Cica elkezdett dolgozni, és mesél jobbnál jobb sztorikat a gyámság alatt levő gyerekekről, egészen deprimáló ennyi szomorú sorsú gyerekről hallani. :( Tulajdonképpen ezért nem szeretem, amikor a munkájáról beszél. Nem akarom minden nap azt hallani, hogy mennyi hülye szülő és szerencsétlen gyermek van a világon.
Bent szerencsére nem kell dolgoznom mostanában projekteken, inkább vezetési feladataim vannak, konferenciát szervezünk, ilyenek. Összeszámoltuk, az elmúlt két évben több mint 23 milliárd forintot nyertünk ügyfeleinknek EU-s pályázatokon; a csatlakozás óta pályázatokon megítélt minden 100 Ft-ból közel 5-öt mi nyertünk el. Megpróbáltuk elképzelni, hogy ez mekkora összeg: a 10 legnagyobb lottóötös nyeremény összesen nincs ennyi. És ennyi pénzből le lehetne szerződtetni a fél Real Madridot - kijönne belőle Roberto Carlos, David Beckham, Zidane és Figo is.
Ennyit a munkáról. Jó kis képet festek magamról: a családból kiemelt, nevelőotthonokban nevelt gyerekek nem érdekelnek, csak a milliárdok. De hát a gyerekeken nem tudok segíteni, míg önkormányzatoknak tudok abban, hogy közösségi célú beruházásaikat megvalósítsák. Mindenki csinálja azt, amihez ért.
1 megjegyzés:
Megértem a távolságtartásodat a gyámság alatt lévő gyerekek ügyeivel/sorsával kapcsolatban.
Kikerülöm én is a hasonló sztorikat, mert egy személyes tapasztalat során láttam, hogy milyen hatással vannak rám ezek a gyerekek.
Egy GYIVI-be mentem be egy ismerősömhöz, aki gyerekcsoportra vigyázott. (Úgy volt, hogy megvárom, míg végez, aztán együtt megyünk valahová.) Először csak nézegettek/vizsgálgattak a gyerekek, aztán odajöttek hozzám beszélgetni. Ahogy látták, hogy figyelek rájuk, és válaszolgatok, egymást túllicitálva kiabálták, hogy melyiküket hallgassam meg, melyikükkel játsszak. Végül szinte megrohantak: az ölembe akartak ülni, a kezemet fogni, szorosan mellettem lenni. Nemsokára elmentünk, de akkor már alig tudtam a könnyeimet visszatartani.
Úgyhogy ne gondold, hogy az látszik, téged nem érdekel a gyerekek sorsa... Épp ez az, hogy amivel tudsz, te is segítessz nekik. (A mostani pályázatok közt vannak, ha jól emlékszem, játszótér-átépítési és más hasonló célúak.)
Cicának viszont nehéz dolga lehet. Gondolom, nem azért meséli neked ezeket a történeteket, hogy elborzasszon? Biztos neki is fel kell dolgoznia magában (és az elmesélés által), amit naponta lát. Lelkileg nagyon megviselheti egy-egy gyerek sorsa. Vagy járjon pszichiáterhez? :-) Írjon könyvet? Keressen egy barátnőt, aki ugyan borzongva hallgatja ezeket, de kíváncsi? (Ahogy a horrorfilm előtt ülnek sokan.)
Megjegyzés küldése