Nos, Cica elköltözött vasárnap, és pont olyan volt a dolog, mint amire számítottam. Nagyon rossz volt. Azóta is találkoztunk kétszer, beszélgettünk...
Pufi velem marad, legalábbis egyelőre. Aztán lehet, hogy Cica elviszi, lehet, hogy nem. Azért jó, hogy ő megmaradt nekem, nagyon jó érzés úgy hazaérni, hogy mindig vár az ajtóban, dörgölőzik a lábamhoz, meg kell simogatni, beszélni kell hozzá... És tegnapelőtt este együtt tévéztünk, néztük a Pillangóhatást, ő meg mellém feküdt, rátette a fejét a combomra, és úgy aludt el. Este úgy alszik el, hogy én hanyatt fekszem, ő a mellkasomra, gyúr, dorombol, simogatom, nekinyomja a fejét a kezemhez, a kis tappancsait belehelyezi a tenyerembe, vagy éppen kinyújtja a kis szőrös lábacskáit, és a tappancsát az arcomra helyezi. Reggel meg arra ébredek, hogy fekszik mellettem, úgy, hogy a teste a karomhoz simuljon. Ennivaló kis dög. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése