[foci] magyarország - brazília 1-4

Nnna, ez lett a vége. Nehéz lenne bármit mondani a meccsről úgy, hogy ne tűnjön vagy idióta optimizmusnak, vagy a magyar válogatott fikázásának. Úgyhogy csak annyit írok, hogy jó, hogy egy ilyen válogatott járt Magyarországon. Nem fikázom tovább az RTL KLubot sem, de azért jó lenne, ha a jövőben nem kísérleteznének NBI-es szint fölötti mérkőzések közvetítésével...

Ugyancsak tegnap este Bukarestben Románia - Németország 5-1. :-)

[foci] magyarország - brazília 0-3

Gyulai Zsoltnak hívják ezt a s***fejt, aki Kaká nevével poénkodik? Ki ez az ember?? Ja, hogy az RTL Klub "sztárriportere", ahogy ezt szokták mondani a magyar kereskedelmi csatornáknál?

Egyébként közvetíthetné gyakrabban is az RTL Klub a brazilok edzőmeccseit!

[foci] magyarország - brazília

B....g, kicsit ciki, hogy egy magyar-brazil meccset Léderer Noname Ákos közvetít, akit első mondata után a csöppet-sem-észkombájn szakkomentátor Verebes "A mágus" József lealázott... RTL Klub színvonal...

[személyes] sic transit gloria zsófi

Tegnap találkoztam Zsófival. Két kazettám és még pár apróság nála maradt; megbeszéltük, hogy összefutunk. Alig háromnegyed órát tartott a találkozó, amíg a Liszt F. téren megittam egy kávét, ő meg egy kólát. Az a tipikus "Jól vagy?" - "Igen, jól vagyok. És te?" - "Én is, köszi!" párbeszéd volt. Picit tartottam attól, hogy esetleg rossz lesz újra látni, de nem volt az. Meglepően közömbös érzés volt, nem olyannak láttam már őt, mint azt a lányt, akit szerettem. Egy egyszerű, hétköznapi, csinos lány volt. Ő kérdezgetett Vivicicáról, nagyon érdekelte, hogy kicsoda ő, hogy néz ki (ezek a dolgok mindig is érdekelték), én meg nem kérdeztem a pasijáról. Tényleg nem érdekel.

Aztán az Operánál szépen elváltunk, puszi-puszi, én mentem erre, ő meg arra.

[uma mensagem personal] adeuzinho, minha ex-namorada

Nem akarom elkiabálni, de úgy érzem, ezen a hétvégén felszabadultam Zsófi emléke alól...

Pénteken jött hozzám Vivicica; picit féltem, mert az elmúlt hétvégén valahogy nem tudtunk mit kezdeni egymással. A Westendben találkoztunk, és amikor megláttam, le is döbbentem rajta; annyira csinos volt, hogy nem is akartam elhinni, hogy ez a lány hozzám tartozik! Kis rózsaszín felső, farmerszoknya, fekete necc combfix... Hmmm... :-)

Útban az Auchan felé elmeséltem neki, hogy találkoztam egy lánnyal. Nem esett jól neki... Bevásárlás közben piszkálgatott, amikor benyúltam egy picit a szoknyája alá, megjegyezte, hogy "Ez is valami? Ennyire a szél is felemeli a szoknyámat!" Ragaszkodott hozzá, hogy vegyünk focilabdát; amikor nézegettük a focikat, az egyik labdát a magassarkú cipője orrával felemelve egészen erősen megküldte felém; mint Karel Poborsky gólja Vítor Baia kapujába 1996 nyarán, az Európa-bajnokságon. :-) Itthon megkapta a magáét, amiért végig kóstolgatott: hazaértünk, és olyan elemi erővel tört fel bennem a vágy, mint már nagyon-nagyon rég.

Szombaton kirándultunk, elmentünk Lillafüredre, majd onnan át Szilvásváradra. Útközben rosszalkodhatnékunk támadt, és Puntóka hármasban osont végig a vékony felhőrétegen átvilágító napsütéstől misztikus ködbe burkolózó erdőben, hiszen a jobb kezemet sok mindenre használtam, csak éppen sebességváltásra nem... Mintegy 20 km után már nem bírtuk, leálltam egy erdei úton, és befejeztük azt, amit be kellett fejeznünk... Majd egy finom vacsora Szilvásváradon, és este 11-kor már itthon is voltunk.

Amikor elindultunk, megfogadtam, hogy kész, vége, Zsófi emlékét lemosom mindenről, amire még rátapadt: dacból, dühből a városból kiindulva pontosan arra mentem, mint akkor, amikor Zsófihoz siettem esténként, és igyekeztem feleveníteni minden apró mozzanatot, amely ezekre az autózásokra emlékeztet: ahogy elindulok a Bartók Béla úton, végig a rakparton, el az Alagútig, ahogy ott kitettem mindig az indexet jobbra, a lendületes kanyarok a Roosevelt téren, a vad tülekedés a vörös fénycsíkok között az Andrássy úton, a Hősök tere és a kivilágított Városligeti műjégpálya, majd a száguldás az M3-ason... és az Andante-t hallgattuk végig.

Vasárnap sokat beszélgettünk és szeretkeztünk, hajnal háromkor aludtunk el, hogy aztán hatkor keljünk, és kivigyem a Nyugatihoz.

Azt mondta nekem Vivicica, hogy tudja, hogy nem vagyok szerelmes, de így is annyit adok neki, hogy már nem is annyira érdekes, hogy szerelmes vagyok-e vagy sem. Ez a lány csodálatos dolgokat tud mondani...

Ma este ültem itthon, felléptem a loveboxra, és láttam, hogy Zsófi éppen akkor küldött nekem üzenetet. És meglepődtem azon, hogy mennyire nem vált ki belőlem semmi különleges reakciót. Azelőtt mindig félve léptem fel, mert mi van, ha ő is fent van; aztán ő hosszú napokig nem lépett be, és amikor egy-két hét után mégis fent volt, teljesen bepánikoltam tőle. Úristen, itt van, mit csináljak?? Ma csak ránéztem, mosolyogtam egyet, megnéztem mikor küldte - éppen abban a percben érkezett be az üzi - és utána priviztünk bő egy órát. És volt egy mondata, amin meglepődtem: "szóval azért egy kicsit hiányoztam néha?..." Nem értettem, hogy mit akar hallani!? És miért érdekes most ez neki?

Igen, Zsófi, kurvára hiányoztál, annyira, hogy beleszakadt a szívem, úgy szenvedtem, mint talán még soha; de hol van az már? Nagyon hiányoztál, de már soha nem fogsz...

[személyes] a tompaságomról, újra

Az este 11 órakor Szigetszentmiklóson, egy önkiszolgáló autómosónál találkoztam egy fantasztikus lánnyal. Nem egy hétköznapi randi, bár eddig a legőrültebb éjjel fél egykor volt. :-)

Úgy érzem, hogy picit jobban meg kell magyaráznom a mostani hangulatomat. Nagyon örülök, ha új embereket, lányokat ismerhetek meg. Ám én másfél hónappal ezelőtt azt gondoltam egy lányról, hogy ő a tökéletes párom, és az egész életemet el tudtam volna képzelni vele. Ennek vége lett, rá kellett ébrednem, hogy nem ő az a lány; de nem tudok máris úgy szerelmes lenni valakibe, mint voltam bele. Azóta találkoztam más lányokkal is, egyik aranyosabb, kedvesebb, csinosabb, mint a másik. De akkor sem tudom senkinek sem azt mondani, hogy igen, igen, igen, ő kell nekem, és egy igazán komoly kapcsolatot akarok.

És ez nem komolyság, határozottság kérdése. Pontosan tudom, hogy mit akarok az élettől, mit szeretnék kapni egy kapcsolatban, és mit tudok adni. Éppen ezért írom, hogy én mostanában nem tudok olyan lenni, mint amilyen akkor vagyok, amikor szerelmes vagyok egy lányba. És mivel nem vagyok szerelmes, nem tudok megígérni komolyságot, hűséget, megbízhatóságot. Legfeljebb őszinteséget, és azt, amit nagyon mély érzelmek, elkötelezettség nélkül is tudok adni. És ha ez valakinek nem elég...

Ezt próbáltam magyarázni a tegnapi lánynak, és rájöttem, hogy elég sablonosnak tűnik, olyan "sokat csalódtam az életben, ezért mostanában csak dugni akarok, de azt minél többet" típusú szöveg, amivel a pasik le szokták állítani a komolyabb kapcsolatban reménykedő lányokat. Még sosem éreztem magam ennyire sablonosnak! :-)

[személyes] apró megjegyzés

Külön kérésre beírom még azt, ami a tegnap bejegyzésemből kimaradt: Vivicicának ráadásul isteni segge van!!! :-)

[fotó] kiállítás

Ma este 19 órakor megyek Alexander Dolgoborodov barátom "Volt egyszer egy álom" című fotókiállításának megnyitójára, a Fotocella Galéria Kávézóba (Bp., IX. Ráday utca 17.). Nagyon várom már! :-)

[személyes] nem értem

Lassan egy hete nem írtam a blogba, és tegnap estére rájöttem, hogy miért.

project: publicity címmel írtam március 25-én, hogy ez a blog egy jó kísérlet. "Mennyire lehet az ember őszinte mindenki előtt? Hol van az a határ, ameddig elmehetek anélkül, hogy bármi problémám keletkezne ebből, vagy valaki visszaélne ezzel?" Az első komolyabb kérdés most merült fel. Visszaélésről ugyan még nincs szó, de írhatok-e a blogba olyan dolgokat, amelyek másokat is érintenek, és talán nem túl jól? Úgy döntöttem, hogy igen, bár sajnálnám, ha ez valakinek rosszul esne.

Napok óta rágódom egy problémán. Volt nekem Zsófi, akiről akkor azt gondoltam, hogy úgy tökéletes, ahogy van. Mára rájöttem, hogy nem volt tökéletes. Most pedig van nekem Vivicica. Vivicica egy ritka kedves, bájos lány. Kellemes meglepetés volt számomra Vivicicában, hogy nagyon intelligens, érett nő; nem csak tanult, hanem fejlett intelligenciája van az emberi kapcsolatokhoz is. Mindenről el lehet vele beszélgetni, sok dologban nagyon hasonlítunk, egyszerűen egy klassz lány. És Zsófiról azt gondoltam annak idején, hogy tökéletes teste van; Vivicica sokkal szebb, formásabb. Hétvégéken találkozunk, sokat van nálam, nagyon jó, amikor nálam van, és amikor elmegy, hiányzik; de nem úgy, hogy az már kibírhatatlan, hanem csak egyszerűen kár, hogy nincs velem.

És a következőt nem értem: látom, érzem, hogy ő hosszabb távon is sokkal jobb lenne nekem, mint Zsófi volt. De miért van az, hogy hiányzik ebből az egész kapcsolatból az az érzés, amitől ez igazán tökéletes lenne?

Persze, tudom... szerelem...

[személyes] amikor

Amikor itt van Vivicica, valahogy nincs is kedvem írni... Kedd reggel megy haza! :-)

[személyes] bona fide ludens

Ma hazamegyek, bevásárolok legalább 10 liter üdítőt, és utána kikapcsolok: játszhatnékom van, körülbelül egy éve nem játszottam a gépen. Csak azt nem tudom még, hogy a Civilisationnel építsek birodalmat, vagy a Championship Managerrel fejezzem be a Manchester United idényét (már csak pár forduló van hátra, MU az élen és van még pár pont előnyöm, ha jól emlékszem, ráadásul még a BL-ben is elődöntős vagyok). Vagy esetleg a SimCity legyen? Jövő héten úgyis elkezdek egy repülőtérhez kapcsolódó, ipari övezet fejlesztési projektet, arra trenírozhatnék.

[személyes] zagyvaságok

Nos, nem volt valami nagy élmény hazamenni, de megint találkoztam Erikával (Exem nővére), sőt, még Exem anyukájával is. Elég fura, belátom, de szinte a családomat jelentik. Jó találkozni velük, megkérdezni, hogy mi újság, mi történt velük, és jó átölelni Mikikét (szinte hihetetlen, de lassan már nyolc éves), és érezni azt a megszokott Mikike-szagát. :-)

Ma végre a megszokott helyemen dolgoztam, felhívtam az Erzsébet körúti irodát, hogy ne legyen olyan hirtelen az elszakadás tőlük (na jó, hiányoztak az ottani lányok). Jó, hogy újra itt vagyok, bár annyi az új kolléganő, hogy már kezdem itt is idegennek érezni magam. Lehet, hogy öregszem, és nem bírom már a változást?

Van egy irtóra helyes kis kolléganőm, nagyon emlékeztet az első főiskolás szerelmemre, ráadásul őt is Barbinak hívják. Ma elmentem vele együtt kaját venni, beszélgettünk; ez a lány levesz teljesen a lábamról. Na nem úgy, van pasija, magasabb is nálam, túl öreg vagyok hozzá, de tényleg nagyon kedves nekem.

Ma megkaptam az első negatív reakciót a blogomra. A randivonalon (elég gagyi egy oldal, nem is szoktam benézni, csak ha jön valami levél, azt azért megnézem, hogy ki írta) kaptam a napokban egy levelet egy csajtól. Nézem az adatait, 30 éves, ehhez képest fent van egy ballagásinak tűnő fotó ("ilyen volt", az OK, de kellett volna egy fotó, hogy "ilyen lett"), a reglapján ennyi szöveg: "2004 az igazi éve / Mit is írhatnékmagamról!? Azt hiszem bármi legyen is az, az igazi arcom csak személyes találkozás után ismerheted meg. Átlagos nő, vidám életkedvvel, csak legyen kiért élni. Remélem megtalálom az őszinte, szerető, igazi párom". Nézem a levelét: "Szia. Nézz utánam és válaszolj, ha megpezsdül benned valami. E.". Szinte éreztem, hogy rosszul teszem, de nagyvonalúan elhallgattattam azt a bizonyos belső hangot - különben is rendes embernek sok belső hangja van, ugye? - és ugyan semmi sem pezsdült meg bennem - mitől pezsdült volna? - írtam neki valamit, hogy ha meg akar tudni rólam több mindent, olvasson bele a blogomba, cím, OK, elküld. Na, ma kaptam választ: "Szia. Érdekes dolgokat olvastam. sajna annyi időm nincs, hogy böngésszem. Nem mondod, hogy ezt a sok zagyvaságot te írtad??? Ennyire jól elszórakoztatod magad??? E.". Ezt jól megkaptam. :-))) Ha valaki ennyi empátiával közelít mások felé, akkor minek egyáltalán, de ő biztos tudja. Eszembe jutott egy regény, nem tudom már ki írta, valami magyar kortárs író, a hatvanas-hetvenes években, és abban volt egy pasi, aki összejött egy elég prűd nővel, akinek a szeretkezés egy ugyanolyan tétel volt a napi teendők sorában, mint az összes többi házimunka. Este tíz van, főzés, vacsora, mosogatás, holnapra vasalás megvolt, akkor most jön a baszás, negyed tizenegykor alvás. Tisztára ez a hangulat jött elő. Egyetemet végzett, sokat dolgozó, harminc éves középvezető vagyok, hajadon, kellene egy pasi, mert már ketyeg az óra (igen, igen ez egy übermegagigaköcsög kifejezés), regisztrálom magam, de jó, hogy ilyen korszakot élünk, a férj-keresés is tiszta e-business, kiteszem a 18 éves fotómat, helló, szólok neked, hogy vegyél észre, de nem érdekel a lelkivilágod, bázzeg, hát csak vicceltem, hogy érdekelsz, te meg itt leírod az egész életed??? Ohhh, te hülye... Na, ebbe futottam ma bele. :-)

Egyébként igaza van a csajnak, kezdek zagyvaságokat írni, és hasonlít a blogom azokhoz, amelyekhez nem szeretném, ha hasonlítana. Gyengül a megkülönböztető pozícionálás ereje. Ez a blog nem az a blog! :-)

[személyes] csak röviden

Itt volt Vivicica, nemrég ment el. Csütörtök este voltunk Baluéknál, Vikicicával együtt. Nagyon jól telt az este, jól elszórakoztunk a Tabu nevű játékkal [emiatt halt ki Pompeji - spenót; nyávogó négylábú bejárat; mamutrepülő... :-)]; egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy már fél kettő az idő.

Pénteken hullafáradt voltam (na meg bennem volt az a hülye érzés, amikor véget ér valami, és nem tudok/akarok elszakadni tőle), szombaton pedig Vivicicával hatalmasat szeretkeztünk, majd nagy nehezen rávettük magunkat, hogy elmenjünk vásárolni. Kaptam egy Zorán dupla CD-t a névnapomra!

Vivicica elment, és már hiányzik...

Hazamegyek Anyukámhoz, egy hónapja nem voltam, biztos nagyon aranyosak már a kiscicák. Holnap jövök vissza.

[boldog] névnapot

...magamnak! Igen, igen, igen, ma van a névnapom! Egymás után jönnek a kedves és meglepő SMSek... :-)

[munka] búcsú az erzsébet körúttól

Véget ért az a projekt (hogy egészen pontos legyek, Vikicicával kiszálltunk belőle), amelynek keretében hetente két és fél napot az Erzsébet körúton dolgoztam. És ami nagyon meglepett, és kimondhatatlanul jól esett, hogy nagyon kedvesen búcsúztattak el minket a kollégák: kaptunk egy-egy oklevelet, amin jót röhögtünk ("a romantikus napokért, aromaterápiáért, a XXXX és XX ostroma során nyújtott segítségért, a félkaromat odaadnám érte úgy szeretem hozzállásért, a jól sikerült kromaszómáiért, a dromadárok ápolásáért, a baromarcúért..."), és felbontottunk egy pezsgőt. Aranycsótány Kata, Dorisz, Andi, Noémi, Zoli, András... Há' de ez codálatosz vót, drága tezsvéreim... :-)

Lehet, hogy nevet változtatok... Majd én leszek a roma fide supraman! :-)))

[boldog] szülinapot

Boldog szülinapot, kedves blogom!

Egy éve kezdtelek írni, nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokáig tudok veled foglalkozni. Egyre nagyobb, szebb, ügyesebb lettél, az emberek észrevettek téged, sokan szeretnek, olvasnak. Voltak tökéletes, és voltak nagyon rossz napjaink. Néha te voltál a legfőbb támaszom, és sajnos néha elhanyagoltalak. Büszke vagyok rád! No persze még sokat kell fejlődnöd, de segíteni fogok, remélem, hogy még sokáig együtt leszünk, és még sok-sok élménnyel gazdagodunk...

[foci] super depor

Tavaly tavasszal rengeteget írtam fociról, és megfogadtam, hogy nem írok többet ilyenekről, de egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy tegnap a Deportivo La Coruna egyszerűen lealázta az AC Milant; a milánói 1-4 után képes volt ez a drága kis csapat 4-0-ra legyőzni a Milant. Sajnos csak az utolsó 20 percet láttam, de lenyűgöző volt, ahogy cicáztak az Inzaghival, Sevcsenkoval, Maldinivel, Gattusoval, Seedorffal, Nestával, Cafúval felálló olaszokkal. :-)

A Milant különben sem nagyon szeretem, amióta az 1989-es BEK-döntőben 4-0-ra verték a Steaua Bukarestet, és utána évekig uralták az európai mezőnyt.

Ja, és a Bajnokok Ligája elődöntőiben AS Monaco - Chelsea, illetve Depor - Porto találkozók lesznek. Sehol egy Real Madrid, Juventus, Arsenal, Milan, Bayern... Szép lesz egy Depor - Monaco, vagy Depor - Chelsea döntő. :-)

[olyan] de olyan...

de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan, de olyan KURVÁRA elegem van abból, hogy soha semmire nincs időm, mert a munkahelyemen KURVA sok dolgom lenne, és ebben a KURVÁRA befejezendő projektben KURVÁRA szar minden, és KURVÁRA hülye mindenki hozzá, és meg kellene csinálni azt a KURVA szakdolgozatot, és a KURVA jogi ügyeket intézni, hogy az Exem ne rágja már a fülemet, hogy mikor jelentem át a KURVA cégemet, meg mikor viszem már el azt a KURVA biciklimet tőle, mert biztos már nem fér el a KURVA pincében, és el kellene vinni ezt a KURVA autót abba a KURVA szervízbe, mert valami KURVA hang jön ki belőle, amiről KURVÁRA nem tudom, hogy micsoda. És persze mindent KURVÁRA el lehetne intézni, de KURVÁRA nincs időm hozzá, és KURVÁRA nincs pénzem mindenre, és ez természetesen mindenkit KURVÁRA nem érdekel. Úgyhogy most KURVÁRA ideges vagyok!

Na!

[személyes] elszántam magam

És akkor a ma estét a munkának szentelem: megcsinálom a GKM-es tanulmányunk kutatási tematikáját, vasalok, mosogatok, felhúzom a frissen mosott ágyneműt az ágyamra. Ha belefér mindez a 10-ig hátralevő időbe, utána nyugodtan vacsizhatok. :-)

[személyes] üresség

Nem nagyon tudok mit írni pár napja... Picit üres lettem belül; megvan mindenem, ami éppen kell, de nem tudok belelkesedni semmi iránt. Úgyhogy reggel felkelek, dolgozom, dolgozom, dolgozom, hazajövök, picit teszek-veszek itthon, elmegyek valahová, vagy ülök a gép/tévé előtt, nézek, olvasok; hétvégén vivicicázom, kirándulunk, vásárolunk, nevetünk, szeretkezünk, egészen úgy csinálok, mintha élnék. Holott nem is...

[zene] és a mai csajok

Ki vagyok akadva ezeken a 21 éves csajokon. Itt van például Vivicica, akinek nem tetszik a Pink Floyd Wish You Were Here című száma... Igaz ugyan, hogy 1975-ben ő még mínusz hét éves volt; de akkor is! :-)

[személyes] a projekt vége

Tegnap dél körül piszok jó hangulatom volt; véget ért a tréning, amelynek az utolsó félnapját Vikicicával tartottuk. Útban hazafelé megálltunk Fehérváron, beültünk az ÖMV kút melletti McDonald's-ba, jól bezabáltunk, és sütkéreztünk a kinti asztaloknál; már csak Balu hiányzott, hogy felidézhessük az értékelés szakaszát, amely tavaly ilyenkor volt... Az autópályán meg a U2 All That You Can't Leave Behind-ját hallgattuk.

Vikicicát imádom, nagyon jó vele dolgozni. Körülbelül egy éve fut egy projekt, amelyben mi ketten vagyunk delegálva szakértőként a cégünktől, ám pár hete-hónapja olyan a beosztásunk, hogy ezen a projekten felváltva dolgozunk, így alig találkozunk. És szerencsére ennek a projektnek egy hét múlva vége, kiszállunk belőle. Érdekes, hogy hónapok óta vágyunk arra, hogy kiszálljunk, és most, hogy ez végre megtörténik, valósággá válik, sokkal több bennünk a rossz érzés. Egyrészt Vikicica úgy érzi, hogy ezzel cserben hagyunk pár száz embert, akik ismertek minket, mindig hozzánk fordultak segítségért, ötletekért, tanácsokért. Engem ez annyira nem érdekel, mert már eljutottam oda, hogy nem élem bele túlságosan egy munkába sem; egy tanácsadónak nem ez a dolga. Ellenben az engem is nagyon-nagyon zavar, hogy félbehagyunk egy munkát. Teljesen mindegy végül is, hogy nem rajtunk múlt, hanem a rendkívül tisztázatlan körülményeken, a megbízóink profizmushiányán, azon, hogy a projektet vezetők sorozatosan alultervezték a szükséges erőforrásokat, képtelenek voltak az alapvető munkafeltételeket (iroda, számítógép, telefon) biztosítani; akkor is bennünk van az a nagyon-nagyon rossz érzés, hogy erre a projektre kevésbé lehetünk büszkék, és ahányszor eszembe fog jutni, azt fogom érezni, hogy kudarcot vallottunk.

De vegyük észre ebben is a jó dolgot: most már tudjuk, hogy milyen tényezőkre kellene jobban figyelni ahhoz, hogy a következő projektjeinkben ezekkel a nehézségekkel ne kelljen megküzdenünk.

[személyes] ma este

Ha nem alszom el hamar ma este, akkor fogok írni a blogba. De jó esély van arra, hogy elaludjak; az elmúlt három napban tréninget tartottam vidéken, elég fárasztó volt...