Megyek haza. Azt hiszem, hogy mégiscsak haza kell mennem, nem éjszakázhatok itt. Vár az otthon áporodott, fullasztó, nyomasztó légköre.
Ma egész nap nem csináltam semmi hasznosat a munkahelyemen. Néha napok mennek el anélkül, hogy haladnék valamit. Képtelen vagyok így dolgozni.
Tudom, egy szörnyeteg vagyok. Nem is értem, hogy lehet engem szeretni. Én nem tudok szeretni, úgy érzem. Ez a képesség valamikor kihalt belőlem. És csak lelkiismeretfurdalásom van attól, hogy szeretnek. Tehát még szarabbul érzem magam.
Nem tudom, hogy mit akarok. Nem tudom, hogy ki vagyok. A magánéletem kész csőd. Semmi, de semmi sem jó. És semmi sem érdekel.
Megyek haza.
3 megjegyzés:
Sose tudtál szeretni, vagy csak most nem?
Jajj, bfs, én tudom, hogy tudsz szeretni. És azt is tudom, hogy talpra állsz, nem is sokára.
Esetleg, ha szépen megkérsz, adhatok két nagy pofont. Megeshet, hogy talpra rántana. Vagy legalább kibillentene az önsajnálatból. Az nem visz előre. (jó, esetleg én érdemelném a pofont ezért. Adhatod.)
How are you now?
Megjegyzés küldése