[személyes] everything is wrong with me

Ma szétröhögtük magunkat Vikivel Jason Mulgrew blogján. Kedvenc párbeszédem:

I don't really like to do wine tastings, because I know less than nothing about wine. But while you're tasting it, and the guy's droning on and on about the grapes and texture, you feel compelled to act like you know what's he talking about, and I'm always afraid that I'm going to be exposed as a fraud.

Wine Guy: "The red your tasting is a lovely Chilean wine - can you taste the oak undertones?"
Me: [slurping wine, lying] "Totally."
Wine Guy: "Well, that's funny, because what you're drinking is not wine at all. It's old grape juice mixed with tequila and dish soap. So you are lying."
Me: [resigned] "Damn. Can I buy this anyway?"
Wine Guy: "Get the hell out of the store before I call the police."
Me: [resigned] "Damn."

[személyes] cigi, lelkiismeretfurdalás, munka, csajok...

Három napi szenvedés után rájöttem, hogy most nem fog menni a cigiról való leszokás... És ami nem megy, azt nem kell erőltetni, így rágyújtottam. Nem sokkal később már úgy éreztem, mint aki él. És stratégiát váltottam: megpróbálom úgy hagyni abba, hogy jobban figyelem magam, hogy mikor gyújtok rá; lefogyni is így sikerült. :-)

A blogírást elhanyagoltam kissé, bár lelkiismeretfurdalásom szokott lenni, amikor látom, hogy meglepően sokan kattintanak rám így is, hogy alig írok néha, és akkor sem túl magvas gondolatokat. Elnézést tőletek! :-) Én azért látom, hogy szorgalmasan kattintotok rám, reggelente megnézitek, hogy mi újság velem. Sokszor tudom is, hogy ki van mögötte, és ilyenkor szeretettel gondolok rátok. :-)

Igazából a munkámban mélyedtem el mostanában. Tudom, sokszor írtam már, hogy élvezem, jó, meg ilyen lojális szövegek (biz'Isten egyik főnököm sem olvassa, ez nem nekik szól!). De most másképp élvezem. Nyáron egymás után voltam benne nagy projektekben, szűk határidőkkel, rengeteg kockázattal, sok stresszel. Most csak egy ilyen nagy projektem van; bár ez is izgalmas, olyan, mintha élőben játszanék SimCity-t, de nem olyan feszített tempójú, jól kézben tartható, jut rá elég idő. :-) És megvan bennem az az öröm, ami abból fakad, hogy nagyon azonosulok a céggel, szinte a magaménak érzem, és jó látni, hogy jól mennek a dolgok. :-)

Ma beszéltem telefonon egy lánnyal, aki kvázi megbízónk, és nemrég rájöttünk, hogy ismerjük egymást. Illetve én ismerős voltam neki, hat évvel ezelőtt találkoztunk egy megbeszélésen, és ő emlékezett rám. Aztán nekem is eszembe jutott, hogy hol találkoztunk, és annak idején nagyon is tetszett nekem. Most is helyes. :-)

Főnöknőimmel megbeszéltük, hogy a cég külső kapcsolataiban mi, fiatalok is aktívabb szerepet játszhatnánk, mert elég sok velünk egykorú partner van, akikkel mi esetenként jobban megtaláljuk a hangot. Kaptam is feladatot, de nem is értem, miért a csajokat kell felhívnom... ;-)

Ja, tetszett ma még egy dolog: elméletileg reggel kilenckor kezdünk, de én rendszerint fél tíz - tíz között szoktam beérni. Ma a főnöknőm megkérdezte - szinte bocsánatkérő arckifejezéssel - hogy holnap esetleg be tudnék-e menni kilencre, mert szeretné, ha valamit megbeszélnénk, de neki tízre el kellene mennie egy tárgyalásra. Na jó, most az egyszer bemegyek... :-)

[személyes] jó érzés...

Ma egész délután nyomasztott az az érzés, hogy számomra kedves embereket megbántottam óvatlanságommal, meggondolatlanságommal. Aztán kiderült, hogy - bár valóban nem örültek a dolognak - túl tudunk lépni ezen, és most elfogott az a jó érzés, amit akkor szoktam érezni, amikor félreértéseket, érzékeny problémákat meg lehet beszélni és meg lehet oldani egyenes, őszinte beszéddel.

Remélem hétvégén jó idő lesz, nagyon el szeretnék menni Vácrátótra az Arborétumba egy nagyot sétálni és fotózni. :-)

[személyes] leszokás

Még korábban eldöntöttem, hogy a szeptember elején Brassóban bespájzolt cigi elfogyasztását követően abbahagyom a dohányzást; ez az időpont pénteken este következett be. A hétvégém így azzal telt, hogy megpróbáltam túlélni ezt a "partravetett hal" állapotot. Igazából csaltam egy picit, mert szombaton dél körül eszembe jutott, hogy a hűtőben van még egy hatalmas kubai szivarom, és hát, hát... nem hagyhatom ott, mert a végén még valamikor eszembe jut elszívni, akkor inkább most kéne meggyújtani. Kurva erős, egy-két centi után már abba is hagytam, de nem dobtam ki, vasárnap is szívtam belőle egy keveset. De ezt leszámítva tényleg nem cigiztem péntek este óta.

Szar érzés, egész nap harcolok ellene, nem szólok senkihez, próbálok találni valamit, ami leköt annyira, hogy még egy kis ideig kibírjam anélkül, hogy kimenjek a konyhába és az első kezem ügyébe eső cigisdobozba benyúljak, elővegyek egy szálat, és bűnösen-boldogan rágyújtsak...

[személyes] elmúlt a nyár

Nem vagyok jó passzban; olyan hamar elmúlt a nyár, és már napok óta rossz az idő, hideg van. Ráadásul most anyagilag sem állok a legrózsásabban, és ez nyomaszt, mert nem szoktak ilyen gondjaim lenni.

Nincs semmi máshoz kedvem, legszívesebben kezembe venném a fényképezőgépet, és csak fotóznék, fotóznék....

[személyes] üzenőfal? minek?

Meguntam, hogy egy-két ember csak arra használta az üzenőfalat, hogy nekem beszólva erősítse az én-képét, úgyhogy levettem; tessék más eszközöket találni. Aki fontos számomra, az úgyis ír e-mailt (elnézést azoktól, akiknek nem válaszoltam mostanában), aki meg nem, annak a mailjét könnyebb kitörölni. :-)

[személyes] törjön el!!!

Mielőtt bárki megkérdezné: nem, nem, még nem fejeztem be a szakdolgozatomat. Egyszerűen nagyon szarul állok vele, bár talán már látom a fényt az alagút végén (stílusosabban: a hivatkozások oldalt a szakdoga végén).

Törjön el a kezem, ha még egyszer jelentkezem posztgraduális képzésre (három éven belül)! Csak ez sikerüljön most, végre, basszus, basszus, basszus!

Nagyon gáz, hogy mit összeszenvedek. Utálom ezt az egészet. Elment a hétvégém azzal, hogy végig nyomasztott ez a %!+=!+=/!! izé, és közben képtelen voltam megmozdulni, és akár egy billentyűt is leütni.

Úgy érzem, telesjne sézt avygok evse...

[személyes] értetlenkedés, stresszelés

Ahhh, rég nem írtam...

Elgondolkodtam, hogy mi a fene vezet embereket arra, hogy olvassák a blogomat. Na jó, ezt értem; barátok megnézik, hogy mizú velem, mások meg élvezik a brilliáns stílusomat, hahaha. De azt nem értem, hogy miért jön ide valaki csak azért, hogy kritizáljon, beszóljon nekem, csak a hibát keresse abban, amit csinálok. Tényleg fel nem tudom fogni, hogy mi az a belső késztetés, az a lelki szükséglet, amit kielégítenek azzal, hogy egy számukra nagyon ellenszenves alaknak (szánalmas, arrogáns, ritka beképzelt, önelégült pöcsnek, ugye) a gondolatait olvassák és fikázzák. És honnan jön ez a düh, ez a rosszindulat és elszántság? Olyan emberek, akikkel sohasem találkoztam, és mégis úgy rontanak nekem, mintha tettem volna nekik bármi rosszat, vagy tudnék ártani nekik valamivel.

Lehet, hogy ez valami olyasmi, mint amiben Anyukám "szenved": rendszeresen követi a politikai műsorokat, és jól felhúzza magát a másik oldal "szemétségein". Mondjuk az ő esetében ezt valamennyire meg is tudom érteni: 9 éve nyugdíjas, abból áll az élete, hogy elvan otthon az élettársával, nagymamámmal és a cicákkal, semmi rafting, downhill, bungee-jumping, az egyetlen adrenalinnövelő tevékenysége az, hogy nézi ezeket a műsorokat.

Két napja nem dolgozom, itthon szenvedek a szakdolgozakészítéssel: stratégiai menedzsmenttel, Balanced Scorecarddal. Egybefolynak az éjszakák és nappalok, ha megjön az ihletem, írom, ha nem, akkor mással foglalkozom, vagy alszom. Nagyon utálom az ilyen időszakokat: a határidő közeledtével egyre jobban bestresszelek, elkezdek rettegni attól, hogy nem fog sikerülni, ki fognak rúgni, meg fogok bukni, meg ilyenek, és a stressz hatására egyre jobban és gyorsabban tudok dolgozni, pillanatok alatt összeállnak a később legjobbnak bizonyuló anyagrészek, pörög az agyam. De ugyanakkor teljesen kikészít, alkalmatlanná válok mindenféle társas érintkezésre. És mintha kezdenék egyre immunisabb lenni: egyre későbbre tolom a felkészülést, a munka elkezdését, mert tudom, hogy úgyis csak az utolsó pillanatban kezdem el, aztán vagy rutinból kezelem az ilyen szitukat, vagy egyre magasabb stressz-szint kell ahhoz, hogy hozzam a formám. Egyszer majd infarktust kapok a gép előtt. :-)