Ahhh, ha visszagondolok a pénteki koncertre...
Kora délután indultunk el, és először bevásároltunk Parndorfban, onnan autóztunk át Bécsújhelyre. Mondjuk nem volt egyszerű feladat megtalálni a fesztivál helyszínét, de ennél is nehezebb volt bejutni. Egyébként nem is értem, miért Aerodrome Festival a rendezvény címe, a Steinbruch Festival találóbb lett volna... A Slipknotról lemaradtunk (bár nem is érdekelt különösebben, mert nem ismerem), de egy kis várakozás után, 11 körül felcsendült a Reise, Reise. Utána jött azonnal a Links 2-3-4, meg a Keine Lust és a Feuer frei!, tehát hamar belecsaptak a leghúzósabb számokba, a közönség pedig már a Links 2-3-4-nél irtózatos ugrálásba, csápolásba, headbangelésbe kezdett. A hangzás sokkal gyengébb volt, mint a Budapest Sportarénában februárban, de a hangulat összehasonlíthatatlanul jobb volt pénteken. Mindenki énekelte a dalokat, a közönség sokkal jobban együtt élt a zenekarral, mint Pesten. És nagyon élveztem, hogy én is legalább annyira ismerem a dalszövegeket, mint a niederösterreichische Durchschnittjugend. :-) Összesen 16 számot játszottak, a fentieken túl volt még: Asche zu Asche (legnagyobb meglepetésemre és örömömre), Du riechst so gut, Rammstein (Cica nagy örömére), Sehnsucht, Du hast, Sonne, Ich will, Mein Teil, Keine Lust, Amerika, Morgenstern, Stein um Stein na és persze a Stripped. A ráadás blokkot a Rammstein-nal indították, és amikor felcsendült a dal eleje, megszólalt mögöttem egy hang: "Jawohl! Jawooooohl!"
Szóval, kurva jó volt... :-) Vettem magamnak egy olyan pántos-nyakbaakasztós Rammstein kulcstartót, ez a legújabb kincsem. És amíg nem lesz újabb Rammstein koncert, addig nézegetem a DVD-ket...
2005/05/31
2005/05/26
[zene] holnap rammstein
Amiben tegnap még nem voltam biztos, azt az éjjel eldöntöttem: holnap megyünk Bécsújhelyre, megnézzük a Rammsteint. Biztos ami biztos, délutánra szabit vettem ki, így időben el tudunk indulni. És ha már ott vagyunk, megnézzük a Slipknot-ot 20.30-tól, aztán 22.45 körül felcsendül a Reise, Reise, Seemann Reise... :-)
2005/05/25
[zene] rammstein bécsújhelyen
Van valaki, aki tudna segíteni nekem abban, hogy péntek délig legyen két jegyem a bécsújhelyi Aerodrome Fesztiválra, ahol a Rammstein lép fel?
2005/05/24
[személytelen] no title
Poszttraumatikus szindrómában szenvedek, már amennyiben a múlt héten befejezett projektjeimen való munkálkodás traumának tekinthető (annak tekinthető - a szerk.). Mondhatnám azt is, hogy unom az életemet, csak éppen amíg éjjel-nappal, hétköznap-hétvégén dolgoztam, ez annyira nem volt szembetűnő - ám ez nem hangzik annyira jól.
Tegnap kaptam egy halom pénzt, és szarul éreztem magam: basszus, ezért dolgoztam ennyit, hogy a végén pár százezer forintot kapjak és kész, ennyi? Persze nem tudom, hogy mi kellene még; de ez a pénz kurvára nem tud boldoggá tenni.
Unalmas az életem - illetve én unom, de nagyon, nagyon, nagyon. Kialakultak azok a kurva, gyilkos rutinok: a szokásos kérdések, a szokásos válaszok, a szokásos mozdulatok, a szokásos élethelyzetek.
Nem akarok hazamenni, de nem akarok itt bent sem lenni, meg igazából máshol sem. Megpattannék, ám az egyetlen lehetséges hely az, ha magamon kívül lennék. Persze ez sem vonzó.
"I need a change" - ahogy az unalmas, soha meg nem írt, senki más által nem hallott dal szól itt a fejemben...
Tegnap kaptam egy halom pénzt, és szarul éreztem magam: basszus, ezért dolgoztam ennyit, hogy a végén pár százezer forintot kapjak és kész, ennyi? Persze nem tudom, hogy mi kellene még; de ez a pénz kurvára nem tud boldoggá tenni.
Unalmas az életem - illetve én unom, de nagyon, nagyon, nagyon. Kialakultak azok a kurva, gyilkos rutinok: a szokásos kérdések, a szokásos válaszok, a szokásos mozdulatok, a szokásos élethelyzetek.
Nem akarok hazamenni, de nem akarok itt bent sem lenni, meg igazából máshol sem. Megpattannék, ám az egyetlen lehetséges hely az, ha magamon kívül lennék. Persze ez sem vonzó.
"I need a change" - ahogy az unalmas, soha meg nem írt, senki más által nem hallott dal szól itt a fejemben...
2005/05/20
[személyes] vége, vége, vége
Ahhh, nem is hiszem el, ma leadtam a pályázatomat. Még sosem voltam ennyire büszke egy művemre sem. :-) Tegnap megkaptuk a QC szakértők szakmai minősítését is az anyagra: "a pályázat jól kidolgozott, a megvalósíthatósági tanulmány kiemelkedően magas színvonalú", illetve "a projekt koncepció és a megvalósíthatósági terv kiválóan kidolgozott, gyakorlatilag nincs gyenge pontja" - írták. Szóval hurrá! :-)
Amikor elkezdtük, akkor már éreztem, hogy ez egy nagyon szép munka lesz. Egyszerűen imádom a városokat, minden, ami a városokkal kapcsolatos . Ezek után egyértelmű, hogy egy városrehabilitációs projekt fejlesztése, menedzselése csakis izgalmas feladat - és persze komoly kihívás - lehetett.
És nagyon sokat tanultam ebből a munkából, de ennek elemzését meghagyom máskorra; addig alszom párat - és végre kialszom magam. :-)))
Amikor elkezdtük, akkor már éreztem, hogy ez egy nagyon szép munka lesz. Egyszerűen imádom a városokat, minden, ami a városokkal kapcsolatos . Ezek után egyértelmű, hogy egy városrehabilitációs projekt fejlesztése, menedzselése csakis izgalmas feladat - és persze komoly kihívás - lehetett.
És nagyon sokat tanultam ebből a munkából, de ennek elemzését meghagyom máskorra; addig alszom párat - és végre kialszom magam. :-)))
2005/05/13
[személyes] holnap megkapom a másodikat
Vége a hétnek, és lassan vége a giga-megaprojektemnek is... Ma leadtam az utolsóelőtti QC-ellenőrzésre, jövő héten hozzáteszünk pár dolgot, egy kicsit kozmetikázzuk még, és pénteken leadjuk az RFÜnek. Ráadásul úgy érzem, hogy nagyon jól sikerült az anyag, ütős lesz. Bárcsak nyerne, annyira szeretném! Picit beleszerettem ebbe a projektbe... És ha leadom (május 20-án), nem is tudom, hogy mivel fogok foglalkozni utána. Remélem, hogy a cég belső dolgaival, most ahhoz lenne kedvem. :-)
Holnap jönnek Apukámék meg Anyukámék hozzám, mert holnap délután 2-kor lesz a diplomaátadó ünnepség, BFS MBA lesz, és azt ugye meg kell nézni. :-) Holnapután (vagy hétfőn) pedig elugrunk Bécsbe, második Anyukám nem látta még nyáron. Ezután a fárasztó időszak után lehet, hogy kicsit terhes lesz a nagyon családi program, de Bécs pihentet majd, remélem.
Na, jó hétvégét mindenkinek!
Holnap jönnek Apukámék meg Anyukámék hozzám, mert holnap délután 2-kor lesz a diplomaátadó ünnepség, BFS MBA lesz, és azt ugye meg kell nézni. :-) Holnapután (vagy hétfőn) pedig elugrunk Bécsbe, második Anyukám nem látta még nyáron. Ezután a fárasztó időszak után lehet, hogy kicsit terhes lesz a nagyon családi program, de Bécs pihentet majd, remélem.
Na, jó hétvégét mindenkinek!
2005/05/12
[személyes] ami megöl engem
Óóó, hogy kapja be az összes olyan köcsög billentyűzetgyártó, aki a Delete meg az Enter mellé teszi be a Power gombot...
Már megint egy egész éjszakát bent töltöttem a munkahelyen azzal, hogy egy szerencsétlen megvalósíthatósági tanulmánnyal szenvedtem... Nem mintha nem tudnám, hogy mit kellene írnom; egyszerűen utálom azt, amikor számomra egyértelmű, nyilvánvaló dolgokat kell úgy megfogalmaznom, hogy nulla előzetes ismeretet feltételezve az anyag olvasójáról, mindent nagyon szájbarágósan, és tucatszor kell leírni. Ebben nincs már semmi kihívás, semmi alkotás, ez a korábban kitalált, megalkotott dolgok szilárd, merev struktúrába öntése, leírása; és ez nem fekszik nekem.
A kreativitást igénylő feladatok mindig is jobban vonzottak, de most a nem kreatív feladatok elviselhetetlenek számomra. A projektek "dizájnolása", fejlesztgetése, az egyeztetések, megbeszélések, problémamegoldás, új javaslatok kitalálása, a szakértői csapat irányítgatása sokkal jobban bejött; nem is tudom, hogy mi lenne velem, ha nem lenne az a kolléganőm, aki az unalmas feladatok nagy részét átvette tőlem... Néha leültünk, megbeszéltük, hogy mit csináljon, utána meg lenyűgöző erővel haladt előre.
Azt hiszem, ezt kellene ezentúl csinálni... Minél több projektben benne lenni ilyen projektvezetési, "kolléga-szupportálási" feladattal, és akinek meg ahhoz van jobb adottsága, az csinálja, írja azokat a részeket, amelyek egyszerűen megölnek engem.
Már megint egy egész éjszakát bent töltöttem a munkahelyen azzal, hogy egy szerencsétlen megvalósíthatósági tanulmánnyal szenvedtem... Nem mintha nem tudnám, hogy mit kellene írnom; egyszerűen utálom azt, amikor számomra egyértelmű, nyilvánvaló dolgokat kell úgy megfogalmaznom, hogy nulla előzetes ismeretet feltételezve az anyag olvasójáról, mindent nagyon szájbarágósan, és tucatszor kell leírni. Ebben nincs már semmi kihívás, semmi alkotás, ez a korábban kitalált, megalkotott dolgok szilárd, merev struktúrába öntése, leírása; és ez nem fekszik nekem.
A kreativitást igénylő feladatok mindig is jobban vonzottak, de most a nem kreatív feladatok elviselhetetlenek számomra. A projektek "dizájnolása", fejlesztgetése, az egyeztetések, megbeszélések, problémamegoldás, új javaslatok kitalálása, a szakértői csapat irányítgatása sokkal jobban bejött; nem is tudom, hogy mi lenne velem, ha nem lenne az a kolléganőm, aki az unalmas feladatok nagy részét átvette tőlem... Néha leültünk, megbeszéltük, hogy mit csináljon, utána meg lenyűgöző erővel haladt előre.
Azt hiszem, ezt kellene ezentúl csinálni... Minél több projektben benne lenni ilyen projektvezetési, "kolléga-szupportálási" feladattal, és akinek meg ahhoz van jobb adottsága, az csinálja, írja azokat a részeket, amelyek egyszerűen megölnek engem.
2005/05/02
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)