[koncert] berlinben

Szombat este fellépek Berlinben a Rammstein vendégeként... ;-)

[szex] fantázia

Már többen is hiányolták a régi, "erotikus töltetű" sztorijaimat. Hát ilyen sztorit most sem írok, de esetleg egy fantáziát... :-) Az egyik kedvenc fantáziám az, hogy bejövök reggel (na jó, 11-kor) dolgozni, és a csinos-bögyös titkárnőm vár... Szép kis topban, minimális hosszúságú "piniszoknyában"...

Leülök a székembe, unottan ránézek, ő meg - ó, kis együttérző, kedves lány - megkérdezi, hogy "Rosszkedvű vagy?". Unottan bólintok, ő meg folytatja: "Főnök... lecumizzalak?". Ránézek, kérdőn felvonom a szemöldököm, de ő csak mosolyog, a kezei válaszolnak. Hosszú ujjaival babrál a nadrágomon, lehúzza a cipzárt, kiveszi a farkam (az alsónadrág mellőzésének nagy előnye...), elkezdi húzogatni le-fel, rám nézve... Aztán letérdel mellém, én elfordulok a forgószékkel, így pont előttem térdel. Megfogom a tarkóját, ráhúzom a fejét, holott erre semmi szükség: bekapja, elkezd szopni... Hmmm, a felvételi interjún még nem gondoltam volna, hogy ezek az ajkak a farkam fogják kényeztetni... vagy igen? Éppen emiatt választottam őt? Lassan, megfontoltan bólogat, mert ebben a pillanatban semmi sem fontosabb annál, mint kiélvezni azt, hogy itt ülök kőkemény farokkal, és a szája tele van velem...

Aztán a karja alá nyúlok, felemelem, és megfordítom; háttal nekem állva várakozóan pucsít. A szoknya már felcsúszott... felsőtestét az asztalra döntöm, a formás kis segge előttem kerekedik, mögé térdelek, és félrehúzom a tangáját. Ez az a pillanat, amikor megcsap a felizgult, nedves pina mámorító illata... Belenyalok hátulról, ezt érezni kell... érezni az ízét, az illatát, és a nyelvem alatt a puha ajkak húsát... De most a dolog nem erről szól, itt mindketten dugni akarunk, azonnal! Felállok, letolom a tangáját combközépig, és hirtelen becsúszok a forró testébe, ő meg szinte könyörögve felnyög... Tökéletes érzés... Elkezdek mozogni benne, nedves puncija tökéletesen tapad a farkamra, és ugyanabban a tempóban, lustán-kéjesen riszálja a fenekét, őrjítővé fokozva az érzést... Hmmm... Nem tart sokáig, de nem is ez kell most... Ő is gyorsan elélvez, én is, rá a popsijára...

Visszahanyatlok a székembe, mindketten még kábák vagyunk... segítek neki megtörölni a fenekét, megigazítja a szoknyáját, de a bugyiját nem veheti vissza... Az nap végéig az asztalomon marad... Inspiráló légfrissítő...

[személyes] mégsem ugyanaz

Tegnap jól kiakadtam, ma meg korrigálok.

Sz'al az a helyzet, hogy a hülye én vagyok. Vagy nem is hülye, csak iszonyat fáradt. Az életem olyan, amilyen, én teszem ilyenné. Persze, a partneren is múlik, de alapvetően rajtam, illetve azon, hogy én milyennek látom.

Most fáradt vagyok, nincs erőm semmihez sem; ilyenkor az a legkönnyebb, ha a környezetére fogja az ember a dolgot. Pedig lehet, hogy csak annyit kellene kimondani, hogy mit akarok, és mit nem akarok. És amit nem akarok, azzal ne kínlódjak, és ne görcsöljek azon, hogy másoknak ez problémát okoz-e.

[személyes] ugyanaz a szar

Nagyon szarul érzem magam, dögunalom az életem, nem érdekel semmi. És ez így van minimum május 24-e óta; hmmm, mire jó egy blog, mi? De legalább erre legyen jó, mert másra nem.

Amikor Zsófival vége lett, arra jó volt, hogy kiírjam magamból a bánatomat. Most nem alkalmas arra, hogy megfogalmazzam, hogy mi zavar az életemben. Egyrészt mert magam is nehezen tudom megfogalmazni, másrészt meg bunkóság lenne, amúgyis roppant módon zavart, amikor Cica tette meg ugyanezt a saját naplójában, és nekem onnan kellett megtudni, hogy éppen mi baja van.

Persze szavam nem lehet, annak idején őt is sokkolta pár dolog a blogomban.

Elegem van, de nem tudok lépni semmit sem, mert fogalmam sincs, hogy mit kellene...

[személyes] amit a legszívesebben csinálnék

Ma megkérdezte tőlem valaki, hogy "Mi lenne az amit a legszívesebben csinálnál és soha nem unnál meg (itt nem feltétlenül a szexre gondolok)?".

Jó kérdés. :-) A hiba valószínűleg bennem van: kialakítom az életem rutinjait, amik amúgy kellenek a mindennapok túléléséhez, aztán panaszkodom, hogy megfojtanak.

Mindig Rammstein koncertekre járni jó lenne, azt hiszem. De nem igaz, azt is megunnám.

Szerintem nincs egy olyan dolog, ami önmagában és csak azt csinálva örömet okozna. Talán jó lenne jobban menedzselni az időmet, hogy minden fontos beleférjen, és mostanában ez így nézne ki:

1. Fél munkanapot dolgozni a cég vezetésén, illetve egy romániai megbízás megszerzésén (van egy projektálmom, amit szeretnék megvalósítani).
2. Fél munkanapot hobbira fordítani (fotózni), illetve számomra fontos emberekkel találkozni.
3. A nap harmadik részében a családommal (barátnő, cica, szülők, majdan gyerekek) lenni, egyéb dolgokkal foglalkozni (pl. blogírással, olvasással).

Kb. Mondjuk...