Borús reggelre ébredtünk, kicsit csepegett is az eső, de mindent bevittünk a sátor előterébe, és lementünk a partra fürdeni, mert akkor nem áztat el minket az eső. (Hahaha, micsoda szar, köcsög poén...) Kisütött újra a nap, így hurrá volt, ámde délután megint esett - ezúttal komolyabban. És persze mire nagy nehezen befejeztük a kármentesítést, kitakarítottuk a sátrat, egy óriási zuhé kerekedett. A kemping teraszos, így a fölöttünk levő szintekről a mi szintünkre folyt a víz (onnan persze tovább), és a sátorban is bokáig ért a sátor alatt elfolyó víz. Én a sátor körül próbáltam az esővizet úgy terelgetni, hogy minél kevesebb kárt okozzon, de aztán feladtam, bemenekültem, Cica pedig ott állt a sátor előterében, és már sírt elkeserdettségében. Hát, megbántuk, hogy nem szedtük fel a sátorfánkat és nem mentünk inkább Splitbe a meccsre. Úgy döntöttünk, hogy mindent, amit csak lehet, bepakolunk a kocsiba, ott alszunk, és másnap indulunk. Valamennyire sikerült "tisztába tenni" magunkat, és beültünk a kemping éttermébe. Közvetlenül a tévé előtt levő asztalhoz ültünk le. És nemsokára ki ült mellénk? Nem, nem Joso, a Hajduk drukker pincér srác, hanem a Lenart család. Régi ismerősök... :-)
Az estéről azonban csak felsőfokon lehet beszélni: alig fél perccel a meccs kezdete után a Loki már vezetett 1-0-ra. Hirtelen azt sem tudtuk, hogy megkezdődött-e már a meccs, vagy csak az egy héttel ezelőtti képekből vágtak be most. :-) És Halmosi gólja után jött Kerekes fantasztikus fejese, majd Halmosi újabb gólja. A második félidőben Sidibe is betalált, és fogadtam Cicával, hogy lesz itt még ötödik is. És lett! Kiss Zoltán fejelte az ötödiket a 93. percben... 1995 óta nem játszott magyar klubcsapat ilyen emlékezetes mérkőzést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése