Az este 11 órakor Szigetszentmiklóson, egy önkiszolgáló autómosónál találkoztam egy fantasztikus lánnyal. Nem egy hétköznapi randi, bár eddig a legőrültebb éjjel fél egykor volt. :-)
Úgy érzem, hogy picit jobban meg kell magyaráznom a mostani hangulatomat. Nagyon örülök, ha új embereket, lányokat ismerhetek meg. Ám én másfél hónappal ezelőtt azt gondoltam egy lányról, hogy ő a tökéletes párom, és az egész életemet el tudtam volna képzelni vele. Ennek vége lett, rá kellett ébrednem, hogy nem ő az a lány; de nem tudok máris úgy szerelmes lenni valakibe, mint voltam bele. Azóta találkoztam más lányokkal is, egyik aranyosabb, kedvesebb, csinosabb, mint a másik. De akkor sem tudom senkinek sem azt mondani, hogy igen, igen, igen, ő kell nekem, és egy igazán komoly kapcsolatot akarok.
És ez nem komolyság, határozottság kérdése. Pontosan tudom, hogy mit akarok az élettől, mit szeretnék kapni egy kapcsolatban, és mit tudok adni. Éppen ezért írom, hogy én mostanában nem tudok olyan lenni, mint amilyen akkor vagyok, amikor szerelmes vagyok egy lányba. És mivel nem vagyok szerelmes, nem tudok megígérni komolyságot, hűséget, megbízhatóságot. Legfeljebb őszinteséget, és azt, amit nagyon mély érzelmek, elkötelezettség nélkül is tudok adni. És ha ez valakinek nem elég...
Ezt próbáltam magyarázni a tegnapi lánynak, és rájöttem, hogy elég sablonosnak tűnik, olyan "sokat csalódtam az életben, ezért mostanában csak dugni akarok, de azt minél többet" típusú szöveg, amivel a pasik le szokták állítani a komolyabb kapcsolatban reménykedő lányokat. Még sosem éreztem magam ennyire sablonosnak! :-)
