"... Amennyire Yossarian vissza tudott emlékezni, türelmes mosollyal kifejtette már Clevingernek, hogy mindig vannak, akik merényletet koholnak élete ellen. Vannak emberek, akik törődnek vele, és vannak emberek, akik nem törődnek vele. Azok, akik nem törődnek vele, azok gyűlölik őt, és azon mesterkednek, hogy kinyújtóztassák. Azért gyűlölik őt, mert ő asszír. De még csak egy ujjal se érhetnek hozzá, mondta Clevingernek, mert neki ép testben ép lelke van, és erős, mint a bivaly. Hozzá se érhetnek, mert ő Tarzan, Mandrake, Flash Gordon. Ő Shakespeare Vili. Ő Kain, Odüsszeusz, ő a Bolygó Hollandi; ő Lót Szodomából, ő a Mesebeli Királyfi, ő Csipkerózsika, ő a csodálatos Z-247-es alapelem. Ő a...
- Őrült! - sivalkodott közbe Clevinger. - Az vagy! Őrült!
- Végtelenség. Valódi nagyágyú, jóért jóval fizető, acélöklű aranypofa. Én vagyok a bona fide szupraman.
- Szupraman? - kiáltotta Clevinger. - Szuperman!
- Szupraman - javította ki Yossarian.
- Hé, hülyék, hagyjátok abba - könyörgött Nately zavartan. - Mindenki bennünket bámul.
- Őrült vagy - harsogta Clevinger izzón, szemét elfutotta a könny..."
"...valódi nagyágyú, jóért jóval fizető, acélöklű aranypofa.
Én vagyok a bona fide szupraman."
Joseph Heller:
A 22-es csapdája
2006/04/11
bona fide supraman
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Uh, emlékeztető?
Vagy van, aki nem ismeri?
Van, aki nem ismeri...
Igaz, mostanában, mintha nem lenne népszerű... vajon miért?...
Nem tudom... hosszú, nem könnyű elolvasni, és a tévét bámulni sokkal egyszerűbb. :)
:-(
Megjegyzés küldése