[a 22-es csapdája] a tudás fája

Sokszor mondtam már, hogy Joseph Heller A 22-es csapdája című könyve számomra olyan, mint másoknak a Biblia. Annak idején azért kezdtem el olvasni, mert a bátyám azt mondta, hogy hallotta másoktól, hogy ez egy nagyon jó könyv. Úgyhogy elővettem, és - szokásomhoz híven - beleolvasgattam. Nagyon érdekes volt, de valahogy nem értettem a sztorit. Beleolvastam egy csomó helyen, össze-vissza lapozgatva benne, és még mindig olyan érthetetlen volt, bár éreztem, hogy itt van valami, amire érdemes lenne rájönni. Már többször elolvastam az egészet, de úgy még soha, hogy az elejétől a végéig.

Aztán egyszer elszántam magam, és az elejétől a végéig átrágtam magam rajta. Fura volt, hogy nem találtam meg benne a "sztorit"; Heller előre-hátra ugrál az idő kontinúumban (húha, miket tudok!), sokszor egy-egy mondaton belül is. Éreztem, hogy ez egy remekmű, de bevallom őszintén, nem igazán értettem. Ennek ellenére tökéletesen tudtam azonosulni Yossariannal. A megértés késett pár évet; amikor elolvastam Almási Miklósnak a 70-es években megjelent írását a 22-es csapdájáról, hirtelen megvilágosodott bennem minden.

Mostanában pedig - több tudás, tapasztalat birtokában - magamnak fedezek fel benne páratlan szépségű gyöngyszemeket. Mint például ez, amikor Hóden temetését Yossarian a fán meztelenül ülve figyeli, és Miloval beszélget:

'Come on out here,' Yossarian invited him. 'You'll be much safer, and you can see everything.'

Gripping the bough above with both hands, Milo began inching his way out on the limb sideways with utmost care and apprehension. His face was rigid with tension, and he sighed with relief when he found himself seated securely beside Yossarian. He stroked the tree affectionately. 'This is a pretty good tree,' he observed admiringly with proprietary gratitude.

'It's the tree of life,' Yossarian answered, waggling his toes, 'and of knowledge of good and evil, too.'

Milo squinted closely at the bark and branches. 'No it isn't,' he replied. 'It is a chestnut tree. I ought to know. I sell chestnuts.'

'Have it your way.'

Most nem árulom el, hogy mitől tökéletes ez a pár sor. Hátha valaki rájön - angolul tudók előnyben, de ha visszakapom a könyvet magyarul, akkor ígérem, magyarul is beírom. Megfejtéseket addig szívesen fogadok a mail-címemre. :-)