Igen, otthon voltam Édesanyámnál. Az az igazság, hogy itt ültem este a lakásban, és annyira kétségbeesett voltam a magánytól, nem akartam egyedül lenni; azt akartam, hogy legyenek valakik körülöttem, hogy ne legyek egyedül, nem baj, ha nem foglalkoznak velem, csak legyenek emberek körülöttem!
Rég voltam ennyire szarul.
Most itt van Édesanyám, feljött velem, két újabb olyan éjszaka telik el, amikor nem leszek egyedül. Nem is tudom, hogy miért van ez. A látszat ellenére nem vagyok ennyire anyás. 18 éves koromtól mindig úgy intéztem, szerveztem a dolgaimat, ahogy én jónak tartottam, nem szólt bele senki az életembe, és életem legnehezebb pillanatait egyedül éltem át. Exemmel való szakításomról (pedig 5 és fél év után az is elég kemény volt) csak kb. egy héttel később számoltam be neki. Most sem meséltem semmit Zsófiról, amíg nem volt a dolog végérvényes.
Amikor ideköltöztem, akkor is egyedül voltam. De akkor ez egy új élet hajnala volt számomra, izgalmas kaland. Most ellenben szívszaggatóan üres volt a lakás Zsófi nélkül.
El tudom fogadni - bár nem könnyen - hogy Zsófi nem szeret, vagy hogy valaki mást jobban szeret. Ám azt, hogy hazudott, nem bírta megmondani akkor sem, amikor rákérdeztem, azt sokkal-sokkal nehezebben. Én őszinte voltam vele, és fáj, hogy ő nem tartott ennyire érdemesnek. Persze lehet, hogy az őszinteség számára nem érték, és... nem hibáztatom, feltehetően úgy járt el, ahogy ő az adott helyzetben a legjobbnak tartotta. Az az én pechem, hogy egy ilyen lánnyal hozott össze a sors.
Igaz, nem bánom. Amíg ismertem, szerettem, nagyon jó volt nekem vele lenni, és örülök annak, hogy adott nekem két gyönyörű, tökéletes hónapot. Inkább a jó dolgot kellene látnom benne, és hálásnak kellene lennem, hogy ennyit kaptam az élettől, őáltala.
Úgy érzem, hogy nagyon szerettem. De ez az időszak elmúlt, sosem tudnék bízni benne újra. Még most is előttem van a tekintete, ahogy nézett a szemembe, mint aki tudja, hogy ezt így kell csinálni, és mondta, hogy nem, nincs pasi a dologban.
Most így érzek. Remélem, hogy nem fogok sokat szenvedni, bár biztos fogok még... Próbálok nem gondolni rá, és csak a jóra emlékezni, és örülni annak, hogy legalább ennyi volt. Két hónap boldogság.
Jó éjszakát, "take care of yourself and each other"! - mondaná Jerry Springer. :-)
