Óóó, hogy kapja be az összes olyan köcsög billentyűzetgyártó, aki a Delete meg az Enter mellé teszi be a Power gombot...
Már megint egy egész éjszakát bent töltöttem a munkahelyen azzal, hogy egy szerencsétlen megvalósíthatósági tanulmánnyal szenvedtem... Nem mintha nem tudnám, hogy mit kellene írnom; egyszerűen utálom azt, amikor számomra egyértelmű, nyilvánvaló dolgokat kell úgy megfogalmaznom, hogy nulla előzetes ismeretet feltételezve az anyag olvasójáról, mindent nagyon szájbarágósan, és tucatszor kell leírni. Ebben nincs már semmi kihívás, semmi alkotás, ez a korábban kitalált, megalkotott dolgok szilárd, merev struktúrába öntése, leírása; és ez nem fekszik nekem.
A kreativitást igénylő feladatok mindig is jobban vonzottak, de most a nem kreatív feladatok elviselhetetlenek számomra. A projektek "dizájnolása", fejlesztgetése, az egyeztetések, megbeszélések, problémamegoldás, új javaslatok kitalálása, a szakértői csapat irányítgatása sokkal jobban bejött; nem is tudom, hogy mi lenne velem, ha nem lenne az a kolléganőm, aki az unalmas feladatok nagy részét átvette tőlem... Néha leültünk, megbeszéltük, hogy mit csináljon, utána meg lenyűgöző erővel haladt előre.
Azt hiszem, ezt kellene ezentúl csinálni... Minél több projektben benne lenni ilyen projektvezetési, "kolléga-szupportálási" feladattal, és akinek meg ahhoz van jobb adottsága, az csinálja, írja azokat a részeket, amelyek egyszerűen megölnek engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése