[személyes] megyek haza

Megyek haza. Azt hiszem, hogy mégiscsak haza kell mennem, nem éjszakázhatok itt. Vár az otthon áporodott, fullasztó, nyomasztó légköre.

Ma egész nap nem csináltam semmi hasznosat a munkahelyemen. Néha napok mennek el anélkül, hogy haladnék valamit. Képtelen vagyok így dolgozni.

Tudom, egy szörnyeteg vagyok. Nem is értem, hogy lehet engem szeretni. Én nem tudok szeretni, úgy érzem. Ez a képesség valamikor kihalt belőlem. És csak lelkiismeretfurdalásom van attól, hogy szeretnek. Tehát még szarabbul érzem magam.

Nem tudom, hogy mit akarok. Nem tudom, hogy ki vagyok. A magánéletem kész csőd. Semmi, de semmi sem jó. És semmi sem érdekel.

Megyek haza.

[személyes] áááá...

Elegem van...
Gyűlölöm a hétvégét...
El akarok menekülni... valahová jó messzire...

[személyes] a tökéletlenség dícsérete

Hétvégén valami 'Songs that made them famous' hétvége volt a VH1-on, és ennek kapcsán újból megállapíthattam, hogy mennyivel helyesebb, csinosabb, vonzóbb nők voltak Britney Spears, Christina Aguilera, Gwen Stephani, Jennifer Lopez (hogy csak párat említsek a mai "ikonok" közül) amikor még első klipjükben szerepeltek, és nem vetette fel őket (legalábbis a mostani vagyonukhoz képest) a pénz. Teljesen normális, hétköznapi, emberi, "szerethető" nők voltak. És mi lett belőlük? Borzalom...

Nekem soha nem tetszettek a "tökéletes" nők. Nem találtam soha semmi vonzót a szupermodellekben (Cindy Crawford, Claudia Schiffer), a Baywatch macákban (Pamela Anderson), és a tökéletes popsztárokban sem. Nekem egy nő attól tökéletes, hogy van benne valami apró tökéletlenség.

[személyes] különköltözés

Cicával nemrég megbeszéltük életünket, és megállapítottuk, hogy jobb, ha külön költözünk. Nincs már meg az a lángolás, szenvedély, ami korábban megvolt. Igaz, nem most múlt el, hanem régebben, fokozatosan. Jöttek a jelek; volt, amit észrevettünk, és volt, amit nem. Néha megbeszéltük, hogy ez nem jó, de nem változott semmi. És most jutottunk el oda, hogy ez már zavaró. Zavaró így élni együtt, hogy minden összeköt minket, csak éppen az nem, aminek a leginkább kellene.

Külön költözünk, és majd meglátjuk....

[blogradio] live

Na került fel egy kis zene, csak koncertfelvételek... AC/DC, Helloween, Iron Maiden, Linkin Park, Megadeth és Rammstein, naná. :) Nem lenne könnyű kiválasztani ezek közül a kedvencemet, de a Hell Ain't A Bad Place To Be-t kb. 25 évvel ezelőtt hallottam először, még a bátyám hallgattatta meg velem. A Fear Of The Dark-ot sokat hallgattam mostanában, és ott készült, ahová nagyon szeretnék egyszer elmenni; és el is fogok: nem tudja valaki véletlenül, hogy mikor lesz a következő Rock In Rio fesztivál? :) A Rammstein meg Rammstein, ugye nem kell kommentár?

[személyes] boldog meg új

Szóval boldog új évet... Meg boldog új dizájnt! :) És elnézést a Netscape használóktól, azzal nézve szar. Meg Firefoxszal is.

Amúgy meg... rengeteg gondolat, dilemma kavarog bennem egy ideje, de nem tudom megfogalmazni. Vagy nem akarom. Vagy nincs időm rá. Vagy mittudoménmi.

Inkább teszek fel mindjárt egy kis zenét a blográdióba. Bár pont a mostani kedvencem (Sugababes - Push The Button) nincs meg.

[2006] boldog új évet mindenkinek!

[karácsonyi] ajándékok

Kaptam egy kormányt autójátékokhoz, pedállal, kaptam egy számítógépes autós játékot, meg egy National Geographic világatlaszt, műholdfelvételekkel. :)

Cica pedig kapott tőlem gyűrűt, nyakláncot, karkötőt, fülbevalót; ezüst, Swarovski kristályokkal. :)

Pufi is kapott ajándékot, egy csörgőlabdát. De neki az sokkal nagyobb öröm, ha például a szaloncukor sztanioljából gyúrunk neki egy labdacsot. Azt órákon keresztül képes kergetni, amíg be nem gurul valamelyik bútor alá. Akkor kicsit még próbálkozik kibányászni, utána meg méltóságteljesen elvonul, és lefekszik a szőnyegre.

A listából így végülis semmit sem kaptam. Igaz, kicsit hosszú volt. ;) De a kamerát és/vagy a fényképezőgépet januárban még megvehetem magamnak.

[karácsony] boldogat, mindenkinek

[karácsony] kívánságlista

Összeírtam, hogy miket kérek Karácsonyra (nem fontossági sorrendben). :)

1. U2 Vertigo Tour 2005 DVD (a dupla verzió) - hogy újra átéljük Katowicét, csak éppen a fagyoskodás nélkül
2. The Offspring DVD (videoklipek) - mert egy csomó számát szeretem
3. Rammstein Reise, Reise Tour DVD - hogy újra átéljük a budapesti meg a bécsújhelyi koncertet
4. Egy kurva nagy TV, hogy azon nézzem a Rammstein turné DVD-t
5. 2-3 hetes nyaralás (telelés) Brazíliában
6. Fényképezőgép (még nem döntöttem a Canon EOS 350D és az EOS 20D közül) - hogy lefotózzam Brazíliát
7. Videokamera (de fogalmam sincs melyik) - hogy megörökítsem az embereket körülöttem
8. Egy új Honda Civic (1,8-as motorral, sport vagy executive felszereltséggel, piros színben) - mert jól passzol hozzám, meg a cipőmhöz
9. Gardrób szekrény (Pax az IKEÁból, tükörajtókkal)
10. Jó kis kanapé, amin elférünk mindhárman
11. Mikrohullámú sütő
12. Fritőz, hogy Cica abban csináljon nekem sült krumplit
13. Billentyűzet, egér
14. 19 colos TFT monitor
15. Jó könyvek
16. Farmernaci
17. Pulcsik
18. Bon Jovi - Have A Nice Day CD
19. Egy szép, világos, napsütéses kényelmes lakás, szép nagy fürdőszobával és sarokkáddal, nagy terasszal, zöld környezetben, cicaajtóval a teraszajtón, amelyben mindhárman jól érezzük magunkat... :)

[személyes] egyebek, mostanában...

És akkor folytatom a "Mi történt az elmúlt egy hónapban?" sztorit...

Besurrantak hozzánk tolvajok valamelyik éjszaka, hajnal 2 körül. Méghozzá úgy, hogy én ébren voltam, számítógép és TV egyaránt ment. Annyira halk volt az illető, hogy csak az tűnt fel, hogy beszűrödnek kinti zajok, meg jön a hideg a lábamra. Amikor felálltam a gép elől, hogy bezárjam az ablakot (azt hittem, hogy az maradt nyitva), hirtelen hatalmas dörrenést hallottam a mi bejárati ajtónk (majd a lenti) felől. Olyan hihetetlennek tűnt, hogy valaki bejött volna, hogy miután megállapítottam, hogy autókulcs, pénztárca, mobil, forgalmi mind megvan, nyugodtan mentem aludni. Még reggel is úgy meséltem el Cicának, mint egy hihetetlen álmot, ám amikor ránézett a táskája (hűlt) helyére, már nem voltam annyira biztos a dolgomban. Kiderült, hogy a táska az egyetlen, ami eltűnt. Na de szombat reggelre már megvolt a táska, hétfő reggelre meg Cica tárcájából az összes irat. Megúsztuk 1500 Ft készpénz veszteséggel a dolgot: Cica 15.000 Ft-os táskája, meg az én 30.000 Ft-os karórám (a táskában volt) nem kellett neki. Ja, Cica BKV bérlete sem kellett neki, de biztos olyan már volt neki. :)

Édesanyám élettársa három hete leesett a létráról, eltörött a kulcscsontja, 4-5 bordája, plusz megrepedt a lapockája. Ha legközelebb hazamegyünk (szerencsére nemrég hazaengedték a kórházból), jól elbeszélek a fejével. Nem igaz, hogy valaki ennyire ne tudjon vigyázni saját magára... Az utóbbi időben évente átlagosan kétszer töri el a bordáit. :(

Autós üldözésben is részt vettem nemrég. :) A Camponaban voltunk Cicával, és amikor az összes bolt bezárt, már csak a tesco volt nyitva, ő bement a szupermarketbe, én meg lementem a garázsba, hogy betegyem az autóba a vásárolt cuccokat. Puntóka környékén két nagyon gyanús alakot láttam: még előtte hallottam egy autóriasztót megszólalni, aztán láttam, hogy a mellettem parkoló Suzukit méregetik, aztán odamentek egy Bravához. Megpiszkálták a zárat, aztán mellette állva még cigiztek, amjd hirtelen bepattantak a kocsiba, és elhajtottak. "Húúú, bazmeg, ezek ellopták a kocsit!!!" Azonnal gázt adtam és követtem őket, közben hívtam Cicát, hogy a hangosbemondón mondja be, hogy az autó tulajdonosait kérik azonnal az ügyfélszolgálathoz. Én meg követtem az autót. :) Cica szólt a biztonságiaknak, azok elkezdtek ott tökölni azzal, hogy visszanézik a videofelvételeket. Valahol a 22. kerületben a két srácot várták, úgyhogy elmentem mellettük, majd "elbújtam" Puntóval úgy, hogy azonnal tudjak utánuk menni, ha mennek tovább. Három perc után elindultak, mentem utánuk, de akkor láttam, hogy a várakozó alakok egy másik autóban ülnek, a követett kocsi pedig leparkol egy kis utcában; már csak egy alak maradt benne, aki kiugrott, és futott a másik autóhoz. "Ahhha, ezek észrevették, hogy követtem őket, és inkább lefújják az akciót" - állapítottam meg magamban. Közben a Camponaból a rendőrök elindultak felém, és amikor odaértek, kiderült, hogy az autó valószínűleg mégsem lopott, a tulajdonos bejelentett címe előtt parkol. Kicsit cikinek éreztem, de kedvesek voltak a rendőrök, megköszönték, és kérték, hogy azért részletesen írjam le, miért voltak gyanúsak, mert végül is elképzelhető, hogy tényleg lopni akartak, csak nem ítélték alkalmasnak a körülményeket. Végül is izgalmas kis este volt. :) De tényleg, két kollégámnak is lopták el mostanában az autóját, és tudtam milyen szar érzés az, hogy lemész a parkolóba, és nincs meg az autód... Így amikor azt hittem, hogy lopják az autót, gondolkodás nélkül indultam utánuk.

[munka] konferencia

Akkor röviden az elmúlt egy hónap eseményeiről...

December 1-én a cégünk rendezett egy születésnapi konferenciát. A szervezés nagyrészt az én feladatom volt, és alig egy hónapom volt az egészre, úgy, hogy közben a cég arculatát is ki kellett dolgoztatni (honlap, levélpapír, mappa, cd-borító, molino, toll, stb.). Utólag meg kell állapítanom a visszajelzések alapján, hogy az egész kurva jól sikerült. :) A konferencia első blokkjában mi adtunk elő, a turisztikai, városrehabilitációs, illetve "ESZA-típusú" projektek tapasztalatairól, méghozzá úgy, hogy a mi előadásainkat egészítette ki egy-egy ügyfelünk, aki arról számolt be, hogy milyen tapasztalatai voltak a velünk való munkában. És ugyan senkit sem kértünk erre, de mindenki megdícsért minket, megköszönték nekünk a munkánkat, és ez nagyon jól esett. Meg jól jött ki. Jól jött ki az is, hogy azon túl, hogy a három projekttípus szakmailag eltérő volt, az ügyfelek "típusa" is más-más volt: volt köztük fideszes, szocialista, független; volt köztük budapesti kerület, vidéki gazdag város, és vidéki "templom egere" község is.

Ja, a szervezés mellett még az egyik előadás is az enyém volt. :) Az is jól sikerült.

Az előadásom közben fedeztem fel a hallgatóság soraiban azt a nőt - egy konkurens cég ügyvezetőjét - aki referenciát adott rólam amikor ehhez a céghez jöttem dolgozni. A nő sokat dolgozott annak az önkormányzatnak, amelynél én akkoriban dolgoztam, és amikor megtudta, hogy pályáztam erre az állásra, akkor mondta, hogy nem is tudta, hogy én el akarok jönni onnan, mert akkor ő is felvett volna. Most meg az előadásom közben nagyon aranyos volt, végig mosolygott rám, mintha mondta volna, hogy "igen, igen, mondd csak, annyira jó az előadásod!" Az ebédnél odamentem hozzá, köszöntem neki, kérdeztem, hogy mi újság velük, mert rég találkoztunk, és mondta, hogy a mai napig sajnálja, hogy nem hozzájuk mentem. :) Jól esett, hogy ezt mondta, mert ő kimondottan férfias, kemény alkat, nem az a bókolós típus, aki akkor is hihetően dícséri meg az ismerős frizuráját, ha szemmel láthatóan iszonyú gáz.

Ami még jól esett az előadás közben: az én mondókám után az egyik ügyfelünk - egy kerületi polgármester, akivel együtt dolgoztunk egy nagy projekten - beszélt a tapasztalatairól a projekt fejlesztése során. És egyszer, amikor meg kellett említenie engem, tétovázott egy picit, majd úgy említett meg, mint "Zsolt barátom" hozzátéve gyorsan, hogy annyira jó volt a viszony közöttünk, hogy ezt nyugodtan mondhatja barátinak. Meg az előadásomban az volt az egyik fő pont, hogy akkor jó az együttműködés az önkormányzat, a tervezők, a tanácsadók között, ha ezek "ismerik egymás nyelvét". És ő megemlítette, hogy amikor először jártam náluk, és a megbeszélés után elmentem, összenéztek, és megállapították, hogy vagy ez a BFS nem érti, hogy miről van szó, vagy ők nagyon hülyék hozzá. De aztán rájöttek, hogy ők nem tudják mi ez igazán, és a végére nagyon sokat tanultak tőlünk.

Szóval, kurva jók voltunk. :) Nem tudom már ki találta ki, hogy mindegyik előadásunkhoz hívjuk el egy-egy ügyfelünket, aki beszél rólunk is, meg arról, hogy nekik milyen tapasztalataik voltak, milyen tanulságokkal járt a munka, de telitalálat volt, teljessé tette az egészet, és enélkül nagyon önfényező lehetett volna az előadásunk. :) A délutáni részben kormányzati meghívott előadóink voltak, de szerintem ők nem voltak annyira jók, mint mi. ;)

Ja, és külön jól esett, hogy pont az előadásom közben megjött RomaKoma és RomaKománé is. :)

[celebrity] news

Ezt csak azért, mert ilyen kategória még nem volt. :)

Egyébként nem értem a paparazzikat, meg azokat sem, akik meglátnak valami "hírességet" egy olyan szituációban, amikor ő is csak egy egyszerű ember (sétál, vásárolgat, vagy melletted vizel a piszoárba) és máris megbámulják, mutogatnak, és suttogónak hitt hangon hívják magukhoz az egész családi pereputtyot, hogy utána a környezet csodálatában, irigységében fürödjenek. Arról nem is beszélve, amikor az illető tényleg egy senki: a múltkor egy étteremben vacsorázva kellett volna felismernem valami ágicát vagy hasonló "kaliberű" nőt. [Ne röhögtess, vazze, ki ez a nő? Attól híres, hogy élő adásban mutogatta magát és csillogtatta 100 körüli IQ-ját?]

Persze lehet, hogy az az oka ennek, hogy az első ilyen "celebrity", akit láttam, Albert herceg volt. Bár tőle sem emelkedett a pulzusszámom, úgyhogy elképzelhető hogy egy magyar miniszterelnök, vagy miniszter milyen reakciót bír kiváltani belőlem. A köztársasági elnök azért már más: nehéz elfelejteni Göncz Árpádot, ahogy hivatalban levő elnökként másfél órán keresztül mesélt nekünk. Arra is emlékszem, hogy Saeed Armaghani - iráni kosárlabda válogatott, a GYSEV női kosárcsapatának későbbi edzője, illetve Balogh Judit ("Bubu") férje - felállt mellettem, és megköszönte Árpi bácsinak, hogy Magyarország befogadta őt, Árpi bácsi meg kezet fogott vele, és kívánta neki, hogy érezze jól magát, legyen boldog itt. Számomra - mint Saeedhoz hasonló "menekült", hazánkba szakadt hazánkfia - ez nem egy felejthető pillanat.

Fentieket csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, mennyire nem hat rám, ha valami "hírességgel" futok össze. Na de azt el kell mesélnem, hogy ma az autópályán előztem meg Baumgartner Zsoltot - akivel meglepően sokszor, az elmúlt évben legalább fél tucat alkalommal futottam össze a városi forgalomban. :) Na jó, nem a Minardit vezette, és mellesleg dugó is volt az M1/M7 kivezető szakaszán, de akkor is megelőztem, hogy utána aztán jobbra indexelve lazán eltűnjek az egyik mellékutcában, a munkahelyem irányába. :) Nagyon cool voltam...

[személyes] dolgozunk

Cica elkezdett dolgozni, és mesél jobbnál jobb sztorikat a gyámság alatt levő gyerekekről, egészen deprimáló ennyi szomorú sorsú gyerekről hallani. :( Tulajdonképpen ezért nem szeretem, amikor a munkájáról beszél. Nem akarom minden nap azt hallani, hogy mennyi hülye szülő és szerencsétlen gyermek van a világon.

Bent szerencsére nem kell dolgoznom mostanában projekteken, inkább vezetési feladataim vannak, konferenciát szervezünk, ilyenek. Összeszámoltuk, az elmúlt két évben több mint 23 milliárd forintot nyertünk ügyfeleinknek EU-s pályázatokon; a csatlakozás óta pályázatokon megítélt minden 100 Ft-ból közel 5-öt mi nyertünk el. Megpróbáltuk elképzelni, hogy ez mekkora összeg: a 10 legnagyobb lottóötös nyeremény összesen nincs ennyi. És ennyi pénzből le lehetne szerződtetni a fél Real Madridot - kijönne belőle Roberto Carlos, David Beckham, Zidane és Figo is.

Ennyit a munkáról. Jó kis képet festek magamról: a családból kiemelt, nevelőotthonokban nevelt gyerekek nem érdekelnek, csak a milliárdok. De hát a gyerekeken nem tudok segíteni, míg önkormányzatoknak tudok abban, hogy közösségi célú beruházásaikat megvalósítsák. Mindenki csinálja azt, amihez ért.

[személyes] mizú?

Semmizú, csak dolgoztam egy csomót mostanában. Na jó, nagyjából ugyanannyit, mint eddig. :)

Az a baj a blogommal, hogy most már zavar az, hogy ennyire korlátozottak azok a lehetőségek, amiket az ingyenes blogoldalak biztosítanak. De akkor vagy fizetnem kellene egy csomó pénzt azért, hogy legyen egy pontosan az én igényeimnek megfelelő oldalam, saját domainnel, meg ilyenek, vagy meg kellene próbálnom minél olcsóbban összehozni, és akkor magamnak kellene megcsinálnom egy csomó mindent, ám a tudásom nem elég ahhoz, hogy ennél komolyabbat alkossak. Elindultam egy irányba a Wordpress-sel, aztán a Nucleus-al; a Wordpress egyszerű volt, de a freeweb.hu nem engedélyezi a .htaccess használatát, a Nucleus meg túl bonyolult, és nem eléggé "mezei user" barát ahhoz, hogy én megbírkózzak azzal, hogy átszabjam olyannak, mint én szeretném. Szóval egyik sem jött be, és most megint nincs időm, energiám ahhoz, hogy újrakezdjem.

Nagyon tetszik Athina blogja, valami hasonlóan "gusztusos" blogot szeretnék, természetesen más stílusban, kicsit portálszerűbben kialakítva, hogy például a főoldalon legyen egy kép, 3-4 legutóbbi bejegyzés összefoglalója, esetleg pár link, és a bővebb tartalom lenne aloldalakon. És persze úgy, hogy ha 1 hónap múlva meggondolom magam, akkor viszonylag egyszerűen át lehessen alakítani.

Természetesen megoldható lenne, és nem arról van szó, hogy nem lenne pénzem akár profikkal megcsináltatni az oldalt. A nagy kérdés az, hogy érdemes-e beletenni pénzt és energiát ebbe a blogba? Hiszen lassan már az is nagy szó, ha hetente egyszer írok bele. Amikor elkezdtem a blogom, volt még bennem az a "drive", hogy picit kiéljem az exhibicionizmusom, de mostanra ez megszűnt, tehát a magánéletemről már nem szeretek írni. Meg különben is, erről annyian írnak, hogy az már dögunalom. Van olyan téma, amiről már régóta kifejteném a véleményem, de ezek nem öt perces munkát igénylő dolgok. Nagyon gyakran lenne kedvem politikával/közélettel kapcsolatos dolgokat is írnom, de minek? Annyira mindegy, nem? Akkor meg mi a fenének "izgassam" magam? Ha rendesen akarnám csinálni, napi egy órát simán el kellene töltenem ezzel, annyit meg nekem "nem ér meg" a dolog, úgy érzem.

Lehet, hogy segítene, ha valami rohadt unalmas munkám lenne, és ráérne az agyam, hogy ezeken járjon. De nem ilyen a munkám. Most például... na jó, nem kezdek ebbe bele, az egy másik hozzászólás témája lesz. Vagy nem. :) De a lényeg, hogy nem érzem annak a szükségességét, hogy a magánéletemben/blogomban éljem ki a kreativitásom, mert azt a munkában is kiélhetem.

Mint látható, tele vagyok dilemmákkal, és ezt a blogom meglehetősen hűen tükrözi...