Mielőtt arra ragadtatnád magad, hogy véleményt alkoss - akár a kapcsolatomról, akár rólam, gondold végig, hogy ismersz-e engem, ismered-e Cicát, és ismered-e a kapcsolatunkat. Biztos vagyok benne, hogy nem. Nincs egyetlen olyan blogolvasó, aki erre a három kérdésre igennel válaszolna.
Annak idején, amikor még Moncsival jártam, Vikivel nagyon sokat beszélgettem az érzéseimről, a kapcsolatomról Moncsival. Viki mindig nagyon igazat adott nekem, és mindig figyelmeztettem, hogy azért teszi ezt, mert ő csak engem ismer, és ő a kapcsolatunknak csak azt az oldalát ismeri, amit én elmondok neki.
Ha csak a blogomat ismered, akkor engem nem ismersz. Ha személyesen is találkoztunk már párszor, akkor valamennyire ismersz, de távolról sem tudsz mindent rólam, és nem tudod, hogy milyen vagyok egy kapcsolatban. Ha esetleg azok közé tartozol, akikkel kapcsolatom volt, akkor is csak azt tudod, hogy veled milyen voltam.
Ezt gondold végig, mielőtt hozzászólnál, véleményt alkotnál.
2006/02/25
[személyes] isn't it ironic... don't you think...
A mai nap dala...
Well life has a funny way of sneaking up on you
When you think everything's okay and everything's going right
And life has a funny way of helping you out when
You think everything's gone wrong and everything blows up
In your face
It's a traffic jam when you're already late
It's a no-smoking sign on your cigarette break
It's like ten thousand spoons when all you need is a knife
It's meeting the man of my dreams
And then meeting his beautiful wife
And isn't it ironic... don't you think
A little too ironic... and yeah I really do think...
It's like rain on your wedding day
It's a free ride when you've already paid
It's the good advice that you just didn't take
Who would've thought ... it figures
Life has a funny way of sneaking up on you
Life has a funny, funny way of helping you out
Helping you out
Alanis Morissette - Ironic
2006/02/24
[személyes] elválás
Nem tudom, hogy miért van ez, de nagyon rosszul viselek mindenféle elválást. Tulajdonképpen már évek óta. Amióta csak az eszem tudom...
Amikor még kisfiú voltam, édesanyámat meg a bátyámat csak négyhetente láthattam, mert a szüleim elváltak, és a bíróság úgy döntött, hogy bátyám marad édesanyámmal, én meg édesapámmal. Úgyhogy anyukám minden negyedik szombaton eljött értem Brassóba, és elvitt Kézdivásárhelyre, vasárnap délután meg vissza. Természetesen szerettem Kézdivásárhelyen lenni, imádtam édesanyámat és a bátyámat, úgyhogy én minden negyedik vasárnap kicsit belehaltam abba, hogy el kell jönnöm onnan.
Aztán 1988 június 21-én a bátyám halt meg. A mai napig szinte hihetetlen, hogy meghalt. Aznap délután tudtam meg... Apámmal terveztük, hogy elmegyünk megnézni a Hollandia - NSZK elődöntőt, de előtte vigyem még le a kukát; amikor visszaértem, és beléptem az ajtón, éreztem, hogy valami baj van. Apám szomorúan nézett rám, Anyukám (Apám második felesége) pedig könnyeivel küszködve, de valami leírhatatlan aggódással. Letettem a vödröt, és Apám bejelentette: "A bátyád meghalt." Mint derült égből villámcsapás. Nem búcsúztam el tőle, hiszen csak egy hónapra jöttek Magyarországra, és... Meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg soha nem láthatom viszont. A bátyám temetésére sem jöhettem el; pont akkoriban voltak Pesten azok az idióta tüntetések a magyar falvak megmentéséért, és emiatt nem engedtek ki akkoriban senkit az országból. Így nem tudtam eljönni bátyám temetésére. Lehet, hogy emiatt, lehet, hogy valami más miatt, de igazából nem is nagyon hittem el, hogy Zoli meghalt, bár tudtam, hogy nincs többé. Tudat alatt talán reménykedtem, hogy esetleg mégis, hiszen Édesanyámat sem láttam, őt sem; Édesanyámról tudtam, hogy él, akkor talán a bátyám is.
Azóta is rosszul viselem az elválásokat - még akkor is, ha én magam mondom, hogy legyen vége. Egyszerűen elviselhetetlen, hogy valaki, aki volt, már nem lesz. Valaki, aki az elmúlt egy hétben, fél évben, öt évben volt nekem, egyik napról a másikra már nem lesz. Elviselhetetlen az, hogy hirtelen megüresedik a lakás: eltűnik a teste, a hangja, az illata, a mosolya, a szokásai... Eltűnik az életemből, a lakásomból, az ágyamból, az autómból, a telefonomból... És eltűnnek a tárgyak: hirtelen szembetalálom magam az üres terekkel, amikhez a saját tárgyaim a díszletek.
Cica vasárnap elköltözik tőlem.
Vasárnap én is meghalok újra.
Amikor még kisfiú voltam, édesanyámat meg a bátyámat csak négyhetente láthattam, mert a szüleim elváltak, és a bíróság úgy döntött, hogy bátyám marad édesanyámmal, én meg édesapámmal. Úgyhogy anyukám minden negyedik szombaton eljött értem Brassóba, és elvitt Kézdivásárhelyre, vasárnap délután meg vissza. Természetesen szerettem Kézdivásárhelyen lenni, imádtam édesanyámat és a bátyámat, úgyhogy én minden negyedik vasárnap kicsit belehaltam abba, hogy el kell jönnöm onnan.
Aztán 1988 június 21-én a bátyám halt meg. A mai napig szinte hihetetlen, hogy meghalt. Aznap délután tudtam meg... Apámmal terveztük, hogy elmegyünk megnézni a Hollandia - NSZK elődöntőt, de előtte vigyem még le a kukát; amikor visszaértem, és beléptem az ajtón, éreztem, hogy valami baj van. Apám szomorúan nézett rám, Anyukám (Apám második felesége) pedig könnyeivel küszködve, de valami leírhatatlan aggódással. Letettem a vödröt, és Apám bejelentette: "A bátyád meghalt." Mint derült égből villámcsapás. Nem búcsúztam el tőle, hiszen csak egy hónapra jöttek Magyarországra, és... Meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg soha nem láthatom viszont. A bátyám temetésére sem jöhettem el; pont akkoriban voltak Pesten azok az idióta tüntetések a magyar falvak megmentéséért, és emiatt nem engedtek ki akkoriban senkit az országból. Így nem tudtam eljönni bátyám temetésére. Lehet, hogy emiatt, lehet, hogy valami más miatt, de igazából nem is nagyon hittem el, hogy Zoli meghalt, bár tudtam, hogy nincs többé. Tudat alatt talán reménykedtem, hogy esetleg mégis, hiszen Édesanyámat sem láttam, őt sem; Édesanyámról tudtam, hogy él, akkor talán a bátyám is.
Azóta is rosszul viselem az elválásokat - még akkor is, ha én magam mondom, hogy legyen vége. Egyszerűen elviselhetetlen, hogy valaki, aki volt, már nem lesz. Valaki, aki az elmúlt egy hétben, fél évben, öt évben volt nekem, egyik napról a másikra már nem lesz. Elviselhetetlen az, hogy hirtelen megüresedik a lakás: eltűnik a teste, a hangja, az illata, a mosolya, a szokásai... Eltűnik az életemből, a lakásomból, az ágyamból, az autómból, a telefonomból... És eltűnnek a tárgyak: hirtelen szembetalálom magam az üres terekkel, amikhez a saját tárgyaim a díszletek.
Cica vasárnap elköltözik tőlem.
Vasárnap én is meghalok újra.
[személyes] kellemetlen meglepetés 2
Kellemetlen meglepetésből mára is jutott: Cica bejelentette, hogy akkor ő viszi Pufilányt magával. Ugyan eddig mindig azt beszéltük, hogy Pufi nálam marad, és majd lesz néha nála is, ma reggel kiderült, hogy ő azért keresett olyan albérletet, ahová macskát is lehet vinni, mert hogy akkor Pufilány nála lesz.
Hát, szóhoz sem jutottam. Imádom ezt a macskát. Erre fel elkerül tőlem, és ugyan Cicával lesz (akiről tudom, hogy ő is imádja), de bazmeg, a három másik lakótársának is több köze lesz hozzá, mint nekem.
Kurva jó...
Hát, szóhoz sem jutottam. Imádom ezt a macskát. Erre fel elkerül tőlem, és ugyan Cicával lesz (akiről tudom, hogy ő is imádja), de bazmeg, a három másik lakótársának is több köze lesz hozzá, mint nekem.
Kurva jó...
[személyes] kellemetlen meglepetés 1
Tegnap ért egy kis meglepetés...
Cica randizott Zsófival (igen, exemmel); együtt mentek Emil Rulez koncertre. Persze jól kibeszéltek engem, de hát istenem, miről beszélgettek volna, kézenfekvő közös téma vagyok. Nem zavar. És megbeszélték, hogy szombaton összejönnek; egy kis nyalakodásra. Igazából ez sem zavar.
De bazmeg, az már zavar, hogy két éven keresztül vacillált Cica, hogy akarja-e Zsófival hármasban, vagy nem. Meg, hogy egyáltalán akar-e csajozni vagy sem (és persze mindig nem). Erre fel alig szakítunk, az első dolga zsófizni... És bazmeg, mondhatta volna az elejétől, hogy nem akarja. De nem bazmeg, két éven keresztül ment a szöveg, hogy akarja.
Bazmeg...
Cica randizott Zsófival (igen, exemmel); együtt mentek Emil Rulez koncertre. Persze jól kibeszéltek engem, de hát istenem, miről beszélgettek volna, kézenfekvő közös téma vagyok. Nem zavar. És megbeszélték, hogy szombaton összejönnek; egy kis nyalakodásra. Igazából ez sem zavar.
De bazmeg, az már zavar, hogy két éven keresztül vacillált Cica, hogy akarja-e Zsófival hármasban, vagy nem. Meg, hogy egyáltalán akar-e csajozni vagy sem (és persze mindig nem). Erre fel alig szakítunk, az első dolga zsófizni... És bazmeg, mondhatta volna az elejétől, hogy nem akarja. De nem bazmeg, két éven keresztül ment a szöveg, hogy akarja.
Bazmeg...
2006/02/20
[munka] költözés
Hurrá, új helyre költözött az irodánk; nem messze, mert maradtunk ugyanabban az épületben, csak éppen lementünk a II. emeletről a földszintre. Így sokkal nagyobb helyünk van: 8 iroda, egy fénymásoló szoba, tárgyaló/pingpongterem, szerverszoba, raktár, valamint konyha, mosdók... :)
És így már nem kell az épület előtt cigiznünk, a hátsó/belső udvaron sütkérezhetünk a napsütésben. Apró örömök az életben. :D
És így már nem kell az épület előtt cigiznünk, a hátsó/belső udvaron sütkérezhetünk a napsütésben. Apró örömök az életben. :D
2006/02/08
[személyes] te, aki...
Te, valaki a GE-től (?), aki tegnap 4 órán keresztül olvasgattad a blogomat... Mondd, hogy bírtad?? :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)