Semmizú, csak dolgoztam egy csomót mostanában. Na jó, nagyjából ugyanannyit, mint eddig. :)
Az a baj a blogommal, hogy most már zavar az, hogy ennyire korlátozottak azok a lehetőségek, amiket az ingyenes blogoldalak biztosítanak. De akkor vagy fizetnem kellene egy csomó pénzt azért, hogy legyen egy pontosan az én igényeimnek megfelelő oldalam, saját domainnel, meg ilyenek, vagy meg kellene próbálnom minél olcsóbban összehozni, és akkor magamnak kellene megcsinálnom egy csomó mindent, ám a tudásom nem elég ahhoz, hogy ennél komolyabbat alkossak. Elindultam egy irányba a Wordpress-sel, aztán a Nucleus-al; a Wordpress egyszerű volt, de a freeweb.hu nem engedélyezi a .htaccess használatát, a Nucleus meg túl bonyolult, és nem eléggé "mezei user" barát ahhoz, hogy én megbírkózzak azzal, hogy átszabjam olyannak, mint én szeretném. Szóval egyik sem jött be, és most megint nincs időm, energiám ahhoz, hogy újrakezdjem.
Nagyon tetszik Athina blogja, valami hasonlóan "gusztusos" blogot szeretnék, természetesen más stílusban, kicsit portálszerűbben kialakítva, hogy például a főoldalon legyen egy kép, 3-4 legutóbbi bejegyzés összefoglalója, esetleg pár link, és a bővebb tartalom lenne aloldalakon. És persze úgy, hogy ha 1 hónap múlva meggondolom magam, akkor viszonylag egyszerűen át lehessen alakítani.
Természetesen megoldható lenne, és nem arról van szó, hogy nem lenne pénzem akár profikkal megcsináltatni az oldalt. A nagy kérdés az, hogy érdemes-e beletenni pénzt és energiát ebbe a blogba? Hiszen lassan már az is nagy szó, ha hetente egyszer írok bele. Amikor elkezdtem a blogom, volt még bennem az a "drive", hogy picit kiéljem az exhibicionizmusom, de mostanra ez megszűnt, tehát a magánéletemről már nem szeretek írni. Meg különben is, erről annyian írnak, hogy az már dögunalom. Van olyan téma, amiről már régóta kifejteném a véleményem, de ezek nem öt perces munkát igénylő dolgok. Nagyon gyakran lenne kedvem politikával/közélettel kapcsolatos dolgokat is írnom, de minek? Annyira mindegy, nem? Akkor meg mi a fenének "izgassam" magam? Ha rendesen akarnám csinálni, napi egy órát simán el kellene töltenem ezzel, annyit meg nekem "nem ér meg" a dolog, úgy érzem.
Lehet, hogy segítene, ha valami rohadt unalmas munkám lenne, és ráérne az agyam, hogy ezeken járjon. De nem ilyen a munkám. Most például... na jó, nem kezdek ebbe bele, az egy másik hozzászólás témája lesz. Vagy nem. :) De a lényeg, hogy nem érzem annak a szükségességét, hogy a magánéletemben/blogomban éljem ki a kreativitásom, mert azt a munkában is kiélhetem.
Mint látható, tele vagyok dilemmákkal, és ezt a blogom meglehetősen hűen tükrözi...
4 megjegyzés:
Szia BFS!
Ezen gondolkodtam egy hónapja én is, hogy vezetni blogot vagy nem vezetni. Úgy éreztem, szívesen írnék (már rég megvan a három-négy témám, amik foglalkoztatnak), de mikor továbbgondoltam, hogy eltelik egy fél év, egy év, és kinek is csinálnám szívesen (ez mégiscsak publikáció valahol), miért is írnám (naplót nem írtam, de könyvet mindig szerettem volna), nem kezdtem bele. Vajon a megmutatkozni és a rejtve maradni között miért ilyen nehéz dönteni? (ha egyébként van exhibicionizmus bennünk)
És egy másik aspektus: ha rengeteg blog lenne, ki olvasná? Vagy mindenki választana magának egyet-egyet? :-)
Vagy ez mégis az ismertté válás egy útja?...
Azon gondolkodtál, hogy miért is fáraszt a blogírás, miért nincs kedved sűrűbben leülni mellé? Akart már valamelyik olvasód jobban megismerni, mint egy blogból lehet? Vajon ezt szeretnénk-e?
A rohadt unalmas munka segíthetne :-), de ha csak ezért ír az ember blogot...
Az első kérdésedre nem tudok válaszolni. :)
A második: szerintem rengeteg blog van; nekem legalábbis úgy tűnik. Persze nagyon sok blog nem szól semmiről. Vannak olyanok, amelyek nagyon értékesek (van az egésznek koncepciója, jó minőségű olvasmányok találhatók rajta, szépen vannak megtervezve, stb.), vannak olyanok, amelyek koncepciótlanok, de vannak értékes/érdekes gondolatok benne, és vannak azok, amiket tényleg csak a bloggert személyesen jól ismerő embereknek érdekesek. Ez a BFS-féle blog osztályozási rendszer, nagy vonalakban. :) Én szeretnék az első kategóriába tartozni, de ahhoz több energiát kellene belefektetni. Úgyhogy szeretném azt hinni, hogy a másodikba legalább beférek, de ez sem igaz... :) Egyébként az, hogy sok blog van, nem jelenti azt, hogy nem lenne érdemes csinálni: a csúcson mindig van hely, hogy az egyik kedvenc mondásomat idézzem az "Állítsátok meg a világot..." idézet- és falfirka gyűjteményből.
Szerintem lehet egy blog alapján ismertté válni, bár nem könnyű. :)
A blogírás azért fáraszt, mert akkor van értelme szerintem, ha akarok mondani valamit a "világnak". És néha úgy érzem, hogy nincs értelme. Vagy azért, mert mindent leírtak már egyszer, valahol, valamikor; vagy azért, mert úgy érzem, hogy már túl sokat tudok a dologról ahhoz, hogy csak úgy egyszerűen leírjam két-három mondatban. Régebben olvastam valahol, hogy ha valaki elmegy Indiába két hétre, úgy érzi, hogy erről könyvet kellene írnia, két hónap után már csak egy cikket, két év után meg az egészet elintézné két mondattal. :) Biztos, hogy nem pontos az idézet, de a lényeg benne van.
Olyan volt, hogy egy olvasóm jobban meg akart ismerni. Annyira, hogy a beírásaim alapján kikövetkeztette a munkahelyem nevét, megtudta a munkahelyi telefonszámom, felhívott, és mivel nem voltam bent, megadták neki a mobilszámom, így éppen a városban autózva ért utól. Hát mit mondjak, meglepődtem... Részben jól esett, de erősen zavart az a majdnem-rajongás, ahogy dicsért, egyszerűen nem voltam rá felkészülve. Nagyon szeretem a dicséretet, de bizonyos mértéken túl már zavar. :)
Nem is vártam, hogy választ kapjak mindenre. :-)
Tetszik a BFS-féle blog osztályozási rendszered, de fontos, hogy a saját kategóriáid közül valamelyikbe beletartozzon a blogod? :-) Nem érzem, egyébként, hogy ne tartoznál legalább a másodikba. (Csak hogy ne dicsérjelek agyon. :-))(Az első feltételeit részben a blogoldal korlátai miatt nem tudod teljesíteni?)
Lehet, hogy téves gondolat az, hogy blogot akkor írjunk, ha a világnak akarunk mondani valamit?... Nekem is sokszor az az érzésem, már mindent leírtak, amit érdemes. Ezt viszont rendre cáfolják az írók, költők. (Nekem most épp Marquez és Szarka Tamás. :-)) Vajon kivételes tehetség kell ahhoz, hogy újat írhassunk le? Hát ezt nem tudom... Amikor az egyik regényötletem megírásához kezdenék, azt érzem, igen. Amikor egyszerű emberekkel hallok egy-egy riportot néha, és melegség, hit önt el attól, amit mondanak, azt érzem, nem. Szóval ebben vitatkoznék veled... Ráadásul, ha te túl sokat tudsz valamiről, az nem jelenti azt, hogy az olvasóid is tudják ugyanazt...
Kicsit példaszerű volt a történet, amit az olvasódról írtál, aki felhívott: elérted a népszerűséget, rajongód akadt (:-)), ugyanakkor meglepődtél attól, ami ezzel járhat (dicséret-áradat). Tehát sztár vagy, "kicsi celebrity". :-)
Most komolyan: gondoltál arra, hogy a blogírással ennél képtelenebb helyzetekbe is kerülhetsz? Szeretnéd ezeket? Vagy annyira exhibicionista vagy vakmerő, hogy vállald őket?
Azt hiszem, hogy mostanában nem szeretnék nagyon képtelen helyzetbe kerülni a blogom miatt. De szerintem ez még változhat. :)
Megjegyzés küldése