Szombaton az Állatkertben voltunk Vivicicával. Nem vagyok nagy híve az állatkerteknek (főleg 1997 óta, amikor a jászberényi állatkertben jártam, és ott elképesztő állapotok uralkodtak), de meglepődtem azon, hogy egészen tisztességes körülmények között tartják az állatokat. Ellenben az információs anyagok elég szegényesek, ezen a területen lenne mit javítani...
Vasárnap Bécsben jártunk. A Parlament előtti tér teljesen le van zárva, a kutat felújítják, a Volksgartenben nem nyílnak még a rózsák, a Mária Terézia téren a kutak még téliesítve vannak, a Schönbrunni Kastély parkjában még nem ültették el a virágokat, és a Neptunbrunn sem üzemel... De azért jó volt újra ott járni.
Ellenben a Múzeumnegyed előtt egy fantasztikus képkiállítást láthattunk. Egy dán fotós felvételeit mutatták be a világ összes tájáról, nagyon jó kis magyarázó szövegekkel. Ráébresztett arra, hogy valóban mennyire fontos az, hogy a gazdasági fejlődésnek a természetre káros hatásait kezeljük. És most ébredtem rá igazán a regionális politika fontosságára: nem azért fontos a szegényebb régiók támogatása, mert jó dolog támogatásokat osztogatni, hanem azért, mert fontos, hogy az emberek lehetőleg az eredeti lakóhelyükön tudjanak boldogulni; ne következzen be például az, ami Sao Paoloban: a városnak 1900 körül 26 ezer, most körülbelül 26 millió lakosa van. Száz év alatt megezerszereződött a lakosság, és természetes, hogy a város infrastruktúrája nem tudott olyan ütemben növekedni; így alakultak ki a nyomornegyedek, illetve a robbanásszerű urbanizáció miatt borult fel helyenként a természet rendje. És ez csak egy példa, nem is beszélve az őserdők kiirtásáról, az elsivatagosodásról és a szaharai világról, a vizek minőségéről, a hulladékkezelésről, a fejlett és a harmadik világ közötti elképesztő különbségekről...
