Nos, nem volt valami nagy élmény hazamenni, de megint találkoztam Erikával (Exem nővére), sőt, még Exem anyukájával is. Elég fura, belátom, de szinte a családomat jelentik. Jó találkozni velük, megkérdezni, hogy mi újság, mi történt velük, és jó átölelni Mikikét (szinte hihetetlen, de lassan már nyolc éves), és érezni azt a megszokott Mikike-szagát. :-)
Ma végre a megszokott helyemen dolgoztam, felhívtam az Erzsébet körúti irodát, hogy ne legyen olyan hirtelen az elszakadás tőlük (na jó, hiányoztak az ottani lányok). Jó, hogy újra itt vagyok, bár annyi az új kolléganő, hogy már kezdem itt is idegennek érezni magam. Lehet, hogy öregszem, és nem bírom már a változást?
Van egy irtóra helyes kis kolléganőm, nagyon emlékeztet az első főiskolás szerelmemre, ráadásul őt is Barbinak hívják. Ma elmentem vele együtt kaját venni, beszélgettünk; ez a lány levesz teljesen a lábamról. Na nem úgy, van pasija, magasabb is nálam, túl öreg vagyok hozzá, de tényleg nagyon kedves nekem.
Ma megkaptam az első negatív reakciót a blogomra. A randivonalon (elég gagyi egy oldal, nem is szoktam benézni, csak ha jön valami levél, azt azért megnézem, hogy ki írta) kaptam a napokban egy levelet egy csajtól. Nézem az adatait, 30 éves, ehhez képest fent van egy ballagásinak tűnő fotó ("ilyen volt", az OK, de kellett volna egy fotó, hogy "ilyen lett"), a reglapján ennyi szöveg: "2004 az igazi éve / Mit is írhatnékmagamról!? Azt hiszem bármi legyen is az, az igazi arcom csak személyes találkozás után ismerheted meg. Átlagos nő, vidám életkedvvel, csak legyen kiért élni. Remélem megtalálom az őszinte, szerető, igazi párom". Nézem a levelét: "Szia. Nézz utánam és válaszolj, ha megpezsdül benned valami. E.". Szinte éreztem, hogy rosszul teszem, de nagyvonalúan elhallgattattam azt a bizonyos belső hangot - különben is rendes embernek sok belső hangja van, ugye? - és ugyan semmi sem pezsdült meg bennem - mitől pezsdült volna? - írtam neki valamit, hogy ha meg akar tudni rólam több mindent, olvasson bele a blogomba, cím, OK, elküld. Na, ma kaptam választ: "Szia. Érdekes dolgokat olvastam. sajna annyi időm nincs, hogy böngésszem. Nem mondod, hogy ezt a sok zagyvaságot te írtad??? Ennyire jól elszórakoztatod magad??? E.". Ezt jól megkaptam. :-))) Ha valaki ennyi empátiával közelít mások felé, akkor minek egyáltalán, de ő biztos tudja. Eszembe jutott egy regény, nem tudom már ki írta, valami magyar kortárs író, a hatvanas-hetvenes években, és abban volt egy pasi, aki összejött egy elég prűd nővel, akinek a szeretkezés egy ugyanolyan tétel volt a napi teendők sorában, mint az összes többi házimunka. Este tíz van, főzés, vacsora, mosogatás, holnapra vasalás megvolt, akkor most jön a baszás, negyed tizenegykor alvás. Tisztára ez a hangulat jött elő. Egyetemet végzett, sokat dolgozó, harminc éves középvezető vagyok, hajadon, kellene egy pasi, mert már ketyeg az óra (igen, igen ez egy übermegagigaköcsög kifejezés), regisztrálom magam, de jó, hogy ilyen korszakot élünk, a férj-keresés is tiszta e-business, kiteszem a 18 éves fotómat, helló, szólok neked, hogy vegyél észre, de nem érdekel a lelkivilágod, bázzeg, hát csak vicceltem, hogy érdekelsz, te meg itt leírod az egész életed??? Ohhh, te hülye... Na, ebbe futottam ma bele. :-)
Egyébként igaza van a csajnak, kezdek zagyvaságokat írni, és hasonlít a blogom azokhoz, amelyekhez nem szeretném, ha hasonlítana. Gyengül a megkülönböztető pozícionálás ereje. Ez a blog nem az a blog! :-)
