A múlt hét végén két egymást követő nap is elég meglepő véletlenekben volt részem. :)
Pénteken vidéken voltam, a Polgármesteri Hivataltól nem messze, egy hatalmas és tökéletesen kihalt buszpályudvar mellett parkoltam, és az autóban ülve kezdtem hívogatni mobilon pár embert, akikkel találkozni szerettem volna. Amikor a Művelődési Ház igazgatóját hívtam, kicsörgött a telefon, hallottam, hogy az illető felvette és beszél, de nem hozzám; valami olyat mondott, hogy "a fene egye meg, az ember már egy fagyit nem tud nyugodtan...". Kicsit meglepetten hallgattam, várva, hogy mikor szól be a telefonba, miközben néztem, hogy jön az autóm felé egy pasi, bal kezében fagyi, jobb kezében meg nyúlkál az ingzsebébe a telefon után. Kinyomtam a telefont, kiszálltam az autóból, és megkérdeztem a pasitól: "Ön XY? Éppen Önt hívtam!" A pasi meg csak nézett...
Szombat este meg Kis*-al a Holdudvarba mentünk az egyik kolléganője szülinapi buliját ünnepelni, és az asztalnál ülve próbáltam nézni a focimeccset. Elég esélytelen volt a dolog időnként, mert az asztalunk és a kivetítő között volt egy nagy placc, ahol az emberek előszeretettel álltak meg gusztálni a tömeget, meg belepillantani a mérkőzésbe. Már elég ideges voltam, amikor két csajszi grasszált be elém; egyikük fehér, tapadós, elég átlátszó szoknyában volt, alatta fehér bugyi, hmmm... és már félhangosan mondtam, hogy "Bébi, azt azért ne hidd, hogy a segged felér egy Argentína - Mexikó meccsel!", amikor rájöttem, hogy a két csaj két excsajom... Zsófi és Cica.
Szombat óta óvatos vagyok. :)
5 megjegyzés:
És volt valami haszna már ennek az óvatosságnak? :)
(A második esetet nem tekinteném akkora véletlennek.)
Miért nem tekinted annak? :)
Gondolom, nagyjából ugyanazokra a helyekre jártok.
Ááá, dehogy nem szoktam sehová sem járni. :)
:)))
Megjegyzés küldése