[személyes] brassó

Kedden (2004. szeptember 7.) megérkeztünk, délután felmentünk a Brassói Pojánába, majd megnéztük a várost, felsétáltunk a Graft patak mentén álló, felújított várfal mentén, megnéztük a Fekete és a Fehér bástyát, majd a Katalin-kaput és a Tanácsteret. Szerdán is kirándultunk, Busteniből felmentünk a Babele menedékházig a felvonóval, a Szfinx egyszerűen csodálatos.

Csütörtökön nagyon rossz idő volt - mint utólag kiderült - a Babele platón 10-15 centi hó esett. A városban bevetettem magam a könyvesboltokba, vettünk CD-ket (Cargo, Celelalte Cuvinte), meg könyveket. Megvettem A 22-es csapdáját román nyelven is, így a magyar meg angol nyelv után románul is elolvashatom. :-)

Pénteken (2004. szeptember 10.) volt a szülinapom, így ez a vers nagyon idevaló:

Születésnapomra

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

Szombaton hazajöttünk. :-) Ennyi.

Cicával jól éreztük magunkat: Brassó ugyanolyan gyönyörű, mint volt, sőt... Apámmal nem politizáltunk, Anyám ugyanolyan aranyos és lüke volt, mint mindig, húgommal felvetettük valami közös vállalkozás lehetőségét, és megint elfogott a szokásos érzés: miért nem lakom én ott? :-)