Szóval, az alábbi két kérdésre kell válaszolni 2004. december 5-én:
"Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?"
"Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. §-a szerinti 'Magyar igazolvánnyal' vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?"
Most nem foglalkozom azzal, hogy milyen szerencsétlenek a kérdések. Ha a válasz csak igen vagy nem lehet, akkor úgy kell feltenni a kérdést, hogy az emberek (többsége) e két szó valamelyikével tudjon válaszolni. Szerintem jelen pillanatban az egyértelmű igenek és nemek aránya alacsony: nagyon sok ember válaszolna úgy, hogy "attól függ, hogy...", "igen, de...", "nem, de...".
Az első kérdésre - a fentiekhez képest - viszonylag egyértelmű a válaszom (már amennyire egyértelmű lehet). Évek óta látjuk, hogy milyen katasztrofális a magyar egészségügy helyzete. Magyarország egészségügyi mutatói nagyon rosszak, nincs a megfelelő működtetéshez pénz (hogy a fejlesztésről ne is beszéljünk). Akárcsak a közigazgatásban, társadalombiztosításban, nyugdíjbiztosításban, oktatásban, itt is komoly átalakítások, reformok szükségesek. Úgy gondolom, hogy egy jól működő egészségügyre lenne szükség, amelyben természetesen helye van a magántőkének: egészségügyi közszolgáltató intézményeket, kórházakat működtethessen a magántőke. Számomra lényegtelen, hogy állami/önkormányzati vagy magántulajdonban levő kórházba megyek-e be; a lényeg az, hogy ha bemegyek, gyorsan és hatásosan/hatékonyan kezeljenek. Hogy ezáltal több pénzbe kerülne-e a kezelés? Hát, ha az ember azt akarja, hogy megfelelően kezeljék, most is fizetnie kell. Engem például nagyon zavar, hogy sosem tudom, hogy kinek mennyit "illene" adnom ilyen helyeken; azt szeretném, ha megmondanák nekem, hogy ez és az ennyibe meg annyiba kerül. Másrészt pedig nem biztos, hogy ezáltal többe kerülne az orvosi ellátás.
A második kérdésen rengeteget gondolkodtam. Végül arra a megállapításra jutottam, hogy
1. nagyon jó, hogy vannak politikai erők, amelyek "nemzetben gondolkodnak";
2. csak az a baj, hogy nem gondolkodnak.
Érdekes, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok teljesen elzárva a külvilágtól (nézek tévét, olvasok újságot, sokat internetezek, sőt, még magyar fejlesztési dokumentumokat, programokat is olvasok), és érzelmileg is érintett vagyok a témában, nem tudok arról, hogy lenne az országnak valamilyen "Határon Túli Magyarok Koncepciója, Stratégiája". Feltehetően azért nem tudok róla, mert nincs is. Pedig el kellene gondolkodni, hogy milyen lesz Magyarország 10, 20 év múlva. Mit teszünk az előregedő társadalom működtethetősége érdekében? Kik fogják azokat az adókat fizetni, amelyekből az akkori időseknek fizeti az állam a nyugdíjat, a szociális, egészségügyi ellátást? Hogyan növelhető az aktív népesség aránya? Emelkedő születésszámmal, vagy bevándorlással? Ha bevándorlással, akkor egyéb országokból ösztönözzük a betelepülést, vagy a szomszédos országok magyarajkú népessége köréből? Ez utóbbival feltehetően bevernénk az utolsó szöget is a határon túli magyarság koporsójába - és amit elkezdett Trianon, folytatott Ceauşescu, azt mi magunk fejeznénk be... Úgy érzem, ezekre a kérdésekre kellene választ adni, és konszenzusra jutni legalább a magyar politikai pártok között. Majd annak megfelelően gondolkodni azon, hogy ezeket a célokat hogyan, milyen tevékenységekkel tudjuk elérni.
Azt, hogy a határon túli magyarok részesüljenek korlátozás nélkül választójogban, egészségügyi, társadalombiztosítási ellátásban, azt mindenki elutasítja; úgy érzem, hogy nem is kérdés. Marad nagyjából az oktatás és a magyar útlevél kérdése. Az oktatásban szerintem nem célszerű tömegeket áthozni a határon és itt képezni őket; arra kellene törekedni, hogy a magyarok ott részesüljenek színvonalas oktatásban, és ott találjanak maguknak munkát, ne jöjjenek ide, mert akkor onnan fognak hiányozni (illetve már most hiányoznak). A román útlevéllel pedig ugyanúgy lehet vízummentesen utazni Európában, mint nekünk lehet. Ha schengeni határon belül leszünk, ők meg kívül, akkor várakozhatnak majd a határon annyit, mint mi tesszük most Ausztria irányában. Na bumm, kibírják; Románia és Magyarország között most is többet kell várakozni, mint Hegyeshalomnál. Pár év múlva pedig Románia is EU-tag lesz. Úgy gondolom, hogy ez igazából csak érzelmi kérdés; de érzelmi okokból megbecsülhetetlen tömegeknek magyar állampolgárságot biztosítani kicsit felelőtlen magatartás. Jó, tudom: a vajdaságiak, kárpátaljaiak más helyzetben lesznek, de őket külön lehetne és kellene kezelni.
Szerintem maradjon az eddigi rendszer: aki Magyarországon akar lakni, és magyar állampolgár akar lenni, tehesse meg; de ne hozzunk átgondolatlan, és ezért szükségszerűen felelőtlen döntéseket, amelyekkel talán többet ártunk a határon túli magyaroknak, Magyarországnak, mint amennyi jót teszünk. Találjunk ki egy működőképes Magyarországot, és találjuk ki, hogy milyen szerepe legyen a határon túli magyarságnak a magyar nemzetben, majd cselekedjünk annak megfelelően. Hosszú távon nem az a kérdés, hogy a határon túli magyaroknak van-e magyar útlevelük, vagy nincs; inkább az, hogy tudnak-e megfelelő színvonalon élni a szülőföldjükön.
Ha valaki vitatkozna velem, nyugodtan írjon a mailemre, de a személyeskedő, sértegető, gyalázkodó maileket azonnal törlöm, nem is olvasom tovább. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése