Tegnap este randiztam. :-) Az egyik társkereső oldalon futottam össze egy bájos lánnyal. Amikor először megláttam a fotóját, arra gondoltam, hogy egy ilyen lánnyal szeretném leélni az életem. Gyönyörű kék szem, elbűvölő, izgalmas ajkak, kedves mosoly, szép, szőke haj, bájos arc... hmmm!!! :-) Egy darabig üzengettünk egymásnak, majd priviztünk, végül felhívtam telefonon, és egy órán keresztül dumcsiztunk. A hangja pedig ugyanolyan, mint a fotóin; lefegyverzően édes. :-) Már telefonon levett a lábamról apróságokkal - amikor először felhívtam a vonalas telefonján, úgy mutatkozott be, hogy "Tündérlak!"; később pedig elmondta, hogy melyik fotóm tetszik neki a legjobban, mert azon úgy nézek ki, hogy legszívesebben odajönne, adna egy nagy cuppanósat az arcomra, és utána elfutna. :-)
Megbeszéltük tegnapra a randit; este kilencre mentem érte, vártam a lakás előtt, és amikor leért, az üvegajtón keresztül láttam, hogy még felhív, mielőtt kilépne. Beültünk a kocsiba, és az első negyedórában szinte végig nevetett. :-) Beültünk a Wabisabiba, befészkeltük magunkat a japán kertbe. Mivel még előzőleg megbeszéltük, hogy eljön majd hozzám és lakberendezési tanácsokat ad nekem marcipánrudak fejében, megleptem egy kis marcipánszívvel "előlegként". Nagyon tetszett neki, és azt mondta, hogy ő ezért puszit kell adjon. Közel hajolt, magához húzta a fejem, és pár másodpercig pár centire volt egymástól az arcunk. Éreztem az illatát, a finom leheletét, és azt hittem, hogy mindjárt megőrülök a vágytól... Megkaptam a cuppanósat, én is megpusziltam, aztán folytattuk a vacsorát. És olyan aranyos volt, amikor etetett, meg amikor rákente a napraforgómag-krémet, padlizsánkrémet meg a pesztót a pirítósomra. :-) Utána még elnyúltunk a heverőkön, majd záróra következett, így még beugrottunk a Három Törökhöz, vettünk egy doboz sült tejberizst (szigorúan csak egy kanalat kértünk hozzá), és felmentünk a Gellérthegyre. Előttünk a város fényei, és én etettem őt. :-) Majd ölembe hajtotta a fejét, és elaludt. :-))) Nagyon fáradt lehetett már, de így az ember által sohasem járt tájakra merészkedő felfedező nyugalmával simogathattam őt. Aztán tíz perc múlva felébredt, és nem tudtunk nem csókolózni. :-) Végül hazavittem, az autóban énekelt nekem, és annyira jól éreztem magam...
