Kettős érzésem van az EU-tagsággal kapcsolatosan: évek óta végül is ezen dolgozom, legalábbis ennek egy kis szeletén, a regionális politikán, és azon, hogy az EU-tól kapott pénzeket minél okosabban költsük el. Ez az énem természetesen
A másik énem a szkeptikus: eddig Magyarországon mindent alárendeltünk az EU-csatlakozásnak, ez volt talán az egyetlen közös tényező az összes komoly politikai erőben. Most már ez sem lesz... Mindig valami gyönyörű álomként jelent meg, az EU mindenkinek jó lesz, az EU majd megold minden gondot, problémát - legalábbis így tűnhetett az emberek töbségének. Kíváncsi vagyok, mi lesz egy év múlva... Észreveszik-e az emberek, hogy jó, jó, EU-tagok vagyunk, de nem működik (vagy nem úgy, ahogy kellene) az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás, hogy még nagyon-nagyon sokat kell tennünk annak érdekében, hogy ez az ország élhető legyen? És lesz-e szándék arra, hogy tegyünk valamit, ne fulladjunk bele ebbe a mocsárba? Lesz-e olyan kormány, amely működésének függvényét nem a következő választások megnyerésére optimalizálja, hanem az állam működőképességének, "versenyképességének" javítására? Azt hiszem, hogy nem... Marad minden úgy, ahogy volt, mindenki igyekszik boldogulni valahogy, kikerülni az államot, ahol csak lehet, most ne foglalkozzunk ezzel, egy kicsit éljünk még, majd lesz valahogy...
Szóval jó, hogy EU-tagok vagyunk, de vegyük észre, hogy mennyi mindent kellene még tenni annak érdekében, hogy ez az ország működjön is...
