Kíváncsi vagyok, ki lehet az a személy, aki Ausztriából a coltnet.at által szolgáltatott net-elérésről nézi meg rendszeresen a blogomat...
Ma van elméletileg a nyár utolsó napja, a fene egye meg. Eltelt a nyár azzal, hogy írtam a sok pályázatot és szenvedtem rengeteget velük. Egy hetet voltunk szabin Horvátországban; jövő héten megyünk még egy hétre, Brassóba.
Valamikor júliusban egyszer rájöttem, hogy képtelen vagyok elviselni napközben a munkahelyemen a nadrág alatt az alsónadrágot. Olyan kényelmetlenül meleg volt... Úgyhogy már egy jó ideje alsónadrág nélkül járok, mint azok a rosszarcú pornószínészek... és jó érzés! :-) Remélem azért még egy darabig járhatok nyugodtan így. :-)
2004/08/31
2004/08/30
[politika] political compass
A múltkori - politikával kapcsolatos - beírásom után nem sokkal kíváncsi lettem, hogy valójában hol állok a politikai mezőben, milyen "ideológiához" állok a legközelebb. Úgyhogy ellátogattam a politicalcompass.org honlapjára, és kitöltöttem az ottani tesztet.
A lenti képen látható eredmény jött ki: erősen libertariánus vagyok; gazdasági téren pedig valahol ott középen, ni.
Úgy tűnik, hogy nem véletlen, hogy az a párt a legszimpatikusabb számomra, amely a magyar politikai életben a legközelebb van ehhez az állásponthoz. Na persze az már kérdés, hogy mennyire áll közel hozzám. Talán ez magyarázza a politikai kérdésekben jellemző hozzáállásomat: úgy érzem, hogy elég határozott és kiforrott gondolkodásom, véleményem van; de nincs az a magyar párt, amellyel annyira tudnék azonosulni.
Javasolnám mindenkinek, hogy csinálja meg ezt a tesztet!
A lenti képen látható eredmény jött ki: erősen libertariánus vagyok; gazdasági téren pedig valahol ott középen, ni.
Úgy tűnik, hogy nem véletlen, hogy az a párt a legszimpatikusabb számomra, amely a magyar politikai életben a legközelebb van ehhez az állásponthoz. Na persze az már kérdés, hogy mennyire áll közel hozzám. Talán ez magyarázza a politikai kérdésekben jellemző hozzáállásomat: úgy érzem, hogy elég határozott és kiforrott gondolkodásom, véleményem van; de nincs az a magyar párt, amellyel annyira tudnék azonosulni.
Javasolnám mindenkinek, hogy csinálja meg ezt a tesztet!
2004/08/26
[foci] sparta praha - ferencváros 2-0
Hát, nem jött be... Annak lehet örülni, hogy a Ferencváros 200 percnyi játék után is továbbjutásra állt, de másnak nem nagyon.
2004/08/25
[személyes] szomorú hírek
Ma a cégünknél fel lehetett volna vonni a fekete zászlót - ma hajnalban ellopták Viki két éves autóját. Szegény Viki egész nyáron nem tudott elmenni szabadságra, annyit dolgozott, a pasijával nagyon szenved, mert nem igazán jó a kapcsolatuk, hétfőn meg kedden nem tudott bejönni dolgozni, olyan rosszul volt, az egész nyári stressz most kirobbant rajta, és akkor most ez az autólopás, amelynek még négy évi részlete hátralenne. Ráadásul casco biztosítása nem volt az autóra kb. öt hónapja. Teljes letargiában volt ma mindenki bent... Négy és fél év alatt sohasem láttam vagy hallottam Vikit sírni, ma többször is...
[foci] sparta praha - ferencváros
Két héttel ezelőtt a Fradi játékát látva elfogott ugyanaz az érzés, mint kilenc évvel ezelőtt: akkor éreztem már a brüsszeli mérkőzés előtt, hogy a Fradi bejut a Bajnokok Ligájába; most is ugyanazt érzem. Bárcsak bejönne!
2004/08/24
[politika] és moderáció
Hat nappal ezelőtt arról írtam, hogy nem értem, hogy hogyan lehet az, hogy úgy érzem, hogy Apámmal azonosan gondolkodunk Az Élet Nagy Dolgairól, és ennek ellenére a mai magyar politikai palettán a két ellentétes póluson levő pártra szavaznánk. Írtam arról is, hogy számomra csalódást okozott az a tény, hogy Apám annak alapján fogalmazza meg a pártpreferenciáit, hogy az éppen hatalmon levő kormány mennyit szán az általa vezetett táborra, illetve (általánosabban fogalmazva) az erdélyi magyar szervezetek, programok támogatására. És harmadsorban írtam arról, hogy szerintem mi a politika értelme, és hogyan lenne értelme "politizálni", melyek azok a témák, amelyeken érdemes elgondolkodni mindenkinek - és amelyekről egyébként nagyon szívesen beszélgetek intelligens(!) emberekkel kultúrált módon, akkor is, ha nem értünk egyet.
Az egészet nem azért írtam, mert ki akartam állni valamely párt politikája mellett (bár kétségtelen, hogy elutasítottam a Fideszét), sokkal inkább azon gondolkodtam el, hogy miért van ez az elég határozott eltérés a pártpreferenciáink között Apámmal.
A fentieknek megfelelően szándékosan nem érintettem napi politikai témákat, és nem is várom el, hogy bárki ilyen kérdésekben kifejtse a véleményét, egyáltalán nem érdekel. Azt meg kifejezetten nem fogom megtűrni, hogy valaki ilyen stílusban írjon az üzenőfalamra. A következőkben a személyeskedő politikai tartalmú bejegyzéseket azonnal törölni fogom.
ui: Volt egy pikírt megjegyzésem a debreceni városközpont-fejlesztéssel kapcsolatosan, és elnézést is kérek érte, hamut szórok a fejemre, valóban nem illene ilyeneket mondanom/írnom, restellem magam miatta.
Az egészet nem azért írtam, mert ki akartam állni valamely párt politikája mellett (bár kétségtelen, hogy elutasítottam a Fideszét), sokkal inkább azon gondolkodtam el, hogy miért van ez az elég határozott eltérés a pártpreferenciáink között Apámmal.
A fentieknek megfelelően szándékosan nem érintettem napi politikai témákat, és nem is várom el, hogy bárki ilyen kérdésekben kifejtse a véleményét, egyáltalán nem érdekel. Azt meg kifejezetten nem fogom megtűrni, hogy valaki ilyen stílusban írjon az üzenőfalamra. A következőkben a személyeskedő politikai tartalmú bejegyzéseket azonnal törölni fogom.
ui: Volt egy pikírt megjegyzésem a debreceni városközpont-fejlesztéssel kapcsolatosan, és elnézést is kérek érte, hamut szórok a fejemre, valóban nem illene ilyeneket mondanom/írnom, restellem magam miatta.
2004/08/18
[tévé] menekülés a győzelembe
Ritkán szoktam tévéműsort ajánlani (pláne olyat, ami az RTL Klubban megy), de tessék nézni a Menekülés a győzelembe című filmet, ma 20.40-től! Olyanok játszanak benne, mint Pelé, Osvaldo Ardiles (a 78-as és 82-es argentin válogatott kis 1-ese), Bobby Moore, Kazimierz Deyna és Paul van Himst. A helyszínben felismerhetjük az MTK stadionját, és láthatjuk Ardilesnek azt a bizonyos cselét, amelyet a nyolcvanas években minden srác meg akart csinálni. :-)
[blog] új dizájn
Nos, picit átalakítottam a blogomat, így most jobban tetszik. Remélem nem csak nekem!
Új fotót tettem fel magamról, a régi már több mint egy éves volt, és azon állítólag sokkal "mackósabb" voltam, mint vagyok már egy jó ideje. Ez a kép augusztus 4-én készült, a Jarolimon. Szerencsésebbek láthatták már a teljes képet is - a kivágást úgy ejtettem meg, hogy ne látsszon, hogy éppen nudizás közben készült. :-)
És tettem fel általam készített fotókat is, párat a kedvenceim közül. Remélem sok új kép kerül fel még ide! :-)
Új fotót tettem fel magamról, a régi már több mint egy éves volt, és azon állítólag sokkal "mackósabb" voltam, mint vagyok már egy jó ideje. Ez a kép augusztus 4-én készült, a Jarolimon. Szerencsésebbek láthatták már a teljes képet is - a kivágást úgy ejtettem meg, hogy ne látsszon, hogy éppen nudizás közben készült. :-)
És tettem fel általam készített fotókat is, párat a kedvenceim közül. Remélem sok új kép kerül fel még ide! :-)
2004/08/17
[személyes] hrvatski jezik
Nem egy nagy teljesítmény, de megírtam életem első horvát nyelvű SMS-ét, Balunak:
"Dobro vecer! Zelio
bih reci svida mi
se hrvatski jezik.
Kakvo se vrijeme
ocekuje sutra?
Do kada ostajete u
Turska? Osjecajte
se dobro!"
Tudom, van benne pár hiba... :-)
"Dobro vecer! Zelio
bih reci svida mi
se hrvatski jezik.
Kakvo se vrijeme
ocekuje sutra?
Do kada ostajete u
Turska? Osjecajte
se dobro!"
Tudom, van benne pár hiba... :-)
[személyes] apám és a politika
Múlt hétvégén Anyukáméknál voltunk, ezen a hétvégén meg nem csináltunk semmi hasznosat meg értelmeset, leszámítva azt, hogy voltunk a Normafánál, röplabdáztunk, fociztunk meg frizbiztünk (frizbi vagy frisbee?).
Itt voltak Apukámék is a másik Anyukámmal (mert nekem olyan is van), és nem volt ez sem olyan nagy élmény, mint ahogy gondoltam. Néha nem találok semmilyen témát Apámmal, a szokásos családi ügyek kitárgyalásán túl. Volt egy ironikus megjegyzésem a debreceni "Kósa-térrel" kapcsolatosan, amiből aztán kiderült, hogy apám továbbra is Fidesz-hívő maradt, én meg ugye - finoman szólva - enyhén nem szimpatizálok a Fidesszel.
Aztán jól elgondolkodtam ezen... Úgy érzem, hogy nagyon sokat örököltem Apámtól (szellemiekre gondolok), nagyon hasonlóan gondolkodunk. És mégis a politikai palettán a két ellentétes póluson vagyunk. Igaz, nem beszélgettem vele el alaposabban érzékeny témákról, de félek is belemenni. Ő is jelezte, hogy nem akar most erről vitát nyitni, csak megjegyzi - és ez döbbentett meg - hogy amíg a Fidesz volt hatalmon, ő több pénzt kapott az általa romániai magyar iskolásoknak szervezett nyári táborra, míg most jóval nehezebben jutott pénzhez, meg talán kevesebbhez is. Na, ez aztán kiakasztott. Ezen méri le egy magyar kormány teljesítményét, hogy az ő kis "biznisze" mennyi állami támogatást kap? Megértem én, hogy nagyon sok ember így gondolkodik: a nyugdíjasnak az a kormány a jó, amely emeli a nyugdíját és csökkenti a gázárakat, a házasodóknak az a kormány a jó, amely lakáshiteleket finanszíroz, a tanároknak az, amely emeli a közalkalmazottak bérét, az erdélyi magyaroknak meg az, amely ész - és ellenőrzés - nélkül nyújtja a támogatásokat az ottani szervezeteknek és polgároknak. De odáig már kevesen jutnak el, hogy a saját érdekeik optimuma nem egyezik az ország optimumával. És kimondottan csalódás volt, hogy Apám sem jutott tovább a gondolkodásban.
Cica a hazafele úton megjegyezte, hogy őt nem érdekli a politika, hagyjam békén az ilyenekkel, nincs kedve politizálni. Igen, ez a fajta politizálás, ami Magyarországon 1998 óta folyik, nekem sem tetszik. De politizálni kellene, csak ehhez másként kellene értelmezni a politikát. Jó lenne elgondolkodni azon, hogy az állam az itt lakók közös "vállalkozása", és az állam (szerintem) alapvetően nem arra való, hogy támogassa az állampolgárokat, hanem az, hogy megoldja azokat a problémákat, amelyeket az állampolgárok nem tudnak. Nagyon leegyszerűsítve, feladata az, hogy építsen autópályát, mert én magamnak nem tudok építeni, meg tartson fenn kórházat és iskolát, mert én nem tudok saját magamnak fenntartani ilyeneket. Meg kellene tudni fogalmazni azt, hogy mit várunk el az államtól, és mit nem; milyen feladatokat oldjon meg, és azokat hogyan. Röhejes volt (és szánalmas), hogy a 2002-es választási ígérgetési versenyben csak annyi volt a kommunikáció tárgya, hogy ki mennyi pénzt fog majd költeni az egyes ágazatokra, de az nem, hogy mire. Mert nem mindegy, hogy azt az X milliárdot mire költik: pl. az egészségügyi reform kidolgozására és bevezetésére, az Egészségügyi Minisztérium béreire, az orvosok, ápolók béreire, orvosi műszerekre és berendezésekre, vagy kórházak felújítására. Ilyen értelemben lenne értelme politizálni: megmondani, hogy melyek azok a területek, ahol az államnak szinte kizárólagos szerepe kellene legyen és ott mit csináljon, melyek azok, ahonnan ki kellene vonulnia, és melyek azok, ahol csak ott ellebzselne, és néha közbeszólna. És nem feltétlenül kellene mindig bázisszemléletben tervezni, hanem új rendszereket kitalálni, és arra is figyelni, hogy be lehessen őket vezetni. Örülök is, amikor a mostani kormánynak a szemére vetik, hogy nem teljesíti a választási ígéreteit; azt a sok hülyeséget, amit összehordtak, ne is teljesítsék. Aki meg annak alapján szavazott 2 éve, hogy az autópályák építésére X párt 618, Y párt 639 milliárdot ígért, vagy hogy az egészségügyre X 800 milliárdot, Y meg csak 750 milliárdot, az hülye.
A környező államokkal folytatott magyar politikáról is másképp gondolkodunk Apámmal, ez már kiderült, de ebbe sem mennék bele most. A magyar-román viszonyban volt ellenben egyszer egy pillanat, amikor szinte elérzékenyültem: Horn Gyula és Theodor Stolojan román kormányfő együtt ültek a tévé stúdiójában és beszélgettek; a műsorvezető pedig Hornnak magyarul, Stolojannak románul tette fel kérdéseit. Akkor úgy éreztem, hogy igen, igen, igen, ez így jó és csodálatos, nem is hiszem el, hogy eljött ez a pillanat. Nem az, hogy egy stúdióban ültek, hanem az, hogy úgy tűnt, végre normális, partneri a viszony, és elindul egy olyan együttműködés, amilyenre nem volt még példa. Hát, három évre rá már nem ez volt a jellemző...
Itt voltak Apukámék is a másik Anyukámmal (mert nekem olyan is van), és nem volt ez sem olyan nagy élmény, mint ahogy gondoltam. Néha nem találok semmilyen témát Apámmal, a szokásos családi ügyek kitárgyalásán túl. Volt egy ironikus megjegyzésem a debreceni "Kósa-térrel" kapcsolatosan, amiből aztán kiderült, hogy apám továbbra is Fidesz-hívő maradt, én meg ugye - finoman szólva - enyhén nem szimpatizálok a Fidesszel.
Aztán jól elgondolkodtam ezen... Úgy érzem, hogy nagyon sokat örököltem Apámtól (szellemiekre gondolok), nagyon hasonlóan gondolkodunk. És mégis a politikai palettán a két ellentétes póluson vagyunk. Igaz, nem beszélgettem vele el alaposabban érzékeny témákról, de félek is belemenni. Ő is jelezte, hogy nem akar most erről vitát nyitni, csak megjegyzi - és ez döbbentett meg - hogy amíg a Fidesz volt hatalmon, ő több pénzt kapott az általa romániai magyar iskolásoknak szervezett nyári táborra, míg most jóval nehezebben jutott pénzhez, meg talán kevesebbhez is. Na, ez aztán kiakasztott. Ezen méri le egy magyar kormány teljesítményét, hogy az ő kis "biznisze" mennyi állami támogatást kap? Megértem én, hogy nagyon sok ember így gondolkodik: a nyugdíjasnak az a kormány a jó, amely emeli a nyugdíját és csökkenti a gázárakat, a házasodóknak az a kormány a jó, amely lakáshiteleket finanszíroz, a tanároknak az, amely emeli a közalkalmazottak bérét, az erdélyi magyaroknak meg az, amely ész - és ellenőrzés - nélkül nyújtja a támogatásokat az ottani szervezeteknek és polgároknak. De odáig már kevesen jutnak el, hogy a saját érdekeik optimuma nem egyezik az ország optimumával. És kimondottan csalódás volt, hogy Apám sem jutott tovább a gondolkodásban.
Cica a hazafele úton megjegyezte, hogy őt nem érdekli a politika, hagyjam békén az ilyenekkel, nincs kedve politizálni. Igen, ez a fajta politizálás, ami Magyarországon 1998 óta folyik, nekem sem tetszik. De politizálni kellene, csak ehhez másként kellene értelmezni a politikát. Jó lenne elgondolkodni azon, hogy az állam az itt lakók közös "vállalkozása", és az állam (szerintem) alapvetően nem arra való, hogy támogassa az állampolgárokat, hanem az, hogy megoldja azokat a problémákat, amelyeket az állampolgárok nem tudnak. Nagyon leegyszerűsítve, feladata az, hogy építsen autópályát, mert én magamnak nem tudok építeni, meg tartson fenn kórházat és iskolát, mert én nem tudok saját magamnak fenntartani ilyeneket. Meg kellene tudni fogalmazni azt, hogy mit várunk el az államtól, és mit nem; milyen feladatokat oldjon meg, és azokat hogyan. Röhejes volt (és szánalmas), hogy a 2002-es választási ígérgetési versenyben csak annyi volt a kommunikáció tárgya, hogy ki mennyi pénzt fog majd költeni az egyes ágazatokra, de az nem, hogy mire. Mert nem mindegy, hogy azt az X milliárdot mire költik: pl. az egészségügyi reform kidolgozására és bevezetésére, az Egészségügyi Minisztérium béreire, az orvosok, ápolók béreire, orvosi műszerekre és berendezésekre, vagy kórházak felújítására. Ilyen értelemben lenne értelme politizálni: megmondani, hogy melyek azok a területek, ahol az államnak szinte kizárólagos szerepe kellene legyen és ott mit csináljon, melyek azok, ahonnan ki kellene vonulnia, és melyek azok, ahol csak ott ellebzselne, és néha közbeszólna. És nem feltétlenül kellene mindig bázisszemléletben tervezni, hanem új rendszereket kitalálni, és arra is figyelni, hogy be lehessen őket vezetni. Örülök is, amikor a mostani kormánynak a szemére vetik, hogy nem teljesíti a választási ígéreteit; azt a sok hülyeséget, amit összehordtak, ne is teljesítsék. Aki meg annak alapján szavazott 2 éve, hogy az autópályák építésére X párt 618, Y párt 639 milliárdot ígért, vagy hogy az egészségügyre X 800 milliárdot, Y meg csak 750 milliárdot, az hülye.
A környező államokkal folytatott magyar politikáról is másképp gondolkodunk Apámmal, ez már kiderült, de ebbe sem mennék bele most. A magyar-román viszonyban volt ellenben egyszer egy pillanat, amikor szinte elérzékenyültem: Horn Gyula és Theodor Stolojan román kormányfő együtt ültek a tévé stúdiójában és beszélgettek; a műsorvezető pedig Hornnak magyarul, Stolojannak románul tette fel kérdéseit. Akkor úgy éreztem, hogy igen, igen, igen, ez így jó és csodálatos, nem is hiszem el, hogy eljött ez a pillanat. Nem az, hogy egy stúdióban ültek, hanem az, hogy úgy tűnt, végre normális, partneri a viszony, és elindul egy olyan együttműködés, amilyenre nem volt még példa. Hát, három évre rá már nem ez volt a jellemző...
2004/08/12
[személyes] tömör beszámoló a nyaralásról
2004. július 30., péntek
Sajnos a főnöknőmnek is ez volt az utolsó napja szabi előtt, és ő ilyenkor roppant laza és vidám tud lenni, így a megbeszélésünk elhúzódott rendesen. Dél helyett ötkor indultam haza, akkor még bepakoltunk Puntókába, és csak este nyolckor indultunk, belefutva a Balatonra tartók dugójába. Székesfehérváron még tankoltunk, éjfélre értünk a határhoz. Pénzváltás 35,6 Ft-os árfolyamon...
2004. július 31., szombat
Egészen jól haladtam, 1.10-kor Zágráb, 1.55 Bosiljevo 2, 4.10 Zadar (volt közben pihenő is azért); sajnos 4.30-kor Puntóka a Pristeg-i pihenőhelynél, 40 km-re Sibeniktől lerobbant, az a sárga izé jelzett, hogy a motorral van valami baj. Leálltam, könyv elő, ezek szerint valami központi vezérlőegységgel vagy mivel van baj. Basszus, két héttel a garancia lejártát követően! Egy ideig tanakodtam, hogy mi legyen, közben kihajnalodott, és akkor egy magyar pár fiútagja lépett oda hozzám, hogy csak nincs valami baj az autóval. Nagyon kedvesek voltak, mondták, hogy induljunk el, ők jönnek mögöttünk, ha kell segítség. Az autó alapjáraton rázott, nagyon erőtlen volt, max. 90-el bírtam menni, és a fogyasztás felment kb. 16l/100km-re... Benzinkútnál megálltunk, ott elmondták, hogy hol találjuk meg a Fiat-szervízt. Nos, Sibenik nem az a hely, ahol egy Fiat-szervízt csak úgy meg lehet találni... :-) A kedves győri pár (Tarlós Gergely és Timi, köszönöm nektek!) segített ebben is, majd folytatta az útját, a szerelő meg közölte, hogy 6000 kunából (210.000 Ft) megúszom. Ahhhhhh!!! Volt egy kis félelmem, hogy esetleg átvágnak, így nekiálltam telefonálni: Fiat Hrvatska, Fiat Magyarország, Horvát Autóklub, Balu, Vikicica, Éca, Fiat spliti szalonja, de a vége az lett, hogy ott kicseréltettem azt a kis biszbaszt; igaz, megúsztam 110.000-ből.
11.00-kor folytattuk az utunkat: 12.14 Split, 13.16 Omis, 14.37 Drvenik; a 90 km-es utat közel két és fél óra alatt tettük meg! Drvenikben vártunk még három és fél órát, mire átérhettünk a komppal Sucurajba; harmincöt órányi ébrenlét, huszonhárom órával az indulás után 19.00-kor Vrboskaban voltunk. A kempingben sajnos nem volt semmi hely, így első éjszaka autóban aludtunk, cevapcici-evés és Ozusjko-ivás után... :-(
2004. augusztus 1., vasárnap
A jól megérdemelt pihenés... Nudizás, fürdés, úszás, leégés (szerencsére már nem anyagi), szex a sátorban, délutáni alvás... Este bementünk Jelsara vacsizni.
2004. augusztus 2., hétfő
Délelőtt lustiztunk, délután bementünk Hvarra. Fagyiztunk és limonádét ittunk a Slasticarnica Hvarban - azaz az albánnál. Felsétáltunk a Forticaba (Spanjolaba), és gyönyörű látvány tárult elénk... A hvari öböl, baloldalt lent a Riva, az Arzenala, a Trg Sv. Stepanja, szemben meg a Galisnik sziget és a Jarolim. A régi úton mentünk vissza, Brusje-n keresztül; Cica szedett levendulát, majd kipróbáltuk az "útmenti szexet" is: leálltunk az autóval, behúzódtunk egy kis útmenti épület mögé, és ott rosszalkodtunk. :-)
2004. augusztus 3., kedd
Vrboskan napoztunk, este Stari Gradba néztünk be.
2004. augusztus 4., szerda
Kirándultunk, átmentünk a régi alagúton, Sveta Nedeljaig. Az út végén a szikláknál fotóztunk, majd átmentünk megint Hvarba, a Jarolimra, és ott fürödtünk, nudiztunk, és fotóztunk. Szex a tengerparton, hmmmm... :-) Sok kíváncsi hajós a környéken, pfujjj! :-( A visszaúton Hvarra végig dobolt egy srác, nagyon ügyes volt!
2004. augusztus 5., csütörtök
Megint Vrboskan a kempingben napoztunk, tengeri sünit hoztam fel és mutattam meg Cicának, de láttam rákokat, tengeri csillagokat is a tenger alján. Este Jelsan vacsiztunk.
2004. augusztus 6., péntek
Az éjjel esett az eső, meglepő! Délután megint Hvaron korzóztunk, sikerült felmennünk a Napoleon erődhöz, és onnan be lehetett látni az egész környéket; egsézen a Pakleni szigetek végéig... Visszafele még Milnaba is leereszkedtünk, csendes kis nyugis falu.
2004. augusztus 7., szombat
Az út hazafelé... Összepakoltuk a cuccainkat, elbúcsúztunk az ottani magyar pártól és a "latótocsis", "tutásautós" Áditól. Indulás 7.40-kor Vrboskából, 8.47 Sucuraj, 10.22 Drvenik, 12.04 Split (előtte 15-20 km-es álló dugó a szembejövő sávban), 13.21 Sibenik (a városban és környékén újabb dugó, szemben kb. 10 km-es sor), 14.27 Zadar 2, 15.41 Gornja Ploca, 16.32 Plitvice. Sajnos a nagy vihar és a jégeső éppen akkor és ott kívánt kitörni, így nem tudtuk megnézni a vízesést, meg a tavakat... Megvacsiztunk, majd 17.54 Slunj, 18.41 Karlovac, 19.42 Zagreb (a fizetőkapu előtt 5 km-el már álltak az autók), 20.46 Gorican határátkelő. 21.27-kor léptük át a határt, 0.22-kor voltunk itthon.
Sajnos a főnöknőmnek is ez volt az utolsó napja szabi előtt, és ő ilyenkor roppant laza és vidám tud lenni, így a megbeszélésünk elhúzódott rendesen. Dél helyett ötkor indultam haza, akkor még bepakoltunk Puntókába, és csak este nyolckor indultunk, belefutva a Balatonra tartók dugójába. Székesfehérváron még tankoltunk, éjfélre értünk a határhoz. Pénzváltás 35,6 Ft-os árfolyamon...
2004. július 31., szombat
Egészen jól haladtam, 1.10-kor Zágráb, 1.55 Bosiljevo 2, 4.10 Zadar (volt közben pihenő is azért); sajnos 4.30-kor Puntóka a Pristeg-i pihenőhelynél, 40 km-re Sibeniktől lerobbant, az a sárga izé jelzett, hogy a motorral van valami baj. Leálltam, könyv elő, ezek szerint valami központi vezérlőegységgel vagy mivel van baj. Basszus, két héttel a garancia lejártát követően! Egy ideig tanakodtam, hogy mi legyen, közben kihajnalodott, és akkor egy magyar pár fiútagja lépett oda hozzám, hogy csak nincs valami baj az autóval. Nagyon kedvesek voltak, mondták, hogy induljunk el, ők jönnek mögöttünk, ha kell segítség. Az autó alapjáraton rázott, nagyon erőtlen volt, max. 90-el bírtam menni, és a fogyasztás felment kb. 16l/100km-re... Benzinkútnál megálltunk, ott elmondták, hogy hol találjuk meg a Fiat-szervízt. Nos, Sibenik nem az a hely, ahol egy Fiat-szervízt csak úgy meg lehet találni... :-) A kedves győri pár (Tarlós Gergely és Timi, köszönöm nektek!) segített ebben is, majd folytatta az útját, a szerelő meg közölte, hogy 6000 kunából (210.000 Ft) megúszom. Ahhhhhh!!! Volt egy kis félelmem, hogy esetleg átvágnak, így nekiálltam telefonálni: Fiat Hrvatska, Fiat Magyarország, Horvát Autóklub, Balu, Vikicica, Éca, Fiat spliti szalonja, de a vége az lett, hogy ott kicseréltettem azt a kis biszbaszt; igaz, megúsztam 110.000-ből.
11.00-kor folytattuk az utunkat: 12.14 Split, 13.16 Omis, 14.37 Drvenik; a 90 km-es utat közel két és fél óra alatt tettük meg! Drvenikben vártunk még három és fél órát, mire átérhettünk a komppal Sucurajba; harmincöt órányi ébrenlét, huszonhárom órával az indulás után 19.00-kor Vrboskaban voltunk. A kempingben sajnos nem volt semmi hely, így első éjszaka autóban aludtunk, cevapcici-evés és Ozusjko-ivás után... :-(
2004. augusztus 1., vasárnap
A jól megérdemelt pihenés... Nudizás, fürdés, úszás, leégés (szerencsére már nem anyagi), szex a sátorban, délutáni alvás... Este bementünk Jelsara vacsizni.
2004. augusztus 2., hétfő
Délelőtt lustiztunk, délután bementünk Hvarra. Fagyiztunk és limonádét ittunk a Slasticarnica Hvarban - azaz az albánnál. Felsétáltunk a Forticaba (Spanjolaba), és gyönyörű látvány tárult elénk... A hvari öböl, baloldalt lent a Riva, az Arzenala, a Trg Sv. Stepanja, szemben meg a Galisnik sziget és a Jarolim. A régi úton mentünk vissza, Brusje-n keresztül; Cica szedett levendulát, majd kipróbáltuk az "útmenti szexet" is: leálltunk az autóval, behúzódtunk egy kis útmenti épület mögé, és ott rosszalkodtunk. :-)
2004. augusztus 3., kedd
Vrboskan napoztunk, este Stari Gradba néztünk be.
2004. augusztus 4., szerda
Kirándultunk, átmentünk a régi alagúton, Sveta Nedeljaig. Az út végén a szikláknál fotóztunk, majd átmentünk megint Hvarba, a Jarolimra, és ott fürödtünk, nudiztunk, és fotóztunk. Szex a tengerparton, hmmmm... :-) Sok kíváncsi hajós a környéken, pfujjj! :-( A visszaúton Hvarra végig dobolt egy srác, nagyon ügyes volt!
2004. augusztus 5., csütörtök
Megint Vrboskan a kempingben napoztunk, tengeri sünit hoztam fel és mutattam meg Cicának, de láttam rákokat, tengeri csillagokat is a tenger alján. Este Jelsan vacsiztunk.
2004. augusztus 6., péntek
Az éjjel esett az eső, meglepő! Délután megint Hvaron korzóztunk, sikerült felmennünk a Napoleon erődhöz, és onnan be lehetett látni az egész környéket; egsézen a Pakleni szigetek végéig... Visszafele még Milnaba is leereszkedtünk, csendes kis nyugis falu.
2004. augusztus 7., szombat
Az út hazafelé... Összepakoltuk a cuccainkat, elbúcsúztunk az ottani magyar pártól és a "latótocsis", "tutásautós" Áditól. Indulás 7.40-kor Vrboskából, 8.47 Sucuraj, 10.22 Drvenik, 12.04 Split (előtte 15-20 km-es álló dugó a szembejövő sávban), 13.21 Sibenik (a városban és környékén újabb dugó, szemben kb. 10 km-es sor), 14.27 Zadar 2, 15.41 Gornja Ploca, 16.32 Plitvice. Sajnos a nagy vihar és a jégeső éppen akkor és ott kívánt kitörni, így nem tudtuk megnézni a vízesést, meg a tavakat... Megvacsiztunk, majd 17.54 Slunj, 18.41 Karlovac, 19.42 Zagreb (a fizetőkapu előtt 5 km-el már álltak az autók), 20.46 Gorican határátkelő. 21.27-kor léptük át a határt, 0.22-kor voltunk itthon.
2004/08/06
[szemelyes] hvarbol jelentem...
...hogy nincs semmi jelentenivalom most eppen, csak beneztem. Majd otthon roviden osszefoglalom a meglehetosen kalandosan, bosszantoan indulo nyaralast. Holnap reggel indulunk haza, meg megnezzuk a plitivicei tavakat, vasarnap hajnalban erunk haza Budapestre. Legalabbis nagyon remelem!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)