Valahogy nem vagyok formában. Már napok óta...
Csajommal kezdünk visszabillenni a március 7 előtti hangulatunkba, pedig ez az április nagyon jó volt. Sőt, még a május eleje is - az Őrségben - nagyon jó volt. De belekezdtünk újra a szokásos mókuskerékbe: munka, utána jóga, konditerem, fogorvos, vásárlás, vacsora, tévé előtti punnyadás, majd ő el, én még a gép előtt, értelmetlenül. Igazából unom az életem, és nem is tudom igazán, hogy mire vágyom ehelyett, ami van.
Ezen a héten kezdtem az új munkahelyemen. Tulajdonképpen a régi, csak éppen új a tulajdonosunk, új a helyünk. Szerdán voltam először bent, a cégünk neve nem is volt még kiírva, ezért lazán rátenyereltem annak a cégnek a csengőjére, amely helyére tudomásom szerint beköltöztünk, bájos hang hallózik, én "Halló, itt bfs", beenged, aztán később kiderült, hogy egy egészen másik cég bájos hangú titkárnője volt az. Isteni a bőrfotelem, ha hátradőlök benne, akkor hátrabillen, így pont jól fel tudom tenni a lábam az asztalra. Megkértem kedvenc kolléganőmet, Vikket, hogy nekem úgy foglaljon helyet hétfőn, hogy csak mi ketten legyünk a szobában, max. Miklóssal, mert ő jó fej; Köcsögfalvi kerüljön át egy másik szobába. Az én asztalom legyen ablak mellett, Vikkel szemben, lehetőleg úgy, hogy ha szoknyában és bugyi nélkül jár be dolgozni, akkor különösen kellemes látványban lehessen részem. Minden így lett, a bőrfotel csak plusz; igaz, a Vikk megsúgta, hogy csak nadrág alá nem vesz bugyit, így ez lett a mínusz. Egészen jó ez az új iroda...
