Válaszolhatnékom támadt Abrakadabrának, hogy hogyan lettem én liberális. Alapvetően négy nagyobb hatás ért engem, amelyekről úgy gondolom, hogy elvittek ebbe az irányba.
Az első hatás a neveltetésem. Édesapám ilyen tekintetben nagyon liberális volt. Mindig azt mondta, hogy "Kicsi fiam, te elég ügyes vagy, hogy ezt egyedül megcsináld". Bár ezzel ő inkább önállóságra nevelt, de egyértelmű, hogy önálló úgy lehet valaki, ha a gondolatai önállóak. És persze ebben is támogatott. Soha nem volt olyan, hogy mondtam volna valamit, és ő letorkolt volna, hogy hülye vagyok, vagy hogy az nem úgy van; legfeljebb az én véleményemet kiegészítette az övével. Emiatt is nekem a vitatkozás abban áll, hogy kiegészítjük egymás gondolatait, és nem abból, hogy a másikat hülyének nyilvánítjuk. Hozzátenném, Édesanyám még Apukámhoz képest is ultraliberális volt; nem is annyira velem, hiszen engem Édesapám nevelt két éves koromtól, hanem a bátyámmal. Soha nem írt elő semmit sem neki, nem támasztott vele szemben elvárásokat, hanem feltétel nélkül szerette. Bátyám nem is volt jó tanuló, teszem hozzá (bár ennek oka így utólag inkább a feltételezett diszlexiája volt - bocs, hogy nem latinosan/szakszerűen írtam le), de kifejlődött a saját egyénisége, és nem iskolai területen egyértelműen sikeres ember volt. Biztos vagyok benne, hogy ha élne, tökéletesen boldog ember lenne, mert megvalósította volna saját magát.
A második hatás Románia volt. Abban az országban és abban a rendszerben éltem 17 és fél éves koromig, amely az emberi jogokat súlyosan korlátozta. Nekem egyértelmű, hogy ilyen környezet után nem mondhatom azt, hogy igen, legyen az államnak minél nagyobb szerepe az emberek életében, a gazdaság irányításában.
A harmadik és negyedik hatás pedig a továbbtanulásom alatt ért; 1992-95 között a Külkereskedelmi Főiskolán, 2000-2002 között a Budapesti Műszaki Egyetem MBA képzésén. 1992 környékén még tanulta az ország a piacgazdaságot, 1995 nyarán már a Bokros-csomagból vizsgáztam(!), és nem azt tanították nekünk - teljes joggal - hogy minő katasztrófa az országra ez a nagybajszú ember. 2000-ben pedig olyan tanárok tanítottak az MBA-n, mint Dr. Sárközi Tamás professzor jogot, Dr. Tarafás Imre (ex-PSZÁF elnök) a makroökonómiát, Dr. Andor György a pénzügyeket, Dr. Baracskai Zoltán döntést, problémamegoldást, Dr. Mészáros Tamás (jelenlegi ÁPV elnök) stratégiai menedzsmentet, Dr. Pataki Béla technológia-menedzsmentet, Dr. Kövesi János kvantitatív módszereket, Dr. Ferke János szervezeti viselkedést; a szakdolgozatomat pedig Dr. Kocsis Józsefnél védtem meg. Ezek kiváló emberek, kiváló koponyák, akik nagy hatással voltak rám. Tőlük rengeteget tanultam, és hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megértsem a világot, a gazdaságot, eszközöket adtak a kezembe/fejembe, hogy gondolkodjak. Összeállt a fejemben egy egészen jól használható, koherens kép a világról, egy jó vonatkoztatási rendszer, amely segít megérteni a világ történéseit; és ez a kép egy "liberális kép".
Nos, nagyjából ezek voltak hatással rám. Nem mondhatom, hogy egyértelműen valamelyik meghatározó volt; de mindegyik hatással volt rám valamennyire. Nem gondolom, hogy csak így lehet gondolkodni, vagy csak ez a helyes, hiszen nincs az az ideológia, az a vallás, az a tudomány, amely mindig mindenre tökéletes választ adna. Ha egy konzervatív értékrendű emberrel vitatkozom, akkor sem az zavar, hogy ő másként látja a világot, ő más dolgokat emel ki egy téma kapcsán, mert így hozzájárul ahhoz, hogy a gondolataimat újrafogalmazzam, kiegészítsem, tökéletesítsem; de az zavar, ha valaki nem gondolkodik. Nagyon zavar. Mint ahogy az is zavar, ha valaki ragaszkodik a saját gondolataihoz, és nem hajlandó, képtelen belátni, hogy vannak olyanok, akik ahhoz a bizonyos témához jobban értenek. Emiatt nagyon idegesít, ha olyan emberek mondanak hülyeségeket gazdasági-pénzügyi dolgokról, akiknek nincs semmi tudásuk hozzá, lásd ezt a bejegyzést. Én sem mondok ellent egy orvosnak, egy építésznek, inkább kérdezek tőle, hogy megértsem, hogy tanuljak tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése