Már csak a mai nap meg a holnapi van hátra a szabimból. No meg a hétvége. Azt hittem, hogy ez a három hét hosszabb lesz.
Nehéz volt újra hozzászokni ahhoz, hogy Magyarországon vagyok. Nem, ez nem az a fajta "Fél éve Ámerikában élek, you know, és kicsit még keresni a szávákat", csak annyi, hogy ez a félig mediterrán, félig balkáni környezet után annyira idegen és érthetetlen minden, ami itthon van. Hogy ebben a kutyaszaros városban mindenki többnek akar látszani, mint ami valójában, mindenki rohan, stresszel és fogyaszt.
Pufilány jól van, kiszedték a varratokat a pocakjából, ami picit megnőtt, amíg anyukámnál "nyaralt". A "nagymama" felhízlalta. ;-) Azon gondolkodunk, hogy kellene egy kistesó Pufikának. Egy iciripiciri kismacska. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése