Február 6-án írtam arról, hogy mi célja van e blognak. Az akkor felmerült gondolatokat szeretném kiegészíteni.
Egyre többen nézik meg a blogomat, egyre többen írják/mondják, hogy rendszeresen belenéznek (köszönöm szépen mindenkinek, aki idekattint!). Néha elbizonytalanodom, hogy akarom-e, hogy bárki elolvashassa és személyemhez társítsa a gondolataimat, esetleg egy potenciális ügyfelünk is? Amióta ez először felmerült, azóta úgy érzem, hogy ez egy nyilvánossági kísérlet: mennyire lehet az ember őszinte mindenki előtt? Hol van az a határ, ameddig elmehetek anélkül, hogy bármi problémám keletkezne ebből, vagy valaki visszaélne ezzel?
E "cyber-glasznosztyon" túl van még két dolog. Írok magamról, hogy a barátaim elolvashassák, hogy mi történik velem. Ez egyébként nem feltétlenül jó, mert amikor találkozunk, ők már minden lényegesebbet tudnak rólam, így csak bólogatnom kell, hogy "igen, igen, ez van". A másik dolog ami eszembe jutott erről, az John Updike könyve, a negyedik Nyúl-regény, a Nyúlszív. Amikor befejeztem a könyvet, letettem, és még órákig nem tértem vissza a valós világba. Akkor legszívesebben nekiálltam volna írni az életemről, ugyanúgy mint Updike Harry Angstrom életéről. Ez most picit az, de természetesen fényévekre van magától a regénytől tartalomban, stílusban. :-)
