[munka] konferencia

Akkor röviden az elmúlt egy hónap eseményeiről...

December 1-én a cégünk rendezett egy születésnapi konferenciát. A szervezés nagyrészt az én feladatom volt, és alig egy hónapom volt az egészre, úgy, hogy közben a cég arculatát is ki kellett dolgoztatni (honlap, levélpapír, mappa, cd-borító, molino, toll, stb.). Utólag meg kell állapítanom a visszajelzések alapján, hogy az egész kurva jól sikerült. :) A konferencia első blokkjában mi adtunk elő, a turisztikai, városrehabilitációs, illetve "ESZA-típusú" projektek tapasztalatairól, méghozzá úgy, hogy a mi előadásainkat egészítette ki egy-egy ügyfelünk, aki arról számolt be, hogy milyen tapasztalatai voltak a velünk való munkában. És ugyan senkit sem kértünk erre, de mindenki megdícsért minket, megköszönték nekünk a munkánkat, és ez nagyon jól esett. Meg jól jött ki. Jól jött ki az is, hogy azon túl, hogy a három projekttípus szakmailag eltérő volt, az ügyfelek "típusa" is más-más volt: volt köztük fideszes, szocialista, független; volt köztük budapesti kerület, vidéki gazdag város, és vidéki "templom egere" község is.

Ja, a szervezés mellett még az egyik előadás is az enyém volt. :) Az is jól sikerült.

Az előadásom közben fedeztem fel a hallgatóság soraiban azt a nőt - egy konkurens cég ügyvezetőjét - aki referenciát adott rólam amikor ehhez a céghez jöttem dolgozni. A nő sokat dolgozott annak az önkormányzatnak, amelynél én akkoriban dolgoztam, és amikor megtudta, hogy pályáztam erre az állásra, akkor mondta, hogy nem is tudta, hogy én el akarok jönni onnan, mert akkor ő is felvett volna. Most meg az előadásom közben nagyon aranyos volt, végig mosolygott rám, mintha mondta volna, hogy "igen, igen, mondd csak, annyira jó az előadásod!" Az ebédnél odamentem hozzá, köszöntem neki, kérdeztem, hogy mi újság velük, mert rég találkoztunk, és mondta, hogy a mai napig sajnálja, hogy nem hozzájuk mentem. :) Jól esett, hogy ezt mondta, mert ő kimondottan férfias, kemény alkat, nem az a bókolós típus, aki akkor is hihetően dícséri meg az ismerős frizuráját, ha szemmel láthatóan iszonyú gáz.

Ami még jól esett az előadás közben: az én mondókám után az egyik ügyfelünk - egy kerületi polgármester, akivel együtt dolgoztunk egy nagy projekten - beszélt a tapasztalatairól a projekt fejlesztése során. És egyszer, amikor meg kellett említenie engem, tétovázott egy picit, majd úgy említett meg, mint "Zsolt barátom" hozzátéve gyorsan, hogy annyira jó volt a viszony közöttünk, hogy ezt nyugodtan mondhatja barátinak. Meg az előadásomban az volt az egyik fő pont, hogy akkor jó az együttműködés az önkormányzat, a tervezők, a tanácsadók között, ha ezek "ismerik egymás nyelvét". És ő megemlítette, hogy amikor először jártam náluk, és a megbeszélés után elmentem, összenéztek, és megállapították, hogy vagy ez a BFS nem érti, hogy miről van szó, vagy ők nagyon hülyék hozzá. De aztán rájöttek, hogy ők nem tudják mi ez igazán, és a végére nagyon sokat tanultak tőlünk.

Szóval, kurva jók voltunk. :) Nem tudom már ki találta ki, hogy mindegyik előadásunkhoz hívjuk el egy-egy ügyfelünket, aki beszél rólunk is, meg arról, hogy nekik milyen tapasztalataik voltak, milyen tanulságokkal járt a munka, de telitalálat volt, teljessé tette az egészet, és enélkül nagyon önfényező lehetett volna az előadásunk. :) A délutáni részben kormányzati meghívott előadóink voltak, de szerintem ők nem voltak annyira jók, mint mi. ;)

Ja, és külön jól esett, hogy pont az előadásom közben megjött RomaKoma és RomaKománé is. :)