Akárhogy is számolom, már három napja vége Zsófival, és nem könnyű, de nem is annyira rossz, mint amire számítottam. Kezd egyre távolibb emlékké válni, ma már nem azt éreztem, hogy ő a jelenem, hanem azt, hogy a múltam része.
Találkoztam ma egy kedves lánnyal, akivel régóta terveztük a talit, és jól kibeszéltük a bánatunkat, sokat segített. És jó új embereket megismerni!
Aztán felhívott buGri, beszélgettünk. Azt szeretem benne, hogy nagyon jó meglátásai vannak, nagyon érzékeny és jól látja az emberek lelkét... Most is mondott olyanokat, amiken meglepődtem, én magam sem érzékeltem ezeket. És elgondolkodtatott.
Valószínűleg túl lelkes voltam, amikor összejöttem Zsófival, és nem a lényeges dolgokra figyeltem. Nem vettem észre, hogy ő nem egy mély kapcsolatot keres, nem a lelki társát, hanem a bulit, a szórakozást, az "éljük az életet" érzést értékeli egy kapcsolatban.
Azon is gondolkodtam, hogy lehet, hogy én mutatok magamról egy torz képet; kezdetben másnak tűnök, mint amilyen valójában vagyok.
Ezeken még gondolkodnom kell, de a mai beszélgetések szöget ütöttek a fejembe.
És a jó hír a mai napra: végre egy olyan éjszaka, hogy újra úgy alszom el, mint ideköltözésem első napjaiban: beleolvasgatok A 22-es csapdájába (angolul, hogy hamarabb hasson). :-)
