Úgy érzem, hogy nem bírnám ki, ha ma éjjel egyedül kellene aludnom. És annyira magányos vagyok, hogy beleszakad a szívem.
Felhívtam édesanyámat, már aludt szegénykém, de azonnal kiugrott az ágyból. Mondtam neki, hogy vége Zsófival. Kérdezte, hogy mikor megyek haza, és már nem bírtam, elkezdtem sírni, mondtam, hogy most szeretnék hazamenni, otthon lenni; összepakolok gyorsan, három óra múlva otthon vagyok. És hogy hazamehetek-e... Annyira jó, hogy van nekem...
Azt hittem, hogy erősebb leszek... De nem... gyenge vagyok... nagyon gyenge...
Jó; összeszedem magam, és elindulok haza. Életem leghosszabb 200 kilométere vár rám most, de nem bírok itthon maradni...
