Körülbelül 2002 õsze óta nem nézek híradót. Addig eléggé pörögtem, minden nap néztem a híradókat, többet is, nem hagytam volna ki egy politikai mûsort sem; de akkor hirtelen elvesztettem az érdeklõdésem.
Utána a 2003-as, egyhetes nyaralásom volt olyan hatással, hogy hazaérkezve megfogadtam, hogy a TV2-t és az RTL Klubot egyszerûen leradírozom a tévémrõl, ne is lássam õket. Aztán persze nem lett belõle semmi, csak simán utáltam õket, de ennyira elpunyultam a tévézéstõl, hogy nem volt erõm eltüntetni õket. Igaz, nem is néztem õket. Ha tévéztem, akkor is jobbára csak a Sport1-et, a Discovery Channelt, a Spektrumot, a VH1-t és a Private Goldot néztem. Nagyon ritkán bírtam más csatornákat pár másodpercnél hosszabb ideig nézni, legfeljebb a Totalcar, vagy egy Duna TV-n futó román film, egy Bajnokok Ligája meccs idejéig; néha meg a Travelt.
Amikor elköltöztem Exemtõl, nem volt tévé az új lakásban. Egy darabig még tervezgettem, hogy egy-két hét múlva veszek; de már egyáltalán nem kell. Hónapok óta tökéletesen jól elvagyok nélküle. Inkább együtt vagyok a kedvesemmel, zenét hallgatok (igen, egy jó HiFi nagyon kellene), olvasok, és ha ki akarok kukkantani a nagyvilágba, akkor itt a net. Kedvesem persze nyomaszt, amikor nálam van, hogy vegyek tévét, de most már nagyon nem akarom. :-)
A napokban nála voltam, és szabályosan rosszul voltam, hogy az ágyban ölelkeztünk, és közben ment a tévé; valami idióta magyarázott, hogy milyen jól érezték magukat a klipforgatáson, meg hogy a nem tudom milyen izét ki találta ki, meg ilyenek... Úristen, de kit érdekel ez??? - gondoltam magamban. A valóságshow-król már nem is beszélek... Nincs nekem jobb dolgom, mint hogy egy tucat beszélni sem tudó, nulla embert nézzek, amint egymásról beszélgetnek?? A reklámok pedig... Le voltam döbbenve, hogy több hónapos reklámmentes idõszak után mennyire nevetségesek. Tele vannak sablonokkal, és míg régebben ezeket megszoktam, és nem tûntek fel, most ezek elemi erõvel ütöttek... Hülye hasonlat, de valami olyasmi volt, mint egy nyári csendes esõ meg a jégesõ; ugyanannyi a víz, de a jégesõ mindegyik cseppje fáj. :-)
Bár azt hiszem, hogy nem a tévével van bajom, hanem azzal, hogy nem tudom megválasztani azt, hogy mit akarok látni, és mit nem. És sokkal értékesebbnek tartom az életem, mint hogy megengedjem másoknak, hogy lenyomjanak a torkomon olyan dolgokat, amikre nincs szükségem. Ezért inkább netezek, mint tévézek, inkább magnót hallgatok, mint rádiót. Még az autóban is. Igaz, így a közlekedési híreket sem hallom; na bumm - legfeljebb 10 perccel többet ülök az autóban, és hallgatom azt a zenét, amelyet zenészek írtak, nem zenei kisiparosok. :-)
