját érveimet a NEM mellett, akkor néma csend következett utána, az érvelésem helytelenségét nem cáfolta meg senki, legfeljebb egy-egy mondatot kiragadott a környzetéből, és azt - alaposan félreértelmezve - visszaolvasta a fejemre, ezzel bizonyítva, hogy milyen egy aljas ember vagyok. Az érveimet, következtetéseimet nem cáfolta senki...
Ezért továbbra is hiányolom azt, hogy ezt a döntést nem készítették elő megfelelően. Továbbra sem vagyok meggyőzve arról, hogy a magyar állampolgárság megadásával segítjük a határon túli magyarság helyzetét. Maradok a nem mellett, és remélem, hogy egy-két éven belül előáll a kormányzat egy komoly stratégiával arra, hogy elősegítse a határon túli magyarok helyzetét (aminek akár a magyar állampolgárság megadása is része lehet). Sajnálom, bármennyire is fáj, de felelős állampolgárként nem tudok igent mondani egy ennyire előkészítetlen döntésre.
Jelen pillanatban egyik válasz sem oldja meg automatikusan a helyzetet, sem az IGEN, sem a NEM. Ellenben:
- az IGEN a mostani helyzethez képest jelentősen ronthat a határon túli magyarok helyzetén, és jó időre leveszi a napirendről a kérdést. "Most kaptak állampolgárságot, ezt akarták, boldoguljanak vele, most már hagyjanak békén", mondják majd.
- a NEM nem ront a helyzetükön - bár fájó pofonként fogják megélni (de emiatt szidják azokat, akik belelovallták őket ebbe a gondolatba); a most megindult párbeszéd, társadalmi vita e kérdés kapcsán ellenben elvezethet oda, hogy 1-2 éven belül jó, sokkal jobb megoldások szülessenek. Ez utóbbiban azért hiszek, mert a romák helyzetének javításáról is pár évvel ezelőtt kezdődött komolyabb vita a magyar közéletben, és most már viszonylag komoly figyelmet és forrásokat fordítanak erre a célra. Igaz, a romák és a határon túli magyarok esetében is korábban kellett volna lépni, de jobb későn, mint soha.
Szóval: NEM.
2004/11/25
[személyes] l'instant decisif
Pénteken este öt után a főnöknőm bejelentette, hogy Bécsben le van foglalva két személyre egy szállodai szoba; akik mentek volna velük lemondták az utat, így ha valakinek van kedve, jöjjön ki velük. Persze azonnal ráharaptam a lehetőségre, már régóta szerettem volna egy hétvégét Bécsben tölteni. Cicának szóltam, hogy azonnal álljon neki pakolni két napra, ha hazaér. Este kilenckor elindultunk, előtte persze még megnéztem, hogy milyen programok vannak éppen Bécsben. A húúú-ezt-nem-lehet-kihagyni kategória első helyére Henri Cartier-Bresson kiállítása került, a második helyen egy Rubens és Schiele kiállítás versengett.
Szombaton csak vásároltunk. Tanulság? Ha kulturális programokra vágysz, ne a Mariahilferstrasse-n foglalj szállodát. :-) Kedvem lett volna még kimenni az Austria Wien - Grazer AK derbire a Práterbe, de végül már nem volt kedvünk fagyoskodni. Utólag kiderült, hogy 0-0 lett az eredmény, nem maradtunk le sokmindenről.
A mérkőzés hanyagolásának oka a fentieken túl még az volt, hogy a MuseumsQuartier előtti téren tartott még a The Earth From Above kiállítás, amelyet már tavasszal megcsodáltunk - Yann Arthus Bertrand csodálatos fotóival. Érdemes rákattintani a linkre, gyönyörű fotók láthatók. És azon túl, hogy csodáltam a képeket, ez a kiállítás értette meg velem igazán a regionális politika fontosságát - addig valahogy úgy éreztem, hogy Európában a regionális politika, a területfejlesztés nem más, mint az EU alamizsnája a szerencsétlen dél- és közép-kelet európai államoknak. Meg is vettem a kiállítás albumát, 366 szép fotó van benne, nézegethetem nap mint nap.
Másnap a Wien Museumban kezdtünk, Henri Cartier-Bresson Párizs esszenciája kiállításával. Tényleg nehéz szavakba önteni azokat az érzéseket, amelyek elfogtak a képeit, illetve a róla/vele készült filmet nézve, nem is akarok írni róluk. Megint az a katarzissal felérő "lenyűgözöttség-érzés" volt, ami olyankor némít el teljesen, amikor látom ezeket a mestereket. Ilyenkor szinte transzba esem, teljesen felbolygatnak, megérintenek ezek a művek, gőzerővel dolgozik az agyam ezek megértésén-tárolásán-feldolgozásán. És utána jön az a keserű kiábrándultság az itthoni állapotokból, közéletből, "általános értékrendből"... Hogy tele van a magyar közélet értéktelen műsztárokkal, stohlbucikkal, frenkikkel, nócikkal meg lilukkal, arra vagyunk kondícionálva, hogy tudjuk, hogy zalatnaycinik börtönbe vonulásuk előtt hanyas méretű melltartót vásároltak, mert akkor nyerhetünk kétszemélyes nyaralást meg dvd-lejátszót; de hogy Cartier-Bresson kicsoda és mit alkotott, az egyáltalán nem érdekel senkit... Cseri Kók yessz oké, kálcsör no oké...
Levezetésképpen nézegettük Willy Röhmer Berlinről készült fotóit, majd a Rubens kiállítást az Albertinaban, de Cartier-Bresson után már nem tudtak ütni.
Ahhh, még mindig bele vagyok betegedve... Pár kedvenc fotómat nézzétek meg azért: mondjuk az Aquilaban, Rómában, Isztambulban, Párizsban a Tuileries kertben, vagy a Gare Saint Lazare mögött készült képet... 2004. augusztus 3-án hunyt el.
Szombaton csak vásároltunk. Tanulság? Ha kulturális programokra vágysz, ne a Mariahilferstrasse-n foglalj szállodát. :-) Kedvem lett volna még kimenni az Austria Wien - Grazer AK derbire a Práterbe, de végül már nem volt kedvünk fagyoskodni. Utólag kiderült, hogy 0-0 lett az eredmény, nem maradtunk le sokmindenről.
A mérkőzés hanyagolásának oka a fentieken túl még az volt, hogy a MuseumsQuartier előtti téren tartott még a The Earth From Above kiállítás, amelyet már tavasszal megcsodáltunk - Yann Arthus Bertrand csodálatos fotóival. Érdemes rákattintani a linkre, gyönyörű fotók láthatók. És azon túl, hogy csodáltam a képeket, ez a kiállítás értette meg velem igazán a regionális politika fontosságát - addig valahogy úgy éreztem, hogy Európában a regionális politika, a területfejlesztés nem más, mint az EU alamizsnája a szerencsétlen dél- és közép-kelet európai államoknak. Meg is vettem a kiállítás albumát, 366 szép fotó van benne, nézegethetem nap mint nap.
Másnap a Wien Museumban kezdtünk, Henri Cartier-Bresson Párizs esszenciája kiállításával. Tényleg nehéz szavakba önteni azokat az érzéseket, amelyek elfogtak a képeit, illetve a róla/vele készült filmet nézve, nem is akarok írni róluk. Megint az a katarzissal felérő "lenyűgözöttség-érzés" volt, ami olyankor némít el teljesen, amikor látom ezeket a mestereket. Ilyenkor szinte transzba esem, teljesen felbolygatnak, megérintenek ezek a művek, gőzerővel dolgozik az agyam ezek megértésén-tárolásán-feldolgozásán. És utána jön az a keserű kiábrándultság az itthoni állapotokból, közéletből, "általános értékrendből"... Hogy tele van a magyar közélet értéktelen műsztárokkal, stohlbucikkal, frenkikkel, nócikkal meg lilukkal, arra vagyunk kondícionálva, hogy tudjuk, hogy zalatnaycinik börtönbe vonulásuk előtt hanyas méretű melltartót vásároltak, mert akkor nyerhetünk kétszemélyes nyaralást meg dvd-lejátszót; de hogy Cartier-Bresson kicsoda és mit alkotott, az egyáltalán nem érdekel senkit... Cseri Kók yessz oké, kálcsör no oké...
Levezetésképpen nézegettük Willy Röhmer Berlinről készült fotóit, majd a Rubens kiállítást az Albertinaban, de Cartier-Bresson után már nem tudtak ütni.
Ahhh, még mindig bele vagyok betegedve... Pár kedvenc fotómat nézzétek meg azért: mondjuk az Aquilaban, Rómában, Isztambulban, Párizsban a Tuileries kertben, vagy a Gare Saint Lazare mögött készült képet... 2004. augusztus 3-án hunyt el.
2004/11/18
[népszavazás] véleményem
Nem volt könnyű megfogalmazni a véleményem a népszavazás kérdései kapcsán, talán nem is sikerült túl jól, de a lényeg talán kiolvasható, érthető. :-)
Szóval, az alábbi két kérdésre kell válaszolni 2004. december 5-én:
Most nem foglalkozom azzal, hogy milyen szerencsétlenek a kérdések. Ha a válasz csak igen vagy nem lehet, akkor úgy kell feltenni a kérdést, hogy az emberek (többsége) e két szó valamelyikével tudjon válaszolni. Szerintem jelen pillanatban az egyértelmű igenek és nemek aránya alacsony: nagyon sok ember válaszolna úgy, hogy "attól függ, hogy...", "igen, de...", "nem, de...".
Az első kérdésre - a fentiekhez képest - viszonylag egyértelmű a válaszom (már amennyire egyértelmű lehet). Évek óta látjuk, hogy milyen katasztrofális a magyar egészségügy helyzete. Magyarország egészségügyi mutatói nagyon rosszak, nincs a megfelelő működtetéshez pénz (hogy a fejlesztésről ne is beszéljünk). Akárcsak a közigazgatásban, társadalombiztosításban, nyugdíjbiztosításban, oktatásban, itt is komoly átalakítások, reformok szükségesek. Úgy gondolom, hogy egy jól működő egészségügyre lenne szükség, amelyben természetesen helye van a magántőkének: egészségügyi közszolgáltató intézményeket, kórházakat működtethessen a magántőke. Számomra lényegtelen, hogy állami/önkormányzati vagy magántulajdonban levő kórházba megyek-e be; a lényeg az, hogy ha bemegyek, gyorsan és hatásosan/hatékonyan kezeljenek. Hogy ezáltal több pénzbe kerülne-e a kezelés? Hát, ha az ember azt akarja, hogy megfelelően kezeljék, most is fizetnie kell. Engem például nagyon zavar, hogy sosem tudom, hogy kinek mennyit "illene" adnom ilyen helyeken; azt szeretném, ha megmondanák nekem, hogy ez és az ennyibe meg annyiba kerül. Másrészt pedig nem biztos, hogy ezáltal többe kerülne az orvosi ellátás.
A második kérdésen rengeteget gondolkodtam. Végül arra a megállapításra jutottam, hogy
1. nagyon jó, hogy vannak politikai erők, amelyek "nemzetben gondolkodnak";
2. csak az a baj, hogy nem gondolkodnak.
Érdekes, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok teljesen elzárva a külvilágtól (nézek tévét, olvasok újságot, sokat internetezek, sőt, még magyar fejlesztési dokumentumokat, programokat is olvasok), és érzelmileg is érintett vagyok a témában, nem tudok arról, hogy lenne az országnak valamilyen "Határon Túli Magyarok Koncepciója, Stratégiája". Feltehetően azért nem tudok róla, mert nincs is. Pedig el kellene gondolkodni, hogy milyen lesz Magyarország 10, 20 év múlva. Mit teszünk az előregedő társadalom működtethetősége érdekében? Kik fogják azokat az adókat fizetni, amelyekből az akkori időseknek fizeti az állam a nyugdíjat, a szociális, egészségügyi ellátást? Hogyan növelhető az aktív népesség aránya? Emelkedő születésszámmal, vagy bevándorlással? Ha bevándorlással, akkor egyéb országokból ösztönözzük a betelepülést, vagy a szomszédos országok magyarajkú népessége köréből? Ez utóbbival feltehetően bevernénk az utolsó szöget is a határon túli magyarság koporsójába - és amit elkezdett Trianon, folytatott Ceauşescu, azt mi magunk fejeznénk be... Úgy érzem, ezekre a kérdésekre kellene választ adni, és konszenzusra jutni legalább a magyar politikai pártok között. Majd annak megfelelően gondolkodni azon, hogy ezeket a célokat hogyan, milyen tevékenységekkel tudjuk elérni.
Azt, hogy a határon túli magyarok részesüljenek korlátozás nélkül választójogban, egészségügyi, társadalombiztosítási ellátásban, azt mindenki elutasítja; úgy érzem, hogy nem is kérdés. Marad nagyjából az oktatás és a magyar útlevél kérdése. Az oktatásban szerintem nem célszerű tömegeket áthozni a határon és itt képezni őket; arra kellene törekedni, hogy a magyarok ott részesüljenek színvonalas oktatásban, és ott találjanak maguknak munkát, ne jöjjenek ide, mert akkor onnan fognak hiányozni (illetve már most hiányoznak). A román útlevéllel pedig ugyanúgy lehet vízummentesen utazni Európában, mint nekünk lehet. Ha schengeni határon belül leszünk, ők meg kívül, akkor várakozhatnak majd a határon annyit, mint mi tesszük most Ausztria irányában. Na bumm, kibírják; Románia és Magyarország között most is többet kell várakozni, mint Hegyeshalomnál. Pár év múlva pedig Románia is EU-tag lesz. Úgy gondolom, hogy ez igazából csak érzelmi kérdés; de érzelmi okokból megbecsülhetetlen tömegeknek magyar állampolgárságot biztosítani kicsit felelőtlen magatartás. Jó, tudom: a vajdaságiak, kárpátaljaiak más helyzetben lesznek, de őket külön lehetne és kellene kezelni.
Szerintem maradjon az eddigi rendszer: aki Magyarországon akar lakni, és magyar állampolgár akar lenni, tehesse meg; de ne hozzunk átgondolatlan, és ezért szükségszerűen felelőtlen döntéseket, amelyekkel talán többet ártunk a határon túli magyaroknak, Magyarországnak, mint amennyi jót teszünk. Találjunk ki egy működőképes Magyarországot, és találjuk ki, hogy milyen szerepe legyen a határon túli magyarságnak a magyar nemzetben, majd cselekedjünk annak megfelelően. Hosszú távon nem az a kérdés, hogy a határon túli magyaroknak van-e magyar útlevelük, vagy nincs; inkább az, hogy tudnak-e megfelelő színvonalon élni a szülőföldjükön.
Ha valaki vitatkozna velem, nyugodtan írjon a mailemre, de a személyeskedő, sértegető, gyalázkodó maileket azonnal törlöm, nem is olvasom tovább. :-)
Szóval, az alábbi két kérdésre kell válaszolni 2004. december 5-én:
"Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?"
"Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. §-a szerinti 'Magyar igazolvánnyal' vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?"
Most nem foglalkozom azzal, hogy milyen szerencsétlenek a kérdések. Ha a válasz csak igen vagy nem lehet, akkor úgy kell feltenni a kérdést, hogy az emberek (többsége) e két szó valamelyikével tudjon válaszolni. Szerintem jelen pillanatban az egyértelmű igenek és nemek aránya alacsony: nagyon sok ember válaszolna úgy, hogy "attól függ, hogy...", "igen, de...", "nem, de...".
Az első kérdésre - a fentiekhez képest - viszonylag egyértelmű a válaszom (már amennyire egyértelmű lehet). Évek óta látjuk, hogy milyen katasztrofális a magyar egészségügy helyzete. Magyarország egészségügyi mutatói nagyon rosszak, nincs a megfelelő működtetéshez pénz (hogy a fejlesztésről ne is beszéljünk). Akárcsak a közigazgatásban, társadalombiztosításban, nyugdíjbiztosításban, oktatásban, itt is komoly átalakítások, reformok szükségesek. Úgy gondolom, hogy egy jól működő egészségügyre lenne szükség, amelyben természetesen helye van a magántőkének: egészségügyi közszolgáltató intézményeket, kórházakat működtethessen a magántőke. Számomra lényegtelen, hogy állami/önkormányzati vagy magántulajdonban levő kórházba megyek-e be; a lényeg az, hogy ha bemegyek, gyorsan és hatásosan/hatékonyan kezeljenek. Hogy ezáltal több pénzbe kerülne-e a kezelés? Hát, ha az ember azt akarja, hogy megfelelően kezeljék, most is fizetnie kell. Engem például nagyon zavar, hogy sosem tudom, hogy kinek mennyit "illene" adnom ilyen helyeken; azt szeretném, ha megmondanák nekem, hogy ez és az ennyibe meg annyiba kerül. Másrészt pedig nem biztos, hogy ezáltal többe kerülne az orvosi ellátás.
A második kérdésen rengeteget gondolkodtam. Végül arra a megállapításra jutottam, hogy
1. nagyon jó, hogy vannak politikai erők, amelyek "nemzetben gondolkodnak";
2. csak az a baj, hogy nem gondolkodnak.
Érdekes, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok teljesen elzárva a külvilágtól (nézek tévét, olvasok újságot, sokat internetezek, sőt, még magyar fejlesztési dokumentumokat, programokat is olvasok), és érzelmileg is érintett vagyok a témában, nem tudok arról, hogy lenne az országnak valamilyen "Határon Túli Magyarok Koncepciója, Stratégiája". Feltehetően azért nem tudok róla, mert nincs is. Pedig el kellene gondolkodni, hogy milyen lesz Magyarország 10, 20 év múlva. Mit teszünk az előregedő társadalom működtethetősége érdekében? Kik fogják azokat az adókat fizetni, amelyekből az akkori időseknek fizeti az állam a nyugdíjat, a szociális, egészségügyi ellátást? Hogyan növelhető az aktív népesség aránya? Emelkedő születésszámmal, vagy bevándorlással? Ha bevándorlással, akkor egyéb országokból ösztönözzük a betelepülést, vagy a szomszédos országok magyarajkú népessége köréből? Ez utóbbival feltehetően bevernénk az utolsó szöget is a határon túli magyarság koporsójába - és amit elkezdett Trianon, folytatott Ceauşescu, azt mi magunk fejeznénk be... Úgy érzem, ezekre a kérdésekre kellene választ adni, és konszenzusra jutni legalább a magyar politikai pártok között. Majd annak megfelelően gondolkodni azon, hogy ezeket a célokat hogyan, milyen tevékenységekkel tudjuk elérni.
Azt, hogy a határon túli magyarok részesüljenek korlátozás nélkül választójogban, egészségügyi, társadalombiztosítási ellátásban, azt mindenki elutasítja; úgy érzem, hogy nem is kérdés. Marad nagyjából az oktatás és a magyar útlevél kérdése. Az oktatásban szerintem nem célszerű tömegeket áthozni a határon és itt képezni őket; arra kellene törekedni, hogy a magyarok ott részesüljenek színvonalas oktatásban, és ott találjanak maguknak munkát, ne jöjjenek ide, mert akkor onnan fognak hiányozni (illetve már most hiányoznak). A román útlevéllel pedig ugyanúgy lehet vízummentesen utazni Európában, mint nekünk lehet. Ha schengeni határon belül leszünk, ők meg kívül, akkor várakozhatnak majd a határon annyit, mint mi tesszük most Ausztria irányában. Na bumm, kibírják; Románia és Magyarország között most is többet kell várakozni, mint Hegyeshalomnál. Pár év múlva pedig Románia is EU-tag lesz. Úgy gondolom, hogy ez igazából csak érzelmi kérdés; de érzelmi okokból megbecsülhetetlen tömegeknek magyar állampolgárságot biztosítani kicsit felelőtlen magatartás. Jó, tudom: a vajdaságiak, kárpátaljaiak más helyzetben lesznek, de őket külön lehetne és kellene kezelni.
Szerintem maradjon az eddigi rendszer: aki Magyarországon akar lakni, és magyar állampolgár akar lenni, tehesse meg; de ne hozzunk átgondolatlan, és ezért szükségszerűen felelőtlen döntéseket, amelyekkel talán többet ártunk a határon túli magyaroknak, Magyarországnak, mint amennyi jót teszünk. Találjunk ki egy működőképes Magyarországot, és találjuk ki, hogy milyen szerepe legyen a határon túli magyarságnak a magyar nemzetben, majd cselekedjünk annak megfelelően. Hosszú távon nem az a kérdés, hogy a határon túli magyaroknak van-e magyar útlevelük, vagy nincs; inkább az, hogy tudnak-e megfelelő színvonalon élni a szülőföldjükön.
Ha valaki vitatkozna velem, nyugodtan írjon a mailemre, de a személyeskedő, sértegető, gyalázkodó maileket azonnal törlöm, nem is olvasom tovább. :-)
2004/11/17
[népszavazás] bfs örül
Bona Fide Supraman örül. Azért örül, mert kialakította a véleményét a december 5-i népszavazás kapcsán, és most már tudja, hogy hogyan fog szavazni, és miért. Ma este le is fogja írni. :-)
2004/11/10
[személyes] bukta van, babám!
Hát, ez van. Bukta. Nem sikerült az államvizsgám. Nem húztam szar tételeket, és ugyan jóval kevesebb időm volt a felkészülésre, mint a többi vizsgázónak, de ha lett volna, akkor sem tudtam volna jobban. A gazdaságtani része (vállalatok tőkeszerkezete, tőkeszerkezet-politikája, Miller-Modigliani I. és II. tétele, a két tétel látszólagos ellentmondásának feloldása ) még ment, a menedzsment tétel már kevésbé. Hogy milyen hatása van a meglepetés-menedzsmentnek a döntéshozásra, mik az előrejelezhetőség gondjai, hogyan készül a szervezet a gyors válaszokra még éppen határeset volt, de az utolsó kérdésre (Miként építhetjük be a változó elvárásokat a döntési folyamatba?) nem tudtam válaszolni.
Szóval elbuktam, és teljesen jogosan, megérdemeltem.
Vigasztaló, bátorító e-maileket a bfs@mailbox.hu címre várom. Köszönöm! :-)
Szóval elbuktam, és teljesen jogosan, megérdemeltem.
Vigasztaló, bátorító e-maileket a bfs@mailbox.hu címre várom. Köszönöm! :-)
2004/11/09
[személyes] a kurva életbe!
A kurva életbe, holnap államvizsgázom! És persze nem tudok semmit sem, fáradt vagyok, és kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán tanulnom, vagy inkább aludjak-e egy nagyot, és legalább pihenten menjek be a vizsgára...
2004/11/06
[személyes] államvizsga
Tegnap végre vettem egy új számítógépet, így lecseréltem a régi, lassú gépemet. És azóta élvezkedem azon, hogy milyen villámgyors az internet.
Pedig igazából tanulnom kellene: szerdán, november 10-én államvizsgázom. A szakdolgozatomat elfogadták, bár volt pár keménynek tűnő bírálat. Nem lepett meg, mert elsősorban nem azért írtam, hogy egy jó szakdolgozat legyen, hanem azért, hogy a cégnél minél jobban tudjuk használni. És a megfogalmazott kritikák nem leptek meg, én is tudtam, hogy mik a gyenge pontjai az anyagnak.
Remélem, hogy államvizsga után az új számítógéppel több blogolhatnékom lesz, mint az elmúlt napokban. Természetesen csak ha sikerül a vizsgám; ha nem, beledőlök a papírvágó késembe! :-)
Pedig igazából tanulnom kellene: szerdán, november 10-én államvizsgázom. A szakdolgozatomat elfogadták, bár volt pár keménynek tűnő bírálat. Nem lepett meg, mert elsősorban nem azért írtam, hogy egy jó szakdolgozat legyen, hanem azért, hogy a cégnél minél jobban tudjuk használni. És a megfogalmazott kritikák nem leptek meg, én is tudtam, hogy mik a gyenge pontjai az anyagnak.
Remélem, hogy államvizsga után az új számítógéppel több blogolhatnékom lesz, mint az elmúlt napokban. Természetesen csak ha sikerül a vizsgám; ha nem, beledőlök a papírvágó késembe! :-)
2004/10/26
[személyes] everything is wrong with me
Ma szétröhögtük magunkat Vikivel Jason Mulgrew blogján. Kedvenc párbeszédem:
I don't really like to do wine tastings, because I know less than nothing about wine. But while you're tasting it, and the guy's droning on and on about the grapes and texture, you feel compelled to act like you know what's he talking about, and I'm always afraid that I'm going to be exposed as a fraud.
Wine Guy: "The red your tasting is a lovely Chilean wine - can you taste the oak undertones?"
Me: [slurping wine, lying] "Totally."
Wine Guy: "Well, that's funny, because what you're drinking is not wine at all. It's old grape juice mixed with tequila and dish soap. So you are lying."
Me: [resigned] "Damn. Can I buy this anyway?"
Wine Guy: "Get the hell out of the store before I call the police."
Me: [resigned] "Damn."
[személyes] cigi, lelkiismeretfurdalás, munka, csajok...
Három napi szenvedés után rájöttem, hogy most nem fog menni a cigiról való leszokás... És ami nem megy, azt nem kell erőltetni, így rágyújtottam. Nem sokkal később már úgy éreztem, mint aki él. És stratégiát váltottam: megpróbálom úgy hagyni abba, hogy jobban figyelem magam, hogy mikor gyújtok rá; lefogyni is így sikerült. :-)
A blogírást elhanyagoltam kissé, bár lelkiismeretfurdalásom szokott lenni, amikor látom, hogy meglepően sokan kattintanak rám így is, hogy alig írok néha, és akkor sem túl magvas gondolatokat. Elnézést tőletek! :-) Én azért látom, hogy szorgalmasan kattintotok rám, reggelente megnézitek, hogy mi újság velem. Sokszor tudom is, hogy ki van mögötte, és ilyenkor szeretettel gondolok rátok. :-)
Igazából a munkámban mélyedtem el mostanában. Tudom, sokszor írtam már, hogy élvezem, jó, meg ilyen lojális szövegek (biz'Isten egyik főnököm sem olvassa, ez nem nekik szól!). De most másképp élvezem. Nyáron egymás után voltam benne nagy projektekben, szűk határidőkkel, rengeteg kockázattal, sok stresszel. Most csak egy ilyen nagy projektem van; bár ez is izgalmas, olyan, mintha élőben játszanék SimCity-t, de nem olyan feszített tempójú, jól kézben tartható, jut rá elég idő. :-) És megvan bennem az az öröm, ami abból fakad, hogy nagyon azonosulok a céggel, szinte a magaménak érzem, és jó látni, hogy jól mennek a dolgok. :-)
Ma beszéltem telefonon egy lánnyal, aki kvázi megbízónk, és nemrég rájöttünk, hogy ismerjük egymást. Illetve én ismerős voltam neki, hat évvel ezelőtt találkoztunk egy megbeszélésen, és ő emlékezett rám. Aztán nekem is eszembe jutott, hogy hol találkoztunk, és annak idején nagyon is tetszett nekem. Most is helyes. :-)
Főnöknőimmel megbeszéltük, hogy a cég külső kapcsolataiban mi, fiatalok is aktívabb szerepet játszhatnánk, mert elég sok velünk egykorú partner van, akikkel mi esetenként jobban megtaláljuk a hangot. Kaptam is feladatot, de nem is értem, miért a csajokat kell felhívnom... ;-)
Ja, tetszett ma még egy dolog: elméletileg reggel kilenckor kezdünk, de én rendszerint fél tíz - tíz között szoktam beérni. Ma a főnöknőm megkérdezte - szinte bocsánatkérő arckifejezéssel - hogy holnap esetleg be tudnék-e menni kilencre, mert szeretné, ha valamit megbeszélnénk, de neki tízre el kellene mennie egy tárgyalásra. Na jó, most az egyszer bemegyek... :-)
A blogírást elhanyagoltam kissé, bár lelkiismeretfurdalásom szokott lenni, amikor látom, hogy meglepően sokan kattintanak rám így is, hogy alig írok néha, és akkor sem túl magvas gondolatokat. Elnézést tőletek! :-) Én azért látom, hogy szorgalmasan kattintotok rám, reggelente megnézitek, hogy mi újság velem. Sokszor tudom is, hogy ki van mögötte, és ilyenkor szeretettel gondolok rátok. :-)
Igazából a munkámban mélyedtem el mostanában. Tudom, sokszor írtam már, hogy élvezem, jó, meg ilyen lojális szövegek (biz'Isten egyik főnököm sem olvassa, ez nem nekik szól!). De most másképp élvezem. Nyáron egymás után voltam benne nagy projektekben, szűk határidőkkel, rengeteg kockázattal, sok stresszel. Most csak egy ilyen nagy projektem van; bár ez is izgalmas, olyan, mintha élőben játszanék SimCity-t, de nem olyan feszített tempójú, jól kézben tartható, jut rá elég idő. :-) És megvan bennem az az öröm, ami abból fakad, hogy nagyon azonosulok a céggel, szinte a magaménak érzem, és jó látni, hogy jól mennek a dolgok. :-)
Ma beszéltem telefonon egy lánnyal, aki kvázi megbízónk, és nemrég rájöttünk, hogy ismerjük egymást. Illetve én ismerős voltam neki, hat évvel ezelőtt találkoztunk egy megbeszélésen, és ő emlékezett rám. Aztán nekem is eszembe jutott, hogy hol találkoztunk, és annak idején nagyon is tetszett nekem. Most is helyes. :-)
Főnöknőimmel megbeszéltük, hogy a cég külső kapcsolataiban mi, fiatalok is aktívabb szerepet játszhatnánk, mert elég sok velünk egykorú partner van, akikkel mi esetenként jobban megtaláljuk a hangot. Kaptam is feladatot, de nem is értem, miért a csajokat kell felhívnom... ;-)
Ja, tetszett ma még egy dolog: elméletileg reggel kilenckor kezdünk, de én rendszerint fél tíz - tíz között szoktam beérni. Ma a főnöknőm megkérdezte - szinte bocsánatkérő arckifejezéssel - hogy holnap esetleg be tudnék-e menni kilencre, mert szeretné, ha valamit megbeszélnénk, de neki tízre el kellene mennie egy tárgyalásra. Na jó, most az egyszer bemegyek... :-)
2004/10/22
[személyes] jó érzés...
Ma egész délután nyomasztott az az érzés, hogy számomra kedves embereket megbántottam óvatlanságommal, meggondolatlanságommal. Aztán kiderült, hogy - bár valóban nem örültek a dolognak - túl tudunk lépni ezen, és most elfogott az a jó érzés, amit akkor szoktam érezni, amikor félreértéseket, érzékeny problémákat meg lehet beszélni és meg lehet oldani egyenes, őszinte beszéddel.
Remélem hétvégén jó idő lesz, nagyon el szeretnék menni Vácrátótra az Arborétumba egy nagyot sétálni és fotózni. :-)
Remélem hétvégén jó idő lesz, nagyon el szeretnék menni Vácrátótra az Arborétumba egy nagyot sétálni és fotózni. :-)
2004/10/18
[személyes] leszokás
Még korábban eldöntöttem, hogy a szeptember elején Brassóban bespájzolt cigi elfogyasztását követően abbahagyom a dohányzást; ez az időpont pénteken este következett be. A hétvégém így azzal telt, hogy megpróbáltam túlélni ezt a "partravetett hal" állapotot. Igazából csaltam egy picit, mert szombaton dél körül eszembe jutott, hogy a hűtőben van még egy hatalmas kubai szivarom, és hát, hát... nem hagyhatom ott, mert a végén még valamikor eszembe jut elszívni, akkor inkább most kéne meggyújtani. Kurva erős, egy-két centi után már abba is hagytam, de nem dobtam ki, vasárnap is szívtam belőle egy keveset. De ezt leszámítva tényleg nem cigiztem péntek este óta.
Szar érzés, egész nap harcolok ellene, nem szólok senkihez, próbálok találni valamit, ami leköt annyira, hogy még egy kis ideig kibírjam anélkül, hogy kimenjek a konyhába és az első kezem ügyébe eső cigisdobozba benyúljak, elővegyek egy szálat, és bűnösen-boldogan rágyújtsak...
Szar érzés, egész nap harcolok ellene, nem szólok senkihez, próbálok találni valamit, ami leköt annyira, hogy még egy kis ideig kibírjam anélkül, hogy kimenjek a konyhába és az első kezem ügyébe eső cigisdobozba benyúljak, elővegyek egy szálat, és bűnösen-boldogan rágyújtsak...
2004/10/13
[személyes] elmúlt a nyár
Nem vagyok jó passzban; olyan hamar elmúlt a nyár, és már napok óta rossz az idő, hideg van. Ráadásul most anyagilag sem állok a legrózsásabban, és ez nyomaszt, mert nem szoktak ilyen gondjaim lenni.
Nincs semmi máshoz kedvem, legszívesebben kezembe venném a fényképezőgépet, és csak fotóznék, fotóznék....
Nincs semmi máshoz kedvem, legszívesebben kezembe venném a fényképezőgépet, és csak fotóznék, fotóznék....
2004/10/12
[személyes] üzenőfal? minek?
Meguntam, hogy egy-két ember csak arra használta az üzenőfalat, hogy nekem beszólva erősítse az én-képét, úgyhogy levettem; tessék más eszközöket találni. Aki fontos számomra, az úgyis ír e-mailt (elnézést azoktól, akiknek nem válaszoltam mostanában), aki meg nem, annak a mailjét könnyebb kitörölni. :-)
2004/10/04
[személyes] törjön el!!!
Mielőtt bárki megkérdezné: nem, nem, még nem fejeztem be a szakdolgozatomat. Egyszerűen nagyon szarul állok vele, bár talán már látom a fényt az alagút végén (stílusosabban: a hivatkozások oldalt a szakdoga végén).
Törjön el a kezem, ha még egyszer jelentkezem posztgraduális képzésre (három éven belül)! Csak ez sikerüljön most, végre, basszus, basszus, basszus!
Nagyon gáz, hogy mit összeszenvedek. Utálom ezt az egészet. Elment a hétvégém azzal, hogy végig nyomasztott ez a %!+=!+=/!! izé, és közben képtelen voltam megmozdulni, és akár egy billentyűt is leütni.
Úgy érzem, telesjne sézt avygok evse...
Törjön el a kezem, ha még egyszer jelentkezem posztgraduális képzésre (három éven belül)! Csak ez sikerüljön most, végre, basszus, basszus, basszus!
Nagyon gáz, hogy mit összeszenvedek. Utálom ezt az egészet. Elment a hétvégém azzal, hogy végig nyomasztott ez a %!+=!+=/!! izé, és közben képtelen voltam megmozdulni, és akár egy billentyűt is leütni.
Úgy érzem, telesjne sézt avygok evse...
2004/10/01
[személyes] értetlenkedés, stresszelés
Ahhh, rég nem írtam...
Elgondolkodtam, hogy mi a fene vezet embereket arra, hogy olvassák a blogomat. Na jó, ezt értem; barátok megnézik, hogy mizú velem, mások meg élvezik a brilliáns stílusomat, hahaha. De azt nem értem, hogy miért jön ide valaki csak azért, hogy kritizáljon, beszóljon nekem, csak a hibát keresse abban, amit csinálok. Tényleg fel nem tudom fogni, hogy mi az a belső késztetés, az a lelki szükséglet, amit kielégítenek azzal, hogy egy számukra nagyon ellenszenves alaknak (szánalmas, arrogáns, ritka beképzelt, önelégült pöcsnek, ugye) a gondolatait olvassák és fikázzák. És honnan jön ez a düh, ez a rosszindulat és elszántság? Olyan emberek, akikkel sohasem találkoztam, és mégis úgy rontanak nekem, mintha tettem volna nekik bármi rosszat, vagy tudnék ártani nekik valamivel.
Lehet, hogy ez valami olyasmi, mint amiben Anyukám "szenved": rendszeresen követi a politikai műsorokat, és jól felhúzza magát a másik oldal "szemétségein". Mondjuk az ő esetében ezt valamennyire meg is tudom érteni: 9 éve nyugdíjas, abból áll az élete, hogy elvan otthon az élettársával, nagymamámmal és a cicákkal, semmi rafting, downhill, bungee-jumping, az egyetlen adrenalinnövelő tevékenysége az, hogy nézi ezeket a műsorokat.
Két napja nem dolgozom, itthon szenvedek a szakdolgozakészítéssel: stratégiai menedzsmenttel, Balanced Scorecarddal. Egybefolynak az éjszakák és nappalok, ha megjön az ihletem, írom, ha nem, akkor mással foglalkozom, vagy alszom. Nagyon utálom az ilyen időszakokat: a határidő közeledtével egyre jobban bestresszelek, elkezdek rettegni attól, hogy nem fog sikerülni, ki fognak rúgni, meg fogok bukni, meg ilyenek, és a stressz hatására egyre jobban és gyorsabban tudok dolgozni, pillanatok alatt összeállnak a később legjobbnak bizonyuló anyagrészek, pörög az agyam. De ugyanakkor teljesen kikészít, alkalmatlanná válok mindenféle társas érintkezésre. És mintha kezdenék egyre immunisabb lenni: egyre későbbre tolom a felkészülést, a munka elkezdését, mert tudom, hogy úgyis csak az utolsó pillanatban kezdem el, aztán vagy rutinból kezelem az ilyen szitukat, vagy egyre magasabb stressz-szint kell ahhoz, hogy hozzam a formám. Egyszer majd infarktust kapok a gép előtt. :-)
Elgondolkodtam, hogy mi a fene vezet embereket arra, hogy olvassák a blogomat. Na jó, ezt értem; barátok megnézik, hogy mizú velem, mások meg élvezik a brilliáns stílusomat, hahaha. De azt nem értem, hogy miért jön ide valaki csak azért, hogy kritizáljon, beszóljon nekem, csak a hibát keresse abban, amit csinálok. Tényleg fel nem tudom fogni, hogy mi az a belső késztetés, az a lelki szükséglet, amit kielégítenek azzal, hogy egy számukra nagyon ellenszenves alaknak (szánalmas, arrogáns, ritka beképzelt, önelégült pöcsnek, ugye) a gondolatait olvassák és fikázzák. És honnan jön ez a düh, ez a rosszindulat és elszántság? Olyan emberek, akikkel sohasem találkoztam, és mégis úgy rontanak nekem, mintha tettem volna nekik bármi rosszat, vagy tudnék ártani nekik valamivel.
Lehet, hogy ez valami olyasmi, mint amiben Anyukám "szenved": rendszeresen követi a politikai műsorokat, és jól felhúzza magát a másik oldal "szemétségein". Mondjuk az ő esetében ezt valamennyire meg is tudom érteni: 9 éve nyugdíjas, abból áll az élete, hogy elvan otthon az élettársával, nagymamámmal és a cicákkal, semmi rafting, downhill, bungee-jumping, az egyetlen adrenalinnövelő tevékenysége az, hogy nézi ezeket a műsorokat.
Két napja nem dolgozom, itthon szenvedek a szakdolgozakészítéssel: stratégiai menedzsmenttel, Balanced Scorecarddal. Egybefolynak az éjszakák és nappalok, ha megjön az ihletem, írom, ha nem, akkor mással foglalkozom, vagy alszom. Nagyon utálom az ilyen időszakokat: a határidő közeledtével egyre jobban bestresszelek, elkezdek rettegni attól, hogy nem fog sikerülni, ki fognak rúgni, meg fogok bukni, meg ilyenek, és a stressz hatására egyre jobban és gyorsabban tudok dolgozni, pillanatok alatt összeállnak a később legjobbnak bizonyuló anyagrészek, pörög az agyam. De ugyanakkor teljesen kikészít, alkalmatlanná válok mindenféle társas érintkezésre. És mintha kezdenék egyre immunisabb lenni: egyre későbbre tolom a felkészülést, a munka elkezdését, mert tudom, hogy úgyis csak az utolsó pillanatban kezdem el, aztán vagy rutinból kezelem az ilyen szitukat, vagy egyre magasabb stressz-szint kell ahhoz, hogy hozzam a formám. Egyszer majd infarktust kapok a gép előtt. :-)
2004/09/26
2004/09/24
[személyes] az angol nyelvtudásomról
Előre leszögezném: nem tudok olyan jól angolul, mint szeretnék, sok hibát követek el, a nyelvtan nem az erősségem és a kiejtésem is elég pocsék - ezzel szemben viszonylag széles a szókincsem. Valószínűleg azért, mert soha nem tartottam az előbbieket olyan fontosnak: arra koncentráltam, hogy megértsem azt, amit mondanak nekem, vagy olvasok, és többé-kevésbé érthetően tudjam kifejezni magam. A stílust, a tökéletes kiejtést nem tartottam fontosnak, akkora "hozzáadott értéket" nem jelentett volna számomra, mint amennyi energiát bele kellett volna fektetnem. Annál is inkább, mert minimális energiát fektettem a nyelvtanulásba, nekem elég volt annyi, amennyi ragadt rám (jelzem, kifejezetten lusta vagyok) - 1990 nyarán naponta egy-két órát fordítottam arra, hogy a nyelvtant megpróbáljam tisztába tenni, ezen kívül pedig bejártam a suliban az órákra. Soha még egy napot sem tartózkodtam angol nyelvterületen, nem vettem egyetlenegy különórát, nem hallgattam kazettákat, nem vettem magamnak külön nyelvkönyveket, stb.
Ellenben 1990-92 között volt egy nagyon jó tanárom, egy fiatal amerikai srác, akinek a nyelvtanítási felfogása nagyon tetszett: soha senkit nem javított ki órán, inkább beszélgetett velünk, és nagyon mókás szituációs játékokat játszottunk, így sikerült neki minket szóra bírni. Én elég sokat beszélgettem vele órákon kívül is, együtt buszoztunk, amikor ment a csajához, így hetente 1-2 órát dumcsiztunk, rengeteget hülyéskedtünk. Az elején iszonyat nehéz volt megszólalnom, de egy-két hónap után eltűnt belőlem az a gátlás, hogy "úristen, de gáz, hogy nem tudok helyesen beszélni", és ahogy egyre kevésbé figyeltem arra, hogy ne kövessek el hibákat, úgy kezdtem egyre helyesebben, választékosabban, folyékonyabban fogalmazni. Ha nincs Kele Marsters, talán soha nem mertem volna angolul megszólalni. És ezzel a minimális energia-befektetéssel jutottam el oda, hogy annyira tudok angolul, mint most.
Egyébként a TOEFL vizsgám 270 pontos lett (ha jól tudom, 300 a maximum?), a GMAT vizsgám pedig (ez egy olyan angol nyelvű matematikai, logikai, szövegértelmezési, meg egyéb ilyen készségeket mérő teszt, amely Amerikában az ottani MBA-tanulmányok folytatásához kell) 710 pont - a maximális 800-ból (Az MBA pedig a Master of Business Administration rövidítése, magyarul egészen egyszerűen menedzsment-képzést jelent: stratégiai menedzsment, humán erőforrás menedzsment, technológia menedzsment, pénzügyi menedzsment, termelés menedzsment, marketing menedzsment, meg ilyenek). Gondolom sok embernek nem mond ez túl sokat, akkor elmesélem: az MBA-hallgatók átlagos GMAT-pontszáma a University of California Berkeley-n, annak a Haas Business School-jában volt a legmagasabb tavaly (vagy tavalyelőtt) az egész világon: 703 pont. A Harvard Business School-on, a Wharton-on, az MIT-n, a Tuck-on meg egy csomó más, jónevű intézményen ennél alacsonyabb. Megjegyzem, a GMAT-értékelésnél azt is megírták, hogy abból a hozzávetőleg egy millió emberből, akik eddig megcsinálták a tesztet, kb. 5% ért el jobb, 95% gyengébb eredményt. Szóval nem én vagyok a nagy májer, van pár millió ember, aki nálam jobban beszél angolul. De nekem - egyelőre - elég az, hogy az angol tudásom van olyan, hogy ezzel nyugodtan mehetek a Harvardra, tökéletesen megérteném az ottani előadókat és el tudnám végezni a tanulmányaimat angolul. Pláne ahhoz képest elég, hogy mennyi energiát fektettem bele.
Soha nem azért akartam megtanulni egy idegen nyelvet, hogy tökéletesen tudjam, hanem hogy érthetően tudjak kommunikálni rajta. Én a saját szakmámat akarom nagyon jól tudni, abban akarok igazán jó lenni; a nyelv számomra csak egy kommunikációs eszköz. Tudjak annyira angolul, hogy el tudjak beszélgetni ezen a nyelven az élet dolgairól, a szakmámról, meg ilyenekről, és nekem fontosabb az, hogy mit mondok, mint az, hogy hogyan.
Akit zavar, hogy nem tökéletes az angol tudásom, ne olvassa a blogomat; írjon egy sajátot, és legyen boldog vele. Leírtam ide is, az angol verzióba is, hogy bocs, de nem tudok igazán jól angolul. Súlyos önértékelési problémákat tudok csak feltételezni arról a személyről, aki utána ilyeneket ír - angol nyelvtanár létére, különös pedagógiai érzékről téve tanúbizonyságot - hogy sírva könyörög, hogy angolul tényleg csak akkor írjak, ha biztos vagyok a tudásomban, és hogy erre nincs mentség, és hogy egyszer az életben képes volnék-e azt mondani, hogy "igen, ezt elbasztam", és nem mindig eszmefuttatásokkal magyarázkodni?! Nos, képes vagyok, külön neked, ha ez boldoggá tesz: Igen, bazmeg, ezt kurvára elbasztam! A so után vesszőt tettem, a said után is simple past-ot használtam, és egy mondaton belül a simple past-ok sorjázása valóban borzasztó. Csak reménykedni tudok abban, hogy senki sem a blogomból akar megtanulni angolul, a fiatal generáció angol tudását nem teszem javíthatatlanul tönkre, és hogy azért az emberiség túléli, nem ettől fog a nemzetközi helyzet fokozódni, és nem emiatt fog holnap többe kerülni a kenyér. Neked meg bazzeg, majd írok románul blogot, abba kössél bele!
És kihozod belőlem a rosszindulatú gecit, de nézd már meg miket írtál nekem július 19-én... "A vélemények arra jók, hogy elgondolkodjon rajta az ember fia", meg "csak addig a pontig érdekel mások véleménye, amíg azok neked tetszőek", illetve "Nem hinném, hogy valaha is olyan vélemények tudnak születni rólad - bárki is mondja azt - , amik valóban arra sarkallnának, hogy igazán elgondolkodj rajtuk." Ungarische Sprache schwere Sprache?
Mi a bajod, mit akarsz tőlem? Miért foglalkozol annyit velem? Fárasztó vagy... nem is ismerjük egymást... hagyjál már békén!
Ellenben 1990-92 között volt egy nagyon jó tanárom, egy fiatal amerikai srác, akinek a nyelvtanítási felfogása nagyon tetszett: soha senkit nem javított ki órán, inkább beszélgetett velünk, és nagyon mókás szituációs játékokat játszottunk, így sikerült neki minket szóra bírni. Én elég sokat beszélgettem vele órákon kívül is, együtt buszoztunk, amikor ment a csajához, így hetente 1-2 órát dumcsiztunk, rengeteget hülyéskedtünk. Az elején iszonyat nehéz volt megszólalnom, de egy-két hónap után eltűnt belőlem az a gátlás, hogy "úristen, de gáz, hogy nem tudok helyesen beszélni", és ahogy egyre kevésbé figyeltem arra, hogy ne kövessek el hibákat, úgy kezdtem egyre helyesebben, választékosabban, folyékonyabban fogalmazni. Ha nincs Kele Marsters, talán soha nem mertem volna angolul megszólalni. És ezzel a minimális energia-befektetéssel jutottam el oda, hogy annyira tudok angolul, mint most.
Egyébként a TOEFL vizsgám 270 pontos lett (ha jól tudom, 300 a maximum?), a GMAT vizsgám pedig (ez egy olyan angol nyelvű matematikai, logikai, szövegértelmezési, meg egyéb ilyen készségeket mérő teszt, amely Amerikában az ottani MBA-tanulmányok folytatásához kell) 710 pont - a maximális 800-ból (Az MBA pedig a Master of Business Administration rövidítése, magyarul egészen egyszerűen menedzsment-képzést jelent: stratégiai menedzsment, humán erőforrás menedzsment, technológia menedzsment, pénzügyi menedzsment, termelés menedzsment, marketing menedzsment, meg ilyenek). Gondolom sok embernek nem mond ez túl sokat, akkor elmesélem: az MBA-hallgatók átlagos GMAT-pontszáma a University of California Berkeley-n, annak a Haas Business School-jában volt a legmagasabb tavaly (vagy tavalyelőtt) az egész világon: 703 pont. A Harvard Business School-on, a Wharton-on, az MIT-n, a Tuck-on meg egy csomó más, jónevű intézményen ennél alacsonyabb. Megjegyzem, a GMAT-értékelésnél azt is megírták, hogy abból a hozzávetőleg egy millió emberből, akik eddig megcsinálták a tesztet, kb. 5% ért el jobb, 95% gyengébb eredményt. Szóval nem én vagyok a nagy májer, van pár millió ember, aki nálam jobban beszél angolul. De nekem - egyelőre - elég az, hogy az angol tudásom van olyan, hogy ezzel nyugodtan mehetek a Harvardra, tökéletesen megérteném az ottani előadókat és el tudnám végezni a tanulmányaimat angolul. Pláne ahhoz képest elég, hogy mennyi energiát fektettem bele.
Soha nem azért akartam megtanulni egy idegen nyelvet, hogy tökéletesen tudjam, hanem hogy érthetően tudjak kommunikálni rajta. Én a saját szakmámat akarom nagyon jól tudni, abban akarok igazán jó lenni; a nyelv számomra csak egy kommunikációs eszköz. Tudjak annyira angolul, hogy el tudjak beszélgetni ezen a nyelven az élet dolgairól, a szakmámról, meg ilyenekről, és nekem fontosabb az, hogy mit mondok, mint az, hogy hogyan.
Akit zavar, hogy nem tökéletes az angol tudásom, ne olvassa a blogomat; írjon egy sajátot, és legyen boldog vele. Leírtam ide is, az angol verzióba is, hogy bocs, de nem tudok igazán jól angolul. Súlyos önértékelési problémákat tudok csak feltételezni arról a személyről, aki utána ilyeneket ír - angol nyelvtanár létére, különös pedagógiai érzékről téve tanúbizonyságot - hogy sírva könyörög, hogy angolul tényleg csak akkor írjak, ha biztos vagyok a tudásomban, és hogy erre nincs mentség, és hogy egyszer az életben képes volnék-e azt mondani, hogy "igen, ezt elbasztam", és nem mindig eszmefuttatásokkal magyarázkodni?! Nos, képes vagyok, külön neked, ha ez boldoggá tesz: Igen, bazmeg, ezt kurvára elbasztam! A so után vesszőt tettem, a said után is simple past-ot használtam, és egy mondaton belül a simple past-ok sorjázása valóban borzasztó. Csak reménykedni tudok abban, hogy senki sem a blogomból akar megtanulni angolul, a fiatal generáció angol tudását nem teszem javíthatatlanul tönkre, és hogy azért az emberiség túléli, nem ettől fog a nemzetközi helyzet fokozódni, és nem emiatt fog holnap többe kerülni a kenyér. Neked meg bazzeg, majd írok románul blogot, abba kössél bele!
És kihozod belőlem a rosszindulatú gecit, de nézd már meg miket írtál nekem július 19-én... "A vélemények arra jók, hogy elgondolkodjon rajta az ember fia", meg "csak addig a pontig érdekel mások véleménye, amíg azok neked tetszőek", illetve "Nem hinném, hogy valaha is olyan vélemények tudnak születni rólad - bárki is mondja azt - , amik valóban arra sarkallnának, hogy igazán elgondolkodj rajtuk." Ungarische Sprache schwere Sprache?
Mi a bajod, mit akarsz tőlem? Miért foglalkozol annyit velem? Fárasztó vagy... nem is ismerjük egymást... hagyjál már békén!
2004/09/23
[személyes] bfs - international
Kőkemény bfs-függőknek csináltam egy nemzetközi verziót is, szóval lehet klikkelgetni a bfs international-re is. ;-) Igazából attól nemzetközi, hogy oda csak angolul fogok írni (keveset, mert néha nagyon bizonytalan vagyok, és zavar, hogy nem tudom igazán jól kifejezni magam), és fotókat fogok feltenni, remélem többet, mint ide. :-)
Egyébként meg készítem a szakdolgozatomat, semmi különös.
Egyébként meg készítem a szakdolgozatomat, semmi különös.
2004/09/14
[személyes] brassó
Kedden (2004. szeptember 7.) megérkeztünk, délután felmentünk a Brassói Pojánába, majd megnéztük a várost, felsétáltunk a Graft patak mentén álló, felújított várfal mentén, megnéztük a Fekete és a Fehér bástyát, majd a Katalin-kaput és a Tanácsteret. Szerdán is kirándultunk, Busteniből felmentünk a Babele menedékházig a felvonóval, a Szfinx egyszerűen csodálatos.
Csütörtökön nagyon rossz idő volt - mint utólag kiderült - a Babele platón 10-15 centi hó esett. A városban bevetettem magam a könyvesboltokba, vettünk CD-ket (Cargo, Celelalte Cuvinte), meg könyveket. Megvettem A 22-es csapdáját román nyelven is, így a magyar meg angol nyelv után románul is elolvashatom. :-)
Pénteken (2004. szeptember 10.) volt a szülinapom, így ez a vers nagyon idevaló:
Szombaton hazajöttünk. :-) Ennyi.
Cicával jól éreztük magunkat: Brassó ugyanolyan gyönyörű, mint volt, sőt... Apámmal nem politizáltunk, Anyám ugyanolyan aranyos és lüke volt, mint mindig, húgommal felvetettük valami közös vállalkozás lehetőségét, és megint elfogott a szokásos érzés: miért nem lakom én ott? :-)
Csütörtökön nagyon rossz idő volt - mint utólag kiderült - a Babele platón 10-15 centi hó esett. A városban bevetettem magam a könyvesboltokba, vettünk CD-ket (Cargo, Celelalte Cuvinte), meg könyveket. Megvettem A 22-es csapdáját román nyelven is, így a magyar meg angol nyelv után románul is elolvashatom. :-)
Pénteken (2004. szeptember 10.) volt a szülinapom, így ez a vers nagyon idevaló:
Születésnapomra
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
Szombaton hazajöttünk. :-) Ennyi.
Cicával jól éreztük magunkat: Brassó ugyanolyan gyönyörű, mint volt, sőt... Apámmal nem politizáltunk, Anyám ugyanolyan aranyos és lüke volt, mint mindig, húgommal felvetettük valami közös vállalkozás lehetőségét, és megint elfogott a szokásos érzés: miért nem lakom én ott? :-)
2004/09/13
2004/09/03
[személyes] nekem mindenki Cica??
Sokan kérdezték ezt már tőlem... Nem, nem mindenki Cica. Két barátnőmet cicáztam eddig: Zsófit és Cicát. :-) Mindkettejükkel a neten ismerkedtem meg, mindkettő nickjében benne volt a cica szó. Magától adódott, hogy Zsófit cicázzam. Cicát az elején nagyon nem akartam így szólítani, mert nem akartam, hogy azt higyje, hogy más becézés nem jut eszembe. :-) De őt a barátai, barátnői mind cicázzák, ezért úgy éreztem, hogy inkább az lenne a fura, ha én másképp szólítanám, és kézzel-lábbal tiltakoznék ez ellen. Egyébként meg tényleg olyan cicás... :-)))
Vikicica, a legkedvesebb kolléganőm meg azért cica (kb. egy éve), mert egyszer mentünk ebédelni, elment melletünk egy pár, ahol a pasi a barátnője után szólt, hogy "Cica!". Viki meg azt hitte, hogy én szólítottam annak, hiába mondtam, hogy "dehogy, basszus, miért cicáználak???". Úgyhogy Vikicica maradt. :-) De a félreértések és a cicatúltengés (ugye, ott van még anyukám - kivételesen négylábú - cicája is a fotók között) elkerülése érdekében őt a jövőben nem fogom Vikicicaként említeni többé.
Vikicica, a legkedvesebb kolléganőm meg azért cica (kb. egy éve), mert egyszer mentünk ebédelni, elment melletünk egy pár, ahol a pasi a barátnője után szólt, hogy "Cica!". Viki meg azt hitte, hogy én szólítottam annak, hiába mondtam, hogy "dehogy, basszus, miért cicáználak???". Úgyhogy Vikicica maradt. :-) De a félreértések és a cicatúltengés (ugye, ott van még anyukám - kivételesen négylábú - cicája is a fotók között) elkerülése érdekében őt a jövőben nem fogom Vikicicaként említeni többé.
[személyes] nőkről és a kritikáról
"Parázs vita" alakult ki itt ma az üzenőfalon...
Először is, úgy gondolom, hogy azon, hogy melyik nő mennyire jól néz ki, eléggé értelmetlen vitatkozni: mindenkinek más tetszik, és ez így normális. Bárkit hozhatnék fel név szerint nekem tetsző, illetve nem tetsző nőre példaként, biztos lenne olyan, aki éppen fordítva gondolja. Ízlés kérdése, és mindenkinek más tetszik egy nőben.
Másodszor: A fentiek miatt nem szoktam senkit sem kritizálni a külseje miatt - egyszerűen úgy érzem, hogy nincs jogom hozzá, nem "korrekt" dolog (olyan amerikai "politically correct" értelemben). Ha már megkérdezik a véleményem, legfeljebb azt mondom, hogy nem az esetem, de kiemelem benne azt, ami tetszik. Azáltal, hogy mit emelek ki, sejthető, hogy mi az, ami kevésbé tetszik.
Harmadszor: Mivel egy emberről lehet csodálatos és bűnrossz képeket is készíteni, ezért értelmetlen (és meggondolatlan tett) egy-két fotó alapján véleményt alkotni valakinek a külsejéről. Legfeljebb a fotót véleményezem. Ebben az esetben is kiemelem a pozitívumokat. Negatívumot legfeljebb úgy említek meg, mint képszerkesztési hiba - mint amilyet én is elkövettem Cica első fotójával kapcsolatosan: itt sokkal szélesebbnek látszik Cica csípője meg a combja, mint amilyen valójában, mert a felsőteste jobban elfordul, így a testének középső része aránytalanul szélesebbnek tűnik. Ez a kép emiatt rossz; sőt, nagyon rossz. A másik képen szerintem Cica teste abszolút arányos - de persze ez esztétikai kérdés megint, biztos van olyan, aki azt mondja, hogy nem az. Semmi baj, nem kell Cicával élnie, remélhetőleg talál olyat, aki annyira tetszik neki, mint Cica nekem. :-)
Negyedszer: Nem azt a nőt választom életem párjaként, akinek (szerintem) tökéletes a teste - legalábbis nem ez az egyetlen szempont. Azt fogom választani, akivel mindig jól érzem magam, akit el tudok képzelni magam mellett egy életre, akiről el tudom képzelni, hogy ő lesz a gyerekeim anyja, aki szellemileg is a társam tud lenni, aki lelkileg is hozzám hasonló alkat, akit csinosnak, kívánatosnak és szexinek tartok, és aki - ráadásul - ugyanezeket gondolja rólam. Nem a mindenkinek tetsző, tökéletes nőt keresem, hanem azt, aki mindezen elvárásaimat minimum megfelelő/jó "osztályzattal" teljesíti, és nincs egy "nem felelt meg" pontja sem. Nem az az egyetlen szempont, hogy valaki mennyire csöcsös csajszi, vagy mennyire kicsi és tökéletes, szabályos a segge. Jelentem, Cica teljesíti az elvárásaimat. És szeretem őt, ő szeret engem, hurrá. Tök jó. :-)
Ötödször: a kritikának akkor van értelme, ha
1. nem személyt minősítesz vele, hanem valamilyen cselekedetét
2. az adott, nem kívánatos dolgon lehet változtatni
3. feltehető, hogy az adott személy - valamennyire - ezt megfogadja.
Ellenkező esetben a kritika a kritizáló "örömét" szolgálja csak.
Kifejezetten szeretem a kritikát, ha a fenti feltételeket teljesíti. Amennyiben nem, akkor nem érdekel. Ha az első kettőt nem teljesíti, akkor azért, mert bunkóságnak tartom, és egy olyan ember véleményére nem vagyok kíváncsi, aki bunkó módon kommunikál velem. Ha a harmadikat nem teljesíti, akkor csak azért, mert lehetetlen vállakozás mindenkinek tetszeni, és megfelelni; inkább csak azoknak felelnék meg, akik fontosak nekem. Persze nekik sem feltétlenül. :-)
Először is, úgy gondolom, hogy azon, hogy melyik nő mennyire jól néz ki, eléggé értelmetlen vitatkozni: mindenkinek más tetszik, és ez így normális. Bárkit hozhatnék fel név szerint nekem tetsző, illetve nem tetsző nőre példaként, biztos lenne olyan, aki éppen fordítva gondolja. Ízlés kérdése, és mindenkinek más tetszik egy nőben.
Másodszor: A fentiek miatt nem szoktam senkit sem kritizálni a külseje miatt - egyszerűen úgy érzem, hogy nincs jogom hozzá, nem "korrekt" dolog (olyan amerikai "politically correct" értelemben). Ha már megkérdezik a véleményem, legfeljebb azt mondom, hogy nem az esetem, de kiemelem benne azt, ami tetszik. Azáltal, hogy mit emelek ki, sejthető, hogy mi az, ami kevésbé tetszik.
Harmadszor: Mivel egy emberről lehet csodálatos és bűnrossz képeket is készíteni, ezért értelmetlen (és meggondolatlan tett) egy-két fotó alapján véleményt alkotni valakinek a külsejéről. Legfeljebb a fotót véleményezem. Ebben az esetben is kiemelem a pozitívumokat. Negatívumot legfeljebb úgy említek meg, mint képszerkesztési hiba - mint amilyet én is elkövettem Cica első fotójával kapcsolatosan: itt sokkal szélesebbnek látszik Cica csípője meg a combja, mint amilyen valójában, mert a felsőteste jobban elfordul, így a testének középső része aránytalanul szélesebbnek tűnik. Ez a kép emiatt rossz; sőt, nagyon rossz. A másik képen szerintem Cica teste abszolút arányos - de persze ez esztétikai kérdés megint, biztos van olyan, aki azt mondja, hogy nem az. Semmi baj, nem kell Cicával élnie, remélhetőleg talál olyat, aki annyira tetszik neki, mint Cica nekem. :-)
Negyedszer: Nem azt a nőt választom életem párjaként, akinek (szerintem) tökéletes a teste - legalábbis nem ez az egyetlen szempont. Azt fogom választani, akivel mindig jól érzem magam, akit el tudok képzelni magam mellett egy életre, akiről el tudom képzelni, hogy ő lesz a gyerekeim anyja, aki szellemileg is a társam tud lenni, aki lelkileg is hozzám hasonló alkat, akit csinosnak, kívánatosnak és szexinek tartok, és aki - ráadásul - ugyanezeket gondolja rólam. Nem a mindenkinek tetsző, tökéletes nőt keresem, hanem azt, aki mindezen elvárásaimat minimum megfelelő/jó "osztályzattal" teljesíti, és nincs egy "nem felelt meg" pontja sem. Nem az az egyetlen szempont, hogy valaki mennyire csöcsös csajszi, vagy mennyire kicsi és tökéletes, szabályos a segge. Jelentem, Cica teljesíti az elvárásaimat. És szeretem őt, ő szeret engem, hurrá. Tök jó. :-)
Ötödször: a kritikának akkor van értelme, ha
1. nem személyt minősítesz vele, hanem valamilyen cselekedetét
2. az adott, nem kívánatos dolgon lehet változtatni
3. feltehető, hogy az adott személy - valamennyire - ezt megfogadja.
Ellenkező esetben a kritika a kritizáló "örömét" szolgálja csak.
Kifejezetten szeretem a kritikát, ha a fenti feltételeket teljesíti. Amennyiben nem, akkor nem érdekel. Ha az első kettőt nem teljesíti, akkor azért, mert bunkóságnak tartom, és egy olyan ember véleményére nem vagyok kíváncsi, aki bunkó módon kommunikál velem. Ha a harmadikat nem teljesíti, akkor csak azért, mert lehetetlen vállakozás mindenkinek tetszeni, és megfelelni; inkább csak azoknak felelnék meg, akik fontosak nekem. Persze nekik sem feltétlenül. :-)
2004/08/31
[személyes] coltnet.at, nyar.hu, szabi.hr, brasso.ro, untenohne.de
Kíváncsi vagyok, ki lehet az a személy, aki Ausztriából a coltnet.at által szolgáltatott net-elérésről nézi meg rendszeresen a blogomat...
Ma van elméletileg a nyár utolsó napja, a fene egye meg. Eltelt a nyár azzal, hogy írtam a sok pályázatot és szenvedtem rengeteget velük. Egy hetet voltunk szabin Horvátországban; jövő héten megyünk még egy hétre, Brassóba.
Valamikor júliusban egyszer rájöttem, hogy képtelen vagyok elviselni napközben a munkahelyemen a nadrág alatt az alsónadrágot. Olyan kényelmetlenül meleg volt... Úgyhogy már egy jó ideje alsónadrág nélkül járok, mint azok a rosszarcú pornószínészek... és jó érzés! :-) Remélem azért még egy darabig járhatok nyugodtan így. :-)
Ma van elméletileg a nyár utolsó napja, a fene egye meg. Eltelt a nyár azzal, hogy írtam a sok pályázatot és szenvedtem rengeteget velük. Egy hetet voltunk szabin Horvátországban; jövő héten megyünk még egy hétre, Brassóba.
Valamikor júliusban egyszer rájöttem, hogy képtelen vagyok elviselni napközben a munkahelyemen a nadrág alatt az alsónadrágot. Olyan kényelmetlenül meleg volt... Úgyhogy már egy jó ideje alsónadrág nélkül járok, mint azok a rosszarcú pornószínészek... és jó érzés! :-) Remélem azért még egy darabig járhatok nyugodtan így. :-)
2004/08/30
[politika] political compass
A múltkori - politikával kapcsolatos - beírásom után nem sokkal kíváncsi lettem, hogy valójában hol állok a politikai mezőben, milyen "ideológiához" állok a legközelebb. Úgyhogy ellátogattam a politicalcompass.org honlapjára, és kitöltöttem az ottani tesztet.
A lenti képen látható eredmény jött ki: erősen libertariánus vagyok; gazdasági téren pedig valahol ott középen, ni.
Úgy tűnik, hogy nem véletlen, hogy az a párt a legszimpatikusabb számomra, amely a magyar politikai életben a legközelebb van ehhez az állásponthoz. Na persze az már kérdés, hogy mennyire áll közel hozzám. Talán ez magyarázza a politikai kérdésekben jellemző hozzáállásomat: úgy érzem, hogy elég határozott és kiforrott gondolkodásom, véleményem van; de nincs az a magyar párt, amellyel annyira tudnék azonosulni.
Javasolnám mindenkinek, hogy csinálja meg ezt a tesztet!
A lenti képen látható eredmény jött ki: erősen libertariánus vagyok; gazdasági téren pedig valahol ott középen, ni.
Úgy tűnik, hogy nem véletlen, hogy az a párt a legszimpatikusabb számomra, amely a magyar politikai életben a legközelebb van ehhez az állásponthoz. Na persze az már kérdés, hogy mennyire áll közel hozzám. Talán ez magyarázza a politikai kérdésekben jellemző hozzáállásomat: úgy érzem, hogy elég határozott és kiforrott gondolkodásom, véleményem van; de nincs az a magyar párt, amellyel annyira tudnék azonosulni.
Javasolnám mindenkinek, hogy csinálja meg ezt a tesztet!
2004/08/26
[foci] sparta praha - ferencváros 2-0
Hát, nem jött be... Annak lehet örülni, hogy a Ferencváros 200 percnyi játék után is továbbjutásra állt, de másnak nem nagyon.
2004/08/25
[személyes] szomorú hírek
Ma a cégünknél fel lehetett volna vonni a fekete zászlót - ma hajnalban ellopták Viki két éves autóját. Szegény Viki egész nyáron nem tudott elmenni szabadságra, annyit dolgozott, a pasijával nagyon szenved, mert nem igazán jó a kapcsolatuk, hétfőn meg kedden nem tudott bejönni dolgozni, olyan rosszul volt, az egész nyári stressz most kirobbant rajta, és akkor most ez az autólopás, amelynek még négy évi részlete hátralenne. Ráadásul casco biztosítása nem volt az autóra kb. öt hónapja. Teljes letargiában volt ma mindenki bent... Négy és fél év alatt sohasem láttam vagy hallottam Vikit sírni, ma többször is...
[foci] sparta praha - ferencváros
Két héttel ezelőtt a Fradi játékát látva elfogott ugyanaz az érzés, mint kilenc évvel ezelőtt: akkor éreztem már a brüsszeli mérkőzés előtt, hogy a Fradi bejut a Bajnokok Ligájába; most is ugyanazt érzem. Bárcsak bejönne!
2004/08/24
[politika] és moderáció
Hat nappal ezelőtt arról írtam, hogy nem értem, hogy hogyan lehet az, hogy úgy érzem, hogy Apámmal azonosan gondolkodunk Az Élet Nagy Dolgairól, és ennek ellenére a mai magyar politikai palettán a két ellentétes póluson levő pártra szavaznánk. Írtam arról is, hogy számomra csalódást okozott az a tény, hogy Apám annak alapján fogalmazza meg a pártpreferenciáit, hogy az éppen hatalmon levő kormány mennyit szán az általa vezetett táborra, illetve (általánosabban fogalmazva) az erdélyi magyar szervezetek, programok támogatására. És harmadsorban írtam arról, hogy szerintem mi a politika értelme, és hogyan lenne értelme "politizálni", melyek azok a témák, amelyeken érdemes elgondolkodni mindenkinek - és amelyekről egyébként nagyon szívesen beszélgetek intelligens(!) emberekkel kultúrált módon, akkor is, ha nem értünk egyet.
Az egészet nem azért írtam, mert ki akartam állni valamely párt politikája mellett (bár kétségtelen, hogy elutasítottam a Fideszét), sokkal inkább azon gondolkodtam el, hogy miért van ez az elég határozott eltérés a pártpreferenciáink között Apámmal.
A fentieknek megfelelően szándékosan nem érintettem napi politikai témákat, és nem is várom el, hogy bárki ilyen kérdésekben kifejtse a véleményét, egyáltalán nem érdekel. Azt meg kifejezetten nem fogom megtűrni, hogy valaki ilyen stílusban írjon az üzenőfalamra. A következőkben a személyeskedő politikai tartalmú bejegyzéseket azonnal törölni fogom.
ui: Volt egy pikírt megjegyzésem a debreceni városközpont-fejlesztéssel kapcsolatosan, és elnézést is kérek érte, hamut szórok a fejemre, valóban nem illene ilyeneket mondanom/írnom, restellem magam miatta.
Az egészet nem azért írtam, mert ki akartam állni valamely párt politikája mellett (bár kétségtelen, hogy elutasítottam a Fideszét), sokkal inkább azon gondolkodtam el, hogy miért van ez az elég határozott eltérés a pártpreferenciáink között Apámmal.
A fentieknek megfelelően szándékosan nem érintettem napi politikai témákat, és nem is várom el, hogy bárki ilyen kérdésekben kifejtse a véleményét, egyáltalán nem érdekel. Azt meg kifejezetten nem fogom megtűrni, hogy valaki ilyen stílusban írjon az üzenőfalamra. A következőkben a személyeskedő politikai tartalmú bejegyzéseket azonnal törölni fogom.
ui: Volt egy pikírt megjegyzésem a debreceni városközpont-fejlesztéssel kapcsolatosan, és elnézést is kérek érte, hamut szórok a fejemre, valóban nem illene ilyeneket mondanom/írnom, restellem magam miatta.
2004/08/18
[tévé] menekülés a győzelembe
Ritkán szoktam tévéműsort ajánlani (pláne olyat, ami az RTL Klubban megy), de tessék nézni a Menekülés a győzelembe című filmet, ma 20.40-től! Olyanok játszanak benne, mint Pelé, Osvaldo Ardiles (a 78-as és 82-es argentin válogatott kis 1-ese), Bobby Moore, Kazimierz Deyna és Paul van Himst. A helyszínben felismerhetjük az MTK stadionját, és láthatjuk Ardilesnek azt a bizonyos cselét, amelyet a nyolcvanas években minden srác meg akart csinálni. :-)
[blog] új dizájn
Nos, picit átalakítottam a blogomat, így most jobban tetszik. Remélem nem csak nekem!
Új fotót tettem fel magamról, a régi már több mint egy éves volt, és azon állítólag sokkal "mackósabb" voltam, mint vagyok már egy jó ideje. Ez a kép augusztus 4-én készült, a Jarolimon. Szerencsésebbek láthatták már a teljes képet is - a kivágást úgy ejtettem meg, hogy ne látsszon, hogy éppen nudizás közben készült. :-)
És tettem fel általam készített fotókat is, párat a kedvenceim közül. Remélem sok új kép kerül fel még ide! :-)
Új fotót tettem fel magamról, a régi már több mint egy éves volt, és azon állítólag sokkal "mackósabb" voltam, mint vagyok már egy jó ideje. Ez a kép augusztus 4-én készült, a Jarolimon. Szerencsésebbek láthatták már a teljes képet is - a kivágást úgy ejtettem meg, hogy ne látsszon, hogy éppen nudizás közben készült. :-)
És tettem fel általam készített fotókat is, párat a kedvenceim közül. Remélem sok új kép kerül fel még ide! :-)
2004/08/17
[személyes] hrvatski jezik
Nem egy nagy teljesítmény, de megírtam életem első horvát nyelvű SMS-ét, Balunak:
"Dobro vecer! Zelio
bih reci svida mi
se hrvatski jezik.
Kakvo se vrijeme
ocekuje sutra?
Do kada ostajete u
Turska? Osjecajte
se dobro!"
Tudom, van benne pár hiba... :-)
"Dobro vecer! Zelio
bih reci svida mi
se hrvatski jezik.
Kakvo se vrijeme
ocekuje sutra?
Do kada ostajete u
Turska? Osjecajte
se dobro!"
Tudom, van benne pár hiba... :-)
[személyes] apám és a politika
Múlt hétvégén Anyukáméknál voltunk, ezen a hétvégén meg nem csináltunk semmi hasznosat meg értelmeset, leszámítva azt, hogy voltunk a Normafánál, röplabdáztunk, fociztunk meg frizbiztünk (frizbi vagy frisbee?).
Itt voltak Apukámék is a másik Anyukámmal (mert nekem olyan is van), és nem volt ez sem olyan nagy élmény, mint ahogy gondoltam. Néha nem találok semmilyen témát Apámmal, a szokásos családi ügyek kitárgyalásán túl. Volt egy ironikus megjegyzésem a debreceni "Kósa-térrel" kapcsolatosan, amiből aztán kiderült, hogy apám továbbra is Fidesz-hívő maradt, én meg ugye - finoman szólva - enyhén nem szimpatizálok a Fidesszel.
Aztán jól elgondolkodtam ezen... Úgy érzem, hogy nagyon sokat örököltem Apámtól (szellemiekre gondolok), nagyon hasonlóan gondolkodunk. És mégis a politikai palettán a két ellentétes póluson vagyunk. Igaz, nem beszélgettem vele el alaposabban érzékeny témákról, de félek is belemenni. Ő is jelezte, hogy nem akar most erről vitát nyitni, csak megjegyzi - és ez döbbentett meg - hogy amíg a Fidesz volt hatalmon, ő több pénzt kapott az általa romániai magyar iskolásoknak szervezett nyári táborra, míg most jóval nehezebben jutott pénzhez, meg talán kevesebbhez is. Na, ez aztán kiakasztott. Ezen méri le egy magyar kormány teljesítményét, hogy az ő kis "biznisze" mennyi állami támogatást kap? Megértem én, hogy nagyon sok ember így gondolkodik: a nyugdíjasnak az a kormány a jó, amely emeli a nyugdíját és csökkenti a gázárakat, a házasodóknak az a kormány a jó, amely lakáshiteleket finanszíroz, a tanároknak az, amely emeli a közalkalmazottak bérét, az erdélyi magyaroknak meg az, amely ész - és ellenőrzés - nélkül nyújtja a támogatásokat az ottani szervezeteknek és polgároknak. De odáig már kevesen jutnak el, hogy a saját érdekeik optimuma nem egyezik az ország optimumával. És kimondottan csalódás volt, hogy Apám sem jutott tovább a gondolkodásban.
Cica a hazafele úton megjegyezte, hogy őt nem érdekli a politika, hagyjam békén az ilyenekkel, nincs kedve politizálni. Igen, ez a fajta politizálás, ami Magyarországon 1998 óta folyik, nekem sem tetszik. De politizálni kellene, csak ehhez másként kellene értelmezni a politikát. Jó lenne elgondolkodni azon, hogy az állam az itt lakók közös "vállalkozása", és az állam (szerintem) alapvetően nem arra való, hogy támogassa az állampolgárokat, hanem az, hogy megoldja azokat a problémákat, amelyeket az állampolgárok nem tudnak. Nagyon leegyszerűsítve, feladata az, hogy építsen autópályát, mert én magamnak nem tudok építeni, meg tartson fenn kórházat és iskolát, mert én nem tudok saját magamnak fenntartani ilyeneket. Meg kellene tudni fogalmazni azt, hogy mit várunk el az államtól, és mit nem; milyen feladatokat oldjon meg, és azokat hogyan. Röhejes volt (és szánalmas), hogy a 2002-es választási ígérgetési versenyben csak annyi volt a kommunikáció tárgya, hogy ki mennyi pénzt fog majd költeni az egyes ágazatokra, de az nem, hogy mire. Mert nem mindegy, hogy azt az X milliárdot mire költik: pl. az egészségügyi reform kidolgozására és bevezetésére, az Egészségügyi Minisztérium béreire, az orvosok, ápolók béreire, orvosi műszerekre és berendezésekre, vagy kórházak felújítására. Ilyen értelemben lenne értelme politizálni: megmondani, hogy melyek azok a területek, ahol az államnak szinte kizárólagos szerepe kellene legyen és ott mit csináljon, melyek azok, ahonnan ki kellene vonulnia, és melyek azok, ahol csak ott ellebzselne, és néha közbeszólna. És nem feltétlenül kellene mindig bázisszemléletben tervezni, hanem új rendszereket kitalálni, és arra is figyelni, hogy be lehessen őket vezetni. Örülök is, amikor a mostani kormánynak a szemére vetik, hogy nem teljesíti a választási ígéreteit; azt a sok hülyeséget, amit összehordtak, ne is teljesítsék. Aki meg annak alapján szavazott 2 éve, hogy az autópályák építésére X párt 618, Y párt 639 milliárdot ígért, vagy hogy az egészségügyre X 800 milliárdot, Y meg csak 750 milliárdot, az hülye.
A környező államokkal folytatott magyar politikáról is másképp gondolkodunk Apámmal, ez már kiderült, de ebbe sem mennék bele most. A magyar-román viszonyban volt ellenben egyszer egy pillanat, amikor szinte elérzékenyültem: Horn Gyula és Theodor Stolojan román kormányfő együtt ültek a tévé stúdiójában és beszélgettek; a műsorvezető pedig Hornnak magyarul, Stolojannak románul tette fel kérdéseit. Akkor úgy éreztem, hogy igen, igen, igen, ez így jó és csodálatos, nem is hiszem el, hogy eljött ez a pillanat. Nem az, hogy egy stúdióban ültek, hanem az, hogy úgy tűnt, végre normális, partneri a viszony, és elindul egy olyan együttműködés, amilyenre nem volt még példa. Hát, három évre rá már nem ez volt a jellemző...
Itt voltak Apukámék is a másik Anyukámmal (mert nekem olyan is van), és nem volt ez sem olyan nagy élmény, mint ahogy gondoltam. Néha nem találok semmilyen témát Apámmal, a szokásos családi ügyek kitárgyalásán túl. Volt egy ironikus megjegyzésem a debreceni "Kósa-térrel" kapcsolatosan, amiből aztán kiderült, hogy apám továbbra is Fidesz-hívő maradt, én meg ugye - finoman szólva - enyhén nem szimpatizálok a Fidesszel.
Aztán jól elgondolkodtam ezen... Úgy érzem, hogy nagyon sokat örököltem Apámtól (szellemiekre gondolok), nagyon hasonlóan gondolkodunk. És mégis a politikai palettán a két ellentétes póluson vagyunk. Igaz, nem beszélgettem vele el alaposabban érzékeny témákról, de félek is belemenni. Ő is jelezte, hogy nem akar most erről vitát nyitni, csak megjegyzi - és ez döbbentett meg - hogy amíg a Fidesz volt hatalmon, ő több pénzt kapott az általa romániai magyar iskolásoknak szervezett nyári táborra, míg most jóval nehezebben jutott pénzhez, meg talán kevesebbhez is. Na, ez aztán kiakasztott. Ezen méri le egy magyar kormány teljesítményét, hogy az ő kis "biznisze" mennyi állami támogatást kap? Megértem én, hogy nagyon sok ember így gondolkodik: a nyugdíjasnak az a kormány a jó, amely emeli a nyugdíját és csökkenti a gázárakat, a házasodóknak az a kormány a jó, amely lakáshiteleket finanszíroz, a tanároknak az, amely emeli a közalkalmazottak bérét, az erdélyi magyaroknak meg az, amely ész - és ellenőrzés - nélkül nyújtja a támogatásokat az ottani szervezeteknek és polgároknak. De odáig már kevesen jutnak el, hogy a saját érdekeik optimuma nem egyezik az ország optimumával. És kimondottan csalódás volt, hogy Apám sem jutott tovább a gondolkodásban.
Cica a hazafele úton megjegyezte, hogy őt nem érdekli a politika, hagyjam békén az ilyenekkel, nincs kedve politizálni. Igen, ez a fajta politizálás, ami Magyarországon 1998 óta folyik, nekem sem tetszik. De politizálni kellene, csak ehhez másként kellene értelmezni a politikát. Jó lenne elgondolkodni azon, hogy az állam az itt lakók közös "vállalkozása", és az állam (szerintem) alapvetően nem arra való, hogy támogassa az állampolgárokat, hanem az, hogy megoldja azokat a problémákat, amelyeket az állampolgárok nem tudnak. Nagyon leegyszerűsítve, feladata az, hogy építsen autópályát, mert én magamnak nem tudok építeni, meg tartson fenn kórházat és iskolát, mert én nem tudok saját magamnak fenntartani ilyeneket. Meg kellene tudni fogalmazni azt, hogy mit várunk el az államtól, és mit nem; milyen feladatokat oldjon meg, és azokat hogyan. Röhejes volt (és szánalmas), hogy a 2002-es választási ígérgetési versenyben csak annyi volt a kommunikáció tárgya, hogy ki mennyi pénzt fog majd költeni az egyes ágazatokra, de az nem, hogy mire. Mert nem mindegy, hogy azt az X milliárdot mire költik: pl. az egészségügyi reform kidolgozására és bevezetésére, az Egészségügyi Minisztérium béreire, az orvosok, ápolók béreire, orvosi műszerekre és berendezésekre, vagy kórházak felújítására. Ilyen értelemben lenne értelme politizálni: megmondani, hogy melyek azok a területek, ahol az államnak szinte kizárólagos szerepe kellene legyen és ott mit csináljon, melyek azok, ahonnan ki kellene vonulnia, és melyek azok, ahol csak ott ellebzselne, és néha közbeszólna. És nem feltétlenül kellene mindig bázisszemléletben tervezni, hanem új rendszereket kitalálni, és arra is figyelni, hogy be lehessen őket vezetni. Örülök is, amikor a mostani kormánynak a szemére vetik, hogy nem teljesíti a választási ígéreteit; azt a sok hülyeséget, amit összehordtak, ne is teljesítsék. Aki meg annak alapján szavazott 2 éve, hogy az autópályák építésére X párt 618, Y párt 639 milliárdot ígért, vagy hogy az egészségügyre X 800 milliárdot, Y meg csak 750 milliárdot, az hülye.
A környező államokkal folytatott magyar politikáról is másképp gondolkodunk Apámmal, ez már kiderült, de ebbe sem mennék bele most. A magyar-román viszonyban volt ellenben egyszer egy pillanat, amikor szinte elérzékenyültem: Horn Gyula és Theodor Stolojan román kormányfő együtt ültek a tévé stúdiójában és beszélgettek; a műsorvezető pedig Hornnak magyarul, Stolojannak románul tette fel kérdéseit. Akkor úgy éreztem, hogy igen, igen, igen, ez így jó és csodálatos, nem is hiszem el, hogy eljött ez a pillanat. Nem az, hogy egy stúdióban ültek, hanem az, hogy úgy tűnt, végre normális, partneri a viszony, és elindul egy olyan együttműködés, amilyenre nem volt még példa. Hát, három évre rá már nem ez volt a jellemző...
2004/08/12
[személyes] tömör beszámoló a nyaralásról
2004. július 30., péntek
Sajnos a főnöknőmnek is ez volt az utolsó napja szabi előtt, és ő ilyenkor roppant laza és vidám tud lenni, így a megbeszélésünk elhúzódott rendesen. Dél helyett ötkor indultam haza, akkor még bepakoltunk Puntókába, és csak este nyolckor indultunk, belefutva a Balatonra tartók dugójába. Székesfehérváron még tankoltunk, éjfélre értünk a határhoz. Pénzváltás 35,6 Ft-os árfolyamon...
2004. július 31., szombat
Egészen jól haladtam, 1.10-kor Zágráb, 1.55 Bosiljevo 2, 4.10 Zadar (volt közben pihenő is azért); sajnos 4.30-kor Puntóka a Pristeg-i pihenőhelynél, 40 km-re Sibeniktől lerobbant, az a sárga izé jelzett, hogy a motorral van valami baj. Leálltam, könyv elő, ezek szerint valami központi vezérlőegységgel vagy mivel van baj. Basszus, két héttel a garancia lejártát követően! Egy ideig tanakodtam, hogy mi legyen, közben kihajnalodott, és akkor egy magyar pár fiútagja lépett oda hozzám, hogy csak nincs valami baj az autóval. Nagyon kedvesek voltak, mondták, hogy induljunk el, ők jönnek mögöttünk, ha kell segítség. Az autó alapjáraton rázott, nagyon erőtlen volt, max. 90-el bírtam menni, és a fogyasztás felment kb. 16l/100km-re... Benzinkútnál megálltunk, ott elmondták, hogy hol találjuk meg a Fiat-szervízt. Nos, Sibenik nem az a hely, ahol egy Fiat-szervízt csak úgy meg lehet találni... :-) A kedves győri pár (Tarlós Gergely és Timi, köszönöm nektek!) segített ebben is, majd folytatta az útját, a szerelő meg közölte, hogy 6000 kunából (210.000 Ft) megúszom. Ahhhhhh!!! Volt egy kis félelmem, hogy esetleg átvágnak, így nekiálltam telefonálni: Fiat Hrvatska, Fiat Magyarország, Horvát Autóklub, Balu, Vikicica, Éca, Fiat spliti szalonja, de a vége az lett, hogy ott kicseréltettem azt a kis biszbaszt; igaz, megúsztam 110.000-ből.
11.00-kor folytattuk az utunkat: 12.14 Split, 13.16 Omis, 14.37 Drvenik; a 90 km-es utat közel két és fél óra alatt tettük meg! Drvenikben vártunk még három és fél órát, mire átérhettünk a komppal Sucurajba; harmincöt órányi ébrenlét, huszonhárom órával az indulás után 19.00-kor Vrboskaban voltunk. A kempingben sajnos nem volt semmi hely, így első éjszaka autóban aludtunk, cevapcici-evés és Ozusjko-ivás után... :-(
2004. augusztus 1., vasárnap
A jól megérdemelt pihenés... Nudizás, fürdés, úszás, leégés (szerencsére már nem anyagi), szex a sátorban, délutáni alvás... Este bementünk Jelsara vacsizni.
2004. augusztus 2., hétfő
Délelőtt lustiztunk, délután bementünk Hvarra. Fagyiztunk és limonádét ittunk a Slasticarnica Hvarban - azaz az albánnál. Felsétáltunk a Forticaba (Spanjolaba), és gyönyörű látvány tárult elénk... A hvari öböl, baloldalt lent a Riva, az Arzenala, a Trg Sv. Stepanja, szemben meg a Galisnik sziget és a Jarolim. A régi úton mentünk vissza, Brusje-n keresztül; Cica szedett levendulát, majd kipróbáltuk az "útmenti szexet" is: leálltunk az autóval, behúzódtunk egy kis útmenti épület mögé, és ott rosszalkodtunk. :-)
2004. augusztus 3., kedd
Vrboskan napoztunk, este Stari Gradba néztünk be.
2004. augusztus 4., szerda
Kirándultunk, átmentünk a régi alagúton, Sveta Nedeljaig. Az út végén a szikláknál fotóztunk, majd átmentünk megint Hvarba, a Jarolimra, és ott fürödtünk, nudiztunk, és fotóztunk. Szex a tengerparton, hmmmm... :-) Sok kíváncsi hajós a környéken, pfujjj! :-( A visszaúton Hvarra végig dobolt egy srác, nagyon ügyes volt!
2004. augusztus 5., csütörtök
Megint Vrboskan a kempingben napoztunk, tengeri sünit hoztam fel és mutattam meg Cicának, de láttam rákokat, tengeri csillagokat is a tenger alján. Este Jelsan vacsiztunk.
2004. augusztus 6., péntek
Az éjjel esett az eső, meglepő! Délután megint Hvaron korzóztunk, sikerült felmennünk a Napoleon erődhöz, és onnan be lehetett látni az egész környéket; egsézen a Pakleni szigetek végéig... Visszafele még Milnaba is leereszkedtünk, csendes kis nyugis falu.
2004. augusztus 7., szombat
Az út hazafelé... Összepakoltuk a cuccainkat, elbúcsúztunk az ottani magyar pártól és a "latótocsis", "tutásautós" Áditól. Indulás 7.40-kor Vrboskából, 8.47 Sucuraj, 10.22 Drvenik, 12.04 Split (előtte 15-20 km-es álló dugó a szembejövő sávban), 13.21 Sibenik (a városban és környékén újabb dugó, szemben kb. 10 km-es sor), 14.27 Zadar 2, 15.41 Gornja Ploca, 16.32 Plitvice. Sajnos a nagy vihar és a jégeső éppen akkor és ott kívánt kitörni, így nem tudtuk megnézni a vízesést, meg a tavakat... Megvacsiztunk, majd 17.54 Slunj, 18.41 Karlovac, 19.42 Zagreb (a fizetőkapu előtt 5 km-el már álltak az autók), 20.46 Gorican határátkelő. 21.27-kor léptük át a határt, 0.22-kor voltunk itthon.
Sajnos a főnöknőmnek is ez volt az utolsó napja szabi előtt, és ő ilyenkor roppant laza és vidám tud lenni, így a megbeszélésünk elhúzódott rendesen. Dél helyett ötkor indultam haza, akkor még bepakoltunk Puntókába, és csak este nyolckor indultunk, belefutva a Balatonra tartók dugójába. Székesfehérváron még tankoltunk, éjfélre értünk a határhoz. Pénzváltás 35,6 Ft-os árfolyamon...
2004. július 31., szombat
Egészen jól haladtam, 1.10-kor Zágráb, 1.55 Bosiljevo 2, 4.10 Zadar (volt közben pihenő is azért); sajnos 4.30-kor Puntóka a Pristeg-i pihenőhelynél, 40 km-re Sibeniktől lerobbant, az a sárga izé jelzett, hogy a motorral van valami baj. Leálltam, könyv elő, ezek szerint valami központi vezérlőegységgel vagy mivel van baj. Basszus, két héttel a garancia lejártát követően! Egy ideig tanakodtam, hogy mi legyen, közben kihajnalodott, és akkor egy magyar pár fiútagja lépett oda hozzám, hogy csak nincs valami baj az autóval. Nagyon kedvesek voltak, mondták, hogy induljunk el, ők jönnek mögöttünk, ha kell segítség. Az autó alapjáraton rázott, nagyon erőtlen volt, max. 90-el bírtam menni, és a fogyasztás felment kb. 16l/100km-re... Benzinkútnál megálltunk, ott elmondták, hogy hol találjuk meg a Fiat-szervízt. Nos, Sibenik nem az a hely, ahol egy Fiat-szervízt csak úgy meg lehet találni... :-) A kedves győri pár (Tarlós Gergely és Timi, köszönöm nektek!) segített ebben is, majd folytatta az útját, a szerelő meg közölte, hogy 6000 kunából (210.000 Ft) megúszom. Ahhhhhh!!! Volt egy kis félelmem, hogy esetleg átvágnak, így nekiálltam telefonálni: Fiat Hrvatska, Fiat Magyarország, Horvát Autóklub, Balu, Vikicica, Éca, Fiat spliti szalonja, de a vége az lett, hogy ott kicseréltettem azt a kis biszbaszt; igaz, megúsztam 110.000-ből.
11.00-kor folytattuk az utunkat: 12.14 Split, 13.16 Omis, 14.37 Drvenik; a 90 km-es utat közel két és fél óra alatt tettük meg! Drvenikben vártunk még három és fél órát, mire átérhettünk a komppal Sucurajba; harmincöt órányi ébrenlét, huszonhárom órával az indulás után 19.00-kor Vrboskaban voltunk. A kempingben sajnos nem volt semmi hely, így első éjszaka autóban aludtunk, cevapcici-evés és Ozusjko-ivás után... :-(
2004. augusztus 1., vasárnap
A jól megérdemelt pihenés... Nudizás, fürdés, úszás, leégés (szerencsére már nem anyagi), szex a sátorban, délutáni alvás... Este bementünk Jelsara vacsizni.
2004. augusztus 2., hétfő
Délelőtt lustiztunk, délután bementünk Hvarra. Fagyiztunk és limonádét ittunk a Slasticarnica Hvarban - azaz az albánnál. Felsétáltunk a Forticaba (Spanjolaba), és gyönyörű látvány tárult elénk... A hvari öböl, baloldalt lent a Riva, az Arzenala, a Trg Sv. Stepanja, szemben meg a Galisnik sziget és a Jarolim. A régi úton mentünk vissza, Brusje-n keresztül; Cica szedett levendulát, majd kipróbáltuk az "útmenti szexet" is: leálltunk az autóval, behúzódtunk egy kis útmenti épület mögé, és ott rosszalkodtunk. :-)
2004. augusztus 3., kedd
Vrboskan napoztunk, este Stari Gradba néztünk be.
2004. augusztus 4., szerda
Kirándultunk, átmentünk a régi alagúton, Sveta Nedeljaig. Az út végén a szikláknál fotóztunk, majd átmentünk megint Hvarba, a Jarolimra, és ott fürödtünk, nudiztunk, és fotóztunk. Szex a tengerparton, hmmmm... :-) Sok kíváncsi hajós a környéken, pfujjj! :-( A visszaúton Hvarra végig dobolt egy srác, nagyon ügyes volt!
2004. augusztus 5., csütörtök
Megint Vrboskan a kempingben napoztunk, tengeri sünit hoztam fel és mutattam meg Cicának, de láttam rákokat, tengeri csillagokat is a tenger alján. Este Jelsan vacsiztunk.
2004. augusztus 6., péntek
Az éjjel esett az eső, meglepő! Délután megint Hvaron korzóztunk, sikerült felmennünk a Napoleon erődhöz, és onnan be lehetett látni az egész környéket; egsézen a Pakleni szigetek végéig... Visszafele még Milnaba is leereszkedtünk, csendes kis nyugis falu.
2004. augusztus 7., szombat
Az út hazafelé... Összepakoltuk a cuccainkat, elbúcsúztunk az ottani magyar pártól és a "latótocsis", "tutásautós" Áditól. Indulás 7.40-kor Vrboskából, 8.47 Sucuraj, 10.22 Drvenik, 12.04 Split (előtte 15-20 km-es álló dugó a szembejövő sávban), 13.21 Sibenik (a városban és környékén újabb dugó, szemben kb. 10 km-es sor), 14.27 Zadar 2, 15.41 Gornja Ploca, 16.32 Plitvice. Sajnos a nagy vihar és a jégeső éppen akkor és ott kívánt kitörni, így nem tudtuk megnézni a vízesést, meg a tavakat... Megvacsiztunk, majd 17.54 Slunj, 18.41 Karlovac, 19.42 Zagreb (a fizetőkapu előtt 5 km-el már álltak az autók), 20.46 Gorican határátkelő. 21.27-kor léptük át a határt, 0.22-kor voltunk itthon.
2004/08/06
[szemelyes] hvarbol jelentem...
...hogy nincs semmi jelentenivalom most eppen, csak beneztem. Majd otthon roviden osszefoglalom a meglehetosen kalandosan, bosszantoan indulo nyaralast. Holnap reggel indulunk haza, meg megnezzuk a plitivicei tavakat, vasarnap hajnalban erunk haza Budapestre. Legalabbis nagyon remelem!
2004/07/30
[személyes] nyaralás!!!
Ma délután háromkor indulok nyaralni, hurrá! :-) Igaz ugyan, hogy még a munkahelyemen vagyok, de nemsokára lelépek, Cica mindent összepakolt már, csak be kell cuccolni az autóba, és indulunk. Reggel 5.45-kor Drvenikben vagyok a kompnál, ha valaki arra jár, talizhatunk! Ha nem jó, akkor esetleg 6.15-kor Sucurajnál? :-)
2004/07/23
[személyes] 7,09%
A globalrichlist.com szerint éves jövedelmem alapján az emberiség legnagyobb jövedelmű 7,09%-ába tartozom, én vagyok a 425.477.942-ik leggazdagabb, és 5.574.522.058 ember szegényebb nálam. Ami meglepő: az Egyesült Királyságban ugyanezzel a jövedelemmel a felső 23,7%-ba tartoznék; 13.697.975 gazdagabb, és 44.102.025 szegényebb nálam. Kíváncsi vagyok, hogy a vagyoni helyzet alapján hol lennék... :-) Valahol sehol... :-)
2004/07/22
[személyes] hármas elhalasztva
Kb. egy hete írtam, hogy jön hozzánk Cica barátnője hétvégére. Sajnos sem akkor nem jött, sem most, családi ügyek forognak fenn, nem ér rá. Messze vidéken lakik, tehát az nem működik, hogy csak úgy beugrik hozzánk; a hétvégék meg eddig nem nagyon jöttek össze.
Igazából annyira nem is barátnője Cicának, csak évfolyamtársnője, Cica tudta róla, hogy elég laza és megvan benne a hajlam az ilyenekre, úgyhogy odament hozzá és megkérdezte, hogy mit szólna egy hármashoz. Visszakérdezett, hogy kivel? Cica mondta, hogy velem, erre a lány: "ja, úgy igen!".
Így egy darabig tuti nem jön össze vele: a következő hétvégén utazunk Horvátországba, az azt követőn jövünk vissza, az azutánin (remélem) megint elutazunk külföldre egy hétre, majd a következőn visszajövünk... :-( Augusztusi hétvégék ezzel nagyjából kilőve; ráadásul nekem augusztus 31-én van egy kőbe vésett határidőm egy pályázatra, és lesz vele munkám!
Inkább Pesten kellene keresni egy lányt! :-)
Igazából annyira nem is barátnője Cicának, csak évfolyamtársnője, Cica tudta róla, hogy elég laza és megvan benne a hajlam az ilyenekre, úgyhogy odament hozzá és megkérdezte, hogy mit szólna egy hármashoz. Visszakérdezett, hogy kivel? Cica mondta, hogy velem, erre a lány: "ja, úgy igen!".
Így egy darabig tuti nem jön össze vele: a következő hétvégén utazunk Horvátországba, az azt követőn jövünk vissza, az azutánin (remélem) megint elutazunk külföldre egy hétre, majd a következőn visszajövünk... :-( Augusztusi hétvégék ezzel nagyjából kilőve; ráadásul nekem augusztus 31-én van egy kőbe vésett határidőm egy pályázatra, és lesz vele munkám!
Inkább Pesten kellene keresni egy lányt! :-)
2004/07/21
[személyes] szexuális zaklatás?
Vikicica két napja szoknyában jár, bugyi nélkül. Ma bokáig érő szoknyában van ugyan, de tegnap miniben volt. Ráadásul itt ül velem szemben - szerintem direkt csinálja, kíváncsi, hogy meddig bírom ki, hogy ne "ejtsek le" egy tollat a földre. :-)
Nnnna, megyek vele ebédelni!
Nnnna, megyek vele ebédelni!
2004/07/19
[személyes] válasz(ok)
Köszönöm mindenkinek, aki írt. :-)
Én csak írom ezt a blogot, nincs vele egy kifejezett, nagyon határozott célom; legfeljebb sok kicsi oka, célja...
Mielőtt elindítottam volna - meg azóta is - belekukkantottam néhány blogba. És megállapítottam, hogy nem akarok sem nagyon köldöknézegetős, világ-összes-fájdalma-a-vállamon blogot, sem olyan elmentem-bulizni- találkoztam-Z-vel-majd-összefutottam-Y-al-mennyi-jó-arcot-ismerek blogot sem. Sőt, olyat sem, amelyben very coolly leírom, hogy reggel hogyan próbáltam setupolni magam és runoltatni az intelligencia.exe-t... De ezeket leszámítva nem túl tudatos, tervezett a blogom. :-)
Nem tudom, hogy mások számára mennyire tűnik üresnek az életem, mennyire nem. Én nem tartom üresnek - leszámítva azt, amikor néha rámtör az életuntság, fáradtság. Gondolom ez mással is előfordul. Ilyenkor ideig-óráig rossz kedvem van, de utána megyek tovább. És nem igyekszem tökéletesen megörkíteni az életem a blogban, tehát csak ennek alapján alkotni véleményt nem tanácsos, félrevezető lehet. :-)
Jót nevettem az "élet császára" feelingen. :-D Lehet, hogy egyes embereknek ez jön le, nem tudom. De nem vagyok az. Az tény, hogy boldog vagyok: van egy csodálatos barátnőm, akivel nagyon szeretjük egymást; nagyon jól érzem magam a munkahelyemen, nem tudnék panaszkodni rá - nagyon jók a főnökök, jó fejek a kollégák, nagyon jók a körülmények, és a fizetésemmel is roppant elégedett vagyok. Szóval igen, kurva jó dolgom van, de sokat tettem érte, csak a képességeimmel, tudásommal értem el, más is megtehette volna. Persze, szerencsém is volt, de az mindenhez kell. :-) Ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nagyon alulról jövök, és nem egyszer voltam reménytelen helyzetben. Volt, hogy munkanélküliként állást kerestem, és annyi pénzem nem volt (100-200 Ft), hogy felhívjam a hirdetésben szereplő telefonszámot; azokról az évekről meg nem is beszélve, amikor örültem, ha párizsit ehettem, vagy sertésmájkrémet. Feladhattam volna, és panaszkodhattam volna, hogy a világ ilyen, de nem tettem. És éppen emiatt nagyon tudok örülni annak, amim van. Nagyon sokan vannak, akik ennél sokkal többet elértek (és nem anyagiakra gondolok), de ennek ellenére boldogtalanok, mert nem örülnek neki, inkább siratják azt, ami nincs meg nekik. Én is lehetnék elégedetlen egy csomó dolog miatt (miért kell ennyit dolgoznom, miért nincs több szabadidőm? amikor hazaérek, néha késő este, éjjel, miért kell azon stresszelnem, hogy vajon mindent jól csináltam-e, nem bukik-e rajtam X vagy Y pályázó 800 millió Ft-os, 1,5 milliárdos pályázata? miért nincs saját lakásom? miért nincs jobb, nagyobb autóm? miért nem utazhatok el Brazíliába, az Egyesült Államokba?) de a helyzeten nem tudok egyik napról a másikra változtatni, addig meg nem vagyok hajlandó elrontani a napjaimat azzal, hogy ezeken tépelődöm.
Szükségem van a netes közönség vállveregetésére? Igen, szükségem van. Szerintem mindenkinek szüksége van arra, hogy elismerjék, bátorítsák, dícsérjék. Biztos van bennem egy nagy adag magamutogatási vágy is, nem tagadom. Azt nem hiszem, hogy kóros mértékű lenne, de ha valaki megfizeti a pszichológust, én szívesen elmegyek hozzá, hogy kiderítse. :-) A kérdésből úgy érzem, mintha a netes közönség dícséretét xyz értéktelenebbnek tartaná. Nos, én a nem netes közönségtől is megkapom a vállonveregetést. Megkapom a szerelmemtől, a családomtól, a főnökeimtől, a kollégáimtól, a barátaimtól, kivétel nélkül. És nem azért, mert benyalok nekik; magamat adom, és ezt értékelik. Nem is tudnék más lenni, ehhez nem vagyok elég ügyes. :-)
Büszke vagyok a tudásomra? Igen, büszke vagyok; és szeretném, ha a blogomat azért is olvasnák, mert okos gondolataim vannak néha. Nem azért, mert felvágni akarok vele. Egyszerűen szeretem az okos embereket, és ha okos gondolatokat akarok "kapni", akkor nekem is okosakat kell "adni". Ha csak arról írnék, hogy hol milyen buliban voltam, és mikor mennyit ittam, akkor nem tisztelne meg senki okos gondolatokkal (mellesleg nem is szoktam bulizni, meg inni sem).
Büszke vagyok a tudásomra, de nagyon jól tudom, hogy mennyi mindenhez nem értek, ezért úgy érzem, hogy nem csak azokat tisztelem, akik nálam sokkal többet tudnak, hanem azokat is, akik egészen más dolgokat tudnak, mint én. Nem érzem, hogy beképzelt lennék, csak tisztában vagyok a tudásommal, az értékeimmel; és ez kell ahhoz, hogy mások is tisztában legyenek vele. Ha bizonytalan lennék magamban, hogy várhatnám el, hogy mások bízzanak a tudásomban? A saját tudásom megfelelő értékelése azért is hasznos, mert így azt is tudom, hogy mihez nem értek, és nem szégyellem bevallani; így megspórolok magamnak kudarcokat, másoknak meg időt, pénzt, bizalomvesztést. Továbbmegyek: azokat is nagyon tisztelem, akik még keveset tudnak a világról, de nem szégyellnek tanulni, megvan bennük az alázat, ami a tanuláshoz kell.
Érdekelnek a vélemények, ezért is tettem fel ezeket a leveleket a blogba. Mindenkié érdekel valamennyire, akármilyen is az. Ha megdícsérnek, örülök neki, megnyugtató érzés; ha kritizálnak, nem örülök annyira, de mindenképp hasznos, és elgondolkodom rajta, hogy vajon miért látja valaki így azt, amit én másképp. Tudom, hogy az életben semmi sem 100%-os fekete, vagy 100%-os fehér; csak a szürke millióegy árnyalata létezik. Ha nem is változtatok a dolgaimon, de jó tudni, hogy ezt lehet másképp is látni, gondolni. Gyarapszik a tudásom. :-) Sokszor belátom, hogy igen, a dolgokat lehet másképp is látni, gondolni, de fenntartom magamnak a jogot, hogy én így lássam, így gondoljam. Nem gondolkodhatunk egyformán. :-) És ha valaki kulturált és intelligens módon elmondja a véleményét, nagyon tisztelem. Mondjuk az olyan levelekkel, hogy nem érzem-e üresnek az életem, meg nem vagyok-e autonóm személyiség, nehezen tudok bármit kezdeni, ha nem tudom értelmezni ezeket a kifejezéseket, és nem árulja el nekem a levélíró, hogy ő mire gondolt pontosabban. "Rákerestem" az autonóm személyiségre, nem találtam igazán precíz meghatározást; amit meg találtam, abban nem ismertem magamra. Az üres életet most sem tudom pontosabban definiálni. Ami nem feltétlenül baj, de minél puhább fogalmakkal kommunikálunk, annál nehezebb a vita, mert nagyobb az esélye annak, hogy magukban a fogalmakban nem értünk egyet.
És végül: igen, eléggé szexcentrikus vagyok, számomra fontos a jó szex. Ezen a területen is liberális vagyok, és nem gondolom, hogy attól lenne műanyag az életem, hogy felteszem a szerelmem bugyi nélküli fotóját a blogomba. Mindketten élvezzük ezt, hogy így élünk, és ez így van rendben. Akkor lenne üres az életem, ha nem tudnám kiélni a szexualitásomat. Fogadjuk el, hogy mindenkinek más jó, más izgalmas; nekem ez tetszik, más a szado-mazot élvezi, megint más pedig úgy él, hogy házasság előtt semmi szex. Nincs ezzel semmi baj, amíg senki sem gondolja azt, hogy mindenkinek úgy kellene élnie, mint ahogy ő teszi. Nincs egyedüli helyes út: mindenre van példa és ellenpélda, de ugyanakkor saját életünknek nincs ellenpróbája: a "mi lett volna ha ezt csinálom, vagy azt?" jellegű kérdésekre sosincs pontos válasz.
Bocs, ha nem voltam eléggé összeszedett... :-)
Én csak írom ezt a blogot, nincs vele egy kifejezett, nagyon határozott célom; legfeljebb sok kicsi oka, célja...
Mielőtt elindítottam volna - meg azóta is - belekukkantottam néhány blogba. És megállapítottam, hogy nem akarok sem nagyon köldöknézegetős, világ-összes-fájdalma-a-vállamon blogot, sem olyan elmentem-bulizni- találkoztam-Z-vel-majd-összefutottam-Y-al-mennyi-jó-arcot-ismerek blogot sem. Sőt, olyat sem, amelyben very coolly leírom, hogy reggel hogyan próbáltam setupolni magam és runoltatni az intelligencia.exe-t... De ezeket leszámítva nem túl tudatos, tervezett a blogom. :-)
Nem tudom, hogy mások számára mennyire tűnik üresnek az életem, mennyire nem. Én nem tartom üresnek - leszámítva azt, amikor néha rámtör az életuntság, fáradtság. Gondolom ez mással is előfordul. Ilyenkor ideig-óráig rossz kedvem van, de utána megyek tovább. És nem igyekszem tökéletesen megörkíteni az életem a blogban, tehát csak ennek alapján alkotni véleményt nem tanácsos, félrevezető lehet. :-)
Jót nevettem az "élet császára" feelingen. :-D Lehet, hogy egyes embereknek ez jön le, nem tudom. De nem vagyok az. Az tény, hogy boldog vagyok: van egy csodálatos barátnőm, akivel nagyon szeretjük egymást; nagyon jól érzem magam a munkahelyemen, nem tudnék panaszkodni rá - nagyon jók a főnökök, jó fejek a kollégák, nagyon jók a körülmények, és a fizetésemmel is roppant elégedett vagyok. Szóval igen, kurva jó dolgom van, de sokat tettem érte, csak a képességeimmel, tudásommal értem el, más is megtehette volna. Persze, szerencsém is volt, de az mindenhez kell. :-) Ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nagyon alulról jövök, és nem egyszer voltam reménytelen helyzetben. Volt, hogy munkanélküliként állást kerestem, és annyi pénzem nem volt (100-200 Ft), hogy felhívjam a hirdetésben szereplő telefonszámot; azokról az évekről meg nem is beszélve, amikor örültem, ha párizsit ehettem, vagy sertésmájkrémet. Feladhattam volna, és panaszkodhattam volna, hogy a világ ilyen, de nem tettem. És éppen emiatt nagyon tudok örülni annak, amim van. Nagyon sokan vannak, akik ennél sokkal többet elértek (és nem anyagiakra gondolok), de ennek ellenére boldogtalanok, mert nem örülnek neki, inkább siratják azt, ami nincs meg nekik. Én is lehetnék elégedetlen egy csomó dolog miatt (miért kell ennyit dolgoznom, miért nincs több szabadidőm? amikor hazaérek, néha késő este, éjjel, miért kell azon stresszelnem, hogy vajon mindent jól csináltam-e, nem bukik-e rajtam X vagy Y pályázó 800 millió Ft-os, 1,5 milliárdos pályázata? miért nincs saját lakásom? miért nincs jobb, nagyobb autóm? miért nem utazhatok el Brazíliába, az Egyesült Államokba?) de a helyzeten nem tudok egyik napról a másikra változtatni, addig meg nem vagyok hajlandó elrontani a napjaimat azzal, hogy ezeken tépelődöm.
Szükségem van a netes közönség vállveregetésére? Igen, szükségem van. Szerintem mindenkinek szüksége van arra, hogy elismerjék, bátorítsák, dícsérjék. Biztos van bennem egy nagy adag magamutogatási vágy is, nem tagadom. Azt nem hiszem, hogy kóros mértékű lenne, de ha valaki megfizeti a pszichológust, én szívesen elmegyek hozzá, hogy kiderítse. :-) A kérdésből úgy érzem, mintha a netes közönség dícséretét xyz értéktelenebbnek tartaná. Nos, én a nem netes közönségtől is megkapom a vállonveregetést. Megkapom a szerelmemtől, a családomtól, a főnökeimtől, a kollégáimtól, a barátaimtól, kivétel nélkül. És nem azért, mert benyalok nekik; magamat adom, és ezt értékelik. Nem is tudnék más lenni, ehhez nem vagyok elég ügyes. :-)
Büszke vagyok a tudásomra? Igen, büszke vagyok; és szeretném, ha a blogomat azért is olvasnák, mert okos gondolataim vannak néha. Nem azért, mert felvágni akarok vele. Egyszerűen szeretem az okos embereket, és ha okos gondolatokat akarok "kapni", akkor nekem is okosakat kell "adni". Ha csak arról írnék, hogy hol milyen buliban voltam, és mikor mennyit ittam, akkor nem tisztelne meg senki okos gondolatokkal (mellesleg nem is szoktam bulizni, meg inni sem).
Büszke vagyok a tudásomra, de nagyon jól tudom, hogy mennyi mindenhez nem értek, ezért úgy érzem, hogy nem csak azokat tisztelem, akik nálam sokkal többet tudnak, hanem azokat is, akik egészen más dolgokat tudnak, mint én. Nem érzem, hogy beképzelt lennék, csak tisztában vagyok a tudásommal, az értékeimmel; és ez kell ahhoz, hogy mások is tisztában legyenek vele. Ha bizonytalan lennék magamban, hogy várhatnám el, hogy mások bízzanak a tudásomban? A saját tudásom megfelelő értékelése azért is hasznos, mert így azt is tudom, hogy mihez nem értek, és nem szégyellem bevallani; így megspórolok magamnak kudarcokat, másoknak meg időt, pénzt, bizalomvesztést. Továbbmegyek: azokat is nagyon tisztelem, akik még keveset tudnak a világról, de nem szégyellnek tanulni, megvan bennük az alázat, ami a tanuláshoz kell.
Érdekelnek a vélemények, ezért is tettem fel ezeket a leveleket a blogba. Mindenkié érdekel valamennyire, akármilyen is az. Ha megdícsérnek, örülök neki, megnyugtató érzés; ha kritizálnak, nem örülök annyira, de mindenképp hasznos, és elgondolkodom rajta, hogy vajon miért látja valaki így azt, amit én másképp. Tudom, hogy az életben semmi sem 100%-os fekete, vagy 100%-os fehér; csak a szürke millióegy árnyalata létezik. Ha nem is változtatok a dolgaimon, de jó tudni, hogy ezt lehet másképp is látni, gondolni. Gyarapszik a tudásom. :-) Sokszor belátom, hogy igen, a dolgokat lehet másképp is látni, gondolni, de fenntartom magamnak a jogot, hogy én így lássam, így gondoljam. Nem gondolkodhatunk egyformán. :-) És ha valaki kulturált és intelligens módon elmondja a véleményét, nagyon tisztelem. Mondjuk az olyan levelekkel, hogy nem érzem-e üresnek az életem, meg nem vagyok-e autonóm személyiség, nehezen tudok bármit kezdeni, ha nem tudom értelmezni ezeket a kifejezéseket, és nem árulja el nekem a levélíró, hogy ő mire gondolt pontosabban. "Rákerestem" az autonóm személyiségre, nem találtam igazán precíz meghatározást; amit meg találtam, abban nem ismertem magamra. Az üres életet most sem tudom pontosabban definiálni. Ami nem feltétlenül baj, de minél puhább fogalmakkal kommunikálunk, annál nehezebb a vita, mert nagyobb az esélye annak, hogy magukban a fogalmakban nem értünk egyet.
És végül: igen, eléggé szexcentrikus vagyok, számomra fontos a jó szex. Ezen a területen is liberális vagyok, és nem gondolom, hogy attól lenne műanyag az életem, hogy felteszem a szerelmem bugyi nélküli fotóját a blogomba. Mindketten élvezzük ezt, hogy így élünk, és ez így van rendben. Akkor lenne üres az életem, ha nem tudnám kiélni a szexualitásomat. Fogadjuk el, hogy mindenkinek más jó, más izgalmas; nekem ez tetszik, más a szado-mazot élvezi, megint más pedig úgy él, hogy házasság előtt semmi szex. Nincs ezzel semmi baj, amíg senki sem gondolja azt, hogy mindenkinek úgy kellene élnie, mint ahogy ő teszi. Nincs egyedüli helyes út: mindenre van példa és ellenpélda, de ugyanakkor saját életünknek nincs ellenpróbája: a "mi lett volna ha ezt csinálom, vagy azt?" jellegű kérdésekre sosincs pontos válasz.
Bocs, ha nem voltam eléggé összeszedett... :-)
[személyes] ezt a levelet még felteszem :-)
Kaptam egy újabb levelet, ennek nagyon örültem, újra abc tisztelt meg a véleményével. Elég hosszú, így kiragadtam a leglényegesebb részeket, elnézést érte; remélem nem károsultak ezáltal a fő gondolatok:
"szerintem te vagy annyira elfoglalt és sokoldalú emberke, hogy az életedre mindent lehessen mondani, csak azt nem, hogy üres..ezer szállal kötődsz a külvilághoz, milliónyi dologgal foglalkozol kvázi nem értettem és most sem értem, hogy minek töltesz ennyi időt a blog írással."
"szerintem ez a blog, és még sok mindenkié, sokkal inkább szól a külvilágnak, semmint magadnak."
"Szerintem a vélemények nem arra jók és nem arra valók, hogy az ember beépítse az önnön magáról alkotott képbe. Az önmagunkról kialakított képnek ugyan mi szüksége van a többi ember véleményére? A vélemények arra jók, hogy elgondolkodjon rajta az ember fia, és vagy belássa annak helytállóságát és aszerint változtasson, vagy foggal-körömmel tagadja azt. Más véleményét a saját szemszögedbe beépíteni nem lehet, mert az MÁS vélemény..még jó, hogy nem csak én vagyok ellentmondásos."
"abban is egyetértek a "fórumnyitó" levél írójával, hogy igényled a külvilág hajbókolását, de csak azért, hogy jól érezd magad. Meggyőződésem, és ezt cáfolhatod ezer szállal, hogy imádod a magamutogatást; imádsz szellemileg brillírozni a blogodon (is); művésze vagy -elismerem- az idegen szavak használatának; büszkén és rátartian fitogtatod tudásodat (persze ez nem baj, mert amit az ember megtanul, arra legyen büszke); és sugallod az "élet császára" feelinget. Ergo csak addig a pontig érdekel - ez nem is jó szó, de nem tudok jobbat - mások véleménye, amíg azok neked tetszőek, és "hájjal kenegetnek". Nem hinném, hogy valaha is olyan vélemények tudnak születni rólad - bárki is mondja azt - , amik valóban arra sarkallnának, hogy igazán elgondolkodj rajtuk."
"Megelégedtem volna azzal is, ha a levelemre a címemre válaszolsz. Imhol egy - számomra - újabb bizonyíték arra, hogy mások véleménye nem magad miatt, hanem a világ miatt fontos. Még akkor is, ha a véleményeket a blogodon kérted, azaz várható volt, hogy a beérkező gondolatokat is itt válaszood majd meg."
".. mindig felteszem magamnak a következő kérdést: boldog ez az ember? (..aki majd biztosan jól megválaszolja nekem, hogy de még mennyire..)"
"szerintem te vagy annyira elfoglalt és sokoldalú emberke, hogy az életedre mindent lehessen mondani, csak azt nem, hogy üres..ezer szállal kötődsz a külvilághoz, milliónyi dologgal foglalkozol kvázi nem értettem és most sem értem, hogy minek töltesz ennyi időt a blog írással."
"szerintem ez a blog, és még sok mindenkié, sokkal inkább szól a külvilágnak, semmint magadnak."
"Szerintem a vélemények nem arra jók és nem arra valók, hogy az ember beépítse az önnön magáról alkotott képbe. Az önmagunkról kialakított képnek ugyan mi szüksége van a többi ember véleményére? A vélemények arra jók, hogy elgondolkodjon rajta az ember fia, és vagy belássa annak helytállóságát és aszerint változtasson, vagy foggal-körömmel tagadja azt. Más véleményét a saját szemszögedbe beépíteni nem lehet, mert az MÁS vélemény..még jó, hogy nem csak én vagyok ellentmondásos."
"abban is egyetértek a "fórumnyitó" levél írójával, hogy igényled a külvilág hajbókolását, de csak azért, hogy jól érezd magad. Meggyőződésem, és ezt cáfolhatod ezer szállal, hogy imádod a magamutogatást; imádsz szellemileg brillírozni a blogodon (is); művésze vagy -elismerem- az idegen szavak használatának; büszkén és rátartian fitogtatod tudásodat (persze ez nem baj, mert amit az ember megtanul, arra legyen büszke); és sugallod az "élet császára" feelinget. Ergo csak addig a pontig érdekel - ez nem is jó szó, de nem tudok jobbat - mások véleménye, amíg azok neked tetszőek, és "hájjal kenegetnek". Nem hinném, hogy valaha is olyan vélemények tudnak születni rólad - bárki is mondja azt - , amik valóban arra sarkallnának, hogy igazán elgondolkodj rajtuk."
"Megelégedtem volna azzal is, ha a levelemre a címemre válaszolsz. Imhol egy - számomra - újabb bizonyíték arra, hogy mások véleménye nem magad miatt, hanem a világ miatt fontos. Még akkor is, ha a véleményeket a blogodon kérted, azaz várható volt, hogy a beérkező gondolatokat is itt válaszood majd meg."
".. mindig felteszem magamnak a következő kérdést: boldog ez az ember? (..aki majd biztosan jól megválaszolja nekem, hogy de még mennyire..)"
2004/07/16
[személyes] 2 e-mail
Tegnap esti mail, xyz-ére reagálva:
"én ismét itt, mert belenéztem megint a naplódba és feltettél nekünk, olvasóknak, egy -szerintem téged abszolút nem érdeklő- kérdést. Mármint érdektelen -szerintem- a te a szemedben abban a vonatkozásban, hogy soha nem érdekelt, mit gondolnak mások..de ha már ilyen nagy plénum elé intézted eme kérdést, ami nem kis cinizmussal vegyített, akkor imhol egy válasz, az esetlegesen sok közül, amik valószínűleg a virtuális kukában kötnek ki.
Röviden:
egyetértek az előttem szólóval.
Bővebben:
"...mert aki végképp senkié,
az mindenki falatja.
Ölj meg hát pusztító szerelem,
ne hagyj magamra."
abc"
Ahogy xyz e-mailjét sem dobtam ki a kukába, a tiedet sem fogom. Egyébként azt hittem, hogy te vagy xyz barátnője, mert rólad régóta tudom, hogy valami ehhez hasonló véleményed van rólam. Enyhe ellentmondást érzek a leveledben: egyetértesz xyz-vel (ő azt állítja, hogy nem vagyok autonóm személyiség, szükségem van a netes közönség vállonveregetésére, állandó pozitiv visszaigazolási hiányom van), de azt állítod, hogy engem soha nem érdekelt, mit gondolnak mások.
Tévedsz abban, hogy nem érdekel, hogy mit gondolnak mások. Persze, hogy érdekel, szívesen meghallgatom, elolvasom, és annak függvényében, hogy ki mondja, miként mondja, be is építem a magamról alkotott képbe. De az életemet én élem, saját személyiségemről, tudásomról, képességeimről, készségeimről, vágyaimról és céljaimról én rendelkezem a legalaposabb, legkomplexebb tudással, és az életemre vonatkozó döntéseket én tudom és én fogom meghozni. Ilyen értelemben persze, hogy korlátozott mértékben érdekel mások véleménye arról, hogy mikor mit hogyan kellene csinálnom, hiszen nekem kell dönteni; de ez nem jelenti azt, hogy ezeket a véleményeket teljesen negligálnám. Van, akinek a véleményére nagyon adok, van, akiére egyáltalán nem. A vélemény figyelembevételének és az adott vélemény velem való egyetértésének mértéke közötti korreláció értéke olyan 0 és 0,3 között lehet (ez természetesen becsült érték). Azaz nem csak a velem egyetértő véleményeket veszem figyelembe. :-)
A másik mail:
"Szia!
NE foglalkozz a levélíróval!
Szerintem nagyon jók az írásaid, örömmel olvasom!!! Csak olvashassam!!!!
def
cím, telefonszám"
Köszönöm, sejtettem, hogy ezt fogod írni. :-) Azért foglalkozom a levélíróval, mert valóban érdekesnek találom a felvetéseit. Nem feltételezem a rossz szándékot; de ha abból is született volna, érdemes elgondolkodni a kérdésein.
"én ismét itt, mert belenéztem megint a naplódba és feltettél nekünk, olvasóknak, egy -szerintem téged abszolút nem érdeklő- kérdést. Mármint érdektelen -szerintem- a te a szemedben abban a vonatkozásban, hogy soha nem érdekelt, mit gondolnak mások..de ha már ilyen nagy plénum elé intézted eme kérdést, ami nem kis cinizmussal vegyített, akkor imhol egy válasz, az esetlegesen sok közül, amik valószínűleg a virtuális kukában kötnek ki.
Röviden:
egyetértek az előttem szólóval.
Bővebben:
"...mert aki végképp senkié,
az mindenki falatja.
Ölj meg hát pusztító szerelem,
ne hagyj magamra."
abc"
Ahogy xyz e-mailjét sem dobtam ki a kukába, a tiedet sem fogom. Egyébként azt hittem, hogy te vagy xyz barátnője, mert rólad régóta tudom, hogy valami ehhez hasonló véleményed van rólam. Enyhe ellentmondást érzek a leveledben: egyetértesz xyz-vel (ő azt állítja, hogy nem vagyok autonóm személyiség, szükségem van a netes közönség vállonveregetésére, állandó pozitiv visszaigazolási hiányom van), de azt állítod, hogy engem soha nem érdekelt, mit gondolnak mások.
Tévedsz abban, hogy nem érdekel, hogy mit gondolnak mások. Persze, hogy érdekel, szívesen meghallgatom, elolvasom, és annak függvényében, hogy ki mondja, miként mondja, be is építem a magamról alkotott képbe. De az életemet én élem, saját személyiségemről, tudásomról, képességeimről, készségeimről, vágyaimról és céljaimról én rendelkezem a legalaposabb, legkomplexebb tudással, és az életemre vonatkozó döntéseket én tudom és én fogom meghozni. Ilyen értelemben persze, hogy korlátozott mértékben érdekel mások véleménye arról, hogy mikor mit hogyan kellene csinálnom, hiszen nekem kell dönteni; de ez nem jelenti azt, hogy ezeket a véleményeket teljesen negligálnám. Van, akinek a véleményére nagyon adok, van, akiére egyáltalán nem. A vélemény figyelembevételének és az adott vélemény velem való egyetértésének mértéke közötti korreláció értéke olyan 0 és 0,3 között lehet (ez természetesen becsült érték). Azaz nem csak a velem egyetértő véleményeket veszem figyelembe. :-)
A másik mail:
"Szia!
NE foglalkozz a levélíróval!
Szerintem nagyon jók az írásaid, örömmel olvasom!!! Csak olvashassam!!!!
def
cím, telefonszám"
Köszönöm, sejtettem, hogy ezt fogod írni. :-) Azért foglalkozom a levélíróval, mert valóban érdekesnek találom a felvetéseit. Nem feltételezem a rossz szándékot; de ha abból is született volna, érdemes elgondolkodni a kérdésein.
[személyes] plusz egy kérdés
Ahhh, erről meg is feledkeztem: szerinted mitől üres valakinek az élete? Mikor mondod/mondanád azt, hogy üres a saját életed, és mi alapján ítéled meg, hogy valaki másnak üres-e az élete, vagy sem?
[személyes] két kérdés
A tegnapi e-maillel kapcsolatosan két kérdés foglalkoztat; ha ezekre tudnám a választ, könnyebb lenne reagálnom a mailre. Mitől autonóm személyiség valaki? Felnőttnek lenni valami egész más dolog - írta xyz. Nos, mitől felnőtt valaki? Ezeket megkérdeztem xyz-től is, de nem válaszolt ezekre a kérdésekre. Kénytelen leszek utánanézni valahol. :-)
2004/07/15
[személyes] ki vagyok, mi vagyok, milyen vagyok én?
Ma kaptam egy érdekes e-mailt egy számomra teljesen ismeretlen személytől:
"Tudod kedves BFS, a legutóbbi M5 sex beirásod után a barátnöm irta, hogy valami furcsát érez veled kapcsolatban. Az idei évben olvassuk a naplódat és most kristályosodott ki bennünk, hogy mi a bajunk: olyan végtelenül üresnek tünsz.
A jó szexuális életeddel takarod az ürességedet. Felteszed a barátnöd bugyi nélküli képét, meg leirod hogy leszopott a kocsiban. Miért kell ezeket a dolgokat kitenni a kirakatba ? Nem vagy autonóm személyiség ? Önmagadban nem állsz meg a lábadon ? Szükséged van a netes közönség vállonveregetésére ? Nem olyan végtelenül elidegenedett, müanyag dolog ez ? Végtelen sok szállal akarsz kapcsolódni a külvilághoz, állandó pozitiv visszaigazolási hiányod van. Felnöttnek lenni valami egész más dolog. Szerintem.
Bocs, hogy leirom ezeket, de aki ilyen szinten levetközik a világ elött, mint te annak talán az ilyen véleményre is szüksége van. Ha nem akkor nyomtasd ki ezt az emilt, gyürd meg, tépd össze és dobd ki a kukába.
Boldog mielöbbi felnött életet kivánok,
xyz"
Elgondolkodtató, nem? Te, aki most olvasod, mit gondolsz erről? Írd meg, ne kímélj, érdekel! :-)
"Tudod kedves BFS, a legutóbbi M5 sex beirásod után a barátnöm irta, hogy valami furcsát érez veled kapcsolatban. Az idei évben olvassuk a naplódat és most kristályosodott ki bennünk, hogy mi a bajunk: olyan végtelenül üresnek tünsz.
A jó szexuális életeddel takarod az ürességedet. Felteszed a barátnöd bugyi nélküli képét, meg leirod hogy leszopott a kocsiban. Miért kell ezeket a dolgokat kitenni a kirakatba ? Nem vagy autonóm személyiség ? Önmagadban nem állsz meg a lábadon ? Szükséged van a netes közönség vállonveregetésére ? Nem olyan végtelenül elidegenedett, müanyag dolog ez ? Végtelen sok szállal akarsz kapcsolódni a külvilághoz, állandó pozitiv visszaigazolási hiányod van. Felnöttnek lenni valami egész más dolog. Szerintem.
Bocs, hogy leirom ezeket, de aki ilyen szinten levetközik a világ elött, mint te annak talán az ilyen véleményre is szüksége van. Ha nem akkor nyomtasd ki ezt az emilt, gyürd meg, tépd össze és dobd ki a kukába.
Boldog mielöbbi felnött életet kivánok,
xyz"
Elgondolkodtató, nem? Te, aki most olvasod, mit gondolsz erről? Írd meg, ne kímélj, érdekel! :-)
2004/07/14
[személyes] M5 szex
Munkám még mindig rengeteg - bár picivel kevesebb, mint volt eddig. És tudom, hogy az augusztus, meg a szeptember meg az október és november nagyon durva lesz. Sőt, államvizsgáznom is kellene, a munka mellett. Áááá, inkább bele sem gondolok most.
Augusztusban megyünk Cicával nyaralni. Irány Hvar szigete, Vrboska, nudista kemping. :-)
A hétvégén anyukámnál voltunk, szombat este értünk oda, vasárnap pedig Ópusztaszeren voltunk. Nagyon jól éreztük magunkat, és jó, hogy nem voltak vitáink. Igaz, eddig sem voltak nagy problémáink egymással, csak én állandóan dolgoztam, sokszor késő estig, éjszakáig, ő meg egyedül volt otthon, és gyakran türelmetlenek, idegesek, fáradtak voltunk, ebből voltak a zördüléseink. Hétfő este jöttünk vissza, és Kecskemét és Budapest között az autópályán kicsit életveszélyesen vezettem: Cica kikapcsolta a biztonsági övét, kigombolta a nadrágomat és az ölembe hajtotta a fejét. Nem gondoltam volna, hogy autópályán, vezetés közben fel tudok izgulni! Szinte percek alatt felértünk: így gyorsan elrepült az idő - no meg amikor Cica odahajolt, a jobb kezével a jobb lábamra támaszkodott, az pedig ugye a gázpedálon volt. :-)
Most hétvégén pedig jön hozzánk Cica barátnője, aki kifejezetten szereti a hármas felállást. Kíváncsi vagyok rá. :-)
Augusztusban megyünk Cicával nyaralni. Irány Hvar szigete, Vrboska, nudista kemping. :-)
A hétvégén anyukámnál voltunk, szombat este értünk oda, vasárnap pedig Ópusztaszeren voltunk. Nagyon jól éreztük magunkat, és jó, hogy nem voltak vitáink. Igaz, eddig sem voltak nagy problémáink egymással, csak én állandóan dolgoztam, sokszor késő estig, éjszakáig, ő meg egyedül volt otthon, és gyakran türelmetlenek, idegesek, fáradtak voltunk, ebből voltak a zördüléseink. Hétfő este jöttünk vissza, és Kecskemét és Budapest között az autópályán kicsit életveszélyesen vezettem: Cica kikapcsolta a biztonsági övét, kigombolta a nadrágomat és az ölembe hajtotta a fejét. Nem gondoltam volna, hogy autópályán, vezetés közben fel tudok izgulni! Szinte percek alatt felértünk: így gyorsan elrepült az idő - no meg amikor Cica odahajolt, a jobb kezével a jobb lábamra támaszkodott, az pedig ugye a gázpedálon volt. :-)
Most hétvégén pedig jön hozzánk Cica barátnője, aki kifejezetten szereti a hármas felállást. Kíváncsi vagyok rá. :-)
2004/07/06
[személyes] múlt héten, tegnap, ma
A végére értem a múlt héten egy nagy pályázat elkészítésének - a fene se gondolta volna, hogy ilyen rövid idő alatt végzek vele, nagyon jól ment minden. Igaz, sokat segített a kedvezményezett, meg a kollégáim is. Jó érzés, hogy ilyen jó fej emberekkel dolgozom együtt!
Tegnap Cicával vásárolni mentünk. Neki csak egy bugyit vettünk (talán nemsokára itt is lesz kép róla), magamnak meg egy fehér nadrágot és egy fehér inget. Természetesen a Springfieldben. :-)
Ma is sietek haza: el kellene ugranunk egy szexshopba venni egy-két jópofa játékot, majd otthon folytatjuk a tegnap esti fotózást.
Tegnap Cicával vásárolni mentünk. Neki csak egy bugyit vettünk (talán nemsokára itt is lesz kép róla), magamnak meg egy fehér nadrágot és egy fehér inget. Természetesen a Springfieldben. :-)
Ma is sietek haza: el kellene ugranunk egy szexshopba venni egy-két jópofa játékot, majd otthon folytatjuk a tegnap esti fotózást.
2004/07/01
2004/06/25
[foci] portugália - anglia 2-2
Szinte hihetetlen, hogy tegnap mekkora meccset játszottak a portugálok az angolokkal. Nem is emlékszem, hogy mikor láttam még egy ilyen hajtós, izgalmas mérkőzést. Csak a portugálok 35-szor rúgtak kapura, az angolok 16-szor... Ahhh, a hideg ráz ki, ha visszagondolok! Kár, hogy olyan fáradt és álmos voltam, hogy a végén a büntetőrugásoknál elaludtam, és a lövés utáni hangzavarra ébredtem fel, így csak a visszajátszást láttam csak; aztán a következőre újra elaludtam. :-)
2004/06/23
[személyes] szoknyák, combok, bugyik
Iszonyat fáradt vagyok, elzsírosodott az agyam a McDonald's-os kajától, visszafogom magam, mától ebédre max. csak valami finom sovány hús és sali lesz. Annyi volt jó a mai ebédben, hogy sikerült úgy leülnöm, hogy két lány combjai közé is jó belátás nyílt. Mindkettőn volt bugyi. :-) Érdekes, hogy ez megunhatatlan látvány - lehet akármekkora a meztelen hús áradata, pornó az interneten, a tévében - egy, a szoknya alatti sötétségből hirtelen kivillanó fehérség azonnal vonzza a tekintetet. Csak egy pillanat az egész, de az egész napomat feldobja, vagy akár évekig is megmaradjon. Emlékszem, 1992 tavaszán-nyarán egy forró délutánon az elalvással küszködve bámultam ki a fejemből magyar órán, amikor Györgyi felé néztem, és a barna combjai között, a felcsúszott szoknya alól szinte vakított a bugyi fehérsége. Györgyi most az Igazságügyi Minisztériumban valami főguru, de nekem mindig ez a kép fog eszembe jutni róla.
Egyébként is a mai egy ilyen nap volt a MOM Parkban. Az első szinten egy rózsaszínruhás díszpicsa, az első szint és második szint közötti mozgólépcsőn egy tökéletes cicikkel ellátott lány (szűk pólóban, melltartó nélkül) jött szembe velem, majd kajálás közben egy csaj a barátjával, aki úgy ült hosszú perceken keresztül, hogy tökéletesen beláthattam a szoknyája alá, majd két plázacica "piniszoknyában": az egyiké annyira rövid volt, hogy egy fél centi hiányozhatott csak ahhoz, hogy a bugyi, a popsi is kivillanjon alóla.
Egyébként is a mai egy ilyen nap volt a MOM Parkban. Az első szinten egy rózsaszínruhás díszpicsa, az első szint és második szint közötti mozgólépcsőn egy tökéletes cicikkel ellátott lány (szűk pólóban, melltartó nélkül) jött szembe velem, majd kajálás közben egy csaj a barátjával, aki úgy ült hosszú perceken keresztül, hogy tökéletesen beláthattam a szoknyája alá, majd két plázacica "piniszoknyában": az egyiké annyira rövid volt, hogy egy fél centi hiányozhatott csak ahhoz, hogy a bugyi, a popsi is kivillanjon alóla.
2004/06/22
[személyes] nyár!
Tegnap Pécsett volt egy tárgyalásom. Elindultam reggel, autóztam a napsütésben, a Sláger rádiót hallgattam, majd egy idő után egyre gyengébb lett a hang, aztán eltűnt. Gondoltam megkeresem egy másik frekvencián, vagy hallgatok valami mást; elindítottam a keresőt. És egyszer csak... bejött a Radio Otvoreni adása!! Egész nyáron ezt hallgattuk Horvátországban, úgyhogy itt hagytam abba a keresést. Fantasztikus hangulatom lett hirtelen, úgy éreztem magam, mintha nyaralnék: autózom, süt a nap, szól a Radio Otvoreni...
2004/06/13
[foci eb] hol vannak a románok?
Na végre itt az EB!!! Már nagyon vártam, hogy megkezdődjön, és most itt van, hurrá, hurrá! Bár az felettébb elszomorít, hogy sem a románok, sem a törökök nem jutottak be, de ez van, ezt kell szeretni, máskor tessék nem elcseszni a hazai meccseket a dánok és a norvégok ellen, kedves románok, és a lettektől se kapjanak ki a törökök, irgumm-burgumm!
Az első napon meg is volt az általam már várt meglepetés, bár én arra számítottam, hogy az oroszok verik meg a spanyolokat, fene se nézte volna ki a görögökből, hogy győznek a portugálok ellen. Így a céges tippversenyben első napon nulla pontot akkumuláltam... Pedig számíthattam volna a görögök győzelmére - egy zöldfülű technicista tőzsdei elemző is abból indult volna ki, hogy talán 82-ben volt utoljára olyan, hogy a nyitómérkőzésen nyert a címvédő (illetve a hazai) gárda... Jó, ebben nem vagyok biztos, de az utóbbi években azzal indul minden torna, hogy jól kikap a nagy esélyes. De a spanyol győzelemnek örülünk, pláne annak, hogy Valeron (SuperDepor, ugye tudjuk?) rúgta a gólt, annak aztán meg pláne pláne, hogy első (na jó, második) labdaérintéséből.
A mai napon aztán kárpótolva lettem tippügyileg; a Franciaország - Anglia 2-1 csontra bejött! Végig az angoloknak szurkoltam, mert úgy emlékeztem, hogy az ő javukra írtam a 2-1-et, de a mérkőzés vége után ez volt a plusz meglepetés. Nagyon jó kis izgalmas meccs volt, a vége pedig szinte hihetetlen. Faragónak volt valami halványan rosszalló megjegyzése Sven Göran Erikssonra a második francia gól után, de hát szegény ember egyáltalán nem tehet arról, hogy a kilencvenedik perc után Zidane ilyen pompás szabadrugást rúg (bár az angol kapus speciel úgy csinált, mint akinek esze ágában sincs védeni), meg hogy Gerard onnan és úgy adja haza a labdát ahonnan és ahogy megtette. Egy ilyenért Gerardot a megye egyesben is porrá alázták volna a nézők.
Holnap Dánia - Olaszország (tipp: 2-1, csak hogy folytatódjon a meglepetések sora) és Svédország - Bulgária (2-2, bár jobban örülnék, ha a bolgárok 94-es formában játszanának, mint amikor Sztoicskov volt az egyik király, és Hagi a másik... Na jó, nem folytatom, mert megint oda jutok, hogy mennyire hiányoznak Mutu, Chivu, Contra, Ganea és a többiek)...
Az első napon meg is volt az általam már várt meglepetés, bár én arra számítottam, hogy az oroszok verik meg a spanyolokat, fene se nézte volna ki a görögökből, hogy győznek a portugálok ellen. Így a céges tippversenyben első napon nulla pontot akkumuláltam... Pedig számíthattam volna a görögök győzelmére - egy zöldfülű technicista tőzsdei elemző is abból indult volna ki, hogy talán 82-ben volt utoljára olyan, hogy a nyitómérkőzésen nyert a címvédő (illetve a hazai) gárda... Jó, ebben nem vagyok biztos, de az utóbbi években azzal indul minden torna, hogy jól kikap a nagy esélyes. De a spanyol győzelemnek örülünk, pláne annak, hogy Valeron (SuperDepor, ugye tudjuk?) rúgta a gólt, annak aztán meg pláne pláne, hogy első (na jó, második) labdaérintéséből.
A mai napon aztán kárpótolva lettem tippügyileg; a Franciaország - Anglia 2-1 csontra bejött! Végig az angoloknak szurkoltam, mert úgy emlékeztem, hogy az ő javukra írtam a 2-1-et, de a mérkőzés vége után ez volt a plusz meglepetés. Nagyon jó kis izgalmas meccs volt, a vége pedig szinte hihetetlen. Faragónak volt valami halványan rosszalló megjegyzése Sven Göran Erikssonra a második francia gól után, de hát szegény ember egyáltalán nem tehet arról, hogy a kilencvenedik perc után Zidane ilyen pompás szabadrugást rúg (bár az angol kapus speciel úgy csinált, mint akinek esze ágában sincs védeni), meg hogy Gerard onnan és úgy adja haza a labdát ahonnan és ahogy megtette. Egy ilyenért Gerardot a megye egyesben is porrá alázták volna a nézők.
Holnap Dánia - Olaszország (tipp: 2-1, csak hogy folytatódjon a meglepetések sora) és Svédország - Bulgária (2-2, bár jobban örülnék, ha a bolgárok 94-es formában játszanának, mint amikor Sztoicskov volt az egyik király, és Hagi a másik... Na jó, nem folytatom, mert megint oda jutok, hogy mennyire hiányoznak Mutu, Chivu, Contra, Ganea és a többiek)...
2004/06/08
[cicák] keresztelő
Most beszéltem Anyukámmal, meglett a két kis cirmos cica neve: mivel a fiúcica nagyon "bunyós", ő lett a Kokó, a lánycica meg Cocó. A cicacsalád többi tagja: Lujzi, Rojtos-Bojtos, Pakli és Picur. Belzebuba sajnos a szomszédba "igazolt" focizni.
2004/06/07
[személyes] fotók, 0-2, alien
Tegnapelőtt nem, de tegnap este (a focimeccs, meg az Alien után, valamikor éjfél körül) lementünk a játszótérre Cicával fotózni. Cica minden mászókára, hintára felmászott és pajzánkodott, én meg csak fotóztam. Utána elmentünk a budaörsi Auchan parkolójába is, hogy ott is készítsünk pár képet, de zárva volt. :-( Nem tudom, hogy végül milyenek lettek a fotók, mert hajnal egy óra körül, amikor hazaértünk, már nem volt kedvem bekapcsolni a számítógépet, hogy letöltsem a képeket, de remélem, hogy jól sikerültek. :-)
Nnnna, szinte hihetetlen, hogy a magyar válogatott 2-0-ra győzött Kaiserslauternben; így a románok 5-1-es bukaresti győzelme a németek ellen kicsit veszített az értékéből. :-) Nagyon örülök az eredménynek, de az a szomorú, hogy a selejtezőkből való továbbjutáshoz nem egy ilyen bravúrra lenne szükség, hanem három-négyre, minimum...
Alien... Cica azt mondta, hogy nézzük meg, mert ez egy jó sci-fi. Megnéztem, de hogy én több ilyen filmet nem vagyok hajlandó végignézni, az biztos. Tom Cruise Vanília égboltja - meg volt neki valami másik filmje is, amelynek a címe nem jut eszembe - jó filmek voltak, és nekem sci-fiből ennyi éppen elég. Legyen benne annyi tudományos-fantasztikus, annyi plusz tudás, ami érdekesebbé teszi a jelenbeli eseményeket, azok értelmezésének új dimenziókat ad; de ilyen "szörnyek-veszélyeztetik-a-földet-mi-meg-majd-jól-megmentjük" filmek nevetségesek és haláli unalmasak.
Nnnna, szinte hihetetlen, hogy a magyar válogatott 2-0-ra győzött Kaiserslauternben; így a románok 5-1-es bukaresti győzelme a németek ellen kicsit veszített az értékéből. :-) Nagyon örülök az eredménynek, de az a szomorú, hogy a selejtezőkből való továbbjutáshoz nem egy ilyen bravúrra lenne szükség, hanem három-négyre, minimum...
Alien... Cica azt mondta, hogy nézzük meg, mert ez egy jó sci-fi. Megnéztem, de hogy én több ilyen filmet nem vagyok hajlandó végignézni, az biztos. Tom Cruise Vanília égboltja - meg volt neki valami másik filmje is, amelynek a címe nem jut eszembe - jó filmek voltak, és nekem sci-fiből ennyi éppen elég. Legyen benne annyi tudományos-fantasztikus, annyi plusz tudás, ami érdekesebbé teszi a jelenbeli eseményeket, azok értelmezésének új dimenziókat ad; de ilyen "szörnyek-veszélyeztetik-a-földet-mi-meg-majd-jól-megmentjük" filmek nevetségesek és haláli unalmasak.
2004/06/05
[személyes] cicaimádat
Imádom a Cicámat! :-) Egyszerűen nagyon jó vele lenni, ám ennek ellenére nem nagyon szoktam írni erről. Nem tudom miért, talán azért, mert nem akarom elhinni, és pláne nem akarom, hogy egyszer azt kelljen írnom, hogy "hát, mégse..." Vannak örömök, amelyeknek éppen elég ott mélyen legbelül örülni.
Megyek haza, jó lenne Cicát lefotózni abban az aranyos ciklámen felsőjében, amit tegnap láttam rajta először, és felhívni Cicának azt a barátnőjét, aki szívesen rosszalkodna velünk az ágyunkban. Hátha ráér a jövő hét végén! ;-)
Megyek haza, jó lenne Cicát lefotózni abban az aranyos ciklámen felsőjében, amit tegnap láttam rajta először, és felhívni Cicának azt a barátnőjét, aki szívesen rosszalkodna velünk az ágyunkban. Hátha ráér a jövő hét végén! ;-)
2004/06/02
[személyes] spanking
Cica mégis el lesz fenekelve. Még képes lenne elbaltázni a hátralevő vizsgáit, csak hogy elpaskoljam a kis formás seggét... :-)
2004/06/01
[személyes] munka, hétvége, belzebuba
Bahhh, újra dolgozom, és ez nem annyira lélekfelemelő... De tart még az előző heti szabadságom alatt felgyülemlett energia. :-)
Cica visszament vizsgázni, azaz szigorlatozni; elpaskolom a fenekét, ha nem kap ötöst! Bár nem tanult szinte semmit... Ellenben megvan a hétvégi program: lakástakarítás és szépítés (némi konyhai eszközbeszerzéssel és növényvásárlással kombinálva), szexi fehérnemű shoppingolás és fotózás, és talán jó lenne kirándulni is egyet, ha jó lesz az idő. :-)
Belzebubáról lemondtam; mire hazaértem szombaton délután, Anyukám elajándékozta a szomszédba. :-(
Cica visszament vizsgázni, azaz szigorlatozni; elpaskolom a fenekét, ha nem kap ötöst! Bár nem tanult szinte semmit... Ellenben megvan a hétvégi program: lakástakarítás és szépítés (némi konyhai eszközbeszerzéssel és növényvásárlással kombinálva), szexi fehérnemű shoppingolás és fotózás, és talán jó lenne kirándulni is egyet, ha jó lesz az idő. :-)
Belzebubáról lemondtam; mire hazaértem szombaton délután, Anyukám elajándékozta a szomszédba. :-(
2004/05/27
[személyes] államvizsga
Eldőlt, októberben államvizsgázom, úgyhogy jövő héttől visza a munkához.
Tegnap a Porto nyerte meg a Bajnokok Ligája döntőjét, sajnos nem tudtuk megnézni, mert Cicával bepótoltuk az összes kimaradt szeretkezést. Isteni volt... Végigdugtuk a lakás összes helyiségét, picit sajnálom, hogy nincs több szoba, így csak a nappali/konyha, a háló és a fürdőszoba által nyújtott lehetőségeket tudtuk kihasználni. :-)
Vettem tegnap egy széket, olyan, hogy félig ül, félig térdel rajta az ember. Az lesz az új, gép előtti székem.
Komoly gondolkodóba estem. Anyukám egyik cicája (Belzebuba) ennivaló, és nagyon szeretnék egy cicát a lakásba. Eszméletlenül élénk, focistavér csörgedezik az ereiben, és gyönyörű. Mindig ilyen cicára vágytam, de nem tudom... Három fő probléma adódik a budai cicává válásában: 1. etetni kell, rendszeresen, és az én életemben semmi rendszeresség nincs; 2. almot kell tisztítani, rendszeresen, vagy legalábbis elég gyakran [bár ha nem etetem... :-)], és én nagyon érzékeny vagyok az ilyen szagokra... 3. a lakástulajdonost talán meg kellene kérdezni erről, és nem tudom, hogy mit szólna hozzá.
Tegnap a Porto nyerte meg a Bajnokok Ligája döntőjét, sajnos nem tudtuk megnézni, mert Cicával bepótoltuk az összes kimaradt szeretkezést. Isteni volt... Végigdugtuk a lakás összes helyiségét, picit sajnálom, hogy nincs több szoba, így csak a nappali/konyha, a háló és a fürdőszoba által nyújtott lehetőségeket tudtuk kihasználni. :-)
Vettem tegnap egy széket, olyan, hogy félig ül, félig térdel rajta az ember. Az lesz az új, gép előtti székem.
Komoly gondolkodóba estem. Anyukám egyik cicája (Belzebuba) ennivaló, és nagyon szeretnék egy cicát a lakásba. Eszméletlenül élénk, focistavér csörgedezik az ereiben, és gyönyörű. Mindig ilyen cicára vágytam, de nem tudom... Három fő probléma adódik a budai cicává válásában: 1. etetni kell, rendszeresen, és az én életemben semmi rendszeresség nincs; 2. almot kell tisztítani, rendszeresen, vagy legalábbis elég gyakran [bár ha nem etetem... :-)], és én nagyon érzékeny vagyok az ilyen szagokra... 3. a lakástulajdonost talán meg kellene kérdezni erről, és nem tudom, hogy mit szólna hozzá.
2004/05/26
[személyes] bösz
Itt vagyok Hajdúböszörményben, tegnap este a csajokkal megpizzáztunk, majd elautóztunk Debrecenbe (Beával, Magyival, Zsuzsival); visszaérve Böszörménybe - a csajokat felrázandó - szlalomoztam egyet, amit a helyi rendőrök nem néztek jó szemmel. Négyen cuppantak rám, plusz még a másik kettő, aki a szondát hozta; lehet, hogy a fülig érő vigyorom láttán nem tűnt nekik elég hitelesnek az állításom, hogy nem fogyasztottam alkoholt. Kérdeztem, hogy meddig kell fújni, állítólag amíg fel nem forrósodik. Már legalább egy perce fújtam, mondtam, hogy szerintem ez már jó, de rám szóltak, hogy fújjam még. Eléggé csalódottan vették tudomásul, hogy negatív. :-) Végül kénytelenek voltak elhúzni, enyhe szóbeli feddés után, amihez én elég bűnbánó arcot vágtam.
Utána teljesen illegálisan Cica szobájában aludtam. :-) Most itt ülök a Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolai Kar géptermében, megyünk Nyíregyházára, de este nyolcra haza kellene érni, mert ma lesz a Porto - Monaco BL-döntő. Szurkolhatok a Portonak, miután ezek a bacalhao-evő "kék sárkányok" kiverték a SuperDepor-t... :-(
Utána teljesen illegálisan Cica szobájában aludtam. :-) Most itt ülök a Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolai Kar géptermében, megyünk Nyíregyházára, de este nyolcra haza kellene érni, mert ma lesz a Porto - Monaco BL-döntő. Szurkolhatok a Portonak, miután ezek a bacalhao-evő "kék sárkányok" kiverték a SuperDepor-t... :-(
2004/05/21
[személyes] ma
Ma boldog vagyok, nagyon jól érzem magam, szép a világ, minden OK!
vagy csak megártott az a kevéske pezsgő is??? :-)))
vagy csak megártott az a kevéske pezsgő is??? :-)))
2004/05/20
[zene] ez, bazmeg?
Sokáig azt gondoltam, hogy a magyar zene legalja LL Junior, ennél rosszabbat alkotni nem lehet (most nagyvonalúan tekintsünk el attól, hogy virágoznak Lakodalom Lajosok, Máriók, és ehhez hasonló "sztárok" - azokról beszélek, akikről úgy tűnik, hogy valamennyire komolyan veszik azt, amit csinálnak). De nem, nem, nem! Tévedtem! Bebizonyosodott, hogy kemény, kitartó munkával lehet ennél szarabbat is csinálni! A sikert a Kamikáze könyvelheti el, akiknek az Üdvözlet a földi pokolban, vagy valami hasonlóan blikkfangos című daluk teljesen elbűvölt. Szinte hihetetlen, de sikerült nekik az összes sablont, mindent, ami iszonyatosan gáz és nevetséges, belesűríteni egyetlen egy klipbe! Nulla zene, a kötelező intenzív hadonászás, és a szöveg... Már akkor nevetséges volt, amikor évekkel ezelőtt elkezdték nyomni Magyarországon az ilyen ál-gengszter szövegeket: szar a világ, korrupt mindenki, de mi megmondjuk a frankót (a két provokátor, ugye?), és merdzsóval járunk... De talán nem véletlen, hogy a klipben feltűnik LL Junior is pár kép erejéig. :-)
[személyes] MBA or not MBA
Huhh, már nyolc napja semmi bejegyzés??
Megírtam a levelemet a Műegyetemnek, melyben jelzem, hogy hülyeségem ellenére is nagyon szeretném azt a három betűt (MBA) a nevem mögé tenni... Sorsom a programigazgató kezében van... :-)
Megírtam a levelemet a Műegyetemnek, melyben jelzem, hogy hülyeségem ellenére is nagyon szeretném azt a három betűt (MBA) a nevem mögé tenni... Sorsom a programigazgató kezében van... :-)
2004/05/12
[személyes] a kurva életbe!
Tudtam, tudtam, tudtam, hogy be fog következni valami ilyen: tegnap kiderült, hogy a szakdolgozatomat már május 3-án le kellett volna adni, ahhoz, hogy június 15-én államvizsgázhassak. Bassza meg!!!
2004/05/10
[szemelyes] ekezetek nelkul
Penteken enyhen abuzaltam a gepemet, igy most notebookrol vagyok kenytelen irni, es nincs kedvem ekezeteket keresgelni rajta.
Hetvegen Anyukamnal voltunk Vivicicaval, nagyon jo volt, es imadnivaloak voltak a cicak - marmint a negylabuak. (Vivicica mindig imadnivalo, ezert nem emelem ezt ki kulon.) Puntokat lemostam, ha lattok a varosban egy gyonyoru, tiszta Puntot, akkor az az enyem! :-)
Hat errol ennyit. Most nem irok tobbet, var a munka, hu de jo nekem...
Hetvegen Anyukamnal voltunk Vivicicaval, nagyon jo volt, es imadnivaloak voltak a cicak - marmint a negylabuak. (Vivicica mindig imadnivalo, ezert nem emelem ezt ki kulon.) Puntokat lemostam, ha lattok a varosban egy gyonyoru, tiszta Puntot, akkor az az enyem! :-)
Hat errol ennyit. Most nem irok tobbet, var a munka, hu de jo nekem...
2004/05/06
[személyes] százöt perc
Van még közel két órám, hogy megcsináljak egy jópofa kis ajánlatot, utána hazamegyek, mosok, takarítani is kellene (nem fogok), és... nem tudom... Kellene kezdeni valamit ezzel a bloggal, de még nem tudom, hogy mit... Vagy valami mással... írhatnékom van!
Megyek, elszívok egy cigit, ajánlatra már csak kilencvennyolc perc marad.
Megyek, elszívok egy cigit, ajánlatra már csak kilencvennyolc perc marad.
2004/05/04
[foci] super depor
Kiesett a Deportivo La Coruna... Kár, hogy a Juventus és Milan kiejtése (valamint a Real Madrid három nappal ezelőtti legyőzése) után a Depor nem tudott továbbjutni az FC Porto ellen. A Porto "profibb", dörzsöltebb volt...
Mourinho azt nyilatkozta, hogy az első mérkőzésen ők voltak azok, akik inkább akartak játszani; picit álszent nyilatkozat, főleg annak fényében, hogy ma az utolsó negyedórában egyáltalán nem fociztak már, illetve annak tudatában, hogy mennyit ütötték, könyökölték a galíciaiakat... A Depor nem volt ennyire "célratörő", de nem baj; nekem akkor is ők maradnak a legnagyobb kedvenceim: ők az a kis csapat, akik világsztárok nélkül is évek óta ott vannak a spanyol élvonalban, és bármikor bárkit képesek csodálatos játékkal elverni - és persze kikapni is képesek, mint ma. Számomra ők jelentik az igazi focit. :-)
Mourinho azt nyilatkozta, hogy az első mérkőzésen ők voltak azok, akik inkább akartak játszani; picit álszent nyilatkozat, főleg annak fényében, hogy ma az utolsó negyedórában egyáltalán nem fociztak már, illetve annak tudatában, hogy mennyit ütötték, könyökölték a galíciaiakat... A Depor nem volt ennyire "célratörő", de nem baj; nekem akkor is ők maradnak a legnagyobb kedvenceim: ők az a kis csapat, akik világsztárok nélkül is évek óta ott vannak a spanyol élvonalban, és bármikor bárkit képesek csodálatos játékkal elverni - és persze kikapni is képesek, mint ma. Számomra ők jelentik az igazi focit. :-)
[személyes] no more comment
Vivicica ma visszament a suliba, és... Nagyon rossz, hogy tudom, hogy az egész hete azzal fog eltelni, hogy az összes szobatársnője dolgozatát majd írhatja helyettük, mert vagy túl lusták, vagy túl buták ahhoz, hogy megcsinálják. Egyéb magyarázatot arra, hogy valaki nem képes megcsinálni a dolgozatot - na jó, a tökéletes szakmai alkalmatlanságon túl (de akkor miért jár főiskolára egyáltalán?) - sajnos nem tudok. Persze a társkeresőkön való egész napos lógáshoz megvan minden szükséges "skill". Múlt héten is a sajátja mellett 4 másik lány dolgozatát készítette el, pedig negyedórányi magyarázat után még én is értettem, hogy mit kellett volna írni. És az csak természetes, hogy először a barátnőkét írja meg, a sajátja marad a legvégére, amikor a csajok már elmennek bulizni, mert ugye nekik már megvan a dolgozatuk. Annyira ellenben senki sem barátnő, hogy azt mondja "Jól van Cica, megcsinálom én a magamét, legalább én ne terheljelek vele". És ami még jópofa: Vivicica nem ment vissza hétfőn, erre már rámüzentek, hogy mi van azzal a kutatási témavázlattal, vagy mi a szösszel, amit csoportos munkában kellene elméletileg elkészíteni; gyakorlatilag rábízzák Vivicicára, mert hát ő olyan aranyos és kedves és okos, hogy úgyis megcsinálja. Szóval tőlem kérdezik, hogy nem tudom-e véletlenül, hogy hogyan áll vele. Hát persze bazmeg, egész hétvégén, amíg velem volt, nem volt jobb dolga, mint hogy helyettük megírja azt is, és egész hétközben sincs jobb dolga, mint hogy az összes szobatársnője, barátnője helyett megírja az éppen aktuális dolgozatokat...
A felnőtté válás egyik (illetve két) pontja az, amikor
1. az ember megtanul nemet mondani, és
2. amikor rájön arra, hogy a saját feladatait neki kell elvégezni...
A felnőtté válás egyik (illetve két) pontja az, amikor
1. az ember megtanul nemet mondani, és
2. amikor rájön arra, hogy a saját feladatait neki kell elvégezni...
[személyes] a hétvége
Szombaton az Állatkertben voltunk Vivicicával. Nem vagyok nagy híve az állatkerteknek (főleg 1997 óta, amikor a jászberényi állatkertben jártam, és ott elképesztő állapotok uralkodtak), de meglepődtem azon, hogy egészen tisztességes körülmények között tartják az állatokat. Ellenben az információs anyagok elég szegényesek, ezen a területen lenne mit javítani...
Vasárnap Bécsben jártunk. A Parlament előtti tér teljesen le van zárva, a kutat felújítják, a Volksgartenben nem nyílnak még a rózsák, a Mária Terézia téren a kutak még téliesítve vannak, a Schönbrunni Kastély parkjában még nem ültették el a virágokat, és a Neptunbrunn sem üzemel... De azért jó volt újra ott járni.
Ellenben a Múzeumnegyed előtt egy fantasztikus képkiállítást láthattunk. Egy dán fotós felvételeit mutatták be a világ összes tájáról, nagyon jó kis magyarázó szövegekkel. Ráébresztett arra, hogy valóban mennyire fontos az, hogy a gazdasági fejlődésnek a természetre káros hatásait kezeljük. És most ébredtem rá igazán a regionális politika fontosságára: nem azért fontos a szegényebb régiók támogatása, mert jó dolog támogatásokat osztogatni, hanem azért, mert fontos, hogy az emberek lehetőleg az eredeti lakóhelyükön tudjanak boldogulni; ne következzen be például az, ami Sao Paoloban: a városnak 1900 körül 26 ezer, most körülbelül 26 millió lakosa van. Száz év alatt megezerszereződött a lakosság, és természetes, hogy a város infrastruktúrája nem tudott olyan ütemben növekedni; így alakultak ki a nyomornegyedek, illetve a robbanásszerű urbanizáció miatt borult fel helyenként a természet rendje. És ez csak egy példa, nem is beszélve az őserdők kiirtásáról, az elsivatagosodásról és a szaharai világról, a vizek minőségéről, a hulladékkezelésről, a fejlett és a harmadik világ közötti elképesztő különbségekről...
Vasárnap Bécsben jártunk. A Parlament előtti tér teljesen le van zárva, a kutat felújítják, a Volksgartenben nem nyílnak még a rózsák, a Mária Terézia téren a kutak még téliesítve vannak, a Schönbrunni Kastély parkjában még nem ültették el a virágokat, és a Neptunbrunn sem üzemel... De azért jó volt újra ott járni.
Ellenben a Múzeumnegyed előtt egy fantasztikus képkiállítást láthattunk. Egy dán fotós felvételeit mutatták be a világ összes tájáról, nagyon jó kis magyarázó szövegekkel. Ráébresztett arra, hogy valóban mennyire fontos az, hogy a gazdasági fejlődésnek a természetre káros hatásait kezeljük. És most ébredtem rá igazán a regionális politika fontosságára: nem azért fontos a szegényebb régiók támogatása, mert jó dolog támogatásokat osztogatni, hanem azért, mert fontos, hogy az emberek lehetőleg az eredeti lakóhelyükön tudjanak boldogulni; ne következzen be például az, ami Sao Paoloban: a városnak 1900 körül 26 ezer, most körülbelül 26 millió lakosa van. Száz év alatt megezerszereződött a lakosság, és természetes, hogy a város infrastruktúrája nem tudott olyan ütemben növekedni; így alakultak ki a nyomornegyedek, illetve a robbanásszerű urbanizáció miatt borult fel helyenként a természet rendje. És ez csak egy példa, nem is beszélve az őserdők kiirtásáról, az elsivatagosodásról és a szaharai világról, a vizek minőségéről, a hulladékkezelésről, a fejlett és a harmadik világ közötti elképesztő különbségekről...
2004/05/03
[személyes] félelmeim az EU-csatlakozás kapcsán
Mi másról szólhatna a május 1 utáni első bejegyzés, mint az EU-csatlakozásról?
Kettős érzésem van az EU-tagsággal kapcsolatosan: évek óta végül is ezen dolgozom, legalábbis ennek egy kis szeletén, a regionális politikán, és azon, hogy az EU-tól kapott pénzeket minél okosabban költsük el. Ez az énem természetesenörült enyhe megnyugvással fogadta a dolgot.
A másik énem a szkeptikus: eddig Magyarországon mindent alárendeltünk az EU-csatlakozásnak, ez volt talán az egyetlen közös tényező az összes komoly politikai erőben. Most már ez sem lesz... Mindig valami gyönyörű álomként jelent meg, az EU mindenkinek jó lesz, az EU majd megold minden gondot, problémát - legalábbis így tűnhetett az emberek töbségének. Kíváncsi vagyok, mi lesz egy év múlva... Észreveszik-e az emberek, hogy jó, jó, EU-tagok vagyunk, de nem működik (vagy nem úgy, ahogy kellene) az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás, hogy még nagyon-nagyon sokat kell tennünk annak érdekében, hogy ez az ország élhető legyen? És lesz-e szándék arra, hogy tegyünk valamit, ne fulladjunk bele ebbe a mocsárba? Lesz-e olyan kormány, amely működésének függvényét nem a következő választások megnyerésére optimalizálja, hanem az állam működőképességének, "versenyképességének" javítására? Azt hiszem, hogy nem... Marad minden úgy, ahogy volt, mindenki igyekszik boldogulni valahogy, kikerülni az államot, ahol csak lehet, most ne foglalkozzunk ezzel, egy kicsit éljünk még, majd lesz valahogy...
Szóval jó, hogy EU-tagok vagyunk, de vegyük észre, hogy mennyi mindent kellene még tenni annak érdekében, hogy ez az ország működjön is...
Kettős érzésem van az EU-tagsággal kapcsolatosan: évek óta végül is ezen dolgozom, legalábbis ennek egy kis szeletén, a regionális politikán, és azon, hogy az EU-tól kapott pénzeket minél okosabban költsük el. Ez az énem természetesen
A másik énem a szkeptikus: eddig Magyarországon mindent alárendeltünk az EU-csatlakozásnak, ez volt talán az egyetlen közös tényező az összes komoly politikai erőben. Most már ez sem lesz... Mindig valami gyönyörű álomként jelent meg, az EU mindenkinek jó lesz, az EU majd megold minden gondot, problémát - legalábbis így tűnhetett az emberek töbségének. Kíváncsi vagyok, mi lesz egy év múlva... Észreveszik-e az emberek, hogy jó, jó, EU-tagok vagyunk, de nem működik (vagy nem úgy, ahogy kellene) az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás, hogy még nagyon-nagyon sokat kell tennünk annak érdekében, hogy ez az ország élhető legyen? És lesz-e szándék arra, hogy tegyünk valamit, ne fulladjunk bele ebbe a mocsárba? Lesz-e olyan kormány, amely működésének függvényét nem a következő választások megnyerésére optimalizálja, hanem az állam működőképességének, "versenyképességének" javítására? Azt hiszem, hogy nem... Marad minden úgy, ahogy volt, mindenki igyekszik boldogulni valahogy, kikerülni az államot, ahol csak lehet, most ne foglalkozzunk ezzel, egy kicsit éljünk még, majd lesz valahogy...
Szóval jó, hogy EU-tagok vagyunk, de vegyük észre, hogy mennyi mindent kellene még tenni annak érdekében, hogy ez az ország működjön is...
2004/04/29
[foci] magyarország - brazília 1-4
Nnna, ez lett a vége. Nehéz lenne bármit mondani a meccsről úgy, hogy ne tűnjön vagy idióta optimizmusnak, vagy a magyar válogatott fikázásának. Úgyhogy csak annyit írok, hogy jó, hogy egy ilyen válogatott járt Magyarországon. Nem fikázom tovább az RTL KLubot sem, de azért jó lenne, ha a jövőben nem kísérleteznének NBI-es szint fölötti mérkőzések közvetítésével...
Ugyancsak tegnap este Bukarestben Románia - Németország 5-1. :-)
Ugyancsak tegnap este Bukarestben Románia - Németország 5-1. :-)
2004/04/28
[foci] magyarország - brazília 0-3
Gyulai Zsoltnak hívják ezt a s***fejt, aki Kaká nevével poénkodik? Ki ez az ember?? Ja, hogy az RTL Klub "sztárriportere", ahogy ezt szokták mondani a magyar kereskedelmi csatornáknál?
Egyébként közvetíthetné gyakrabban is az RTL Klub a brazilok edzőmeccseit!
Egyébként közvetíthetné gyakrabban is az RTL Klub a brazilok edzőmeccseit!
[foci] magyarország - brazília
B....g, kicsit ciki, hogy egy magyar-brazil meccset Léderer Noname Ákos közvetít, akit első mondata után a csöppet-sem-észkombájn szakkomentátor Verebes "A mágus" József lealázott... RTL Klub színvonal...
[személyes] sic transit gloria zsófi
Tegnap találkoztam Zsófival. Két kazettám és még pár apróság nála maradt; megbeszéltük, hogy összefutunk. Alig háromnegyed órát tartott a találkozó, amíg a Liszt F. téren megittam egy kávét, ő meg egy kólát. Az a tipikus "Jól vagy?" - "Igen, jól vagyok. És te?" - "Én is, köszi!" párbeszéd volt. Picit tartottam attól, hogy esetleg rossz lesz újra látni, de nem volt az. Meglepően közömbös érzés volt, nem olyannak láttam már őt, mint azt a lányt, akit szerettem. Egy egyszerű, hétköznapi, csinos lány volt. Ő kérdezgetett Vivicicáról, nagyon érdekelte, hogy kicsoda ő, hogy néz ki (ezek a dolgok mindig is érdekelték), én meg nem kérdeztem a pasijáról. Tényleg nem érdekel.
Aztán az Operánál szépen elváltunk, puszi-puszi, én mentem erre, ő meg arra.
Aztán az Operánál szépen elváltunk, puszi-puszi, én mentem erre, ő meg arra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)