A hétvégén Irak összeomlott, Szaddam Husszein eltűnt, Baghdadban az emberek ünneplik a diktatúra bukását. Ám ennél érdekesebb a témához kapcsolódóan Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere, volt washingtoni nagykövet nyílt levele, amely a Népszabadságban jelent meg még pénteken. Szerintem ez kötelező olvasmány minden Amerika-ellenes, harcos békepártinak, és azoknak, aki olyanokat nyilatkoztak, hogy "Magyarország a háború oldalára állt". És jó látni, hogy vannak a jobboldalon gondolkodó emberek.
Picit sajnálom, hogy nem tudok franciául; szívesen olvasgatnám Jacques Chirac nyilatkozatait az iraki helyzetről. Illetve dehogy szívesen... Az európai integráció nem csak arról szól, hogy ünnepeljük magunkat, mert hogy milyen jó európainak lenni, hanem arról is, hogy egyes nemzetek - jelen esetben a franciák és a németek - töketlenkedése az egész Európai Unióra rossz fényt vet. A franciák egyenesen nevetségesek azzal, ahogy néha nagyhatalomként próbálják feltüntetni magukat, mint a kiskölyök, aki az erősek fedezéke mögül bátran beszól a rosszfiúknak, aztán szereptévesztésbe esik, és beszól a bátyainak is, akik merő jóindulatból nem küldik meg egy sallerral. Az pedig már kifejezetten szomorú, hogy azt követően, hogy az Unió tehetetlenül nézte végig amint Horvátországban, Boszniában és Koszovóban százezrek, milliók estek a nacionalizmus őrületének áldozatává, nekiálltak az iraki inváziót bírálni.
Jeszenszky Géza levele
