Jut eszembe, Anyukám mesélte, hogy amíg mi Horvátországban voltunk, nagyon vigyáztak arra, nehogy Pufika kiszökjön a házból, emiatt alig résnyire nyitott ablak mellett mertek csak aludni. Nos, Feri bácsi (anyukám élettársa) szombat éjjel picit jobban kinyitotta az ablakot, így vasárnap reggel fél ötkor arra riadtak fel, hogy Pufi nincs sehol. Teljesen kétségbeestek, hogy rájuk bíztuk a cicust, és ők nem tudtak vigyázni, így Anyukám intenzív fejfájással azonnal ágynak dőlt, Feri bácsi meg elkezdte keresni Pufit a faluban. A helyzet odáig fokozódott, hogy "Eltűnt egy cica" plakátokat kezdett gyártani, 20.000 Ft-os jutalmat ajánlva annak, aki megtalálja. A faluban kicsit nem értették, amúgy is van nekik mindig minimum 5 macskájuk, ez meg egy sima, egyszerű, még csak nem is valami értékes, fajtiszta cica. Megjegyzem, a nagybátyám sem nagyon értette, de Feri bácsi felvilágosította: "Sándor, ez nem egy egyszerű macska, bazmeg, nem érted? Ez olyan, mint egy unoka, akit ránk bíztak! Hogy fogok odaállni Zsolt elé???" Szóval a falu riadóztatva volt, akadt aki mindjárt négy macskuszt vitt oda neki, hogy válasszon.
De aranybogár Pufilány délután előkerült, a hátsó udvaron egy létra tetején elárvultan nyávogott, amikor Anyukám meglátta, nem is merte elhinni, hogy ő az. Így a vasárnap megnyugvással ért véget, de azóta is emlegetik, hogy a 17 év alatt, amióta ott laknak, ekkora stressz még nem érte őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése