[2006] boldog új évet mindenkinek!

[karácsonyi] ajándékok

Kaptam egy kormányt autójátékokhoz, pedállal, kaptam egy számítógépes autós játékot, meg egy National Geographic világatlaszt, műholdfelvételekkel. :)

Cica pedig kapott tőlem gyűrűt, nyakláncot, karkötőt, fülbevalót; ezüst, Swarovski kristályokkal. :)

Pufi is kapott ajándékot, egy csörgőlabdát. De neki az sokkal nagyobb öröm, ha például a szaloncukor sztanioljából gyúrunk neki egy labdacsot. Azt órákon keresztül képes kergetni, amíg be nem gurul valamelyik bútor alá. Akkor kicsit még próbálkozik kibányászni, utána meg méltóságteljesen elvonul, és lefekszik a szőnyegre.

A listából így végülis semmit sem kaptam. Igaz, kicsit hosszú volt. ;) De a kamerát és/vagy a fényképezőgépet januárban még megvehetem magamnak.

[karácsony] boldogat, mindenkinek

[karácsony] kívánságlista

Összeírtam, hogy miket kérek Karácsonyra (nem fontossági sorrendben). :)

1. U2 Vertigo Tour 2005 DVD (a dupla verzió) - hogy újra átéljük Katowicét, csak éppen a fagyoskodás nélkül
2. The Offspring DVD (videoklipek) - mert egy csomó számát szeretem
3. Rammstein Reise, Reise Tour DVD - hogy újra átéljük a budapesti meg a bécsújhelyi koncertet
4. Egy kurva nagy TV, hogy azon nézzem a Rammstein turné DVD-t
5. 2-3 hetes nyaralás (telelés) Brazíliában
6. Fényképezőgép (még nem döntöttem a Canon EOS 350D és az EOS 20D közül) - hogy lefotózzam Brazíliát
7. Videokamera (de fogalmam sincs melyik) - hogy megörökítsem az embereket körülöttem
8. Egy új Honda Civic (1,8-as motorral, sport vagy executive felszereltséggel, piros színben) - mert jól passzol hozzám, meg a cipőmhöz
9. Gardrób szekrény (Pax az IKEÁból, tükörajtókkal)
10. Jó kis kanapé, amin elférünk mindhárman
11. Mikrohullámú sütő
12. Fritőz, hogy Cica abban csináljon nekem sült krumplit
13. Billentyűzet, egér
14. 19 colos TFT monitor
15. Jó könyvek
16. Farmernaci
17. Pulcsik
18. Bon Jovi - Have A Nice Day CD
19. Egy szép, világos, napsütéses kényelmes lakás, szép nagy fürdőszobával és sarokkáddal, nagy terasszal, zöld környezetben, cicaajtóval a teraszajtón, amelyben mindhárman jól érezzük magunkat... :)

[személyes] egyebek, mostanában...

És akkor folytatom a "Mi történt az elmúlt egy hónapban?" sztorit...

Besurrantak hozzánk tolvajok valamelyik éjszaka, hajnal 2 körül. Méghozzá úgy, hogy én ébren voltam, számítógép és TV egyaránt ment. Annyira halk volt az illető, hogy csak az tűnt fel, hogy beszűrödnek kinti zajok, meg jön a hideg a lábamra. Amikor felálltam a gép elől, hogy bezárjam az ablakot (azt hittem, hogy az maradt nyitva), hirtelen hatalmas dörrenést hallottam a mi bejárati ajtónk (majd a lenti) felől. Olyan hihetetlennek tűnt, hogy valaki bejött volna, hogy miután megállapítottam, hogy autókulcs, pénztárca, mobil, forgalmi mind megvan, nyugodtan mentem aludni. Még reggel is úgy meséltem el Cicának, mint egy hihetetlen álmot, ám amikor ránézett a táskája (hűlt) helyére, már nem voltam annyira biztos a dolgomban. Kiderült, hogy a táska az egyetlen, ami eltűnt. Na de szombat reggelre már megvolt a táska, hétfő reggelre meg Cica tárcájából az összes irat. Megúsztuk 1500 Ft készpénz veszteséggel a dolgot: Cica 15.000 Ft-os táskája, meg az én 30.000 Ft-os karórám (a táskában volt) nem kellett neki. Ja, Cica BKV bérlete sem kellett neki, de biztos olyan már volt neki. :)

Édesanyám élettársa három hete leesett a létráról, eltörött a kulcscsontja, 4-5 bordája, plusz megrepedt a lapockája. Ha legközelebb hazamegyünk (szerencsére nemrég hazaengedték a kórházból), jól elbeszélek a fejével. Nem igaz, hogy valaki ennyire ne tudjon vigyázni saját magára... Az utóbbi időben évente átlagosan kétszer töri el a bordáit. :(

Autós üldözésben is részt vettem nemrég. :) A Camponaban voltunk Cicával, és amikor az összes bolt bezárt, már csak a tesco volt nyitva, ő bement a szupermarketbe, én meg lementem a garázsba, hogy betegyem az autóba a vásárolt cuccokat. Puntóka környékén két nagyon gyanús alakot láttam: még előtte hallottam egy autóriasztót megszólalni, aztán láttam, hogy a mellettem parkoló Suzukit méregetik, aztán odamentek egy Bravához. Megpiszkálták a zárat, aztán mellette állva még cigiztek, amjd hirtelen bepattantak a kocsiba, és elhajtottak. "Húúú, bazmeg, ezek ellopták a kocsit!!!" Azonnal gázt adtam és követtem őket, közben hívtam Cicát, hogy a hangosbemondón mondja be, hogy az autó tulajdonosait kérik azonnal az ügyfélszolgálathoz. Én meg követtem az autót. :) Cica szólt a biztonságiaknak, azok elkezdtek ott tökölni azzal, hogy visszanézik a videofelvételeket. Valahol a 22. kerületben a két srácot várták, úgyhogy elmentem mellettük, majd "elbújtam" Puntóval úgy, hogy azonnal tudjak utánuk menni, ha mennek tovább. Három perc után elindultak, mentem utánuk, de akkor láttam, hogy a várakozó alakok egy másik autóban ülnek, a követett kocsi pedig leparkol egy kis utcában; már csak egy alak maradt benne, aki kiugrott, és futott a másik autóhoz. "Ahhha, ezek észrevették, hogy követtem őket, és inkább lefújják az akciót" - állapítottam meg magamban. Közben a Camponaból a rendőrök elindultak felém, és amikor odaértek, kiderült, hogy az autó valószínűleg mégsem lopott, a tulajdonos bejelentett címe előtt parkol. Kicsit cikinek éreztem, de kedvesek voltak a rendőrök, megköszönték, és kérték, hogy azért részletesen írjam le, miért voltak gyanúsak, mert végül is elképzelhető, hogy tényleg lopni akartak, csak nem ítélték alkalmasnak a körülményeket. Végül is izgalmas kis este volt. :) De tényleg, két kollégámnak is lopták el mostanában az autóját, és tudtam milyen szar érzés az, hogy lemész a parkolóba, és nincs meg az autód... Így amikor azt hittem, hogy lopják az autót, gondolkodás nélkül indultam utánuk.

[munka] konferencia

Akkor röviden az elmúlt egy hónap eseményeiről...

December 1-én a cégünk rendezett egy születésnapi konferenciát. A szervezés nagyrészt az én feladatom volt, és alig egy hónapom volt az egészre, úgy, hogy közben a cég arculatát is ki kellett dolgoztatni (honlap, levélpapír, mappa, cd-borító, molino, toll, stb.). Utólag meg kell állapítanom a visszajelzések alapján, hogy az egész kurva jól sikerült. :) A konferencia első blokkjában mi adtunk elő, a turisztikai, városrehabilitációs, illetve "ESZA-típusú" projektek tapasztalatairól, méghozzá úgy, hogy a mi előadásainkat egészítette ki egy-egy ügyfelünk, aki arról számolt be, hogy milyen tapasztalatai voltak a velünk való munkában. És ugyan senkit sem kértünk erre, de mindenki megdícsért minket, megköszönték nekünk a munkánkat, és ez nagyon jól esett. Meg jól jött ki. Jól jött ki az is, hogy azon túl, hogy a három projekttípus szakmailag eltérő volt, az ügyfelek "típusa" is más-más volt: volt köztük fideszes, szocialista, független; volt köztük budapesti kerület, vidéki gazdag város, és vidéki "templom egere" község is.

Ja, a szervezés mellett még az egyik előadás is az enyém volt. :) Az is jól sikerült.

Az előadásom közben fedeztem fel a hallgatóság soraiban azt a nőt - egy konkurens cég ügyvezetőjét - aki referenciát adott rólam amikor ehhez a céghez jöttem dolgozni. A nő sokat dolgozott annak az önkormányzatnak, amelynél én akkoriban dolgoztam, és amikor megtudta, hogy pályáztam erre az állásra, akkor mondta, hogy nem is tudta, hogy én el akarok jönni onnan, mert akkor ő is felvett volna. Most meg az előadásom közben nagyon aranyos volt, végig mosolygott rám, mintha mondta volna, hogy "igen, igen, mondd csak, annyira jó az előadásod!" Az ebédnél odamentem hozzá, köszöntem neki, kérdeztem, hogy mi újság velük, mert rég találkoztunk, és mondta, hogy a mai napig sajnálja, hogy nem hozzájuk mentem. :) Jól esett, hogy ezt mondta, mert ő kimondottan férfias, kemény alkat, nem az a bókolós típus, aki akkor is hihetően dícséri meg az ismerős frizuráját, ha szemmel láthatóan iszonyú gáz.

Ami még jól esett az előadás közben: az én mondókám után az egyik ügyfelünk - egy kerületi polgármester, akivel együtt dolgoztunk egy nagy projekten - beszélt a tapasztalatairól a projekt fejlesztése során. És egyszer, amikor meg kellett említenie engem, tétovázott egy picit, majd úgy említett meg, mint "Zsolt barátom" hozzátéve gyorsan, hogy annyira jó volt a viszony közöttünk, hogy ezt nyugodtan mondhatja barátinak. Meg az előadásomban az volt az egyik fő pont, hogy akkor jó az együttműködés az önkormányzat, a tervezők, a tanácsadók között, ha ezek "ismerik egymás nyelvét". És ő megemlítette, hogy amikor először jártam náluk, és a megbeszélés után elmentem, összenéztek, és megállapították, hogy vagy ez a BFS nem érti, hogy miről van szó, vagy ők nagyon hülyék hozzá. De aztán rájöttek, hogy ők nem tudják mi ez igazán, és a végére nagyon sokat tanultak tőlünk.

Szóval, kurva jók voltunk. :) Nem tudom már ki találta ki, hogy mindegyik előadásunkhoz hívjuk el egy-egy ügyfelünket, aki beszél rólunk is, meg arról, hogy nekik milyen tapasztalataik voltak, milyen tanulságokkal járt a munka, de telitalálat volt, teljessé tette az egészet, és enélkül nagyon önfényező lehetett volna az előadásunk. :) A délutáni részben kormányzati meghívott előadóink voltak, de szerintem ők nem voltak annyira jók, mint mi. ;)

Ja, és külön jól esett, hogy pont az előadásom közben megjött RomaKoma és RomaKománé is. :)

[celebrity] news

Ezt csak azért, mert ilyen kategória még nem volt. :)

Egyébként nem értem a paparazzikat, meg azokat sem, akik meglátnak valami "hírességet" egy olyan szituációban, amikor ő is csak egy egyszerű ember (sétál, vásárolgat, vagy melletted vizel a piszoárba) és máris megbámulják, mutogatnak, és suttogónak hitt hangon hívják magukhoz az egész családi pereputtyot, hogy utána a környezet csodálatában, irigységében fürödjenek. Arról nem is beszélve, amikor az illető tényleg egy senki: a múltkor egy étteremben vacsorázva kellett volna felismernem valami ágicát vagy hasonló "kaliberű" nőt. [Ne röhögtess, vazze, ki ez a nő? Attól híres, hogy élő adásban mutogatta magát és csillogtatta 100 körüli IQ-ját?]

Persze lehet, hogy az az oka ennek, hogy az első ilyen "celebrity", akit láttam, Albert herceg volt. Bár tőle sem emelkedett a pulzusszámom, úgyhogy elképzelhető hogy egy magyar miniszterelnök, vagy miniszter milyen reakciót bír kiváltani belőlem. A köztársasági elnök azért már más: nehéz elfelejteni Göncz Árpádot, ahogy hivatalban levő elnökként másfél órán keresztül mesélt nekünk. Arra is emlékszem, hogy Saeed Armaghani - iráni kosárlabda válogatott, a GYSEV női kosárcsapatának későbbi edzője, illetve Balogh Judit ("Bubu") férje - felállt mellettem, és megköszönte Árpi bácsinak, hogy Magyarország befogadta őt, Árpi bácsi meg kezet fogott vele, és kívánta neki, hogy érezze jól magát, legyen boldog itt. Számomra - mint Saeedhoz hasonló "menekült", hazánkba szakadt hazánkfia - ez nem egy felejthető pillanat.

Fentieket csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, mennyire nem hat rám, ha valami "hírességgel" futok össze. Na de azt el kell mesélnem, hogy ma az autópályán előztem meg Baumgartner Zsoltot - akivel meglepően sokszor, az elmúlt évben legalább fél tucat alkalommal futottam össze a városi forgalomban. :) Na jó, nem a Minardit vezette, és mellesleg dugó is volt az M1/M7 kivezető szakaszán, de akkor is megelőztem, hogy utána aztán jobbra indexelve lazán eltűnjek az egyik mellékutcában, a munkahelyem irányába. :) Nagyon cool voltam...

[személyes] dolgozunk

Cica elkezdett dolgozni, és mesél jobbnál jobb sztorikat a gyámság alatt levő gyerekekről, egészen deprimáló ennyi szomorú sorsú gyerekről hallani. :( Tulajdonképpen ezért nem szeretem, amikor a munkájáról beszél. Nem akarom minden nap azt hallani, hogy mennyi hülye szülő és szerencsétlen gyermek van a világon.

Bent szerencsére nem kell dolgoznom mostanában projekteken, inkább vezetési feladataim vannak, konferenciát szervezünk, ilyenek. Összeszámoltuk, az elmúlt két évben több mint 23 milliárd forintot nyertünk ügyfeleinknek EU-s pályázatokon; a csatlakozás óta pályázatokon megítélt minden 100 Ft-ból közel 5-öt mi nyertünk el. Megpróbáltuk elképzelni, hogy ez mekkora összeg: a 10 legnagyobb lottóötös nyeremény összesen nincs ennyi. És ennyi pénzből le lehetne szerződtetni a fél Real Madridot - kijönne belőle Roberto Carlos, David Beckham, Zidane és Figo is.

Ennyit a munkáról. Jó kis képet festek magamról: a családból kiemelt, nevelőotthonokban nevelt gyerekek nem érdekelnek, csak a milliárdok. De hát a gyerekeken nem tudok segíteni, míg önkormányzatoknak tudok abban, hogy közösségi célú beruházásaikat megvalósítsák. Mindenki csinálja azt, amihez ért.

[személyes] mizú?

Semmizú, csak dolgoztam egy csomót mostanában. Na jó, nagyjából ugyanannyit, mint eddig. :)

Az a baj a blogommal, hogy most már zavar az, hogy ennyire korlátozottak azok a lehetőségek, amiket az ingyenes blogoldalak biztosítanak. De akkor vagy fizetnem kellene egy csomó pénzt azért, hogy legyen egy pontosan az én igényeimnek megfelelő oldalam, saját domainnel, meg ilyenek, vagy meg kellene próbálnom minél olcsóbban összehozni, és akkor magamnak kellene megcsinálnom egy csomó mindent, ám a tudásom nem elég ahhoz, hogy ennél komolyabbat alkossak. Elindultam egy irányba a Wordpress-sel, aztán a Nucleus-al; a Wordpress egyszerű volt, de a freeweb.hu nem engedélyezi a .htaccess használatát, a Nucleus meg túl bonyolult, és nem eléggé "mezei user" barát ahhoz, hogy én megbírkózzak azzal, hogy átszabjam olyannak, mint én szeretném. Szóval egyik sem jött be, és most megint nincs időm, energiám ahhoz, hogy újrakezdjem.

Nagyon tetszik Athina blogja, valami hasonlóan "gusztusos" blogot szeretnék, természetesen más stílusban, kicsit portálszerűbben kialakítva, hogy például a főoldalon legyen egy kép, 3-4 legutóbbi bejegyzés összefoglalója, esetleg pár link, és a bővebb tartalom lenne aloldalakon. És persze úgy, hogy ha 1 hónap múlva meggondolom magam, akkor viszonylag egyszerűen át lehessen alakítani.

Természetesen megoldható lenne, és nem arról van szó, hogy nem lenne pénzem akár profikkal megcsináltatni az oldalt. A nagy kérdés az, hogy érdemes-e beletenni pénzt és energiát ebbe a blogba? Hiszen lassan már az is nagy szó, ha hetente egyszer írok bele. Amikor elkezdtem a blogom, volt még bennem az a "drive", hogy picit kiéljem az exhibicionizmusom, de mostanra ez megszűnt, tehát a magánéletemről már nem szeretek írni. Meg különben is, erről annyian írnak, hogy az már dögunalom. Van olyan téma, amiről már régóta kifejteném a véleményem, de ezek nem öt perces munkát igénylő dolgok. Nagyon gyakran lenne kedvem politikával/közélettel kapcsolatos dolgokat is írnom, de minek? Annyira mindegy, nem? Akkor meg mi a fenének "izgassam" magam? Ha rendesen akarnám csinálni, napi egy órát simán el kellene töltenem ezzel, annyit meg nekem "nem ér meg" a dolog, úgy érzem.

Lehet, hogy segítene, ha valami rohadt unalmas munkám lenne, és ráérne az agyam, hogy ezeken járjon. De nem ilyen a munkám. Most például... na jó, nem kezdek ebbe bele, az egy másik hozzászólás témája lesz. Vagy nem. :) De a lényeg, hogy nem érzem annak a szükségességét, hogy a magánéletemben/blogomban éljem ki a kreativitásom, mert azt a munkában is kiélhetem.

Mint látható, tele vagyok dilemmákkal, és ezt a blogom meglehetősen hűen tükrözi...

[zene] rammstein

Belehallgattam a Rammstein új lemezének pár számába, a Benzin mellett a Spring, Zerstören, Te Quiero Puta!, Feuer & Wasser, Mann Gegen Mann-ból hallhatók részletek itt. Hmm, érdekes lesz, főleg a Te Quiero Puta!-ra vagyok kíváncsi. :)

[munka] stratégia, az

Megbeszéltük a főnöknőmmel az anyagot, még egy fél órát dolgozok rajta, aztán küldöm tovább a partnerünknek, aki ma éjjel még eltökölget rajta, hogy aztán holnap reggel frissen-ropogósan landoljon az anyag a megrendelő mailboxában, és holnap délután megbeszélhessük. Hurrá, bazmeg. De jó lenne egyszer egy anyagot utolsó napok stresszelése, éjszakázás nélkül leadni...

Be kellene iratkoznom egy idő-menedzsment kurzusra, de kurvára nincs rá időm. :)

[személyes] fáradt vagyok, haggyámá

A korábban már említett (vagy nem itt említett) kistérségi koncepció, stratégiai és operatív program elkészítésének a hajrájának a hajrájában vagyok éppen. Hajnalban már felébredtem, hogy dolgozzak rajta, délelőtt ültem három órán keresztül egy megbeszélésen, azóta meg ezt szépítgetem, alakítgatom, meg ilyenek, és mostanra már nagyon elfáradtam, és elegem van belőle. Haza akarok menni, aludni akarok. Kit érdekel, hogy jól fogalmazom-e meg a szociális ellátás-fejlesztés intézkedés output-, eredmény- és hatásindikátorait?? Na jó, engem (mondja a bennem lakozó rendes, megbízható munkaerő).

Szóval várok a főnöknőmre, mert nemsokára visszaér, és átnézzük együtt újra az anyagot. 65 oldal, basszus...

Azért van a mai napnak jó híre is! RomaKoma a múlt héten sokkolt minket azzal, hogy megnősül - tette ezt úgy, hogy válaszolt arra a kérdésre, hogy miért nem találkoztunk már vagy két hónapja: "Szervezem az esküvőmet, jövő héten lesz...". Ma pedig csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy útban van KisRomaKoma, RomaKománé 4 hónapos terhes. Hát, gratuláljunk nekik! :)

[napi fika] 2 kg plusz

Egy parányi gyöngyszem a loveboxról, egy okos kis csibe naplójából:

Basszus, neki kell állnom fogyózni. Egyrészt, mert vettem egy nagyon jó nacit, amit össze tudok ugyan gombolni, de félek, hogy nem fogja sokáig bírni, másrészt meg híztam 2kg-ot. Megyek is azt hiszem infraszaunázni, úgyis ki akartam már próbálni!

Miért nincsenek itt hegyek???? Meg hó???? Napi két órát biztos síelnék, az meg tuti lefogyasztana, de a konditerem meg az aerobic már olyan unalmas, hogy rá sem bírom magam beszélni!!!

Hát, sok jó szöveget hallottam már arra, hogy ki miért nem tud lefogyni, de ilyet, hogy Magyarország természet-földrajzi adottságai akadályoznak valakit 2(!!!) kg leadásában... Ilyet még nem. :-)

[személyes] észak-csepel

Az észak-csepeli ingatlanügylethez kapcsolódóan azért az érdekes, hogy:

[...] A szocialisták szerint viszont az évszázad beruházása valósulhat meg a csepeli szigetcsúcson. De, hogy pontosan mi, az nem derült ki az ülésen. Ez mindenestre érdekes egy 11 milliárdért eladott telekcsoport esetében - több városatya szerint is. [...] (index.hu)

Persze a Fadesanak - jobb esetben - megvannak a tervei, de érdekes, hogy úgy értékesítik a területet, hogy nem tudják, milyen beruházásokat terveznek ott. Abszolút piacpárti vagyok, de a városfejlesztést nem lenne szabad teljesen az ingatlanfejlesztőkre hagyni... vagy akkor ne csodálkozzunk azon, hogy ez a város annyira élhetetlen, mint amilyen most is. Na persze, amikor egy állandó pénzügyi gondokkal küszködő önkormányzat vezetőinek szeme előtt megjelenik az a sok nulla a 11-es mögött, akkor eltűnik valahol a távolban a terület jövője...

[személyes] kicsi a világ...

Kicsi a világ, szoktuk mondani, amikor egy idegennel beszélgetve kiderül, hogy vannak közös ismerőseink. Nekem most ez annak kapcsán jutott eszembe, hogy míg két hónappal ezelőtt csak annyit tudtam a Fadesa-ról, hogy kedvencem, a Deportivo La Coruna mezszponzora, és fogalmam sem volt, hogy mivel foglalkoznak, tegnap este kiderült, hogy övék lehet Budapest talán legértékesebb beépítetlen területe, a csepeli sziget északi csücske - miközben az egyik projekt amin dolgozom, éppen Csepelen zajlik, és ez az ügylet nagymértékben érinti azt a szakterületet, amit én fogok kidolgozni a projektben. Találkoznom is kellene velük... :)

Szóval, kicsi a világ...

Ja, kiderült, hogy nem csak RomaKomát vonjuk be horvát szakértőként, hanem én is bekerülhetek még pár kollégámmal. Izgalmas feladat, olyan jó lenne, ha megnyernénk!

[személyes] munka, blogdizájn

Nincs sok kedvem dolgozni, de kell... Illetve van egy csomó feladatom, nekiállok rangsorolni őket, a legkellemetlenebbel - és egyben legnagyobbal - kezdem (egy kistérség operatív programjának gazdaságfejlesztési prioritásának intézkedéseivel, azok részletes kifejtésével), dolgozok rajta pár órát, aztán foglalkozhatok megint blog-dizájnnal. A mostani dizájn Operával egészen jól néz ki 1024x768-as felbontásban, de nagyobb felbontásban már nem; a hozzászólások oszlop balra van rendezve, és nem értem, hogy miért... Hiába no, ez van akkor, amikor egy hozzá nem értő össze-vissza lopkod mindenhonnan. :) Szóval lehet, hogy valami rendezettebb blogot lemásolok, átalakítok, és ebbe szúrom bele azt, amit mindenképpen szeretnék megőrizni benne.

Ja, és ajánlom mindenkinek az Operát böngészésre, nekem nagyon tetszik. Egy régebbi verzióját korábban is használtam, de ez... isteni! :)

[rammstein] rosenrot

Már csak 27 nap és megjelenik a Rammstein Rosenrot című lemeze; ahhhh, alig várom!!

Fotó: rammstein.de

[személyes] szombat délután

Cicám Rubint Réka videokazettájára tornázik éppen ("zavar a műizmom", "nem az orrom folyik, csak izzadok" "nagyon jó vagy; de én is!" "húzd! húzd! ez az!"). Istenem, ez a nő annyira idegesítő... Képtelen lennék elviselni a hülye szövegét meg és ezt a káráló hangját...

Tegnap voltunk Erotika kiállításon, költöttünk egy csomó pénzt. Vettünk jópofa játékokat, pár DVD-t, és "kúrós" cipőt Cicának. :) A műsorokat sosem tudtam értékelni, ha mindenkit annyira izgatna a sztriptíz meg a live show-k, mint engem, az egész világon legfeljebb egy ilyen bár lenne.

[személyes] trendi, vagy nem trendi

Azt mondja a múlt heti Magyar Narancsban megjelent interjúban Dusan Makavejev szerb filmrendező (a Sweet Movie-t ha látta valaki, na, azt ő rendezte), hogy

Szerbiában az ifjabb generációkat a gazdasági változások teljesen elbutították - a felmérések szerint minden fiatal modell akar lenni, jobb esetben kozmetikus. Minden az öltözködésről, a divatról, az image-ről, a közszereplésről szól. [...] nem az a lényeg, hogy milyen vagy, hanem az, hogy milyennek látszol, milyen képet sugallsz magadról.

Na szóval, ez jutott eszembe, amikor a kettővel ezelőtti beírásom hozzászólásában azt kérdezték tőlem, hogy "Nem vagyok megfelelően trendi? Hja, akkor biztos ostoba is vagyok, mint voltál szíves célozgatni rá." - a hozzászólás többi eleme lényegtelen, csak "stíluselemek", a stílus meg ugye, jellemzi az íróját. És nem is értem, a kettőt hogy tudta összehozni egy gondolatba: olyan mintha a "baszás" meg a "halott anya" szerepelne együtt. Morbid. Tényleg nem értem, hogy mi az összefüggés a kettő között. "Trendi vagyok, tehát nem kell okosnak lennem?" Vagy "Nem vagyok trendi, tehát gondolkodás alól is fel vagyok mentve?"

[munka] nyert!

Ma jó hírt kaptam: az a nagy, 1,6 mrd Ft-os pályázat, amiről korábban írtam, és amelynek én voltam a vezetője, nyert 890 millió Ft-ot; így épülhet az egyik budapesti kerületi önkormányzatban egy szép uszoda, mellette két épületet felújítanak egyet pedig megóvnak a további állagromlástól, és egy nagyon szép liget zöldfelületét fejlesztik, sétányokat építenek, meg ilyenek.

Nagyon örülök neki. Szép munka, szép projekt. :-)

[személyes] már régóta izgatott a kérdés

Egy-két hónappal ezelőtt elgondolkodtam, hogy vajon hogy lehet egy első (és második, meg harmadik) látásra-olvasásra is szimpatikus, értelmesnek tűnő lánynak egy olyan pasija, aki úgy gondolja, hogy neki joga van tojásokkal megdobálni a melegfelvonulás résztvevőit, mert azok "undorító, erkölcstelen magamutogatók", akik "valami olyannal kérkednek, ami a normális emberben hányingert kelt", és különben is, ilyenek "ne vonuljanak az orra elé, és mutogassák magukat, mert őt ez undorítja, visszataszítja, és félti tőle nem létező gyermekeit, meg mások létező gyermekeit". Már nem kell megkérdezni, Athina mesél.

[dodi] intelligens

Dodinak itt nagyon intelligens kis profilja van. :-)

[munka] scheisse

Befejeztem azt, amit mára be kellett fejeznem, és érzem, hogy szar, egyszerűen nem lett jó. Az egy dolog, hogy a megrendelőnek lehet, hogy más elvárásai vannak az anyaggal kapcsolatosan, de az rossz, hogy én érzem, hogy "nem állt össze". Jó, nagyon bonyolult, nehéz, nagyon széles szakismeretet igénylő feladat, de akkor is... Nagyon rossz érzés volt megnyomni a "Küldés" gombot... Grrr...

[dodi] 33-ik szülinapomra

Születésnapom alkalmából megleptem magam (na meg Anyukámat, mert ő fogja nevelni, vidéken) egy kiskutyával. Dodi a neve. :-)

[személyes] öltözködés

Pár hónapja Cica diplomaosztóján voltam Debrecenben, és elnézegettem, hogy a mintegy 2000 vendég hogyan öltözött fel. Katasztrófa, tényleg. Hogy nagyon sok férfi nem tud rendesen felöltözni, az nem újdonság; de hogy a nők sem?? Egyetlenegy, az alkalomhoz illően és stílusosan, csinosan öltözött fiatal lányt láttam. Jó, megértem, a jelenlevők nagy része életében először volt diplomaosztón. De akinek szemmel láthatóan volt pénze, annak sem volt stílusa.

Bent a munkahelyen beszéltük valamelyik nap a főnöknőmmel és Vikivel a magyar nők öltözködési szokásait - egy kis nemzetközi összehasonlítással a francia és olasz nőkhöz is viszonyítva - és megállapítottuk, hogy a magyar lányok nagy része szép, de ízlésük nincs, és bizony kurvának öltöznek. Mert a családból nem hozzák magukkal a stílust, nincsenek tisztában saját maguk értékeivel, és azt hiszik, hogy ha mindent megmutatnak magukból, akkor jól fognak kinézni. Pedig nem: kurvának fognak kinézni. És ez tényleg nem elsősorban pénz kérdése, hanem stílusé, ízlésé, illemé...

Éppen e fentiek kapcsán nem értem, miért kell ennyire kiakadni azon az ötleten, hogy egy önkormányzat meghatározza, hogy a képviselők milyen öltözetben jelenjenek meg a képviselő-testületi vagy közgyűlési üléseken. Sőt, szerintem az sem lenne rossz, ha a köztisztviselők megjelenését is irányítanák. Jó, nem a lábak csinosságától kell függővé tenni a szoknyahosszt; de alapvető elveket meg lehet határozni. Nem olyan nagy ügy: 10 évvel ezelőtt a Főiskolán nekünk is oktattak gazdaságpszichológia keretében öltözködési "illemtant", így Mitnyan György XII. kerületi polgármester javaslataiban nincs semmi újdonság. Egy átlagos műveltségű embernek ezeket amúgy is tudni kellene. A megfelelő öltözködés ugyanúgy illem kérdése, mint az orrban való turkálás, vagy a köpködés; ha valaki nem ismeri őket, nem látok semmi kivetnivalót abban, hogy megmondják, előírják neki. Sándor Klára (az SZDSZ ügyvivője) meg kifejezetten hülyeségeket ír a nyílt levelében. Leragad a szoknyahossz meghatározásának szexista jellegénél, és pont a lényeget nem hajlandó észrevenni. Mi a szexista abban, ha megmondják egy képviselőnek, hogy "Kedves Hölgyem/Uram, ha idejön képviselni a köz ügyeit, illik rendesen felöltözni"?

[fotó] cicáról

a gőzmozdonyon... :-)

[blog] spam

Meguntam, hogy tele vannak a hozzászólásaim spammel, és mindig ki kell őket nyírnom egyesével, úgyhogy mostantól ha valaki hozzászól, a szokásos dolgokon túl egy képen megjelenő szót kell beírnia egy kis ablakba. Vegyétek magatoknak a fáradságot! :-)

[személyes] képek hvarról

A Krka Nemzeti Park, az autópálya melletti pihenőből.



Egyszerűen megunhatatlan számomra ez a kis világítótorony, ahányszor erre járok a Sućuraj és Drvenik közötti komppal, mindig készítek róla 10-20 képet. Egyszerűen olyan jó, hogy mindig ott van. :-)



Útban a szigetre...



Itt éppen elhalad mellettünk a Korčula és Drvenik közötti komp.



Öööö... Mint a képen is látható, Horvátország domborzata nagyon változatos... Háttérben a vrboskai naturista kemping.



És a kempinggel szemben található a Zečevo sziget.



Trg Svjeta Stjepana, azaz a Szent István tér Hvarban.



Nagyon tetszik, hogy Hvar főtere ilyen kövekkel van kirakva...



Cica Hvaron. :-)



Egy kis emlék Hvarról... A Mandrac "öböl", a loggia (mögötte a Palace Szálló), tőle jobbra az óratorony (a Leroj), a domb tetején meg a Fortica (Španjola).



Kicsit felhős az ég a visszaindulás napján Sućurajban...



Nnna igen, ez már vihar!!

[személyes] egy blog halála

Hát, kedves Lány, nem is tudom... Egy blognak az a halála, ha megmutatod számodra fontos embereknek; és én ezt a blogot már rég megöltem, csak még haldoklik egy picit szegény szerencsétlen...

[személyes] a nagy titok

Eldöntöttem, megosztom a siker és a boldog élet, az örök fiatalság titkát a blogolvasókkal. Sokat morfondíroztam rajta, hogy megtegyem-e, de most úgy döntöttem, hogy igen. Szóval, itt a nagy alkalom, a soha vissza nem térő pillanat, remélem sikerül leírni ezt a rövidke kis igazságot még mielőtt a hirtelen kerekedett viharban esetleg egy villám becsa

[foci] magyarország - argentína 1-2

Tudom, már megint foci! De hát hogy játszottak ma a fiúk? Hihetetlen, hogy a magyar válogatottat láttam ma játszani! Nagyon hajtottak, mertek játszani, és amit Gera Zoltán művelt az argentinokkal... Egy brazilnak is dicsőségére válna így hülyíteni az argentin játékosokat.

A Nemzeti Sport beszámolója

[személyes] ez azért már sok...

Ma este hazaértem, amúgy sem vagyok jó hangulatban, és erre fel milyen bejövő e-mailt látok egy levelezőlistán?

Tárgy: egyedülálló fiatal fehér férfi kiadó lakást keres

Kedves Lista,

Sógorom kiadó lakást keres Budapesten, lehetőleg metró közelében, alacsony költségekkel, de különállót, összkomfortosat. Akinek van ilyen, kérem küldje el nekem privátban.

Köszönöm,
XY

Válaszoltam neki...

és ugye katolikus is, meg heteroszexuális, meg nem is valami menekültféle? ugye? meg nem is drogos, nem is alkoholista, nem is cigizik, és van rendes munkája? és nem is nyomorék, tehát megvan mind a két keze meg a lába? és remélem, hogy tényleg férfi, nehogy kiderüljön, hogy nő, érted, a végén még beszül egy gyereket a lakásba...

Basszus, kiakasztott, de megpróbáltam nem durva lenni...

[személyes] sokk, horror és meglepetés

Szinte hihetetlen, de újra dolgozom. És nem is fogok egy cseppet sem unatkozni, úgy tűnik. :(

[személyes] macskatragédia

Jut eszembe, Anyukám mesélte, hogy amíg mi Horvátországban voltunk, nagyon vigyáztak arra, nehogy Pufika kiszökjön a házból, emiatt alig résnyire nyitott ablak mellett mertek csak aludni. Nos, Feri bácsi (anyukám élettársa) szombat éjjel picit jobban kinyitotta az ablakot, így vasárnap reggel fél ötkor arra riadtak fel, hogy Pufi nincs sehol. Teljesen kétségbeestek, hogy rájuk bíztuk a cicust, és ők nem tudtak vigyázni, így Anyukám intenzív fejfájással azonnal ágynak dőlt, Feri bácsi meg elkezdte keresni Pufit a faluban. A helyzet odáig fokozódott, hogy "Eltűnt egy cica" plakátokat kezdett gyártani, 20.000 Ft-os jutalmat ajánlva annak, aki megtalálja. A faluban kicsit nem értették, amúgy is van nekik mindig minimum 5 macskájuk, ez meg egy sima, egyszerű, még csak nem is valami értékes, fajtiszta cica. Megjegyzem, a nagybátyám sem nagyon értette, de Feri bácsi felvilágosította: "Sándor, ez nem egy egyszerű macska, bazmeg, nem érted? Ez olyan, mint egy unoka, akit ránk bíztak! Hogy fogok odaállni Zsolt elé???" Szóval a falu riadóztatva volt, akadt aki mindjárt négy macskuszt vitt oda neki, hogy válasszon.

De aranybogár Pufilány délután előkerült, a hátsó udvaron egy létra tetején elárvultan nyávogott, amikor Anyukám meglátta, nem is merte elhinni, hogy ő az. Így a vasárnap megnyugvással ért véget, de azóta is emlegetik, hogy a 17 év alatt, amióta ott laknak, ekkora stressz még nem érte őket.

[személyes] újra itthon. itthon?

Már csak a mai nap meg a holnapi van hátra a szabimból. No meg a hétvége. Azt hittem, hogy ez a három hét hosszabb lesz.

Nehéz volt újra hozzászokni ahhoz, hogy Magyarországon vagyok. Nem, ez nem az a fajta "Fél éve Ámerikában élek, you know, és kicsit még keresni a szávákat", csak annyi, hogy ez a félig mediterrán, félig balkáni környezet után annyira idegen és érthetetlen minden, ami itthon van. Hogy ebben a kutyaszaros városban mindenki többnek akar látszani, mint ami valójában, mindenki rohan, stresszel és fogyaszt.

Pufilány jól van, kiszedték a varratokat a pocakjából, ami picit megnőtt, amíg anyukámnál "nyaralt". A "nagymama" felhízlalta. ;-) Azon gondolkodunk, hogy kellene egy kistesó Pufikának. Egy iciripiciri kismacska. :-)

[foci] manchester united - debrecen 3-0

Ó, hogy bassza meg, de kár ezért a meccsért... Annyira benne volt a Lokiban egy jobb eredmény... Ha megadják Halmosi teljesen szabályos gólját a második félidő elején, más lett volna a mérkőzés. Nem volt szerencsénk azzal sem, hogy Keane-t nem állították ki akkor, amikor a tizenhatos vonala előtt már sokadjára szabálytalankodott, hátulról belecsúszva a gól felé tartó játékosba. És nem volt szerencsénk azzal sem, hogy Halmosi gólja után gólt kaptunk. És kár, hogy Supka nem tudta felrázni a csapatot a mérkőzés végén, hogy "Fiúk, menjetek előre, gólt tudtok rúgni!" Ellenben az tetszett, hogy csatárok helyett csatárokat küldött be, nem mondott le arról, hogy gólt rúgjunk.

Nagyon nagy kár ezért a meccsért, mert nagyon jó volt a Debrecen, nem láttam még magyar csapatot ilyen bátran, jól játszani idegenben ilyen csapat ellen.

Na mindegy, szerintem két hét múlva a Loki tud nyerni a visszavágón, én egy 2-0-ra tippelek. És ha ki is esik, az UEFA kupában még megérheti a tavaszt.

Arról, hogy ez a - módosítok - jóindulatú hülye Léderer Ákos hogyan közvetített, inkább most nem beszélnék. De tényleg, nem tud az RTL Klub ilyen mérkőzésekre olyan riportert szerződtetni, aki ért a focihoz???

[foci] manchester united - debrecen 1-0

A 7. percben Rooney gólt rúgott... :-( Az elején látszott a Loki játékosain, hogy nem mernek játszani: bizonytalanok voltak, a labdát birtokló játékosokat nem merték megtámadni, mintha vártak volna, így aztán mindig egy ütemmel lemaradtak az angolokról, de a félidő felétől már mertek játszani, és meglepően kiegyenlített lett a játék. A középpályás sor nagyon jó, képesek megszűrni a támadásokat, de a kapu irányába való támadásnál még nem elég merészek - a megszerzett labdákat előrevágják, nem viszik rá a védőkre, nem játsszák ki a védőket gyors kombinációkkal.

A mérkőzés előtt azt gondoltam, hogy a Loki nagyon jó eredményt érhet el, ha mer játszani, nem adja fel, és jó napot fog ki, és ha a Manchester nem veszi elég komolyan őket, nem ad bele mindent, és nem "jönnek össze" a dolgai. Most úgy néz ki, hogy a Loki képes jól játszani az Old Traffordon is; kicsit több bátorság kellene, és reménykedni, hogy az MU sem bír nagyobb iramra kapcsolni. Ugyan van Nistelrooy, Ronaldo nagyon él, de csak addig, amíg kapnak labdákat a középpályáról; és Scholes de különösen Keane játékán egyelőre az látszik, annyira nem az ő napjuk a mai. Szóval: "Hajrá, Loki, meg tudod csinálni!!!"

[foci] mindjárt kezdődik...

a Manchester United - Debrecen, annyira várom...

És ki vagyok akadva, hogy csak az a szerencsétlen RTL Klub közvetíti a meccset, és tartok tőle, hogy - mást nem tudok mondani, elnézést - a focihoz síkhülye Léderer Ákos lesz a riporter. :-(

[nyaralás] 9. nap, csütörtök

Megint esett az eső délelőtt, meg délután is, így vizesen tettük el végül a sátrat, és a hideg idő miatt már nem is fürödtünk.

Indulás előtt még beültünk az étterembe, Josoval telefonszámot, e-mail címet cseréltünk, mondtam neki, hogy ha Budapesten jár, ugorjon be hozzánk, meg hogy veszek jegyeket a Magyarország - Horvátország vb-selejtezőre, jöjjön el. Akkor majd feltehetően ő fog jobban örülni. :-)

Délután negyed öt körül elindultunk, a kompra kellett várni, így Drvenikből csak nyolc körül indultunk el. 22.06-kor felhajtottunk Split fölött az autópályára, 2.13-kor Zágráb mellett haladtunk el, 3.22-re értünk Goričanba. Kis pihenő után indultunk tovább anyukámhoz, ahová 10.07-re érkeztünk meg - végig esőben, úton átfolyó vízmosásos szakaszokon. Kiakasztó, hogy az ország dél-nyugati részéből a dél-keletibe toronyiránt haladva legalább egy órával hosszabb az út, és alig 70 km-el kevesebb, mintha Letenyéből Budapesten keresztül kerülve jutottunk el volna Hódmezővásárhely/Makóra.

[nyaralás] 8. nap, szerda

Borús reggelre ébredtünk, kicsit csepegett is az eső, de mindent bevittünk a sátor előterébe, és lementünk a partra fürdeni, mert akkor nem áztat el minket az eső. (Hahaha, micsoda szar, köcsög poén...) Kisütött újra a nap, így hurrá volt, ámde délután megint esett - ezúttal komolyabban. És persze mire nagy nehezen befejeztük a kármentesítést, kitakarítottuk a sátrat, egy óriási zuhé kerekedett. A kemping teraszos, így a fölöttünk levő szintekről a mi szintünkre folyt a víz (onnan persze tovább), és a sátorban is bokáig ért a sátor alatt elfolyó víz. Én a sátor körül próbáltam az esővizet úgy terelgetni, hogy minél kevesebb kárt okozzon, de aztán feladtam, bemenekültem, Cica pedig ott állt a sátor előterében, és már sírt elkeserdettségében. Hát, megbántuk, hogy nem szedtük fel a sátorfánkat és nem mentünk inkább Splitbe a meccsre. Úgy döntöttünk, hogy mindent, amit csak lehet, bepakolunk a kocsiba, ott alszunk, és másnap indulunk. Valamennyire sikerült "tisztába tenni" magunkat, és beültünk a kemping éttermébe. Közvetlenül a tévé előtt levő asztalhoz ültünk le. És nemsokára ki ült mellénk? Nem, nem Joso, a Hajduk drukker pincér srác, hanem a Lenart család. Régi ismerősök... :-)

Az estéről azonban csak felsőfokon lehet beszélni: alig fél perccel a meccs kezdete után a Loki már vezetett 1-0-ra. Hirtelen azt sem tudtuk, hogy megkezdődött-e már a meccs, vagy csak az egy héttel ezelőtti képekből vágtak be most. :-) És Halmosi gólja után jött Kerekes fantasztikus fejese, majd Halmosi újabb gólja. A második félidőben Sidibe is betalált, és fogadtam Cicával, hogy lesz itt még ötödik is. És lett! Kiss Zoltán fejelte az ötödiket a 93. percben... 1995 óta nem játszott magyar klubcsapat ilyen emlékezetes mérkőzést!

[nyaralás] 7. nap, kedd

Ma a kemping éttermében töltöttük a legforróbb déli órákat, megittunk három sört. A Hajduk-drukker pincérfiú megérdeklődte a jegyárakat a meccsre, de végül úgy döntöttünk, hogy nem megyünk haza még, maradunk pár napot.

Este besétáltunk Vrboskara, amit Cica kezdeményezett, de hamar megbánt, amikor látott az aszfalton egy kivasalt siklót; az úton visszafele végig a mobiljával világított maga előtt, nehogy rálépjen egyre. Életem legfinomabb pizzáját ettem - prosciutto pizza, pršut szeletekkel rajta. A dalmát meg montenegrói útikönyveink tele vannak minden város esetében utalásokkal a települések múltjára, az angol, francia, spanyol, de leginkább az olasz uralom éveire, és lehetetlen nem észrevenni a prosciutto és a pršut közötti hasonlóságot. Egyébként mindig is élveztem boncolgatni az egyes nyelvek közötti hasonlóságot, a "vajon honnan eredhet ez a szó" típusú játékokat. A legbüszkébb arra vagyok, amikor nulla szláv nyelvismerettel rájöttem Szerbiában buszozva, hogy a "samosluga" felirat önkiszolgálót jelenthet csak. Ha esetleg mégis rosszul okoskodtam, akkor ezt most megsz*ptam. :-)

[nyaralás] 6. nap, hétfő

Még nem tudjuk, hogy mikor megyünk haza. Szerdán valószínűleg elindulunk, és Drvenikből vagy balra, Split felé vesszük az irányt (és akkor megnézzük a Poljudban a Hajduk - Loki meccset, utána pedig meg sem állunk Budapestig), vagy jobbra, Dubrovnik felé, és akkor meg sem állunk Ulcinj, azaz a Montenegró - Albánia határig. Délelőtt fetrengtünk, délután meg rájöttünk, hogy a sátorban is lehet dugni. Igaz, a matrac elázott alattunk... :-) Késő délután a tengerparton akartuk folytatni, a tegnapi rejtekes öbölben, de tele volt a part szóló fiúkkal, meg fiúpárokkal, mintha a meleg fiúk randihelye lenne az a partszakasz, csak mi nem tudtunk róla.

[nyaralás] 5. nap, vasárnap

Reggel mindketten rosszkedvűen ébredtünk, alapvetően azért, mert a sátorban lehetetlen dugni. Azon túl, hogy napközben 1-2 perc alatt csupa víz leszel, ha befekszel, és a matrac is elég kényelmetlen erre a célra. Szóval magasan volt mindkettőnk FUX-indexe*... Már azon gondolkodtunk, hogy elmegyünk inkább Montenegróba, és ott veszünk ki egy szobát. Aztán kimentünk a partra, Cica kiválasztotta a "legrejtekesebb" öblöt, és elkezdte simogatni magát előttem, én meg fotóztam őt... Hamar előkerült a vibri is a táskából, és amikor Cica elélvezett, a gépemen a kártya is betelt. :-) Egy perccel azután, hogy befejezte, már előkerültek a búvárkodók, meg a kis csónakok is, így kénytelen voltam rejtegetni a farkam; aztán amikor volt két perc nyugi, Cicát beleültettem, és nekem sem kellett sok, hogy elélvezzek. Imádom Cicát, amikor ilyen szexi, kis kurvás. :-)

Este megint Jelsán vacsiztunk, előételnek dalmatinski pršutot ettünk. Uhhh, az a sonka, egyszerűen fennséges... Nem értem, hogy Magyarországon miért nem lehet ilyeneket kapni. Sajtokban, illetve húsfélékben is annyira szűk a kínálat otthon, hogy az szinte érthetetlen. A magyarok többsége trappistára van kondícionálva: a nagy szupermarketekben tele vannak a bevásárló kocsik trappista sajttal, mert a trappista, az a SAJT. Borzasztó. Volt már olyan, hogy beszélgettem valakivel, mondtam neki, hogy nagyon szeretem a sajtokat, erre megjegyezte az illető, hogy igen, ő is szereti őket, szokott néha venni camembert sajtot. Ahhh... Ínyenc vagy, vazzeg... Nem az a baj, hogy nem eszik mindenki 7.000 Ft-os roquefortot, de van millióegy fajta sajt, és a trappista csak egy közülük, és a többség semmilyen mást nem ismer ezen, meg a camemberten, a füstölt karavánon, és a fetán kívül. Mostanában én sem veszek már annyiféle sajtot, rám hullámokban törnek a korszakok; rákattanok egy-egy ízre, és akkor minden második napon képes vagyok azt enni, utána meg hónapokig, évekig nem. De hogy ne csak a sajtkínálatot fikázzam, ugyanez a helyzet a felvágottak, húsfélék terén is; kívánom a húst, de a szupermarket polcai között állva néha tényleg elkap a hányinger. Sok-sok hús, és semmit sem kívánok abból, amit látok.

Éjszaka a sátor előtt a szokásos napvégi program következett, elnyúltam a székben, felbontottam egy Ožujsko sört, és rágyújtottam egy cigire...

* - Megjegyzés: a FUX-index a "dughatnékom van" érzés kifejezője. A maximum érték a 10, az ezzel ellentétes a -10. Erica Jong a - ha jól emlékszem - Félelem a repüléstől című könyvében mond valami olyat a nőnemű főhős, hogy amikor pornófilmeket néz, az első tíz percben azonnal dugni akar; tíz perc után soha az életében nem dugna többet. Na, kb. ezeket az érzéseket fejezik ki a 10 és a -10.

[nyaralás] 4. nap, szombat

Ébredés 8.45-kor, a mögöttünk levő sátor lakói (nagypapa, nagymama, szülők, két gyerek) pakolnak. Kissé lassú ütemben ugyan, mert még du. 3-kor is ott voltak, de örültünk, hogy megszabadulunk az esti sírásoktól, üvöltözésektől. Tavaly egy kranji (szlovén) pár volt mellettünk, akiket Lenart-családnak neveztünk el. Igazán az tette őket emlékezetessé, hogy esténként Lenart (a kisebbik, kb. 5-6 éves fiú) csak úgy tudott elaludni, ha az anyja felpofozta; Lenart ezt követően szépen álomba bőgte magát. Nem túlzás, ezt a műsort minden este eljátszották. Ja, meg a másik emlékezetes pillanat (a nudista kemping egyetlen, furcsább élménye) is hozzájuk kötődik: amikor az eléggé szőrös testtel, bajusszal, szakállal rendelkező Lenart-apuka meztelenül felmászott a fára (hogy felkösse a függőágyat): mintha valami prehisztorikus időbe csöppentünk volna amikor a szőrös testű humanoid fenekére tévedt a tekintetünk.

Pontosan délben sikerült levánszorognunk a partra, abszolút biztossá téve, hogy le fogunk égni, így én inkább búvárkodtam. A halak, rákok, tengeri sünök nézegetése közben hirtelen belefutottam egy tökéletes punciba: természetes - ám ritkás, szép formájú - szőrzettel, gyönyörű nagyajkakkal, tökéletes látvány volt. Ehhez társult a tökéletes popsi, szép kis cicik. Kimentem a partra, ám ő is, meg az anyukája is ugyanoda úsztak ki, ahol mi feküdtünk. Kiderült, hogy magyarok, meg hogy a lány - legalábbis Cica szerint - kb. 13 éves lehet. Ezen elvitatkozgattunk, elvégre Cica sem néz ki 23 évesnek, simán lehetne 16 éves a külseje alapján; szerintem a lány simán megvolt 16-17 is, de azért döbbenet, hogy mikbe fut bele az ember búvárkodás közben...

Este átmentünk Hvarra, imádom ezt a városkát, ha eddig esetleg nem mondtam volna... Egy drágakő. A drága abszolút helytálló, bár elsősorban a szálláshelyek árait tekintve, mert az éttermek itt voltak a legolcsóbbak, a vrboskai "kis porfészek" faluban néhol kétszer annyiba kerültek az ételek. és a kő is jogos, az egész főtér nagy fehér kövekkel van kirakva, magukról ez épületekről nem is beszélve, hiszen az egész Dalmáciára jellemző.

[nyaralás] 3. nap, péntek

Idegen helyen - pláne kempingben - első alkalommal elmenni vécére... Ööö, eléggé szenvedős dolog. :) Még a nyolcvanas években olvastam Moldova György könyvét a teherautósofőrökről, és az egyik kamionos mesélte, hogy ő azért hagyott fel a külföldi fuvarokkal és ment el taxizni, mert nehezen viselte, hogy sosem szarhat a saját vécéjébe. Hát, ha még maradt bennem akkorra valami abból a gyerekkori álomból, hogy kamionos leszek, és egy nagy amerikai kamionnal végigszelem egész Amerikát a keleti parttól a nyugatiig, ott és akkor nyomtalanul elpárolgott belőlem.

Folytattuk a tegnapi nagysikerű programunkat; punyultunk egész nap, egy darabig a sátor előtt, majd a parton. Ez az igazán jó a nudista kempingben: reggel kijössz a sátorból, nem kell azon gondolkodni, hogy mit vegyél fel, és nincs is ennél természetesebb érzés, mint meztelenül mászkálni, fetrengeni egész nap.

Este bementünk Jelsara, vacsiztunk. Én ezúttal plješkavica-t ettem, amiről kiderült, hogy ugyanaz, mint a čevapčići, csak más formájúra sütik a húst. Utána a Jelsa fagyizóban kértünk két fagyikölteményt. Sajnos a csoki egészen rossz volt, ellenben a pincér pasi műsora felejthetetlen. Az egész terasz csak az ő magánszámait figyelte, és bár nagyrészt horvátul ökörködött, a mimikája önmagában nagyon élvezetes volt.

[nyaralás] 2. nap, csütörtök

8.30-kor ébredtünk. Utálom azokat a kis praktikákat, amelyekkel itt mindenki megpróbál minél nagyobb helyet kisajátítani magának. Szerencsére senki sem pisili körbe a területét, csak elhelyez egy-két tárgyat: kempingszék, függőágy, szárítókötél. Most nekem kellett az autóval továbbállnom, de nem igazán értem miért zavarta a pasit, hogy pont ott állok. Biztos szűkítettem az életterét vagy félméterrel. De amúgy sem tudtam volna tovább aludni, a felkelő nap pont rásüt a sátorra, a fejemtől 20 centire; nyolc után már kibírhatatlan a forróság.

Van mellettünk egy fiatal ljubljanai pár: a lány végig fürdőruhában van, pedig szép nagy mellei vannak, formás feneke, szépen borotvált puncija (ez azért a ritkább errefelé), és jelentősen javulna a kempingbéli életminőségem, ha néha megakadhatna rajta a szemem. :-) Van mellettünk egy olasz család is: apuka, anyuka, fiúk meg a lányuk. Őket is jó nézegetni: a lányt azért, mert szép mellei vannak, és nagy, de nagyon szép a popsija, a srácot meg azért, mert mókás, hogy többet ül a tükör előtt, mint a húga/nővére.

Cica délelőtt nagyon ügyes volt, szépen úszkált, meg búvárkodott. Csak egyszer került veszélybe, amikor én a hátamon úsztam, ő követett a búvárszemüveggel meg a pipával, én meg a víz alatt elkezdtem játszani a farkammal, amin neki nevetni kellett, és így beszippantott egy kis vizet.

A kemping boltjában négyszer voltunk ma, a pékárus lány biztos azt hitte, hogy miatta megyünk be annyiszor. :-)

Este hatalmasat zabáltunk a sátor előtt: ahogy ott ettük az egész napos úszkálás, napozás után a májpástétom konzervet, sajtot, medve sajtkrémet, füstölt sonkát lilahagymával, ahhh... az élmény simán vert volna bármilyen gaszronómiai különlegességet valamilyen szofisztikált, légkondícionált étteremben.

Nem tetszik ellenben, hogy sok magyar van itt: legalább 5 autó/pár nyaral itt, holott két éve még csak egy idősebb pasi volt. Valahogy nem nyaralás számomra az, ha 1. nem vagyok tengerparton, 2. lehet kapni magyar újságot, lehet hallgatni, nézni magyar rádiót, tévét, 3. köcsög honfitársak köcsög szövegeit lehet hallani akkor, amikor a leginkább lazítanál. Ma a parton az opel zafírás szolnoki pasi 10 percen keresztül ecsetelte, melyik útvonalon érdemesebb neki Szolnokra menni. Bazzeg, Szolnokra egyáltalán nem érdemes menni! Pláne innen...

[nyaralás] 1. nap, szerda

Nem volt könnyű elindulnunk. A hétvégét anyukáméknál töltöttük (ő lesz Pufi cicaszittere, amíg mi nyaralunk), és csak hétfőn jöttünk vissza Pestre, így a hétfői indulás lehetősége eleve kilőve. Na meg pénteken jöttünk rá, hogy "Basszus, nincs is útlevelünk!" Szóval hétfőn még azt is meg kellett csináltatni, és akkor keddre maradt egy csomó bevásárolnivaló. Igaz, ebben már hétfőn is jeleskedtünk, a Springfieldben 30 ezer forintot költöttem, jórészt csak "akciós" termékekre. Vettem egy már régóta kinézett kis dzsekit: piros, a karján fehér-kék-fehér csíkokkal, isteni. Cica arra is rábeszélt, hogy nagyon jól állna egy kis oldaltáska nekem, mindenképp vegyük meg. Ezüst színű, piros feliratokkal, áhhhh. Mikor fog vajon elmúlni a piros korszakom? :-) Vettünk Cicának is fürdőruhát, másnap meg napszemüveget nekem - természetesen ez is piros, legalábbis a kerete.

A kedd estét közös "pocolással" és Jóbarátok-nézéssel töltöttük, és úgy terveztük, hogy éjfélkor felkelünk, 1-2 körül meg elindulunk, reggel Plitvicén vagyunk, megnézzük, majd megyünk tovább Dubrovnik, Ulcinj irányába, és ahol ér az este, ott szállunk meg.

Ehhez képest 4.20-kor indultunk, végig jó ütemben haladtunk, a plitvicei tavakról is lemondtunk, inkább érjünk mielőbb a tengerhez. Szóval: 4.20 Budapest, 6.43 Letenye, 8.11 Zágráb Ljubjana/Rijeka elágazás, 8.47 Bosiljevo 2, 11.26 Zadar 2, 12.40 Split, 14.35 Drvenik. Drvenik előtt 20 km-el döntöttük el, hogy inkább a vrboskai nudista kempingben kezdjük el a nyaralást, onnan majd továbbmegyünk Montenegróba, ha kedvünk lesz hozzá. Így szépen beálltunk a kompra várakozók sorába. Dögmeleg volt, a várakozás közben persze már lógattuk a lábunkat a tengerbe. A Sućuraj és Vrboska közötti útszakaszt imádom: két autó egymás mellett alig fér el, hatalmas szakadékok mellett halad az út, korlát sehol, és persze nem múlhat el nyaralás úgy, hogy ezen a szakaszon ne előzgessek, ráhozva Cicára a frászt. :-)

A kempingben gyorsan találtunk egy szimpatikus helyet, kb. 10 m-re onnan, ahol tavaly voltunk, egy idős német pár mellett. Felállítottuk a sátrat, aztán átmentünk a kemping éttermébe nézni a Debrecen - Hajduk meccset. A pincér srác - aki tavaly is ott dolgozott - természetesen Hajduk mezben szolgált fel. Szegény fiúnak nem volt sok öröme, nem elég, hogy nem nézhette végig a meccset, de a Loki nagyon jó játékkal 3-0-ra nyert, szinte hihetetlen. Félidőben, 2-0-nál már azzal tette le elém az Ožujsko-t, hogy "You win", pedig nem volt kiírva ránk, hogy a Debrecennek szurkolunk. A meccs végén csak annyit mondott, hogy "You were much better", és hiába vigasztaltuk, hogy hátravan még 90 perc a Poljudban... Megpróbáltuk a borravalóval vigasztalni. :-)

[személyes] csámcsognivaló

Nincs is az életemen semmi csámcsognivaló! :-)

A fejfájásom elmúlt, szerencsére. Fogalmam sincs mi lehetett az oka. Szervi bajom nincs (úgy tűnik), vérnyomásom 120/80, mire elkezdődött a fejfájásom már stresszben sem nagyon voltam. Vagy sokat ülök a gép előtt és ez vezetett esetleg oda, vagy tényleg valami nincs rendben az életemben. Ha ezek közül valamelyik az oka az egésznek, akkor most legalább egy hónapig minden rendben lesz, mert tegnap volt az utolsó munkanapom szabi előtt; legközelebb augusztus 15-én dolgozom. Hétfőn megyünk Hvarra, a vrboska-i nudista kempingbe, ott leszünk augusztus 5-ig. Akkor hazajövünk, majd a következő hetet Brassóban töltjük. Szóval pihi, tengerpart, napfény és non-stop pucérkodás következik, és ezek a napok arra is jók lesznek, hogy Cicával picit rendbe hozzuk a kapcsolatunkat. Nem mintha súlyos lenne a helyzet, de vannak nem jó dolgok, amiken változtatni kell. Tehát rossz hír a magánéletemen csámcsogni kívánóknak: még ritkábban fogok írni a blogba az elkövetkező három hétben.

Jó hír nekem: csütörtökön beszélgettünk a főnöknőmmel a jövőről. Új feladatokat kapok (semmi baj, ezek szeretem-feladatok), és több pénzt, augusztustól több mint 20%-al több fizetést kapok. Néha ledöbbenek, amikor belegondolok, hogy mennyit keresek: ha pár évvel ezelőtt megkérdezték volna tőlem, mennyi az a piszkosul nagy fizetés, amit szeretnék egyszer elérni, akkor a mai jövedelmemnek mintegy felét tudtam volna elképzelni. Csütörtökön, amikor Anyukámmal beszéltem telefonon, nem is nagyon akartam elmondani neki konkrétan, hogy mennyi. Valahogy úgy érzem, hogy tisztességtelen, hogy ő több évtizednyi munka után mekkora összeggel ment nyugdíjba, és ehhez képest én mennyit kapok. Nem tudom megmagyarázni, miért gondolom ezt, de valami nincs rendjén. Pedig nincs semmi tisztességtelen az én jövedelmemben: piaci viszonyok között tevékenykedő, 100%-ban a munkatársak tudását értékesítő, a tulajdonosok által közvetlenül irányított, magántulajdonban levő cégnek ér meg ennyit a munkám. És mivel a tulajdonosok közvetlenül vezetik a céget, ők pontosan tudhatják mennyivel járul hozzá a munkám az ő vagyonuk gyarapodásához. Ráadásul egyéb körülményekre sem panaszkodhatok: nem kell lefeküdnöm a főnökökkel, nem kell mélyen benyalnom nekik (bár nagyon tisztelem őket azért, mert eljuttatták ezt a céget oda, ahol most van), szeretem a munkatársaimat, nem panaszkodhatok a körülményekre, a cégen belüli hangulatra, és úgy érzem, értelmes dolgokat csinálok. Ami még szép benne: Apám már 10 éves koromban megmondta, hogy én soha nem a kezem munkájából (és nem is kupeckedésből), hanem az agyam munkájából fogok megélni. És igaza lett. :-)

Pénteken kiderült, hogy nyert az egyik általam menedzselt pályázat: így egy dél-dunántúli városkának lesz sportcsarnoka és művelődési háza egy szépen felújított, még a Monarchia idején épített laktanyából. Felhívtam a polgármestert, örült neki, én meg élveztem, hogy én voltam számára a jó hír hozója. Ez a projekt különben egy nagyon jó példa arra, hogy miért szeretem ezt a munkát. Mindig is utáltam volna abból élni, ami 10 évvel ezelőtt még nagyon menő dolog volt a Külker Főiskolát végzettek körében: brókerkedni, reklámszakmában dolgozni, esetleg mosópor- vagy pelenka-menedzser lenni a Procter&Gamble-nél, az volt a mindenki által irigyelt csúcs. Persze minden munkának megvan a maga "közgazdasági" értéke, de az én értékrendemben "többet ér" az, hogy egy olyan fejlesztésben játszhattam szerepet, amelyből egy egész város lakossága profitál, és megőrzésre kerül egy szép, értékes épület.

[személyes] pufi cica...

...búrája. :-)
Szegénykét holnap visszük állatorvoshoz, nem lesznek már kiscicái...

[utazás] a koponyám körül...

Na, ez az, ami kurvára fáj...

[személyes] fáj a fejem

Kurvára fáj a fejem. Még jó, hogy nem a fogam - kicsit félreérthető lenne, pláne ha elmesélem, hogy valamelyik este arról álmodtam, hogy egy csinos kurvát szedtem fel valahol. Tényleg nagyon szép volt, és nem is csinálta annyira direkten, hogy azonnal levettem volna, hogy kurva. Elkezdtünk beszélgetni, aztán beindultam rá, valami hegyes-erdős városrészben voltunk, és elkezdtünk keresgélni valami olyan helyet, ahol dughatunk. Előttem sétált, rövid világoskék szoknyában, én meg közben fogdostam a fenekét, nyúlkáltam a szoknyája alá, és egy idő után éreztem, hogy mindene lucskos, a combja tövéről már folynak le a nedvei, a bugyija meg teljesen becsúszott a nedves ajkak közé. Valami lerobbant lakásszerűségbe érkeztünk, ahol egy nő rikácsolva veszekedett egy férfival. Azt hittem, hogy na, majd itt, de akkor hirtelen a férfi eltűnt, a nő meg lenyugodott és bemutatkozott nekem, hogy ő a lány mamája - mint egy tisztességes lány tisztességes mamája, amikor a lány udvarlója először látogat el hozzájuk. Akkor felébredtem.

Szóval kurvára fáj a fejem. Tulajdonképpen azóta, hogy hazaértünk Krakkóból. Egészen jó volt, voltunk a wieliczkai sóbányában, meg Auschwitzban, meg Katowiceben a U2 koncerten. Sőt, még Wadowice-t is útba ejtettük, a pápa szülővárosát.

Auschwitz érdekes élmény volt. Az a hely, amely több millió ember kivégzéséről szól és ahol minden ezt a célt szolgálta, az csakis szörnyű lehet. Mégis, annyit hallottam, olvastam már róla, hogy a legrosszabbra felkészülten érkeztem, és ehhez képest már nem volt annyira szörnyű. Az 5-6 óra alatt, amit Auschwitzban meg Birkenauban töltöttünk, persze sok gondolat futott végig az agyamon. A legmegdöbbentőbb számomra az volt, hogy itt van ez a tábor 60 éve, és hogy lehet, hogy mégis, a mai napig vannak olyanok, akik zsidóznak, cigányoznak? Milyen Magyarország lehetett a két világháború közötti Magyarország, hogy alig két hónap alatt fél millió zsidót deportált 1945-ben? Mit gondolhattak az erdélyi, illetve a második bécsi döntés révén Magyarországhoz visszacsatolt területeken élő románok Magyarországról, a magyarokról, azok után, hogy a magyarok ezekről a területekről több tíz ezer embert fosztottak meg mindenüktől és küldtek a halálba?

A U2 koncert - így utólag - jó volt. Bár ha nem lett volna ilyen szerencsétlen a szervezés, ha nem esett volna az eső, ha nem ilyen szar együttesek lettek volna az előzenekarok, még jobb lett volna. :-) Na és ha nem lettek volna olyan gagyi húzásai a U2-nak: Bono felhív egy lányt a tömegből, átöleli, táncolnak, és úgy énekel; Bono felhív egy lányt a tömegből, hogy fordítson lengyelre valami zavaros sztorit; Bono kibont egy Solidarność zászlót... Még jó, hogy nem énekelte el a Tavaszi szél vizet áraszt lengyel változatát, és nem mesélte el, hogy miről beszéltek a pápával... Az lett volna a mélypont. Ezeket leszámítva jó volt.

Kurvára fáj a fejem, és az orvosok persze nem tudják, hogy mitől. Megvizsgálták, kitapogatták mindenem, vért vettek, vizeletet, MRI-felvételt készítettek a koponyámról (amit persze az idegorvos már nem nézett meg, csak a felvétel helyszínén megállapították, hogy ők nem látnak semmit), és minden rendben. Szedek valami fejfájás-csillapítót, de hogy miért hasogat a fejem hat napja... Senki sem tudja.

[utazás] Krakkóba

Most sem írok sokat (igaz, eddig sem sokat kellett volna írnom, inkább gyakran; de én egy lusta blogger vagyok), mert sietnem kell haza, ma este elvisszük Pufilányt Anyukámhoz, holnap pedig indulunk Krakkóba. Szombattól szerdáig Krakkó, Wieliczka, Auschwitz, Katowice, U2 koncert lesz a program. Sajnos csütörtökön már Miskolcon kell lennem munkaügyben, sz**ás. Igaz, nem ez lesz az idei nyár fő nyaralása, egy hét Brassó és két hét Hvar (nudistakempingben, hmmm) még hátravan. Remélem. Ma este alszik utoljára Pufilány a hasunkon/hátunkon, utána egy hétig nem látjuk... :-(

[koncert] berlinben

Szombat este fellépek Berlinben a Rammstein vendégeként... ;-)

[szex] fantázia

Már többen is hiányolták a régi, "erotikus töltetű" sztorijaimat. Hát ilyen sztorit most sem írok, de esetleg egy fantáziát... :-) Az egyik kedvenc fantáziám az, hogy bejövök reggel (na jó, 11-kor) dolgozni, és a csinos-bögyös titkárnőm vár... Szép kis topban, minimális hosszúságú "piniszoknyában"...

Leülök a székembe, unottan ránézek, ő meg - ó, kis együttérző, kedves lány - megkérdezi, hogy "Rosszkedvű vagy?". Unottan bólintok, ő meg folytatja: "Főnök... lecumizzalak?". Ránézek, kérdőn felvonom a szemöldököm, de ő csak mosolyog, a kezei válaszolnak. Hosszú ujjaival babrál a nadrágomon, lehúzza a cipzárt, kiveszi a farkam (az alsónadrág mellőzésének nagy előnye...), elkezdi húzogatni le-fel, rám nézve... Aztán letérdel mellém, én elfordulok a forgószékkel, így pont előttem térdel. Megfogom a tarkóját, ráhúzom a fejét, holott erre semmi szükség: bekapja, elkezd szopni... Hmmm, a felvételi interjún még nem gondoltam volna, hogy ezek az ajkak a farkam fogják kényeztetni... vagy igen? Éppen emiatt választottam őt? Lassan, megfontoltan bólogat, mert ebben a pillanatban semmi sem fontosabb annál, mint kiélvezni azt, hogy itt ülök kőkemény farokkal, és a szája tele van velem...

Aztán a karja alá nyúlok, felemelem, és megfordítom; háttal nekem állva várakozóan pucsít. A szoknya már felcsúszott... felsőtestét az asztalra döntöm, a formás kis segge előttem kerekedik, mögé térdelek, és félrehúzom a tangáját. Ez az a pillanat, amikor megcsap a felizgult, nedves pina mámorító illata... Belenyalok hátulról, ezt érezni kell... érezni az ízét, az illatát, és a nyelvem alatt a puha ajkak húsát... De most a dolog nem erről szól, itt mindketten dugni akarunk, azonnal! Felállok, letolom a tangáját combközépig, és hirtelen becsúszok a forró testébe, ő meg szinte könyörögve felnyög... Tökéletes érzés... Elkezdek mozogni benne, nedves puncija tökéletesen tapad a farkamra, és ugyanabban a tempóban, lustán-kéjesen riszálja a fenekét, őrjítővé fokozva az érzést... Hmmm... Nem tart sokáig, de nem is ez kell most... Ő is gyorsan elélvez, én is, rá a popsijára...

Visszahanyatlok a székembe, mindketten még kábák vagyunk... segítek neki megtörölni a fenekét, megigazítja a szoknyáját, de a bugyiját nem veheti vissza... Az nap végéig az asztalomon marad... Inspiráló légfrissítő...

[személyes] mégsem ugyanaz

Tegnap jól kiakadtam, ma meg korrigálok.

Sz'al az a helyzet, hogy a hülye én vagyok. Vagy nem is hülye, csak iszonyat fáradt. Az életem olyan, amilyen, én teszem ilyenné. Persze, a partneren is múlik, de alapvetően rajtam, illetve azon, hogy én milyennek látom.

Most fáradt vagyok, nincs erőm semmihez sem; ilyenkor az a legkönnyebb, ha a környezetére fogja az ember a dolgot. Pedig lehet, hogy csak annyit kellene kimondani, hogy mit akarok, és mit nem akarok. És amit nem akarok, azzal ne kínlódjak, és ne görcsöljek azon, hogy másoknak ez problémát okoz-e.

[személyes] ugyanaz a szar

Nagyon szarul érzem magam, dögunalom az életem, nem érdekel semmi. És ez így van minimum május 24-e óta; hmmm, mire jó egy blog, mi? De legalább erre legyen jó, mert másra nem.

Amikor Zsófival vége lett, arra jó volt, hogy kiírjam magamból a bánatomat. Most nem alkalmas arra, hogy megfogalmazzam, hogy mi zavar az életemben. Egyrészt mert magam is nehezen tudom megfogalmazni, másrészt meg bunkóság lenne, amúgyis roppant módon zavart, amikor Cica tette meg ugyanezt a saját naplójában, és nekem onnan kellett megtudni, hogy éppen mi baja van.

Persze szavam nem lehet, annak idején őt is sokkolta pár dolog a blogomban.

Elegem van, de nem tudok lépni semmit sem, mert fogalmam sincs, hogy mit kellene...

[személyes] amit a legszívesebben csinálnék

Ma megkérdezte tőlem valaki, hogy "Mi lenne az amit a legszívesebben csinálnál és soha nem unnál meg (itt nem feltétlenül a szexre gondolok)?".

Jó kérdés. :-) A hiba valószínűleg bennem van: kialakítom az életem rutinjait, amik amúgy kellenek a mindennapok túléléséhez, aztán panaszkodom, hogy megfojtanak.

Mindig Rammstein koncertekre járni jó lenne, azt hiszem. De nem igaz, azt is megunnám.

Szerintem nincs egy olyan dolog, ami önmagában és csak azt csinálva örömet okozna. Talán jó lenne jobban menedzselni az időmet, hogy minden fontos beleférjen, és mostanában ez így nézne ki:

1. Fél munkanapot dolgozni a cég vezetésén, illetve egy romániai megbízás megszerzésén (van egy projektálmom, amit szeretnék megvalósítani).
2. Fél munkanapot hobbira fordítani (fotózni), illetve számomra fontos emberekkel találkozni.
3. A nap harmadik részében a családommal (barátnő, cica, szülők, majdan gyerekek) lenni, egyéb dolgokkal foglalkozni (pl. blogírással, olvasással).

Kb. Mondjuk...

[zene] rammstein, jawohl!

Ahhh, ha visszagondolok a pénteki koncertre...

Kora délután indultunk el, és először bevásároltunk Parndorfban, onnan autóztunk át Bécsújhelyre. Mondjuk nem volt egyszerű feladat megtalálni a fesztivál helyszínét, de ennél is nehezebb volt bejutni. Egyébként nem is értem, miért Aerodrome Festival a rendezvény címe, a Steinbruch Festival találóbb lett volna... A Slipknotról lemaradtunk (bár nem is érdekelt különösebben, mert nem ismerem), de egy kis várakozás után, 11 körül felcsendült a Reise, Reise. Utána jött azonnal a Links 2-3-4, meg a Keine Lust és a Feuer frei!, tehát hamar belecsaptak a leghúzósabb számokba, a közönség pedig már a Links 2-3-4-nél irtózatos ugrálásba, csápolásba, headbangelésbe kezdett. A hangzás sokkal gyengébb volt, mint a Budapest Sportarénában februárban, de a hangulat összehasonlíthatatlanul jobb volt pénteken. Mindenki énekelte a dalokat, a közönség sokkal jobban együtt élt a zenekarral, mint Pesten. És nagyon élveztem, hogy én is legalább annyira ismerem a dalszövegeket, mint a niederösterreichische Durchschnittjugend. :-) Összesen 16 számot játszottak, a fentieken túl volt még: Asche zu Asche (legnagyobb meglepetésemre és örömömre), Du riechst so gut, Rammstein (Cica nagy örömére), Sehnsucht, Du hast, Sonne, Ich will, Mein Teil, Keine Lust, Amerika, Morgenstern, Stein um Stein na és persze a Stripped. A ráadás blokkot a Rammstein-nal indították, és amikor felcsendült a dal eleje, megszólalt mögöttem egy hang: "Jawohl! Jawooooohl!"

Szóval, kurva jó volt... :-) Vettem magamnak egy olyan pántos-nyakbaakasztós Rammstein kulcstartót, ez a legújabb kincsem. És amíg nem lesz újabb Rammstein koncert, addig nézegetem a DVD-ket...

[zene] holnap rammstein

Amiben tegnap még nem voltam biztos, azt az éjjel eldöntöttem: holnap megyünk Bécsújhelyre, megnézzük a Rammsteint. Biztos ami biztos, délutánra szabit vettem ki, így időben el tudunk indulni. És ha már ott vagyunk, megnézzük a Slipknot-ot 20.30-tól, aztán 22.45 körül felcsendül a Reise, Reise, Seemann Reise... :-)

[zene] rammstein bécsújhelyen

Van valaki, aki tudna segíteni nekem abban, hogy péntek délig legyen két jegyem a bécsújhelyi Aerodrome Fesztiválra, ahol a Rammstein lép fel?

[személytelen] no title

Poszttraumatikus szindrómában szenvedek, már amennyiben a múlt héten befejezett projektjeimen való munkálkodás traumának tekinthető (annak tekinthető - a szerk.). Mondhatnám azt is, hogy unom az életemet, csak éppen amíg éjjel-nappal, hétköznap-hétvégén dolgoztam, ez annyira nem volt szembetűnő - ám ez nem hangzik annyira jól.

Tegnap kaptam egy halom pénzt, és szarul éreztem magam: basszus, ezért dolgoztam ennyit, hogy a végén pár százezer forintot kapjak és kész, ennyi? Persze nem tudom, hogy mi kellene még; de ez a pénz kurvára nem tud boldoggá tenni.

Unalmas az életem - illetve én unom, de nagyon, nagyon, nagyon. Kialakultak azok a kurva, gyilkos rutinok: a szokásos kérdések, a szokásos válaszok, a szokásos mozdulatok, a szokásos élethelyzetek.

Nem akarok hazamenni, de nem akarok itt bent sem lenni, meg igazából máshol sem. Megpattannék, ám az egyetlen lehetséges hely az, ha magamon kívül lennék. Persze ez sem vonzó.

"I need a change" - ahogy az unalmas, soha meg nem írt, senki más által nem hallott dal szól itt a fejemben...

[személyes] vége, vége, vége

Ahhh, nem is hiszem el, ma leadtam a pályázatomat. Még sosem voltam ennyire büszke egy művemre sem. :-) Tegnap megkaptuk a QC szakértők szakmai minősítését is az anyagra: "a pályázat jól kidolgozott, a megvalósíthatósági tanulmány kiemelkedően magas színvonalú", illetve "a projekt koncepció és a megvalósíthatósági terv kiválóan kidolgozott, gyakorlatilag nincs gyenge pontja" - írták. Szóval hurrá! :-)

Amikor elkezdtük, akkor már éreztem, hogy ez egy nagyon szép munka lesz. Egyszerűen imádom a városokat, minden, ami a városokkal kapcsolatos . Ezek után egyértelmű, hogy egy városrehabilitációs projekt fejlesztése, menedzselése csakis izgalmas feladat - és persze komoly kihívás - lehetett.

És nagyon sokat tanultam ebből a munkából, de ennek elemzését meghagyom máskorra; addig alszom párat - és végre kialszom magam. :-)))

[személyes] holnap megkapom a másodikat

Vége a hétnek, és lassan vége a giga-megaprojektemnek is... Ma leadtam az utolsóelőtti QC-ellenőrzésre, jövő héten hozzáteszünk pár dolgot, egy kicsit kozmetikázzuk még, és pénteken leadjuk az RFÜnek. Ráadásul úgy érzem, hogy nagyon jól sikerült az anyag, ütős lesz. Bárcsak nyerne, annyira szeretném! Picit beleszerettem ebbe a projektbe... És ha leadom (május 20-án), nem is tudom, hogy mivel fogok foglalkozni utána. Remélem, hogy a cég belső dolgaival, most ahhoz lenne kedvem. :-)

Holnap jönnek Apukámék meg Anyukámék hozzám, mert holnap délután 2-kor lesz a diplomaátadó ünnepség, BFS MBA lesz, és azt ugye meg kell nézni. :-) Holnapután (vagy hétfőn) pedig elugrunk Bécsbe, második Anyukám nem látta még nyáron. Ezután a fárasztó időszak után lehet, hogy kicsit terhes lesz a nagyon családi program, de Bécs pihentet majd, remélem.

Na, jó hétvégét mindenkinek!

[személyes] ami megöl engem

Óóó, hogy kapja be az összes olyan köcsög billentyűzetgyártó, aki a Delete meg az Enter mellé teszi be a Power gombot...

Már megint egy egész éjszakát bent töltöttem a munkahelyen azzal, hogy egy szerencsétlen megvalósíthatósági tanulmánnyal szenvedtem... Nem mintha nem tudnám, hogy mit kellene írnom; egyszerűen utálom azt, amikor számomra egyértelmű, nyilvánvaló dolgokat kell úgy megfogalmaznom, hogy nulla előzetes ismeretet feltételezve az anyag olvasójáról, mindent nagyon szájbarágósan, és tucatszor kell leírni. Ebben nincs már semmi kihívás, semmi alkotás, ez a korábban kitalált, megalkotott dolgok szilárd, merev struktúrába öntése, leírása; és ez nem fekszik nekem.

A kreativitást igénylő feladatok mindig is jobban vonzottak, de most a nem kreatív feladatok elviselhetetlenek számomra. A projektek "dizájnolása", fejlesztgetése, az egyeztetések, megbeszélések, problémamegoldás, új javaslatok kitalálása, a szakértői csapat irányítgatása sokkal jobban bejött; nem is tudom, hogy mi lenne velem, ha nem lenne az a kolléganőm, aki az unalmas feladatok nagy részét átvette tőlem... Néha leültünk, megbeszéltük, hogy mit csináljon, utána meg lenyűgöző erővel haladt előre.

Azt hiszem, ezt kellene ezentúl csinálni... Minél több projektben benne lenni ilyen projektvezetési, "kolléga-szupportálási" feladattal, és akinek meg ahhoz van jobb adottsága, az csinálja, írja azokat a részeket, amelyek egyszerűen megölnek engem.

[személyes] nellinek

BFS cipője. Az a bizonyos "kibaszott ronda". :-)

[személyes] személyes

Boldog szülinapot, Cicám! :-)

[személyes] jó napok

Tegnap meg ma kurva jó napom volt...

Tegnap:
1. Beértem a céghez, az asztalomon volt a múlt hét végén összekínlódott egyik pályázatom anyaga, amire a főnöknőm ráírta, hogy "BFS, öröm volt olvasni"; mindezt azután, hogy előtte eléggé letolta az egyik - általam nagyra értékelt - kollégám hasonló anyagát. És ráadásul sosem készítettem útfelújításra pályázatot, pedig bármennyire egyszerűnek tűnik, nem könnyű megindokolni, hogy miért pont a közé a két település közé kell út, és nem máshová.
2. A cég új arculati eleminek kidolgoztatása az én feladatom, és ennek részeként elkészültek az új névjegykártyáink, amelyek osztatlan sikert arattak; tényleg szépek, ráadásul nagyon kreatívak, ilyen névjegykártyát még sohasem láttam (igaz, nem én találtam ki, én csak elfogadtam a grafikus javaslatát). Szépen dolgozik a lány, tessék őt megnézni!
3. Az APEH ügyfélszolgálatán a könyvelő nénimnek megdicsértek engem, hogy roppant ügyes és kreatív ügyfél vagyok. Remélem ezt az APEH adóellenőrzési osztálya nem gondolja majd teljesen másképpen, mert akkor bukok pár százezret - milliót a kreativitásomon. :-)
4. Cica levelezgetett, majd este együtt is MSNeztünk egy nagyon csinos, kedves, szexi lánnyal, akinek mindketten bejövünk, hmmm... Remélem lesz belőle valami! :-)
5. Vásároltam egy szép narancssárga Puma cipőt (csak attól a Ferrari emblémától kicsit köcsögöknek való viseletnek tűnik), egy új nadrágot a Springfieldben, meg egy nagyon jó fehér leninget a Mexxben.

Ma:
1. Az összes nőnemű kolléganőm megdicsérte az új nadrágomat, meg az új Griff ingemet. (Köcsög márkasznob vagyok, lássuk be!)
2. Levágattam a hajamat (Zsidró szalonban, of course), a kedvenc fodrászomnál (helyes csaj). Az összes kolléganőmnek tetszett az új frizurám, merthogy 10 évet fiatalít rajtam, mondták. (Hiú is vagyok, bazzeg!)
3. Az a kollégám is megdicsérte a pályázati anyagomat, akiét a főnöknő alaposan megkritizálta, mondván, hogy ugyan "kilóra" kevesebb, de jobban "összeállt".
4. Ma délután megünnepeltük a másik főnöknő szülinapját, meg az én névnapomat. És külön nekem hoztak olyan bort, amit előtte "kipuhatoltak", hogy szeretem-e. Nem is számítottam rá, nagyon megleptek vele.
5. Jót nevettem azon, hogy a "kritizálós" főnöknőm azt álmodta valamelyik éjjel, hogy megnősültem, de nem igazán értette, hogy miért nem Vikicicát (kolléganőmet) vettem feleségül. És nemrég kiderült, hogy már több újonc kolléga hitte azt, hogy mi Vikicicával együtt járunk. Pedig hát nem jártunk, nem járunk, és nem is fogunk járni, de szeretjük egymást.

Holnap:
1. Megyünk hármas topiktalira Tokajba!!! :-)

[foci] inter -milan 0-1

köcsög Sevcsenko persze gólt rúg...

[személyes] köcsög a világ

Nincs jó hangulatom... Olyan "elegem van már mindenből, és nem hoz lázba semmi" érzés ez. Persze miután hazajöttem, és Vészhelyzet megy a tévében Carter/Alföldi köcsög hangjával (köcsög sorozat, idegesít az állandó üvöltözésük, meg a sok üres póz), meg utána Bayern - Chelsea mérkőzés (köcsögcsapat mindkettő; olyan miért nincs, hogy mindkettő kiesik és nem jut tovább?), még jó, hogy az embernek elmegy a maradék életkedve is. Ma napközben megkaptam a QA véleményét az egyik pályázatom formanyomtatványára (köcsögök, abba bírnak belekötni, hogy nem köcsög Times New Roman betűtípussal írtam), láttam a QC véleményét egy másik projektem pályázatára (köcsögök belekötöttek olyan építészeti kérdésekbe, amelyeket valahogy nem érzem aktuálisnak azok után, hogy egy éve van már arra a köcsög sportcsarnokra jogerős építési engedély, és a QC építésze nyelvészeti véleményt ír nekem, a köcsögje), és szoptam egy másik projektem kapcsán, ahol a megbízók tök rendesek, de iszonyat impotensek, és bizonyos dolgokat ötször kell elmondani nekik, mire megcsinálják, elintézik. Olyan tipikus köcsög köztisztviselő hozzáállásuk van - "ez nem az én asztalom, tessék a kollégámtól megkérdezni"; "nem, nem tudom a számát, tessék a központi számon hívni"; "sajnos nem tudom kapcsolni, nem ismerem a mellékét, de most amúgy sincs bent"; "nem, sajnos nem tudom, hogy hol van, és azt sem, hogy mikor jön vissza"; "most, hogy mondja, idén még valóban nem láttam"; "nem, a főnöke sem látta, azt hiszem nincs is neki".

Most jön az Inter - Milan meccs, de sok örömöm nem lesz benne, köcsög Milan nem fog gólt kapni.

[személyes] cica

Vivicica tegnap azzal hívott fel, hogy pírszinget tetetett a köldökébe. Eddig is nagyon ennivaló volt a pocija, de ezzel a kis ékszerrel... Megeszem ezt a lányt! :-)

[searching in] log-file

Van még egy-két gyakran előforduló cím/cég, ahol meg szoktak nézni engem... Akikre nagyon kíváncsi vagyok, mert nem is sejtem, hogy kik lehetnek: Open Society Institute, Budapest Bank, Pannon GSM (cerberus.pgsm.hu), RTL Klub, Műegyetem, Allianz (Ausztria). Azt sejtem, hogy ki néz Esztergomból, és azt pontosan tudom, hogy ki a Miniszterelnöki Hivatalból. :-)

[searching in] somogy

Nézegettem ma, hogy ki nézeget engem, és találtam valakit, aki Somogyból (Siófokról?) szokott ide kattintani, majdnem naponta, általában reggel fél hat és fél kilenc között. Üzenem neki, hogy már 97 látogatásnál tart. :-)

Na és persze elgondolkodtam, hogy ki lehet ő... :-)

[személyes] egy év, bösz, hármas, rammstein

Ahhh, már megint milyen rég írtam utoljára a blogba...

Cicával már több mint egy éve együtt vagyunk, múlt vasárnap ünnepeltük az egy éves évfordulónkat. Kaptam tőle egy nagyon szép órát ajándékba, amilyet már rég szerettem volna. :-) És szinte hihetetlen, milyen gyorsan eltelt egy év. Pedig néha annyira új az egész, még mindig...

Pénteken este Hajdúböszörményben voltunk, végzős bálon. Nem vagyok egy bálra járó alkat, de hát istenem, ki lehet bírni. Amikor a koleszba értem, a csajok már jó hangulatban voltak, Magyi nagyon aranyos volt, ahogy örült nekem, Zsuzsi meg nagyon simulós, puszilgatós, amit egyáltalán nem bántam. Vele csókolózott valamelyik tavaly nyári képen Cica. :-) A lányok nagyon szerették volna látni Cica vibrijeit, így elvittük őket, a csajok meg egymás kezéből kapkodták ki, mindegyikük meg akarta nézni, fogdosni. :-))) A bál nem volt rossz, Cica táncolgatott, aztán elég hamar leléptünk, mert nem érezte jól magát. Én meg nézegettem a csajokat; láttam azt a lányt, akivel Cica lebeszélte a hármast még tavaly nyáron, de végül nem jött össze (mondjuk én nem tartottam annyira csinosnak, mint amilyenre Cica leírásából számítottam), meg láttam azt a lányt, aki a tavaly őszi beíratkozás után megjegyezte, Cicának, hogy nagyon jóképű vagyok, és most beugrott, hogy ki ő. Na, nekem kifejezetten tetszik a csaj, elég látványos dekoltázsa volt, az arca is vonzó, olyan "érdekes" arc, de Cicának ő nem szimpatikus. Ahhh, nehéz összehozni a hármast, ha csajokban más az ízlésünk. :-)

Tegnap családi nap volt, ma pedig sokat aludtunk, lustálkodtunk, vásároltunk, én még dolgoztam is.

Nem is mondtam, megleptem magam mostanában két Rammstein DVD-vel is, a Live aus Berlin és a Lichtspielhaus is állati...

[blog] romakoma észrevételei

RomaKomának igaza van, nem is olyan jó a dizájn. Na persze nála biztos úgy van beállítva a böngésző, hogy figyelmen kívül hagyja az én beállításaimat, és ha 6-os vagy 18-as Times New Roman az alapbeállítása, akkor elég gáz lehet a látvány.

Szóval át fogom alakítani picit, de ezt csak nagyon kis betűkkel kellene írnom, mert ha Vivicica ezt elolvassa, kitör a botrány, hogy már megint a blogommal ba**akodom...

[személyes] román zene

Tegnapelőtt egy kis román zenét tettem fel. A Celelalte Cuvinte egy temesvári együttes, ezek a számok a nyolcvanas években jelentek meg. Számomra ez volt a csúcs annak idején (legalábbis a román zenében) és a mai napig szeretem hallgatni ezeket a számokat. A bukaresti Holograf is jó kis koncerteket tartott, a You Give Love a Bad Name-et tőlük hallottam először élőben. :-) Ezek a számok a tavaly megjelent Pur şi simplu c. lemezen hallhatók.

[személyes] az eu-s gyakorlat...

Azon gondolkodtam el mostanában, hogy pár évvel ezelőtt - de még mostanában is gyakran előfordul - az "EU-s gyakorlat" egy hivatkozási alap volt minden olyan esetben, amikor valamilyen szakértő, politikus valamilyen változtatást kezdeményezett (külön kis pikantériája volt az EU-s gyakorlat emlegetésének olyankor, amikor két, egymással szembenálló elképzelés bírkózott egymással). Mindig úgy tekintettünk az EU-ra, mint valami csodaszerre, amely egyből meggyógyítja az öszes bajunkat: lesz itt modern, korszerű állam, nem lesz korrupció, a szokásos kis magyar nepotizmus, "mutyizás" szépen megszűnik, nem lesz szimpatikus és kevésbé szimpatikus vezetésű települések megkülönböztetése, az nyeri a pályázatokat, aki profin előkészíti őket. Hát ehhez képest most nagyon úgy tűnik, hogy minden kis mocskunkat átmentettük és "EU-konformmá" tettük. Minden olyan szar, amitől szerettünk volna megszabadulni, már EU-s gyakorlat.

EU-s gyakorlat az, hogy 2004 december elején benyújtott pályázattal kapcsolatban hiánypótlásra szólítják fel a pályázót, mert a pályázati formanyomtatvány megváltozott 2005. január 1-én, és szíveskedjen az utólagosan megváltoztatott formanyomtatványba átdolgozni a pályázatot. Próbálna a pályázó valamit utólag megváltoztatni...

EU-s gyakorlat az, hogy a - független szakértőkből álló - Értékelő Bizottság helyett az adott regionális fejlesztési ügynökség huszonvalahány éves intézkedés-felelőse értékeli a - néha több tízmilliós költséggel összeállított - pályázatokat és senki sem bírálja felül az ő értékelését. Mellesleg ő értékeli két másik intézkedésben is a pályázatokat. Szuperzseni lehet ez a gyerek, hogy mindenhez ért.

EU-s gyakorlat az, hogy a pályázó megkapja az értékelés eredményét, de azon túl, hogy például a műszaki megvalósíthatóság értékelésekor 35 pontot ért el a lehetséges 40-ből, olyan általános megállapításokat kap, hogy "problémát okozhat az, hogy a beruházás három helyszínen valósul meg" meg hogy "túl sok az eszközbeszerzés" egy olyan pályázatban, ahol felsőfokú oktatási intézmények infrastruktúrájának fejlesztése a cél. Igen, problémát okozhat... de konkrétan mire gondolsz, ba**eg? És amikor telefonon megkérdeztem, akkor nem volt túl sok ugyanennyi eszközbeszerzés, csak most?

EU-s gyakorlat, hogy olyan erős a politikai nyomás a másik pályázó mellett, hogy amikor a szakmai pontozáson akárhogy is csűrik-csavarják, még mindig ráversz arra a másikra 10%-ot, kitalálják, hogy egyik sem "elég jó" pályázat, és inkább visszautasítják mindkettőt. Szóval hiába csinálod meg ellenszélben 92%-osra, akkor is annak kell nyernie - és az is fog - amelyik maximális jóindulattal is csak 82%-ot kapott. De nem baj, jövőre majd újra kiírják, és te majd újra beadhatod, ha azt hiszed, hogy nyerhetsz! Reménykedni lehet - leginkább abban, hogy az illető NB III-as szintű politikus visszaesik a megye-egybe.

Hmmm... lehet, hogy Magyarországon már a Kádár-korszakban is az "EU-s gyakorlat" érvényesült?

[személyes] amikről nem írtam

Az elmúlt időszakban nem írtam arról, hogy el szeretném olvasni Bokros nemrég megjelent könyvét (a Mérő László Fan Club után megalapíthatnám a Bokros Lajos Fan Clubot); úgy érzem, érdemes elgondolkodni az ő elképzelésein.

Arról sem írtam, hogy mi a véleményem az ügynök-kérdésről. Igaz, bennem sem tisztázódott még teljesen, de rendkívül primitív dolognak tartom ezt a "ki volt ügynök, ki nem volt az" témát. Először is, nem ártana picit árnyalni a fogalmakat, jelen pillanatban mindenki "ügynök", akinek a neve szerepel valahol valamilyen gyanús eredetű listán. És ugyan tisztelem azokat, akik nehéz helyzetben erkölcsi meggyőződésük alapján mondtak nemet, de nem tudom elítélni azokat, akik vállalták az együttműködést a rendszerrel. Az a rendszer olyan volt, amilyen. Szép lett volna, ha senki sem vállal semmilyen együttműködést semmilyen kommunista rendszerrel, és akkor szépen megbukott volna a dolog, Magyarország, szabadság, hurrá, hurrá, de hát nem ez történt. Amikor mégis, például 1956-ban, akkor is megbukott a forradalom (mint ahogy 1945 és 1988-89 között megbukott minden kommunista/szovjetellenes megmozdulás a közép-kelet európai szocialista tömbben, a lengyeleknél, németeknél, cseheknél, románoknál is). És ha az ember azt látta, hogy ez van, ezen változtatni nem lehet, akkor az emberek többsége nem rohant fejjel a falnak: ki-ki eldöntötte (vagy segítettek neki eldönteni, mert olyan volt az a rendszer), hogy milyen utat választ, mi az, amiről le tud mondani a jobb életért. Nem személyeket kell pellengérre állítani; az emberek többsége kellően utálta az egészet, de egy szerencsétlen időszakban a világ egy szerencsétlenebb részén kellett leélni az életüket, a változás reménye nélkül.

Persze akkor sem szép dolog ismerősöket, barátokat, rokonokat "kiszolgáltatni" a hatóságoknak, de picit árnyaltabban is lehetne kezelni a témát. Ja, és aki nem élt az előző rendszerben, aki nem tudja, hogy milyen volt egy ilyen országban élni, az lehetőleg ne ítélkezzen, mert TÉNYLEG nem tudhatja. :-)

[blog] dizájn, újra

Ahhh, nem értem, hogy Internet Explorerben miért néz ki ilyen rosszul a blog: minden egyes post kb. 1-2 pixellel szélesebb, így a lap alján a szöveg már ráfolyik arra a jobbra mutató kis nyílra, pffff. Netscapeben semmi probléma, ott csak az zavar, hogy a betűméret nagyobb, mint az Explorerben; márpedig én pontosan tudom, hogy mekkorának szeretném látni. Kénytelen leszek beállítani pontosan a betűméreteket, ezzel is el fogok tökölni minimum egy órát. Halál a templatekre, amelyek nélkül egyébként sosem lenne blogom.

[személyes] izgalmasabb zenék

Pakoltam fel új zenéket. Van egy halom Metallica, egy kis Iron Maiden, Faith No More, U2. Az izgalmasabbak ellenben az éjjel kerültek fel: Miss Sarajevo a U2 és Luciano Pavarotti előadásában, Ákostól a korábban már említett A hűtlen (ugye, hogy jobb, mint az EDDA eredetije?), ugyancsak Ákostól egy jó hangulatú koncert felvétel (imádom, amikor koncert felvételeken a tömeg éneklése, tombolása jól hallható), két kedvenc a Cargotól (figyelem, román zene; a Mama nekem nagyon bejön), végül pedig a Sehnsucht, azaz egy kis Rammstein, de ezúttal Live Aus Berlin. Fogok feltenni még román zenéket (Celelalte Cuvinte a nyolcvanas évekből, Holograf, Iris is talán), illetve koncert felvételeket.

Nézegettem a boltokban Rammstein DVD-t, de a nagy köcsög boltokban (Fotex Records, MediaMarkt) nincs; kénytelen leszek elmenni valami kis metálsufniba.

[blog] dizájn

Nos, itt az új blog dizájn. Még ez sem 100%-os, de nem tudtam kivárni, hogy ne tegyem fel. :-)

[blog] újdonságok

Elkezdtem dolgozni az új blogdizájnon. Semmi különös, nem vagyok profi, csak láttam egy olyan blogot, amely viszonylag tetszett, és elkezdtem átalakítgatni az ízlésemnek megfelelően. Még nem az igazi, ezért nem tettem fel, de így is van egy újdonság, amelynek nagyon örülök: BLOGRÁDIÓ! Egyelőre csak Rammstein számokat hallgathattok, de majd lesz más is. :-)

[rammstein] mert megérdemlem

Sikeres államvizsga után naná, hogy megérdemlem a Rammstein koncertet! :-) Tegnap volt, és nem is tudok írni róla, nincsenek rá szavaim... Fantasztikus volt a hangzása, a dobok iszonyat jól beállítva, a gitárok pengeélesek, az énekes mikrofonja "pont jó": és egymás után nyomták a jobbnál-jobb számokat. A Reise, Reise-vel kezdtek, majd jött a Links 2 3 4, a Mein Teil... Összesen 18 számot játszottak, az új lemezről csak a Dalai lama és az Amour maradt le, a Herzeleidről volt a Rammstein és a Du riechst so gut, a Sehnsuchtról a címadó és a Du hast, a Mutterről pedig a Links 2 3 4 mellett a Sonne, az Ich will, a Feuer frei és a Rein raus.

Nem is tudom, hogy voltam-e még ilyen koncerten, amelyen ennyire feszes volt a műsor, ilyen tökéletes a hangzás, és a látvány sem volt hétköznapi.

Tegnap este óta folyamatosan Rammstein szól az agyamban, és be-bevillannak a képek a koncertről. :-)

[személyes] sikerült! sikerült! sikerült!

Ma reggel megvolt a záróvizsgám: Gazdaságtan - 5 (Vállalati gazdasági elemzések, főbb lépései, pénzáramlások meghatározása, NPV és IRR meghatározása), Menedzsment - 5 (Mik a problémamegoldó gondjai a nóvum elfogadtatásával? Miben különbözik az alkotó és a döntéshozó tudása? Miként fogadtatja el az alkotó a nóvumot? Mi a befolyásolás eredménye?), Szakdolgozat 4. Huhhh, hogy én mennyire féltem, hogy nem fog sikerülni... :-)

Úgyhogy: megvan az MBA!!!! :-)

[személyes] sikerült!!!

Sikerült, sikerült, sikerült!!! Egyelőre még nem az államvizsgám, mert az kedden lesz, hanem sikerült jegyet venni a katowicei U2 koncertre! Szinte hihetetlen! Tegnapelőtt néztem meg a U2 honlapját, és kiderült, hogy szinte minden koncertre elkelt már az összes jegy, így a bécsire is. Sára gyorsan utánanézett, hogy hol lehet még jegyet kapni, és már meg is vettem magunknak, Sáráéknak, és Moncsiéknak is - mert kiderült, hogy ők is jönnének. :-) És ha már ott jártam, akkor vettem magunknak két jegyet a jövő vasárnapi Rammsteinre is.

Hú, de jó lesz... Július 5-e egy keddi nap, elmegyünk szombaton vagy vasárnap, megnézzük Krakkót, Auschwitzot, a wieliczkai sóbányát, kedd este U2 koncert, és utána jövünk haza. Tud valaki egy jó, olcsó szállást Katowiceben? :-)

[személyes] a mai nap nem az enyém...

Bár ma az új bőrdzsekimben villogtam bent a cégnél, a mai nap nem az én napom: este fél kilenckor még bent vagyok (pedig ma reggel rendes fiúként már kilenckor bent voltam; ilyen sem volt az utóbbi fél évben), az utolsó másfél órában a gépem leállt négyszer is a fél másodpercnyi áramszünetek miatt, és most kiderült, hogy nem tudok elmenni még, mert a kulcsomat otthon hagytam, tehát valamelyik kedves kolléganőm be kell jöjjön, kiszabadítani engem...

[személyes] a hétvégénk

Jól alakult eddig a hétvégénk; pénteken este voltunk hármas topiktalin, tegnap pedig Győrben jártunk, találkoztunk egy nagyon kedves, aranyos, csinos párral. Éjfélkor indultunk haza, nemrég ébredtünk fel. Ma megyek a könyvelő nénimhez, aztán Cicával fotózunk itthon, este pedig moziba megyünk, megnézzük a Hitler című filmet. Vidám dolgokat utána már nem tervezünk...

Ja, tegnap vettem magamnak egy bőrdzsekit Győrben. Sosem rajongtam a bőr cuccokért, de egészen jól nézett ki, és ahhoz képest piszok olcsó volt. Felpróbáltam, és megállapítottam, hogy egyszerűen jól áll, kár lenne kihagyni. :-)

[személyes] semmi különös

Tegnap vásároltunk, Jóbarátokat néztünk vagy három órán keresztül, ma pedig hatalmasat nagytakarítottunk, és most Cica madártejet csinál, én éppen most készítettem egy bögre finom kapucsínót. Pufi is élvezi a tiszta lakást, végigjárta a szobákat, a könyvespolcot, majd elégedetten végigfeküdt a heverőn és elaludt. Hmmm, jó nekünk... Szeretjük egymást, boldogok vagyunk együtt, és van egy csintalan macskakölykünk... :-)

[személyes] a román-magyar mérkőzésekről

Tegnap az egyik fórumban éppen arról írtam, hogy 1982-ben Romániában mi irigykedve figyeltük, hogy Magyarország kint volt 82-ben és 86-ban is a VB-n, míg a román válogatott nem. Főleg, hogy Magyarország abból a csoportból jutott ki 81-ben, amelyből a román válogatottnak nem sikerült; Bukarestben ott voltam 1981. szept. 23-án a Románia - Magyarország meccsen, Katzirz mindent védett, amit Cămătaru-ék kapura küldtek.

Én akkor a magyar válogatottnak szurkoltam; még csak 9 éves voltam, édesapámmal és két magyarországi ismerősünkkel (jut eszembe, ők Békéscsaba környékén lakó románok) voltunk a meccsen. Ők a magyaroknak szurkoltak, így én is. De pár év múlva egyértelmű volt, hogy román-magyar meccsen a románoknak szurkolok. Ami persze nem jelenti azt, hogy már akkor is idegenszívű liberálbolsi voltam. Nekem természetes volt, hogy azoknak a fiúknak szurkolok, akiket minden második hétvégén láttam kint a stadionban. Az lett volna a fura, ha az általam imádott és csodált játékosoknak mindig szurkolok, bárkivel játszanak; amikor meg magyarok ellen mérkőznek meg, akkor azért szorítok, hogy kikapjanak - azoktól a játékosoktól, akikről semmit sem tudtam, legfeljebb annyit, hogy ők is magyarul beszélnek. Nos, erre az eszmefuttatásomra azt a választ kaptam, hogy "És akkor még nekem legyen lelkiismeret furdalásom, mert a többiek nemmel szavaztak."

Hát bazmeg... Mégis, hogy képzelted? Hogy kint vagyok minden hétvégén Marius Lăcătuş meccsein, imádom a zseniális játékát (soha nem fogom elfelejteni, hogy mekkora gólt rúgott 1986. május 7-én a Barcelona elleni sevillai BEK-döntőn, a labda háromszor pattant oda-vissza a felső kapufa és a gyep között), és amikor az öccsével focizom, mondjam neki, hogy a bátyja ellen szurkoltam, mert magyarok ellen játszott? Mondjam a szomszédomnak, Vasile Ştefannak a magyarok elleni játék után azt, hogy "bocs, haver, ugyan minden meccseden kint vagyok és rekedtre kiabálom magam, hogy nyerjetek, de tegnap ellened szurkoltam, mert magyar vagyok"?? Szurkoltam volna számomra ismeretlen, idegen magyar srácoknak akkor is, amikor a barátaim osztálytársa, Selymesi Tibi ellen játszottak, akivel gyermekkoromban Kézdivásárhelyen én is együtt gombfociztam, és aki utána az én klubomban, a FCM Braşovban a nagy kedvencem volt?? De ugyanez vonatkozik Tikosi Gyuszira, akivel a gimiben számtalanszor fociztunk; szorítottam volna ellene, ha magyar csapat ellen játszik?? Sőt, talán felszólíthattam volna Selymesi "Tobit" meg Tikosi Gyuszit is, hogy magyarságukra hivatkozva ne is álljanak ki magyar ellenfél ellen; vagy rúgjanak öngólt, mert magyar létükre csak nem vetemedhetnek arra, hogy a Szent Magyar Kapuba gólt rúgnak, ugye? Szorítsak Tobi meg Gyuszi ellen, azon magyarokért, akik évekig lerománoztak engem??

Vagy mit szólnál, ha a Ferencváros hűséges bérletese, egy német származású, esetleg német anyanyelvű, de a születése óta a IX. kerületben élő Fradi-szurkoló a Schalke ellen Gyepes öngóljánál felugrik, hogy "Hurrá, ez az! Hajrá Tomasz Waldoch (aki mellesleg lengyel), Marcelo Bordon (brazil), Mladen Krstajic (szerbia-montenegrói), Marco van Hoogdalem (holland), Ebbe Sand (dán), Sven Vermant (belga), Gerald Asamoah (ghánai születésű, bár már honosított), Levan Kobiashvili (grúz), Darío Rodriguez (uruguayi)! Rámoljatok be egy csomó gólt ezeknek a zöld-fehéreknek!" Nem futna át az agyadon, hogy "Normális ez?" Vagy mit szólnál, ha ugyanez az illető azt skandálná kórusban a gelsenkircheni keménymaggal, hogy "szar Magyarország, utálunk, szar Magyarország" - mint ahogy ezt tették a múlt hónapban Debrecenben az erdélyi magyarok a Magyarország - Románia kézilabda mérkőzésen, csak éppen Romániát utálva? Egy másik példa arra, hogy mennyire primitív tud lenni egy (meglepő módon önmagát sportszeretőnek mondó) ember: pár éve Magyarország dicstelenül leszerepelt a selejtezőcsoportban, ahonnan Románia jutott tovább és csoportmásodikként oda-vissza mérkőzésen játszhatott a kijutásért; a románok kikaptak (a szlovénoktól, ha jól emlékszem) és Hevesi "ezt egy életen át kell játszani" Tamás ujjongva jelentette be a friss hírt valami sportrendezvényen, hogy "Hurrá, kikaptak a románok!". Tette mindezt azután, hogy a román válogatott félgőzzel játszva kétszer iskolázta le a magyart: a Népstadionban is, Bukarestben is...

Persze tökmindegy, hogy kinek ki és mi a kedvesebb, amíg ezt mindenki tolerálni tudja és képes tiszteletben tartani mások preferenciáit. Utána is mindegy, mert akkor a dolog már nem a sportról, hanem az egyes emberek mély, elkeserítő, reménytelen butaságáról szól. Egyszerűen nem értem: mi egy foci- vagy kézilabdameccs? Sportolók megmérkőzése egymással, hogy ki tud többet, ki a jobb; vagy valami szent háború, ahol megtorolhatjuk a valós és vélt történelmi, politikai, meg egyéb sérelmeinket? És ha az egyiknek szurkolok (mert nekem valami miatt ők kedvesebbek, szimpatikusabbak, esetleg szebben, jobban művelik azt a sportot, netalán közöttük vannak a barátaim, vagy a rokonaim), akkor én a másik ország, vagy nemzet ellensége vagyok, és utáljam a másik féllel szimpatizáló barátaimat; verekedjek is össze velük?

Hol a faszban élünk, bazmeg?? Ha érted, mire gondolok...