Nehéz napokat élünk át Vivivel... December elseje óta egy aranyos cirmos kiscica boldog tulajdonosai vagyunk. Egy kisállat-kereskedésben vettük, nem volt türelmünk kivárni, amíg Anyukámnál születnek cicukák. Pedig nagyon jó lett volna egy gondosan "előnevelt" kismacskát felhozni.
Nagyon kis duci cica volt, Viki el is nevezte őt Pufilánynak. Pedig nem is ez a legjellemzőbb tulajdonsága, hanem a harciassága: ha bekattan, bárminek és bárkinek nekimegy. Nagyon karmolós-harapós, bár finoman csinálja, csak rázár a szája a kezünkre, meg bárminkre, amire rá lehet - nem is merek azóta meztelenül flangálni a lakásban - de nem ejt sebeket.
És ez a pöttöm kis majom nagyon beteg. Nem eszik, nem iszik napok óta. Voltunk orvosnál vele, kiderült, hogy fertőző gyomor- és bélgyulladása van, ami bizony nagyon komoly betegség, az orvos szerint a cicák 10%-a éli túl. Tegnap kapott először infúziót, és azóta csak különleges táppal lehet etetni, fecskendőn keresztül. Inni sem hajlandó másképp. Szegény olyan kis erőtlen, a jobb lábacskáján egy hatalmas kötés takarja a kanült. Alig mozog, szinte csak akkor áll fel, ha érzi, hogy hánynia kell, mert ez a kis csodabogár ilyenkor mindig elmegy a nappali konyharészébe, hogy a konyhai csempére hányjon.
Nagyon aggódunk érte, és nagyon bízunk benne, hogy a kis szervezete lesz annyira erős, hogy túlélje. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez a kis rosszcsont, aki senkitől és semmitől nem fél, be fogja adni a derekát ennek a betegségnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése