Jelentem, Pufilány meggyógyult. Tegnapelőtt már nem is kapott infúziót, ma pedig kiveszik a lábacskájából a kanült. Tegnap szegény sokat volt egyedül otthon, így este már nagyon várt, amikor levettem a cipőmet már el is kezdett játszani a cipőfűzőmmel. Utána meg egyfolytában mellettem volt, zuhanyozás közben is bejött a fürdőszobába, leült a kád mellé, és nyávogott, mert nem látott engem, próbálkozott felugrani a kádba és odajönni mellém. Szerencsére ezt még nem tudja megcsinálni. Este elalvás előtt olvastam egy kicsit, akkor odajött hozzám, és felmászott a vállamra, mintha ő is olvasni akarna. Ott dorombolt az arcomtól 5 centire. Reggelre persze már lemászott mellőlem, a nappaliban a szőnyegen várta, hogy felébredjek.
Szóval, imádjuk Pufilányt. :-)
Tegnap délután/este az egyik ügyfelünknél voltam egy rendkívül fárasztó, maratoni kéviselő-testületi ülésen, utána céges vacsorán voltam a kollégákkal a John Bull's Pubban. Kellemes meglepetés, hogy a különterem vitrinjében egy üveg Murfatlar bort láttam. Már az elején feltűnt, hogy olyan ismerős a címke, és mégis volt valami fura érzésem azzal az üveggel kapcsolatban; de csak egy-másfél óra után esett le, hogy valóban, egy Murfatlar bor Magyarországon nem hétköznapi látvány. Az este másik - sokkal kellemesebb - meglepetése az volt, hogy a vacsora alkalmával kaptunk egy kis karácsonyi pénzt a főnöknőktől, ami most is jól jött. Már be is osztottam, hogy milyen célokra költöm el: egy harmadát a lakásra (mondjuk jó lenne valami mini-hifi), egy-egy harmadát pedig Cica és az én ruházatomra. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése