Ma este a magyar 1-en ment egy ilyen "beszélgetős műsor" Pege Aladárral és Hobóval... Már régebben is - de amióta elkezdtem az MBA-t és amióta Baracskait hallgattam, azóta különösen - csodálattal figyeltem a mestereket. Ezeknek az embereknek minden egyes mozdulata más, mint a többi emberé, de nehéz megfogalmazni, hogy mitől. Csak ülök, és figyelem őket, és lenyűgöznek, akár a tudásukat mutatják be, akár csak elmesélik azokat a sztorikat, amelyek mások szájából unalmasak és érdektelenek. Bearanyozza őket valami...
Mindig is vágytam arra, hogy a tudományok egy adott területén igazán jó legyek, sőt, én legyek a legjobb, tudjak mindent, amit csak emberek erről elmondtak, vagy leírtak; és ha megkérdezik, hogy mit tudok erről a dologról, nyugodt lelkiismerettel mondhassam azt, hogy semmit...
