Véget ért az a projekt (hogy egészen pontos legyek, Vikicicával kiszálltunk belőle), amelynek keretében hetente két és fél napot az Erzsébet körúton dolgoztam. És ami nagyon meglepett, és kimondhatatlanul jól esett, hogy nagyon kedvesen búcsúztattak el minket a kollégák: kaptunk egy-egy oklevelet, amin jót röhögtünk ("a romantikus napokért, aromaterápiáért, a XXXX és XX ostroma során nyújtott segítségért, a félkaromat odaadnám érte úgy szeretem hozzállásért, a jól sikerült kromaszómáiért, a dromadárok ápolásáért, a baromarcúért..."), és felbontottunk egy pezsgőt. Aranycsótány Kata, Dorisz, Andi, Noémi, Zoli, András... Há' de ez codálatosz vót, drága tezsvéreim... :-)
Lehet, hogy nevet változtatok... Majd én leszek a roma fide supraman! :-)))
