eljön az a pillanat

Minden szakítás után eljön az a pillanat, amikor rájössz, hogy az élet azért nem áll meg, és - bár azt hitted, hogy minden elveszett - apránként felfedezed önmagad, az életed, azt a sok kis apróságot, ami életben tart.

Úgyhogy jól vagyok, köszönöm. Mindenfélével elfoglalom magam, hogy ne jusson eszembe, hogy ne kínozzon, hogy ne fájjon. És néha meghallgatom a Nem hallod? Üvöltök! című számot; most vettem meg a Hobo Blues Band Oly sokáig voltunk lenn lemezét. :)

Nincs többé félelem, nincs többé fájdalom,
Puha, könnyű kezed nincs többé vállamon,
Sohasem láthatom tiszta zöld szemedet,
Előre nem tudtam, fordulnak a szelek.

Oh, mennyire fáj, hogy utoljára látlak,
Túl messzire indulsz, vissza sosem várlak,
Elég neked - mondtad, éreztem, hogy vesztek,
Hordom a szerelmed, mint súlyos keresztet.

A földön maradtam, mikor szállni kezdtél,
Nehéz vagyok, tudtad. Vissza sem néztél.
Itt állok, bámulok a fekete égre,
Vörös betük égnek az agyamban, vége.

Nem hallod, üvöltök - lenn a mocskos utcán,
Nem hallod, zokogok - te sohasem sírtál,
Nem hallod, könyörgök - csavargóvá tettél,
Nem hallod, meghalok - míg te élni mentél,
Nem hallod, bömbölök - kinn, városod körül,
Nem hallod, röhögök - hogy a részeg örül,
Nem hallod, nyöszörgök - korbácsol a világ,
Nem hallod, üvöltök - esőért a virág.

Hétvégén egyébként nagytakarítottam, és egy csomó kellemes meglepetés ért. Például kiderült, hogy a lakás tök világos; csak az ablakokat kellett lemosni. A függöny meg - nem hinnéd el! - fehér!! Na meg Pufinak lett egy kistestvére. Egyszerűen kijött a szőnyegből.